Somogyi Hírlap, 2013. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-11 / 109. szám
2013. MÁJUS 11., SZOMBAT RIPORT Szamos László vallja: bármibe is kezd az ember, azért lelkesedjen! Keresse a lényegét, adjon neki tartalmat. Lássa az életet mélységében, kutassa fel a szépségeket, az apró örömöket. Ha ez megvan, szép lesz a világ körülötte. AMI JÓLESIK, AZ BIZTOSAN NEM ÁRIHAR Cukrászdába azért megy az ember, hogy egy kicsit kényeztesse magát. Ha ez így van, egyáltalán nem mindegy, milyen süteményt eszik. Az legyen minőségi és nagyon szép. Legalábbis ezt vallja az ország egyik legismertebb cukrászdinasztiájának feje, Szamos László. loó Zsuzsa- Melyiket válasszam? Az almás-mákos tortát? Vagy inkább a pogácsát? - Szamos László gondosan böngészi végig a bőséges kínálatot, majd legyint. - Magas lett a vérnyomásom a pluszsúlytól. Fogyóznom kellene inkább, nem süteményt enni. Bár... ami jólesik, az nem árthat, ugye? - kérdezi leginkább magától a férfi, majd határozottan rámutat a mákos szeletre. - Nézze, nem vagyok hajlandó semmiféle fogyasztószert enni, nem vagyok híve a csodabogyóknak, ezek kóklerségek, szemfényvesztés! Mindent lehet fogyasztani, csak mértékkel. És kell az a napi fél óra mozgás is. Tessék? Hogy nekem megvan-e ez a napi fél óra mgzgás? Nincsen - neveti el magát, majd elmagyarázza, ő bizony kedveli az életet, vele együtt a jó ételeket, a jó italokat, a finom süteményeket. Főleg ez utóbbi szeretete és tisztelete döntő László életében, a Szamos-birodalom létrejötte és mai napig tartó virágzása is ennek köszönhető. Ma már nemcsak az eredeti, édesapja által elindított szentendrei cukrászda működik, hanem országszerte 12 másik is, valamint 11 édességbolt.- Tudják, hányszor hallottam már, hogy a cukor nem más, mint méreg? Vallom, hogy az emberi szervezetnek mindenre szüksége van, de mértékkel! Igen, édességre is! Jó a boldogsághormon, kell az a kis élvezet a mindennapjainkban. Cukrászdába is azért jár az ember, hogy egy kicsit kényeztesse magát! Na jó, bevallom, a csülkös bablevesnek sem ttídok ellenállni - László nekifog a mákos-almás tortának. ízlelgeti, komótosan fogyasztja. Közben elmeséli, bár jómaga habzsolja az élvezeteket, ami köztudottan ártalmas az egészségnek, azt messzire elkerüli. A szélsőségek soha nem vonzották, sőt, félt is ezektől. Életében nem szívott egy slukkot sem a cigarettákból, és soha nem próbálta ki a drogokat sem. Talán még a barátokat is úgy választotta meg, hogy hozzá hasonló gondolkodású emberek vegyék körbe őt. Szerencsés ember vagyok, mert nagyon sok barátom van. Legalább tizenöt. És itt nem a létszám a meglepő, hanem az, hogy mi már több mint harminc éve alkotunk egy remek társaságot, akik rendszeresen járnak focizni, névnapot ünnepelni, síelni vagy utazni. Mert fontos az ösz- szetartozás. A kohézió a közös program, ez az, ami együtt tart bennünket. Erre időt, energiát íjjJuJiöíjJU Szamos László nem tart attól, hogy bárki is „ellopja’’ az évek alatt összegyűjtött tudását. Úgy véli, a tudást amúgy sem birtokolni kell, hanem átadni. és pénzt is fordítunk. Mert az ember azt kapja vissza, amit ad - a férfi pillanatnyi szünet után kifejti, tudja ezt a tézist mindenki, aki ösztönösen él. És hogy kifejezetten haragszik arra, hogy manapság könyvekből tanuljuk a párkapcsolatok fenntartását, a gyermeknevelést, a probléma- kezelést.- Badarság! A tapasztalatokra, az ösztönre kell hagyatkozni, és előbb-utóbb megtaláljuk a jó megoldásokat mindenben. Én például nagyon spórolós vagyok, nehezen adok ki pénzt. A múltkor kiszámoltam: ha a cégünknél csak fele annyian dolgoznának, ötször jobban élnénk. Mégsem teszünk ki az utcára senkit, lehet mondani, mindenáron igyekszünk fenntartani a létszámot. Két szó vezérel ilyenkor, ez pedig az erkölcsi tartás. Nem minden a pénz körül forog... László szavait hajlandóak vagyunk elhinni, főleg, ha rápillantunk a hagyományos, minőségi alapanyagokból készült termékeikre. Édesapja halála után a családi vállalkozás válaszút elé került: a profitot hozó tömeggyártásra fókuszál a továbbiakban, vagy megmarad a már bevált munkaigényesebb, költségesebb süteménykészí- tésnél.- Apánk tisztelete miatt ez utóbbi mellett döntöttünk. És tessék, az idő minket igazolt: még most is talpon vagyunk. Óriási munka van benne, de megérte. Az elismertség százszor többet ér, mint a pénztárcánk vastagsága. Közben megkérdezzük, tényleg ízlik-e a kiválasztott ország tortája.- Igen! Remek recept! Minden az ízek harmóniáján, a mennyiségek pontos arányán múlik, amit nem könnyű eltalálni, de pont ez a művészet benne. Apámnak hihetetlen érzéke volt ehhez. Még azt is észrevette, ha a pogácsa tésztájába nem tették bele azt a csipetnyi cukrot, melyet előírt a recept. Sokat tanultam tőle. A jó marcipán titkát a mandula minősége és mennyisége jelenti A SZAMOS-BIRODALOM története a múlt század elején kezdődött Szentendrén, ahol egyszeri) legény, Szlávics Mladen elhatározta, cukrász lesz. Az elismert Au- gusztE. József budapesti üzletében ismerte mega mesterség fortélyait. A fiú később magyarosította nevét, Szlávicsból Szamos, Mladenből Mátyás lett A mester műhelyében csak három évet töltött az inas, napi tizennégy órát dolgozott, mellette kétszer járt iskolába egy héten. Amikora kisujjában volt a szakma, átment a Gerbaud cukrászdába, majd 1968-ban kisiparos lett A Szamos cukrászat máig tartó szárnyalása ekkor vette kezdetét Védjegyük és legismertebb termékük mai napiga marcipán.- A JÓ marcipán az, amiből nem spórolták ki a mandulát- állítja a kétgyermekes Szamos László, aki a családi vállalkozásban a minőségértés a termékkínálatért felelős. -Azt mondják, ha igazán finom marcipánt szeretnénk készíteni, akkor abba 63 deka mandulát és 37 deka cukrot kell tenni. Persze, nem mindegy, a gyümölcs milyen minőségű, sőt az sem, hidegen vagy melegen készítik-e. Ennyi csak a titok, egészen „egyszerű” - teszi hozzá. Ráadásul igen korán is kezdte László a tudás magába szívását. Az 1959-ben megjelent Esti Hírlap egyik cikke például arról számol be, hogy az akkor hatesztendős Lacika elkészítette élete első marcipánrózsáját. Rákérdezünk, valóban így volt ez?- A hír igaz - mosolyog a cukrász. - Egyszerűen nem volt más választásom, mint hogy kitanuljam ezt a szakmát és továbbvigyem apám örökségét. Amúgy pedig a mai napig el tudom készíteni a marcipánrózsát! Olyan ez, mint a biciklizés, egyszerűen lehetetlen elfelejteni. Sőt, elárulok egy titkot is: legjobb ismereteim szerint a Földön én vagyok az egyedüli, akinek a rózsakészítés egy kézzel is megy. Szót ejtünk arról, hogy akár a hozzávalók megválasztása, úgy a torta díszítése is követi a divatot.- Még mi is alkalmazkodunk a trendekhez. Ma már az egyszerűség dominál: nincsen ciráda és túl sok dísz a süteményeken, van helyettük geometriai forma, karamell, csokoládé és élő virág. Belül pedig túró, joghurt, könnyű töltelék. A sütemények egy része elment wellnessirányba, persze nem fogunk lemondani a nagy klasz- szikusokról sem pusztán azért, mert több benne a kalória. Megtudjuk azt is, az idei esztendő legizgalmasabb tortája a mousse-torta lesz, aminek alapja nem más, mint habosított csokikrém, amit aztán lehet ízesíteni naranccsal, málnával vagy fehér csokival.- Ha kérik a receptet, szívesen megadom! - mondja László, aki cseppet sem tart attól, hogy bárki is „ellopja” az évek alatt összegyűjtött tudását. A Sza- mos-recepteket nem őrzik hét lakat alatt, még csak le sem védették őket.- Miért is tettük volna? A tudást nem birtokolni kell, hanem átadni! A mester is* azért tanul, hogy majd később továbbadja ismereteit. Különben is, akinek nincsen érzéke a sütéshez, annak hiába adunk a kezébe egy tökéletes receptet! Él például Rákóczifalván egy néni, aki nagyon finom darázsfészket készít. Megkérdeztem tőle, mi a titka. Azt mondta, jól kell bedagasztani és kész. Még receptje sem volt. Rákóczifalva... nem véletlenül említette meg a férfi éppen ezt a Szolnok melletti kistelepülést. László nagyapja itt született, sőt, édesanyja és bátyja is. A nyári szünetek két és fél hónapját a gyermek „Lacika” mindig itt töltötte, sőt, a negyedik osztályt itt végezte.- Mindennap csodákat éltem át. Mélyen él emlékezetemben a kanyargós Tisza, a tehenek ballagása, a baromfiudvar nyüzsgése, a disznóvágások, tojásszedések, a ministrálás. Ha meghallom a falu szót, mindig Rákóczifalva jut eszembe. Manapság menekülnek az emberek a faluból, pedig ha tudnák, hogy a Las Vegas-i csodavilág a nyomába se érhet ennek a miliőnek...! Tudják, ha valaki ezt az életformát nem ismeri meg, annak élete szegényebb lesz. Nekem szerencsém volt, az akkor látottakat, a tapasztalásokat mélyen magamba szívtam, a mai napig ezekből táplálkozom. Itt tanultam meg a dolgokat mélységekben látni, még a legegyszerűbbekben is megtalálni a szépet, a jót. Én a zenét is úgy hallgatom, hogy közben borsózik a hátam. Higy- gyék el, bármibe is kezd az ember, ne legyen benne felszínes, lelkesedjen érte és élje át! Méghozzá mélységeiben. Én most erre a sütievésre koncentrálok, és bevallom, nagyon élvezem... kérek is még egy szelettel. Nesze neked, fogyókúra! 9
