Somogyi Hírlap, 2013. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

2013-04-27 / 98. szám

14 SAJTÓ ÉS TANULÁS 2013. ÁPRILIS 27., SZOMBAT TIPP CSAJOKNAK Dobd fel a cipődet! kreativitás Hogyan dobhatod fel, régi, megunt, megkopott balerina cipődet? Százféleképpen. Dekupázs tech­nikával. Újságból kivágott min­ta is lehet, akárcsak szalvéta. A cipőt beragasztózod, majd rá­helyezed a kivágott papírt. Mi­után megszáradt, még kétszer- háromszor rákensz egy ragasz­tóréteget, hogy esetleges esőzés­nél ne ázzon el. Akril festékkel mintákat is festhetsz rá. Erre a célra még a ruhafilc is megfelel. A régi jól bevált köveket is hasz­nálhatjuk. Ragasztópisztollyal rögzítsd a köveket a cipőre. Több színű kővel is dolgoz­hatsz, vagy akár mintát is ki­rakhatsz a kövekből, ahogy a fantáziád engedi. Bőrlyukasz­tóval kialakítasz tetszőleges mintázatban lyukakat és raf- fiát, szalagot, bőrcsíkot is be­lefűzhetsz. Az alapanyagokat bármelyik kézműves boltban beszerezheted. Egyik díszíté­si mód sem nehéz, de annál in­kább élvezetes. HUNYADKÜRTI LILKA Mintásán, csíkosán... Az oldalt szerkesztette: Gáldonyi Magdolna Telefon: 82/528-151 E-mail: magdolna.galdonyi@axelspringer.hu írjatok! Február egyik délelőtt­jén megkérdezték tőlem telefonon, mit szólnék ahhoz, ha egy tanfolyam elvégzése után, fix tema­tika alapján elmennék Szegedre, és a korosz­tályomnak tartanék előadást az őket érintő problémákról, a Baraka Program szervezésében. Igent mondtam. Mi az hogy Baraka?- merült fel bennem is a kérdés. Nos, a program olyan önismereti ok­tatást nyújt fiatalok számára, mely segíti őket mindennapi élethelyzeteik megoldásában, a társadalmi érintkezésben, később a pályaválasztásban és munkájuk során. Lénye­gében az osztályfőnöki órák témáinak sikeresebb, haté­konyabb feldolgozását jelen­ti mindez, az életvitel, egész­ségnevelés, környezeti neve­lés, pályaorientáció témakö­reiben, kortárs előadó vezeté­sével - jelen esetben ez utób­bi vagyok én. Célunk a világ­nézeti sokszínűség bemutatá­sa és a toleranciára nevelés. A szervezet az Ashokán ke­resztül talált rám, mely szin­tén egy nonprofit kezdemé­nyezés - a 2012-2013-as „Fia­talok a változásért” program­jában a segítségükkel sike­rült létrehozni a „Vidám Na­pot” Tabon, mely egy nap ki- kapcsolódást jelentett a kör­nyék nehéz sorsú gyermekei számára. így kerültem február 12- én és 13-án, valamint április 8- án és 9-én Szegedre, a Dé­ri Miksa Ipari Szakközépis­kola 11. osztályába, valamint, a Szegedi Ipari és Szolgáltató Szakképző Iskola Szeged-Mó- ravárosi Tagintézményébe, 9- es tanulókhoz, egy-egy ta­nítási napra. Mi is az a mentálhigiéné? A mentálhigiéné minden olyan tevékenység, mely­nek célja az egészséges lelki élet kialakítása és megtartá­sa, olyan orvosi tudományág, amely támogatja és elősegíti a mentális egészséget és a men­tális betegségek megelőzését a pszichiátria és a pszicholó­gia segítségével. Az osztályok tanulói mind egytől egyig érdeklődőek vol­tak, már csak abból az okból is, mert hasonló korú ember állt velük szemben. Nem a ka­tedráról szónokoltam, velük voltam, és ezt ők is megérez­ték is. Hamar a bizalmukba fogadtak, és személyessé vált a hangulat. Egy fiú így kom­mentálta az egyik óra végét: „A tanárnő már jobban is­mer minket, mint a saját osz­tályfőnökünk!” Megtiszteltek bizalmukkal, és mertek kérdezni. Saját éle­tükből hoztak egy-egy prob­lémára példát, és közösen be­széltük át, mi is lehet a he­lyes megoldás. Volt szó karri­erépítésről, párkapcsolatról, szexualitásról, barátságok­ról, hitről...A program lénye­ge, amikor velem egykorúak hozták a saját történeteiket, barátságot kötnek velem, pe­dig lehet, hogy nem is talál­kozunk többé. Én ezért csi­nálom. Ezért szeretem. Örü­lök, hogy egy vagyok a Bara- kások közül! Végül egy-két levélrészlet melyet egy 9-es lánytól kaptam a nap végén: „Nagyon elgondolkodta­tó volt. Tanulságos. Megtud­tam olyan dolgokat, hogy mi­kor hogy kell viselkedni, kü­lönféle helyzetekben, amiket eddig pont fordítva csináltam és ezért sok mindent elrontot­tam...” „Ez a nap nagyon tetszett, jól éreztem magam. Sokszor magamra ismertem a jellem­zőknél. Rossz nem volt, csak elgondolkodtató volt, mikor az abortuszról, és szomorúbb dolgokról volt szó. Jó lenne, ha máskor is te tartanád ne­künk a napot.” KALÁNYOS SZILVIA (TAB, RUDNAY GYULA KÖZÉPISKOLA, 13/A OSZTÁLY, ÜGYINTÉZŐ TITKÁR) STRÓFA Töredék Mondd el. Súgd meg. Ordíts velem. Tudasd velem. Miért? Miért mentél el? Szó nélkül, S* Pillanat alatt. Már megint. Gyorsan megy az idő. Múlik. Rohan. j—J* Szalad. Nem áll meg. Elvesztem, Messze vagy. Nem érzem már, Csak hiányodat. Feladom. De ha nem megy? Nem harcolok, Várok... asal: KOVÁCS DOMINIKA (Tab, Rudnay Gyula Középiskola, 12/G, 2* gimnáziumi osztály) A Föld Napja alkalmából —^ Víz ki az egekből le­«sa* térsz, víz, ki embernek sokat érsz, víz, mi nélkül élni ne­héz, víz, a kincs értékével felérsz. Víz, de mégis van egy gondod, nem becsülünk meg, hiába mondod. 2? Az ember terjeszkedik és rombol. aa^|: de te mégis éltetsz ben- nünket újból s újból. 2Í Pusztítunk téged vegy­szerrel, olajjal Elárasztva téged lebont- hatatlannal. Rengeteg ember mind­ezt nem tudja? Szennyezve téged ön­magát pusztítja. De jó lenne vigyázni rád! A sivatagban ellened a szomjúság. 2» Ember, kérlek figyeljél rám! Hány lépést teszel meg, ha száraz a szád?- MOLNÁR LEVENTE (Tab, Rudnay Gyula Közép­iskola, 9/R osztály) Lucca, a csodálatos torta: kimaradt a városok viaskodásából sorozat Egy erasmusos diák naplójából 7. rész Szombaton kirándulás volt, az úti cél Lucca. Kétórás út Siená- tól. Luccában ismét kifogtuk a jobbik idegenvezetőt, akit Gáb­rielének hívtak. Angolul és ola­szul is idegenvezetett minket. Csodaszép énekhangja volt. Puc­cini egyik operájából énekelt nekünk egy kis részt is a szer­ző egykori háza előtt. A vezetést úgy kezdte, hogy Lucca teljesen más, mint amilyennek a Napsü­tötte Toszkánát elképzeljük. Az olaszok sem tudják, hogy milyen ez a város. Ez több faktornak is köszönhető: kedvező az elhelyez­kedése, kocsival 20 perc a tenger és 30-40 perc a hegyvidék. Más­részt nem fegyverrel, hanem diplomáciai eszközökkel vívott háborút - helyesebben nem ví­vott. Mivel a Mediciek korában, amikor Firenze felemelkedett, Lucca kimaradt a városállamok közötti viaskodásból. Ezért az­tán nem is lett olyan híres - legalábbis az idegenvezető ezt mondta. Amúgy anno a selyem­készítés és kereskedem volt a fő­jövedelem forrása. De aztán stag­nált a gazdaság. Ez akkor válto­zott meg, mikor Napóleon elfog­lalta, és a legkisebb húgának ad­ta a települést. Nagy fejlődésnek indult - ettől kezdve ismerik el a női vezetőket a luccaiak. Va­jon minek a segítségével tudott jelentős gazdasági fejlődést elő­idézni a hölgyemény? Mi jöve­delmezőbb a selyemnél? Mi az, ami mindennap kell és könnyű anyag? Nem más, mint a WC-pa- pír. Ez most nem vicc!!! Lucca ad­ja a világ WC-papír termelésé­nek egy jelentős hányadát. Ezen kívül a via Francigena - ez egy zarándokút, aminek sajnos nem tudom a magyar megfelelőjét - is átmegy rajta. Itt lakik az a fe­szület, amely elvileg Jézus igazi képmását ábrázolja. Újabb kér­dés: Mit tennétek egy torony te­tejére? Akármit is, biztosan nem gondoltok arra, amire a luccai­ak. A béke jelképeként, amely a város jelszava is lehetne, egy fát ültettek a toronytetejére. A torony után megnéztünk egy helytörténeti múzeumot is, ahol közölte a mi kis idegenveze­Lucca. Vadregényes vidék tőnk, hogy Lucca olyan, mint egy torta. A római kortól napjainkig minden réteg megtalálható itt. Náluk az amfiteátrum sem am­fiteátrum, hanem éttermekké, üzletekké átalakított a városkép­be illő bájos kis tér. A San Miche- le templomban Karéit, az egyik cseh fiút Indiana Jones-szá vál­toztatta az idegenvezető. A mo­bilján bekapcsolta a kislámpát és mondta neki, hogy világítson az oszlopokra. És láss csodát, terv­rajzok tárultak a szemünk elé. Logikus módon papír híján a kö­zépkori mesterek az oszlopokba vésték a tervrajzokat. Nagy mázlink volt, mert pont tartottak egy farsangzáró ün­nepséget is. A kisebbeket álla­tok bőrébe bújtatták, és közép­kori jelmezben hagyományőrző dobos csapat farsangi produkci­óval szórakoztatta a nagyobba­kat, és a turistákat. Mi egy na­gyon aranyos kislánnyal, Vitto- riával összebarátkoztunk. Vit- toriát kutyusnak öltöztették a szülei, 1,5 éves, és nagyon sze­ret konfettit dobálni. Sikerült a helyi bohócdoktoroktól egy li­la, szív alakúvá hajtogatott lufit beszereznem. Olyan boldog vol­tam, mint egy kislány. Volt jel­legzetes lábtartás és örömöm­ben ugrálás. Hát igen, ilyen ap­ró dolgok tesznek széppé egy napot. S ezen a napon felsorol- hatatlanul sok ilyen apró dolog történt. KELEMEN ZSÓFIA ■ Tinik nyíltak meg tininek baraka program Hozzám hasonlóak hozták a történeteiket...

Next

/
Thumbnails
Contents