Somogyi Hírlap, 2013. április (24. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-21 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 15. szám
2013. ÁPRILIS 21., VASÁRNAP INTERJÚ 7 varnus xaver Soha nem a kiváltságos elitnek akart orgonálni. Szerinte a Beatlesből, a Queenből és Rolling Stones-ból lesz évszázadok múlva a komolyzene. Legjobban harmincévesen érezte magát, az öregedés művészetét pedig tanulja még. „AZ ORGONÁNÁL NINCS VONZÓBB” „A születésnap bizonyos életkor után arról szól, hogy a kaszás megint két méterrel közelebb lépett." Varnus Xaver idén nem a közönséggel ünnepli a születésnapját, de azt ígéri, jövőre Anthony Hopkinsszal és Törőcsik Marival lép majd a kerek évfordulón színpadra. Legtöbb figyelmét pedig mostanában az köti le, hogy élete egyik fontos fellépésére készül: a 2013-as Berlini Nemzetközi Orgonafesztivál nyitókoncertjére kérték fel. Fábos Erika- Máskor a születésnapján koncertezni szokott, Jacques Loussier-vel, Rhoda Scotttal, idén pedig csak májusban lép színpadra a Müpában Lajkó Fé- lixel. Hogyan ünnepel majd?- E tekintetben idén valóban afterparty lesz. A születésnapomon két kontinens között utazom majd az óceánon, és ha a hajópincér hoz egy szelet tortát, az lesz az ünneplés. És ez pont elég nekem. Mindig sokat foglalkoztatott a halál, az elmúlás. Idén apukám halálos betegséget élt túl, és ez ráébresztett, hogy az élettel, az élőkkel kell foglalkoznom. A születésnap pedig bizonyos életkor után kimondatlanul is arról szól, hogy a kaszás megint két méterrel közelebb lépett.- Mi történt az édesapjával?- Súlyos agyi infarktus következtében elesett, eltört két nyaki csigolyája, és lebénult a légző- és beszédközpontja. Hetekig a halál partjain lebegett, de Isten utánaszólt mobilon a behívóparancsot kézbesítő futárnak, és félútról visszarendelte. A minap, amikor náluk jártam, éppen a kedvenc műsorvezetőnőjét nézte a tévében, és türelmetlenül leintett, amikor megzavartam ebben. Ez már a gyógyulás útja.- A történtek óta másként gondol az életre?- Ettől is, de koromból fakadó természetességgel is kezdenek letisztulni a dolgok körülöttem, bennem. Amikor az ember olyasvalaki mellett áll, akinek életét, fejlődését, emlékeinek meghatározó részét köszönheti, s aki pontosan azokban a percekben billeg azon a pengevékonyságú ösvényen, amely az életet a haláltól elválassza, már csak az igazság marad, amely áll rendíthetetlenül, mint egy katedrális, nem sely- peg nekünk, mint a remény, amely méretre szabott, s nem is tud rólunk, ahogyan a villám sem, amelyik mellettünk csapódik a földbe. Az ilyen igazságok roppant keménységgel mutatják meg az élet és az emberi kapcsolatok minden percének álságait, hazugságait és árulásait.- Az idő múlása, vagy az elmúlás zavarja inkább?- Az elmúlás nem zavar, és az idő múlása okán sincs fájdalom vagy szomorúság bennem, hiszen minden eddigi korszakomat a maga teljességében élhettem ki. De minden életkorhoz más és más szerep illik és sajnos egész generációm rossz szerepjátékos, hiszen az régi világból a digitális korba való átállás miatt ez az utolsó analóg generáció nem találja a helyét, sokkal öregebbnek, vagy sokkal fiatalabbnak való szerepet alakít. Ahogy az idő halad, az emberről persze a régi szerepek, szokások, és az azokhoz köthető emberek is csendes természetességgel és észrevétlenül válnak le. Barátaim elköltözésével már sokkal nehezebb megbékélni. Régebben nagyon szívesen jártam sétálni a Fiumei úti temetőbe. Ma már szinte minden parcellában fekszik már egy-egy barátom. Húsz-harminc éve még e kert megnyugtatott, mert neutrális tér volt számomra, gyönyörű szobrokkal és buja televénnyel. Ma inkább értetlenségből fakadó bosszúságot és hiányérzetet okoz megállni Faludy György, Fejtő Ferenc vagy Kistétényi Melinda sírjánál.- Az ön számára melyik életkorban volt a leginkább testhezálló az abból fakadó szerep?- A harmincas éveimet szerettem, s talán éppen az üt éket saját magam és kortársaim közé, hogy nem romlott annyit az érzékelésem és a memóriám az elmúlt húsz évben, amennyit az emberi együttéléshez illett volna nekik. A boldogság titka ugyanis a jó egészség és a rossz emlékezet.- Felkérték a 2013-as Berlini Nemzetközi Orgonafesztivál nyitókoncertjére. Azt mondják erről, hogy ez a pálya csúcsa, így van?- A Berlini Dómban van a világ egyik legcsodálatosabb hangú orgonája és a Berlini Nyári Orgonafesztivál is etalon, a világ orgonistáinak, ahol, ha játszott az ember, utána meg is halhat, hiszen szakmailag ennél följebb már nincsen. Az pedig, hogy én adhatom a nyitókoncertet, mennyország a mennyországban. Ilyen mérföldkő volt a pályámon, mikor a világ legnagyobb orgonáján játszottam Philadelphiában, majd később az anglikán világegyház központjában, a Canter- bury Katedrálisban, a királyi család tagjainak jelenlétében. Hozzáteszem: a királyi család látogatása csupán társadalmi megtiszteltetés számomra, hiszen a jászárokszállási zeneiskola zongoratanárnőjének jelenléte nagyobb szakmai kihívást jelentene. így például az, hogy Fischer Iván meghívására a Fesztiválzenekar 2014-es Bach-maratonjának nyitókoncertjét játszhatom, ugyancsak a legnagyobb szakmai megtiszteltetés, hiszen a világ egyik legjobb dirigenséről és zenekaráról beszélünk.- Miért pont az orgona? Felmerült valaha más hangszer?- Öt esztendős korom óta semmi nem vonzott úgy, mint az orgona. Apám egy esti mesehallgatás előtt összecserélte a borítókat, így Halász judit-lemeze helyett a világhírű orgonaművész, Jiri Reinberger Bach-lemezét tette fel. Soha többet nem akartam más hivatást választani, mint az orgonát.- Nem is képzelte el magát valaha, valami egész más pályán?- Azt hiszem, a zenén kívül az irodalom és a filmezés áll hozzám a legközelebb, s mindkettőben ki is próbálhattam magam. És boldog lennék, ha egyszer lenne egy pici kis angol szállodám, ahol én lehetnék a tulajdonos és nyájas zsarnok egyszemélyben.- Sosem volt az orgonának akkora közönsége, amekkorát ön szerezett neki. Ekkora érzéke van a marketinghez, vagy valami más titka van ennek?- Balzac mondta: „Egy remekművet megírni semmiség, de kiadót találni hozzá: ahhoz kell a zsenialitás.” Ha valamit nagyon szenvedélyesen szeretünk, Isten előbb vagy utóbb megmutatja a módját, hogy robbanófejünket miféle hordozórakétával tudjuk célba juttatni. A képlet szerintem roppant egyszerű: amióta az emberiség ezen a Földön él, a fájdalom és az unalom közötti villamossínen utazgat, s roppant hálás azoknak, akik, elérve ingerküszöbét, új, izgalmas és kiszámíthatatlan hatású szellemi kalandokra térítik el a vágy villamosát.- Csillagok háborúja, vagy Az operaház fantomja orgonán vagy akár a temetőkoncertek ezeknek a kalandoknak az eszközei?- Koncertjeimen a fiatalokat akarom leginkább behálózni a jó zene számára, soha nem a kiváltságos elitnek, nem is az unatkozó kékharisnyáknak akartam elsősorban orgonálni. Nem azért játszom Bachot és Mozartot, mert kell, mert illik, mert ezáltal akarom fenntartani az úgynevezett „magaskultúrát”, hanem azért, mert fantasztikus muzsikát írták, amely éppen úgy szebbé teszi nyavalyás kis életünket, mint Thomas Mann regéeyei, vagy Botticelli Tavasza. Önkényes, buta kategória a zene „ko- moly”-ra és „könnyű”-re való szétszabdalása. Mihez képest ez, vagy az a másik? Bach komolyzene, amikor szvittjeiben diszkózenét gyártott kora fiataljainak? És könnyűzene a Qu- een We are the champions-a? Ugyan ki ül a bölcsek kövén, hogy erre válaszolni tudjon?- Mit gondol, miből lesz ötven-száz év múlva „komolyzene" a maiak közül?- A Beatlesből, a Queenből és a Rolling Stones-ból, nem is kétséges. Névjegy született: Budapest, 1964. április 29. pályája: Budapesten Kistétényi Melindánál és Lehotka Gábornál tanult, Párizsban Pier- re Cochereau-nak, a Notre-Da- me orgonistájának növendéke lett. 1977 óta koncertezik, eddig csaknem háromezer hangversenyt adott a világ 27 országában. 2007 elején a Sony BMG által kiadott CD-je négyszeres platinalemez lett. két fia van.- Ha zenére vágyik, mit hallgat, mondjuk útközben?- Csakis jó zene és rossz zene létezik, kortól függetlenül. A zenehallgatásnak pedig ritka és ünnepi pillanatnak kell lennie, ezért soha nem hallgatok zenét az autóban. Korunkban minden lyuk és rács mögé hangszórót szerelnek, ahonnan állandóan bömböl a zene. Elviselhetetlen.- Ezek közül a ritka és ünnepi pillanatok közül van olyan, ami örök emlék?- Rengeteg, de ha ebből a varázstóból most mégis ki kellene fognom két-három aranyhalat, kétségtelenül Kistétényi Melinda Bach-stílusában játszott improvizációi lennének elsősorban, amelyeket gyermekkoromban hallottam tőle az Angolkisasszonyok Váci utcai templomában, vasárnaponként. Néhány esztendeje a Művészetek Palotája színpadán valamiféle délutáni próbán hallgathattam a zongorára hajolva Vásáry Tamás lenyűgöző előadásában két Beethoven szonátát. És a nagy New York-i emlék, mikor Horowitz Madi- son Avenue-i házában Bachot játszott nekem. Igaz, nem sokáig, mert közben bejött felesége, Wanda Toscanini, és elparancsolta férjét a zongora mellől.- Mostanában sokan indulnak neki a világnak itthonról. Ön sokáig külföldön élt és kanadai állampolgár. Jobban, másként érti, hogy ennyien elindulnak?- A kigyulladt cirkuszból egymást tiporva menekül a tömeg - egy unalmas előadásról lábujjhegyen osonnak ki, minél kevesebb feltűnést keltve. Valahogy ez a különbség egy szíriai menekült, és egy Angyalföldről Kanadába kivándorolni készülő házaspár között. Sokan nem tudják azonban, amit Márai gyakran leírt: távol hazánktól sem lesz kolbászból a kerítés, és mindehhez járul az, hogy az emigrációban mindenkiből egy kicsit nyomorék is lesz. Magyarország immáron húsz esztendeje őrlő, eldönthetetlen kérdés elé állítja polgárait. Mert mivé lett a haza, ha szülöttei szöknének is, meg nem is, ha az a bátor, aki leküzdi hazahúzó fájdalmát, és az a gyáva, aki zokog és képtelen erre?
