Somogyi Hírlap, 2013. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

2013-04-12 / 85. szám

2013. ÁPRILIS 12., PÉNTEK 5 MEGYEI KORKÉP Egy Bertók-verslábbal a koreai PSY előtt ríme az ember Táncot járt a külföldi önkéntes diákok kezében Petőfi Sándor és Örkény István ► Folytatás az 1. oldalról A dél-koreai rapper, Psy egyetlen - de az nagyon - ismerhető dala, az internet­vírusként emlegetett Gang- nam style szinte kötelező iro­dalomként jelent meg a ka­posvári költészet napi meg­emlékezésen elcsípett tarta­lom-foszlányok között. Az in­terneten élő ifjúság oda-visz- sza ismeri, paródiáit is, de azt nem feltétlenül tudják, hogy a dal maga is paródia. Zene­kritikusok szerint a dél-ko­reai elitnegyed életét kifigu­rázó éle nem tud átjönni, mi­vel a távol-keleti országról közismert néhány történelmi adat között ez aligha van ben­ne. Fontos tehát a kritikai ki­adás, a tolmácsolás hitele. A Kossuth teret egyértel­mű üzenet lengte be: a líra jó. A Csiky Gergely Színház mű­vészei, köztük Varga Zsuzsa, Sarkadi-Kiss János, Váradi Sza­bolcs kvízjáték darabjaiként adtak elő versrészleteket. Rátó- ti Zoltán pedig nemcsak a ver­seket, de a diákokat is „megszó­laltatta”. Varró Dánieltől a Met­rót visszhangozta a tér („Ó, bár ne kéne lógnia, föladva min­den elvét! Ez itt egy allegória, ha nem tűnt volna fel még."), míg kortársa, Lackfi János Bó­bita-átirattal jelent meg („Józsi­ka, Józsika csápol, frászkari­kán hegedülget, répapüré dala csendül, fancsali dob hasa dül- led.’’) A nagyszerű Weöres Sán­dor születésének centenáriuma miatt került a reflektorfénybe, s egyúttal megjelent a képe a té­ren alkalomszerűen kiállított költőnagyságok között is. A di­ákság papírzászlókon lobogtat­ta a kiváló literátorokat, s nem csak Csokonait, Vörösmartyt, Kölcseyt, József Attilát, ha­nem Örkényt, s mi több, egyet­len kortársként Varró Dánielt is. A szimpatikus borostás fia­talembert nem minden zászló­lengető ismerte, mástól viszont szégyenszemre nekünk kellett megkérdezni az ismeretlen is­merős „kakukktojás” nevét:- Romhányi - jött a válasz, s vele a tudás bizonyossága -, a rímhányó. Rozsos Gábor magyartanár kvízjátékos gyerekei között igyekezett beleférni a „minimá­lis pedagógusi segítség” kategó­Felemelő pillanat. Költőinket, a képen Weöres Sándortól Arany Jánosig - és köztük az ünnepelt József Attiláig - a külföldi és a magyar fiatalok együtt ünnepelték MEGKÉRDEZTÜK: MIT JELENT SZAMARA A KÖLTÉSZET? nuez petra, Táncsics, 10. évfo­lyam: - Kedvelem az irodalmat, igen, elsősorban Csokonait. Ér­zelmes, ahogy én is. Talán a legismertebb, s egyúttal a lég- • szebb verse A reményhez. Mivel szeretem a gyerekeket, óvónő­nek készülők, és a Kaposvári Egyetemre szeretnék jelentkez­ni. Bőven leszalkalmam a köl­temények megismertetésére. mezriczky Zoltán, Táncsics, 10 évfolyam: - Ügyvéd szeret­nék lenni, a történelmet szere­tem a legjobban. Miután fonyó- di vagyok és kollégista, olvasás­ra kevesebb időm van, jobbára hétvégén. Elsősorban Stephen Kinget és Rejtő Jenőt forgatom, Kingnek nagyon várom már az új kötetét. Az interneten inkább híreket olvasok. PETŐ Balázs Lajos, Nagybol- dogasszony, 10 évfolyam: - Rad­nóti a kedvenc költőm, a Nem tudhatom és a Razglednicák cí­mű versét szeretem legjobban. Történésznek készülök, legutób­bi olvasmányaim közül Róna­szegi Miklós A rettenetes kúriai­ját említeném, Károly Róbert ha­talomra jutásáról, egy szegény gyerek lovaggá válásáról szól. rozsos Gábor magyartanár, Kodály: - A költészet, azt ta­pasztalom, megkedveltethető a gyerekekkel, de nem mindegy, mit veszünk elő a költőktől. Adyval úgy kezdtünk foglalkoz­ni, hogy Az én menyasszonyom első két sorát olvastuk: „Mit bá­nom én, ha utcasarkok rongya, De elkísérjen egész a síromba." Felkapták a fejüket. Faludy György Kossuth-díjas költő helyezte el az első virágot 1996-ban József Attila emlékére A felújítást követő, egyéwel ezelőtti nyitás óta több, mint ezer látogatója volta balatonszárszói József Attila Emlékmúzeumnak. Ahogyan Dorogi Sándor polgár- mester mondta: szép szám, de egyre fokozni szeretnék, főleg, ha valóságos zarándokhellyé kíván­ják tenni Szárszót, mely híven őrzi József Attila emlékét. A terv­be vett Versutca igazán jelentős attrakció volna, a meglévő emlé­kek közül pedig a Balaton-parti, vonatszerelvényre emlékeztető monumentális alkotás vonz soka­kat a sínpárral, a versidézetek­kel. 1995-ben, a költő halálának kilencvenedik évfordulóját a ma­gyar szellemi élet jelentős rendez­vényekkel ünnepelte meg. Töb­bek között egy nagy emlékestet rendeztek az Olimpiai csarnok­ban. Olyan nagy volt az érdeklő­dés, hogy két előadást kellett tar­tani. Ennek a rendezvénynek az volt a célja, hogy a bevételekből emlékművet állíthassanak Bala­tonszárszón. A falunak akkor is volt, és ma is van egy JózsefAtti- la-szobra, amely az iskola udva­rán áll. Az új emlékmű gondola­ta az alkotó, Ortutay Tamás kép­zőművész ötlete volt. Hamar meg­nyerte az ügynek Farkasházy Ti­vadart, aki ezer szállal kötődik Balatonszárszóhoz; Jancsó Mik­lós is jelentős szerepet a pénz elő­teremtésében. Még filmet is for­gattak: hogyan lehet közadako­zásból Magyarországon emlék­művet állítani. Ennek a filmnek a bevétele is a szobor létrehozását támogatta. A szobor Székesfehér­váron készült a MÁVjavítóműhe­lyében, s kamionnal szállították Szárszóra. Az első virágot 1996- ban József Attila emlékére Falu­dy György helyezte el. fónai i. riájába: szorított a diákoknak. Örömteli és kellemes meglepe­tés számára, mesélte, amikor 5. osztályosok hét József Attila-ver- set is összeszednek neki óvodá- si, kisiskolási emlékeik közül. Ezt desztillálni, fejleszteni kell, Április 11 nagy pillana- ben a Compass külföldi önkén­hogy a nyílt érdeklődés megma­radjon a gyerekekben, minden „magyarórán és magyar órán”, hiszen földrajzon is lehet tartal­masán érinteni a lírát.' ta mindez után érkezett. Szi- las Miklós kobozzal és gitár­ral kísérve magát Csoóri Sán­dor, Takáts Gyula, és Bertók László verseit énekelte, miköz­tesei kezében táncot járt Petőfi és Örkény. Ez a harmónia sokáig szól, akkor is, amikor már nem... ■ Balassa T. Védőoltás lehet a vers ► Folytatás az 1. oldalról lehet-e szebb a költészet, mint maga az élet? - ezt a kérdést már Nyári László költő tette fel és úgy válaszolta meg: nem lehet. - Meg kell tudni látni az élet szépségét. Aki meglátja, az érti a költészetet is. Nehéz az életünk? Elég egy gyermeki mosoly, vagy egy jó szó a kedvestől és máris minden szép. Mi bajunk lehet, amikor nyílnak a virágok, itt a tavasz? A költészet nem az élet fölött áll, belőle fakad. Ezért én már csak akkor írok, amikor mégsem úgy gondolom, hogy az élet szép. Fon­tos, hogy a fiatalok tanulják meg áfák, virágok üzenetét, s azt, hogy mosolyogni mindig lehet. Ha megtanítottuk, megtanultuk, akkor megértettük, amit József Attila üzen nekünk. lázár Balázs költő, versmondó, úgy is, mint az ünnepségen az írószövetség képviselője, felidézte: nemrég egy gazdasági vezető azt mondta neki, a vers az olyan régi dolog... - A digitális könyvtár vi­lágában, amikor sokaknak nem­hogy verseskötetre, hanem a számla kifizetésére se tellik, ami­kor recseg-ropog Európa, benne az európai kultúra bölcsője, Hel­lasz, vajon nem anakronizmus-e a költészetnapi ünneplés? - így Lázár. - Nem az, hiszen az embe­ri létezés egyik csúcsteljesítménye a vers, a teremtés folyatatása ki­csiben. A világegyetemből is csak öt százalék látható, sötét energia tartja össze, mint bennünket a szellem, a gondolat. Aki csak a matériában hisz, az mintha öt százalékra szűkítené le a gondol­kodását. Éppen a vers védhet meg bennünket, élni segít, általa enyhülhetnek a válság vergődő feszültségei. S hogy e fogyó nem­zetben negyven-ötven év múlva lesz-e még, aki megünnepli a köl­tészetnapot? Nagy László szavai­val: ha lesz emberarca a jövő emberének, akkor bizonyosan. FÓNAI IMRE A giccsfestők pápája nem fért az autójába, de jön még attrakció levy Se kisbalta, se fűrész; zakó, nyakkendő, polgármester csempére festve és számtalan tájkép, főként a Balatonról Kisbalta állt ki az egyik képéből, egy másik alkotását meg cen­timéterre árusította és fűrész-* szel darabolta. Ez volt a kettő­vel korábbi siófoki kiállításán, a legutóbbin meg arról panaszko­dott: két képét is „kicenzúráz­ták”. Most nem fenyegette ilyen veszély, Bihari Puhl Levente, az extravagáns siófoki festőművész a lehető legszolidabb arcát mutat­ta a Kálmán Imre Emlékház ki­állításmegnyitóján: tényleg csak néhány kép a bizarr és a borzal­mas „ciklusából”, maga is zakó­ban, nyakkendőben.- Pedig el akartam hozni A giccsfestők pápáját, de nem fért be az autómba - mentegetőzött.- Azon a képemen van a lila-bí­bor színű pápai süveg, alatta ki­vágás, abba szoktam bedugni az fejem, most is úgy terveztem a megnyitót, hogy még az arcomat is stílszerűen lilára pingálom, de végül így alakult és most ezzel okozok megdöbbenést: egy pápa öltönyben. „Giccset? Azt, ha nekik az, ami nekem vigasz” - öntötte versbe egészen frissen, 2013 márciusá­ban, ami benne kavarog, itt is, ott is előbukkan a giccs mint vezér- gondolat, például a „Levy, a nem elfogadott festő” címet viselő pa­piroson: „1992-ben Esztergom­ban egy muzeológus mondta A légy halála című művemre, hogy giccses. Ekkor fogant meg ben­nem a Levyntgard.” Korszakal­Meghökkentő. Amikor farkasszemet néz alkotás és befogadó kotó lesajnálás, amit fokozni is le­het, hiszen „egy nyírteleki festő­művész a giccsfestők pápájának nevezett, azt mondta, lila ködben és palástban kéne engem muto­gatni. Egyértelmű lett: első jelen­tős művem címe A giccsfestők pápája lesz.” így került hát egy monumentális falutájkép elé a lila és bíbor süveg, aminek a ki­vágásába be tudja dugni a fejét. A kép alsó harmadára csigák is kerültek a fűbe, azaz: lassan, de biztosan a kortárs művészet élvo­nalába ér Levy. Portré a múzeumigazgatóról (így kerül Matyikó Sebestyén Jó­zsef az egykor általa vezetett em­lékház falára), egy siófoki buti­kosról, falicsempére festve a pol­gármester (gimnáziumi osztály­társak voltak), és számtalan táj­kép, a legtöbbjén természetesen a Balaton, a Sió. És egy egészen friss alkotás, a Közúti jelzőtábla: kép „felnőtt-tartalommal” és mel­lé vers. „...kihozta őket a hideg nyár, települnek itt is, ott is, ahol a kamion jár...legyen az 52-es, vagy Siófok határa, bizony, mi­felénk ilyen a közúti jelzőtábla.” Levy azt ígéri, a nyári szezon­ra tartogatja idei „nagy attrakci­óját”: kerekekre szerelt dívány­ra fekve, amit egy bringa húz vé­gig a Balaton-parton, festi meg tógába öltözve Siófokot úgy, aho­gyan onnan látja, egy három mé­ter hosszú csíkban, ez lesz a Ga- lérius futam. ■ Fónai Imre ■ Ön milyen gyakran olvas verseket? Szavazzon hírportálunkon — ma 16 óráig: y SONLINE.hu Jr A szavazás eredményét holnapi számunkban közöljük.

Next

/
Thumbnails
Contents