Somogyi Hírlap, 2013. március (24. évfolyam, 51-75. szám)

2013-03-04 / 53. szám

2013. MÁRCIUS 4., HÉTFŐ 5 MEGYEI KÖRKÉP Hová szaladt a Szőcs-rendezés? cigánytábor Gorkij-ballada egy nagy kalap Söndörgő-zenével a kaposvári színpadon Somogyszob: negyed százada jóban-rosszban együtt a férfikör Össze lehet hordozgatni min­denféle szépeket és jókat, meg is lehet mutogatni azo­kat, egyiket a másika után, meg együtt is, de láss csodát, a sok szép és jó képes hatás­talan maradni, vagy más ha­tást kiváltani. Se sok szépet, se sok jót. Akár egy erkölcs­tankurzus. Esetlen egy egy­ház. A művészet pedig, no az végképp rakoncátlan szerzet, ördögien angyali, mint a ka­tarzis maga. Balassa Tamás Szőcs Artúr kaposvári rendezé­se, a Cigánytábor az égbe megy szépeket és jókat mutat föl, egyi­ket a másika után, meg együtt is, de a színház már csak ilyen, a szépségek és jóságok nem adód­nak össze maguktól, mint ahogy a tisztességes számok tennék például. Véletlenül az előadásban számok is megpróbálnak össze­adódni, az élőben muzsikáló ze­nekar számai, egészen elementá­ris dalok és hangulatok íródnak bele a nézőtéri winchesterekbe, és ha Söndörgő koncerten vol­nánk, elsőként táncolnám agyon a szemüvegemet, mint rendesen egy monostorapáti Markovic-or- kesztrán vagy millenárisi Besh o droMon. De ez minden jel elle­nére nem koncert, hanem zenés cigányballada Gorkijtól, amiből a Moszkvai Cigány Színház elő­adása nyomán készült film 1975- ben. Amikor a teljes foglalkozta­tás kádári mutatványának ka­pun belüli munkanélkülisége boldog egyenlőségben találta a gyárakat csavaronként hazalopó többségi társadalmat, benne a ci­gány kisebbséget, nem is sejtve, hogy a spajszerváltásba majdan belerokkanó ország az igazságta­lanság és tehetetlenség miatt, kí­nok között szüli meg a cigánybű­nözés kifejezését. Elfordítva ar­cát a valóságtól, nem nézve szem­be az okokkal, egyszersmind életveszélyes ellenségképet fab­rikálva magának az ezredfordu­ló utáni időkre, ahol a meggyalá­zott életeket és javakat úgy gon­dolja megtorolni a kor, hogy nagy fehér ember lövöldözik benne kis cigány gyerekre. A Cigánytábor rendezője is pontosan tudja ezt, de ugyan­ilyen pontosan emelkedik el Jól mutattak a színpadon Polgár Péter díszletei és Kovács Andrea jelmezei Lótolvajok az aktuális szörnyedelmektől, minden igyekezetével a kétség­kívül szép balladában marad­va. Ezt persze meg lehet tenni. Mesélni kell, és ha a mese hat, repít, vonz, akkor feledni lehet mindent, ami a balladán kívül van. Hol máshol, egy színház­ban van esély sikerre. De ez itt nem megy. Nem megy, mert a dramaturgia a zenének, a dal­nak rendeli alá magát, s szélső­ségesen stilizált elrajzolással, karikatúraszerű ábrázolással igyekszik kitölteni a muzsikák közötti űrt. Az eredmény: szé­les gesztusú népszínműbe ol­tott mézeskalács-mosolyú kis- operett hagyományaira épülő beszédmód. De ez a rendezés nem jut el a színészig, ahol a szerelemnek, a bánatnak, a hu­mornak meg kellene szólalnia. Megszólal, értem és hallom, na és. A történetbe táplált hatás- mechanizmusok, a zenék, (a ci­gányul megszólaló, ezzel is szá­molni kell) dalok, a látványok nem segítenek a színésznek, hogy megfejtse magát. Köny- nyek helyet kényelmetlenséget érzek, amikor a szerelem láng­jának szíveket kellene forrasz­tania a színpadon. Ha másból nem, ebből tudni lehet, baj van. A Cigánytáborban a világ leg- dörzsöltebb lótolvajának és leg­tüzesebb cigánymenyecskéjének szerelme izzik föl, s égeti halálra mindkettőt, mert a szabadság vá­gya oldhatatlan köteléknek bizo­nyul. Szőcs színészeinek zeneisé­ge kivételes pillanatokkal szolgál: a két főszereplő musicalszínészi színvonalon szól. A Lojko Zobart vendégként alakító Sarádi Zsolt szinkronstúdióknak is szép éve­ket ígér, s ezt tudja is azt hiszem, Czene Zsófiát lobbanékonysága, mozgékonysága, tüzessége alkal­mas Radává teszi. Ők ketten, fáj­dalom, ritkán találkoznak a szín­Lugosi György és Csapó Virág pádon. Gyuricza István a széles tenyerű, hirtelen természetű Zo- bar papa, Nyári Oszkár a minden lében kanál enyves kéz, a bolon­dos Bucsa szerepében mondhat­ja el: karaktere van az előadás­ban. A bűnüldöző szervet alakí­tó Körösi András-Kalmár Tamás kettős is él a lehetőséggel, ami­kor kap. Izergil szerepében Csa­pó Virágot kell még feltétlenül ki­emelnünk, feltámadás utáni ál­lapotúra maszkírozott öregasz- szonya kulcsfigura a produkció­ban. Feladata nem könnyű, a szí­nek között brechti narratívára ír­va jelenik meg lámpással a kezé­ben, epés-ízes bölcsességeket té­ve a közönség elé; váltakozó ha­tással. Nagy fenteknek nagy len­iek az ára, ilyesmire emlékszem, mert ez igaz, amint számos afo­rizma még, aminek vagy sok kö­ze az előadáshoz, vagy semmi. A cigányok, ezt érdemes mű­vészetből is ismerni, elcsórták a jézusi keresztfa szögeit, ami­ért az Úr hálából fóloldozta őket a Ne lopj! parancsolata alól. Ez a szkeccs is része a műnek. Ta­lán ez egyetlen, a szánalmas ci- gánykerék-poénon túl, ami szór­ványos nézőtéri derűt hozott saj­nos. A semmiből, sehová. Lehan­golt ekkor lettem, megelőzve a bo­szorkányos ügyességgel károm­lásba fogalmazott büssüi, göllei, kazsoki viszonylatot. Ha ezt fe­ledni szeretném, mert szeretném, az első képre gondolok, ami az ar­comba néz, és őszinte, az sem baj, hogy nagyon is érthető. De szeret­hető, ahogy az ifjabb Zsuráfszky Zoltán koreográfiáját ördöngösen odarakó, Túri Endrével fémjel­zett Somogy Táncegyüttes, vagy Tóth Eleonóra kerekes székes La­la Csornájának a jelenléte is az. Bérezés László interjújából tudni, Szőcs Artúr remek ember. Látni akarom a következő rende­zését Kaposváron. 25 Év Ünneplőkkel telt meg a somogyszobi művelődési ház Pál Jánosnak, a kör elnökének és az önkormányzatnak a meg­hívására. Eller János polgár- mester elmondta, hogy 25 éve tizenkét ember fejében szüle­tett meg a gondolat: „idősze­rű-e, megéri-e” egy olyan kört létrehozni, mely a község ha­gyományait, történelmének tárgyi és írásos emlékeit tárná föl. Az eltelt negyedszázad is bizonyította, jó ötlet volt. Példá­juk nyomán alakultak meg ké­sőbb a falu civil szerveződései is, melyek kivették részüket a kulturális és sportmunká­ból, segítették az önkormány­zatot. E munkájukért „Somogy- szobért” kitüntető címben ré­szesültek. Hosszú László örökös tiszte­letbeli elnök, a község díszpol­gára is csak a szépre emléke­zett: hagyománnyá tették tör­ténelmi eseményeink méltó megünneplését. Autós ügyes­ségi versenyt, borversenyeket, író-olvasó találkozókat szer­veztek, meghívták a község­ből elszármazottakat is. Em­lékezetes országjáró kirándu­lásokra vitték tagjaikat. Leg­nagyobb erényük közé sorol­ta, hogy a különböző vallású és politikai nézetet valló emberek itt jól megférnek egymás mel­lett. Tagjaik közt van híres fa­faragó, költő, sakkozó. Nélkü­lük nem jött volna létre a szép közösségi ház sem. Az ünnepeiteket a SANSZ (Somogyszobi Asszonyok-Nők Szövetsége) tagjai és az iskola énekkara köszöntötték, és el­énekelték Tóth János helyi po­éta szövegére komponált „JEK indulót”. ■ Györke József A somogyszobi diákok énekeltek Esélyteremtő köznevelés a jövőnkért disputa Omladozó épületet kell újjáépíteni, hangzott el Lengyeltótiban Mohácsi busók űzték Fonyódon a telet Megyén kívüli iskolák is kép­viseltették magukat azon a dis­pután, melyen az esélyteremtő köznevelésé volt a főszerep Len­gyeltótiban.- A rendezvény témájául a tehetséggondozást, a tehetsé­ges gyerekek felismerését vá­lasztottuk, e köré szerveztük az előadásainkat is - mondta Gaz- dagné Fulmer Judit. A szerve­ző Fodor András Általános Is­kola igazgatója megjegyezte: 14. alakalommal rendezték meg a Eodor napokat, melynek el­ső napján a névadóra emlékez­nek. Rendhagyó irodalmi órá­kat tartottak, versmondó-, szép­író- és informatikai versenyt is szerveztek a diákoknak. A ren­Disputa. Móring József Attila és Farkasné Szabó Ildikó a tóti fórumon dezvénysorozat második napja minden alkalommal szakmai konferencia, melynek fő témája az oktatás és nevelés.- Egy rogyadozó, omladozó épületet kell újjáépíteni úgy, hogy közben benne lakunk - utalt a közoktatás, köznevelés átalakításaira Móring József Attila országgyűlési képviselő hangsúlyozva, hogy a változá­sok a jelen gyermekei, a jövő fel­nőttjei érdekében zajlanak. Farkasné Szabó Ildikó, a KIK Fonyódi Tankerületének igazga­tója kiemelte: a tankerület célja az értékek megőrzése. A tanke­rületben az intézmények átadá- sa-átvétele zökkenőmentesen megtörtént. ■ Márton L. második alkalommal ren­deztek télbúcsúztatót szomba­ton délután Fonyódon, mely­re idén Mohácsról érkeztek jelmezes felvonulók. A Sport- csarnoktól indult a hangos ke­replőkkel felszerelkezett szí­nes kavalkád a Vigadó térre, ahol már jelentős tömeg és a kívánságokkal megtömött ki- szebáb várta busók vezette fel­vonulókat. Egy rövid történeti előadást követően lángba borították a bábot, majd táncházba hívták a jelenlévőket a jelmezesek, közben zsíros kenyérrel kínál­ták a rendezvényre érkezőket a szervezők. ■ Márton László Busók a fonyódi városközpontban 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents