Somogyi Hírlap, 2013. március (24. évfolyam, 51-75. szám)

2013-03-16 / 63. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2013. MÁRCIUS 16., SZOMBAT Elment a magyar kórházügy ikonja in memóriám űr. Varga Ferenc harminchat éven át állt a siófoki kórház élén; búcsúznak a kollégák Elhunyt Varga Ferenc, a siófoki kórház főigazga­tó-főorvosa. Harminchat éve vezette az intézményt, nincs még egy szakember a pályatársai között, aki ilyen hosszú időn át állt ugyan­annak a kórháznak az élén. Március 13-án kora este hunyt el abban az intéz­ményben, amelyet 1977 óta irányított szíwel-lélekkel, sokszor küzdelmek árán - fogalmaz a siofok.hu. „Dr. Varga Ferenc egyedülálló életművet hagyott maga mögött. Bízott abban, hogy végig tudja vinni a siófoki kórház jelenleg is zajló fej­lesztését, bővítését. Nagy álma és terve volt, hogy egy korszerű, új kórházat adjon át utódjának, ezért is szere­tett volna csak a felújítás be- fejését követően nyugdíjba vonulni". „Bár orvosként már tudtuk, de barátként mégsem akartuk el­fogadni azt, ami bekövetke­zett, és nem vagy már köztünk - búcsúzik a somogyi gyöke­rű Dr. Rácz Jenő, a veszprémi kórház főigazgatója, a Magyar Kórházszövetség elnöke a web- orvos.hu-n. - Bíztunk benne, hogy ezt a harcot ismét Te fo­god nyerni, ahogy 47 éves or­vosi pályád alatt, vagy a példa nélkül álló 36 éves igazgatói munkád során általában len­ni szokott. Amikor két hete te­lefonon beszéltünk, és a hogy- léted után érdeklődtem, nem panaszkodtál, mert a panasz­kodás soha nem volt az életed része, hanem azonnal elterel­ted a szót a kongresszusunk­ra, a kórházak átalakítására, a nyugdíj problémára, a siófoki kórház további sorsára, mert az utolsó pillanatig dolgoztál. Amióta ismertelek, Téged min­dig el lehetett érni, legyen nyár vagy tél, munkanap vagy ün­nepnap - máig sem tudom ho­gyan csináltad. Soha nem ro­hantál, mindenütt ott voltál és sehonnan sem késtél el. Most az egyszer változtathattál vol­na ezen a szokásodon és a Min­denhatóval való találkozásod­ról még késhettél volna leg­alább néhány évet, mert hidd el, betölthetetlen űr marad mö­götted - a családodban, a kór­házadban, a Kórházszövetsé­günkben és az egész egészség­ügyünkben. Ha lesz egyszer egy Pant- heonja a magyar kórházak­nak, akkor a „kórházigazga­tó" szobrát biztosan rólad kell majd mintázni. Nem elsősor­ban azért, mert 36 éven keresz­tül igazgattad a kórházadat, ha­nem azért mert egy igazi ikon lettél ezen a területen. Tapasz­talatod, tudásod, bölcsességed és erkölcsi értékeid nagyon hi­ányozni fognak. Utolsó beszél­getésünkkor azt kérted tőlem, hogy a kongresszusi program­ból vegyük ki a nevedet, mert nem tudod, hogy mikor és mennyit tudsz majd szerepelni. Most mi kérjük tőled, hogy le- ’ gyél a jubileumi XXV. kongresz- szusunk védnöke, engedd meg, hogy szimbolikusan a Te emlé­kednek szenteljük ezeket a na­Varga Ferenc nagy álma volt a siófoki kórház fejlesztése, bővítése pokat, és kérjük, hogy abból a mostani világodból is segíts ne­künk, hisz bajunk még bőven akad, és hidd el szükségünk lesz még Rád. Béke veled.” Varga Ferenc Pécsett szer­zett orvosi diplomát 1966-ban, szakvizsgát közegészség-jár­ványtanból (1971), egészség- ügyi szervezéstanból (1975), bőrgyógyászat-kozmetikából (1983) tett. 1966-70 között a Somogy megyei KÖJÁL mun­katársa, 1970-77 között siófo­ki városi, majd városi és járási főorvos. 1977-ben pályázat út­ján nyerte el a Siófoki Kórház igazgató főorvosi állását, a fő­igazgató-főorvosi feladatot 36 éven keresztül látta el. 1993- ban az EMKA Menedzser- képzőt végezte el, majd 1995- ben a Közgazdaságtudomá­nyi Egyetemen kapott egész­ségügyi menedzser másoddip­lomát. 1988-tól folyamatosan újraválasztott tagja a Magyar Kórházszövetség elnökségé­nek, 1998-2000 és 2007-2010 között a kórházszövetség elnö­ke. Az EGVE választmányának tagja, a Magyar Egészségügyi Menedzserklub korábbi elnö­ke. A Kiváló orvos, a Somogy megyei „Alkotó díj" , a Siófok Városért emléklap, a Batthy- ány-Strattmann László-díj és a Magyar Köztársaság Arany Ér­demkereszt fokozat birtokosa. 1977-től 36 éven át volt a Sió­foki Városi Kórház igazgató fő­orvosa. Egy perióduson át ve­zette a Magyar Egészségügyi Menedzser .Klubot. A magyar kórházügy kiemelkedő alakja, ikonja volt. Vezetése alatt fo­lyamatosan fejlődött a siófoki kórház. Bőrgyógyászati szak­orvosi tevékenysége 1981 óta folyamatosan része volt veze­tői munkájának. Itt szerzett ta­pasztalatai az egészségügyi el­látás jobb, hatékonyabb meg­szervezése irányba fordítot­ta érdeklődését. A siófoki Vá­rosi Vöröskereszt alapító tag­jaként és elnökeként harminc évig tevékenykedett és tagja volt a siófoki képviselő-testü­let egészségügyi és szociális bizottságának is. „A mai időkhöz képest pél­dátlanul hosszú igazgatói, ve­zetői tevékenységét szerényen, bölcsen, kollegiális türelem­mel végezte. Gyászol a Siófo­ki Kórház, a Magyar Kórház- szövetség, a kórházi vezetők, menedzserek közössége. Or­vosok százai, betegek tízezrei emlékezhetnek értékes mun­kájára, szeretetreméltó egyé­niségére. Gyászol az egészség- ügyi média, akinek munkatár­saival mindig kitűnő szakmai és szívélyes emberi kapcsola­tokat ápolt. Gyászol a Kórház szerkesztősége, amelynek há­rom éven át irányította szak­mai, stratégiai munkáját. Gyá­szolják szerettei, kollégái, ba­rátai és mindenki, aki ismerte. Emlékét megőrizzük, nyugod­jék békében!” - köszön el Var­ga Ferenctől Dr. Szepesi And­rás (Weborvos). A siófoki Kórház-Rendelőin­tézet Varga Ferencet saját ha­lottjának tekinti. FÁJÓ SZÍVVEL BÚCSÚZUNK, EMLÉKÉT MEGŐRIZZÜK: A KÓRHÁZ VEZETŐSÉGE ÉS VALAMENNYI DOLGOZÓJA Bár okunk volna, jogunk viszont nincs a keserűségre... csendélet a halál után F. Galló Béla a szívleállása utáni élet szépségéről, lemondásról, hosszúlépés iránti elkötelezettségéről Csurom festékes zakóban és nadrágban áll F. Galló Béla fes­tő, író, pszichoteoretikus a ka­posvári könyvtárban, mezít­láb. Akár performance is ké­szülhetne, de nem, ez egy egy­szerű tárlatnyitó. A műterem­ben minden. bizonnyal fehér öltönyben fest, ha egy ünnepi alkalomhoz ennyire viseltes öltözéket választ, kérdezem a művésztől, e közvetlenséget ismeretlenül is megfelelőnek érezve, ahogy a derűt látom az ember szemüvege mögött. Ez az egyetlen ruhám, mondja, 1985. december 29. 23 óra 15 perc óta. Aham, keresem a hu­mort a megjegyzésben, pedig nincs benne. Akkor állt le elő­ször a szívem, mondja F. Galló Béla, és rendíthetetlenül mo­solyog a szeme. Az olajfestmények, Udva­ros Dorottya megnyitóbeszéd­re várományos színész (a ki­tartó művész a Balatonról ér­kezve 135 percet késett a hó­ban, de nem adta föl), a mezít­lábas festékesség, mind érde­kes témát kínált, de ez a szív­megállás ravaszul beelőzött. A hófehér hófehérjében zuhant vagy három percen át, és egyre csak azt hallotta, más irányba kell tartania, de a három perc­nek vége szakadt, mielőtt a válasz megérkezhetett volna: merre? Minden megváltozott. Az Armani-öltöny tapintásá­Pszichogenetika. Milyen láthatatlan információs rendszer felelős döntéseinkért, tetteinkért, és örököljük-e a válaszainkat: az író-festő művészetében erre is keresi a választ, immár szabadon ért máig tud rajongani, de so­ha többet nem fogja magára öl­teni. Szabad akar lenni, és sza­baddá csak a lemondás teheti. Nem aszkéta, dehogy, az életet imádja, de a szerzés erőltetett izzadtságával nem szeretné többé beszennyezni a lét sza­badságát. A gyönyörködés sza­badságát. Mert gyönyörköd­ni, azt nagyon szeret. Bármer­re néz, talál olyan szépséget, amit érdemes észlelni, vizsgál­ni, elemezni, szeretni. A festményeket végig néz­ve egyetlen dolgot nem tudtam csak eldönteni, jelzem a mű­vésznek: most akkor a világ szép vagy csúnya, és a válasz nélkül és tapodtat sem mozdu­lok. Nevet F. Galló Béla, akit a némi nyitottsággal és érdek­lődéssel már a tizedik másod­percben régi barátként érezhet az ember. A világ szép, mond­ja némi mélázás után, a világ bizony szép. Persze, teszi hoz­zá, a csecsemők eldobása, az asszonyok megerőszakolása mint az aljasságok netovábbjai megrázzák őt is, és ha fizika­ilag ilyen térbe kerülne, nem gondolkodna az azonnali erő­szakon. Békés ember, de akkor a békét zárójelbe tenné nyil­ván. Az elesettek, a megalázot- tak, a kiszolgáltatottak figurá­lis alkotásainak központi motí­vumai; az emberre a fogamzás pillanatától leselkedik a pok­lok minden fenyegetése, olvas­hatók ki a gondolatok a képek egy részéből. Az eklektikus válogatás a virágcsendélettől a női portrén át Dózsa György tü­zes haláláig a közlésvágy szé­les spektrumát tárja a néző elé. F. Galló Béla nem csak fes­tőként, íróként is megjelenik a tárlatnyitón. A bennünk kó­doltjövő - Sorsunk a pszichoge­netika tükrében címmel tavaly megjelent kötete szintén érde­kes, a képzőművészeti-művé- szetterápiás kérdéskörben is érinthető összefüggéseket vet föl. A pszichogenetikus har­mincöt éve kutatja az embe­ri lélek működését, s feszege­ti a kérdést: milyen láthatat­lan információs rendszer hatá­rozza meg a viselkedésünket, gesztusainkat, döntési mecha­nizmusainkat, cselekedeteink motivációját, melyek e rend­szerben a betegségeinkért is felelősek, s melyek a családtör­téneteinkben is fellelhetők. Hosszú beszélgetés indul­hat e tárgyban, de ne vegyük el most az írás kenyerét írás­sal. Inkább osszuk meg a köz­zel az életművész-tanár nagy- fröccs, ritkábban hosszúlé­pés iránti elkötelezettségét. S a hitvallást, melyet az orvos­genetikus barátjával munkál­tak ki: okunk volna a keserű­ségre, de jogunk nincs hozzá, hiszen a környezetünket nem bánthatjuk ezzel. így marad a derű, egyetlen ruhával, ben­ne okostelefonnal és Marlbo- róval. És semmi több. ■ Balassa T.

Next

/
Thumbnails
Contents