Somogyi Hírlap, 2013. március (24. évfolyam, 51-75. szám)

2013-03-02 / 52. szám

4 2013. MÁRCIUS 2., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Születésnapé falu a város közepén sávház A régi lakók szerint évtizedek múltán, a sok változás ellenére maradt az eredeti, falusias hangulatból Negyven éve, Kaposvár cente­náriumára adták át a megye- székhely legnagyobb és egyik legjellegzetesebb épületét, a sávházat. Melyről az ott élők azóta is állítják: a szalagház olyan, mintha egy külön falu épült volna a város közepén. Vas András Háromszázharminc család ott­hona, azaz nagyobb mint a so­mogyi települések fele. Falu a vá­rosban, ahogyan az ott élők tart­ják róla. A világháló szerint a Dunántúl legnagyobb lakóépü­lete. S persze Kaposvár egyik jel­legzetessége az egykori Kalinyi- ni városrészben épült tíz eme­let magas sávház. Melyet éppen negyven éve, Kaposvár várossá nyilvánításának centenáriumán adott át a rendszerváltáskor csőd­be ment Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat. Az építőipari cég a Pécsi Tervező Vállalat iránymuta­tásai alapján húzta fel a város egyik leg­régebbi, paneltech­nológiával készült épületét. Három lép­csőház, tíz emelet, hat lift, három sze­métledobó, nagyjából 22 ezer négyzetméternyi lakótér, s kö­rülbelül két kilométernyi - szin­tenként 196 méternyi -, részben üvegfallal védett függőfolyosó.- Éppen ez a legnagyobb baj vele - magyarázza Pappné Mó­zes Mária. - Az ötödiktől felfelé elképesztően huzatosak a laká­sok. Végig be kellett volna fedni a folyosót... Az asszony látogatóba érkezik ismerőseihez, már több mint 35 éve elköltöztek, ám anno az első beköltözők egyikének mondhat­ta magát. Ők voltak a 6/29, azaz a hatodik emeleten a 29-es lakás.- Budapestről jöttünk Kapos­várra - emlékszik vissza -, itt ugyanis kiutaltak nekünk egy lakást. A házat hamar megtalál­tuk, a lakást nehezebben, nem tudtuk, melyik lépcsőházba kell bemenni. Ennél már csak a bebú­torozás volt bonyolultabb, hiszen Kaposváron csak egy pici bútor­bolt volt a későbbi Domus helyén, így Pestről kellett bútort hozat­nunk. A sofőr először megijedt, de mondtuk neki, ne féljen, nem fogja eltéveszteni az épületet. Pappné Mózes Máriáék egy plusz nagy félszobás lakást kap­tak, amúgy öt lakástípus kapott helyet az szalagházban: a garzo­nok mellett egyszobások kisebb és nagyobb félszobával, kétszo­bások, illetve egy plusz két fél­szobások - utóbbiakhoz komoly protekció kellett, mondjuk jó kap­csolat a lakásfronton korlátlan úrnak számító Ingatlankezelő Vállalat, azaz KV illetékeseivel. Strasszer Józsefnét például konkrétan a vállalat ura és pa- rancsolója, Németh Gyula igaz­gató hívta a sávházba, házfel­ügyelőnek. Erzsiké néni előtte a Marx-közben - előtte és ma: gróf Apponyi - laktak egy rendőrsé­gi bérleményben, ahol szintén el­látta a házmesteri teendőket. Am mivel ott csak 18 lakásért, itt pe­dig a középső lépcsőház 110 la­kásáért kellett volna felelnie, ele­inte megpróbált kibújni a feladat alól. Aztán amikor az igazgató már harmadszor hívatta, s a szo­cialista erkölcs és a felelősségvállalás is szóba került, rábó­lintott az ajánlatra, s ő lett az épület el­ső lakója.- Két hónappal a többiek előtt kellett ideköltöznünk - vi­lágít rá a házfelügyelői poszt fon­tosságára. - Mindent megmuto­gattak, minden illetékes szerv­vel fel kellett vennem a kapcsola­tot, hogy mire megjönnek az első lakók, mindenről tudjak, s ha baj van, tudjak segíteni. Erzsiké néniék lakása az első napokban afféle irodaként mű­ködött: az új beköltözők náluk ve­hették fel a kulcsaikat, a konyhá­ban írták alá a szerződések még esedékes részeit, s nála jegyezték be a hibajegyzékbe a frissiben ta­lált hiányosságokat.- Jellemző, mennyire más vi­lág volt akkoriban - szól közbe Annus néni az első emeletről -, hogy az első napon hetvenen köl­töztünk be, cipeltük a bőröndö­ket, bútorokat, ládákat a folyosó­kon és a lépcsőházakban, még­sem hangzott el egyetlen han­gos szó sem. Sőt, afféle ismerke­dő napnak is jó volt az egész, hi­szen vadidegen emberek segítet­tek egymásnak cipekedni, ha va­laki valahol elakadt. Ezek után nem csoda, hogy a régi lakók szerint alig fél év eltel­tével már nagyjából ismerte egy­■ Három lépcső­ház, tíz emelet, hat lift, 22 ezer négyzetméternyi lakótér, s körül­belül két kilomé­ternyi folyosó Az üvegfalas hátsó folyosók A homlokzat: 330 erkély Pappné Mózes Mária Strasszer Józsefné. Erzsiké néni mást a 330 úttörő család. Strasz- szer Józsefné pedig mindenkiről tudott mindent, hiszen amellett, hogy ő takarította a lépcsőházat, neki kellett vezetnie a nyilván- tartást a rendőrségnek, s ő gyűj­tötte össze a lakbért is.- Remek közösség volt - állítja Erzsiké néni. - Az emberek nem­csak a szomszédjaikkal voltak jó­ban, de általában az alattuk és fe­lettük lévő szinten élőkkel is. Vá­logatott társaság került ide elő­ször: rendőrök, katonák, tanárok, szakmunkások, s néhány zenész romacsalád. Akkoriban ugyan elég sok-ház épült Kaposváron, de a sávházba nehéz volt lakáski­utalást szerezni. A jelen viszont már sokkal ke­vésbé fényes. Az épület ma is ön- kormányzati tulajdon, sokan szo­ciális alapon kerülnek ide - az őslakók szerint egyre mélyebbre süllyed a nívó.- A rendszerváltás környékén bomlott meg először az egység - mondja egy neve el­hallgatását kérő la­kó. - Amikor lebon­tották a Berzsenyi és Kanizsai utcai házakat, s rengeteg romát beköltöztet­tek a sávházba. Na, akkor megborult a vüág errefelé. A férfi sietve hozzáteszi, nem a cigányokkal van baj általános­ságban, hanem néhány család­dal. Akik az udvaros házakból beköltözve nem vették figyelem­be, hogy lakóközösségbe kerül­tek, s ugyanúgy élték tovább éle­tüket, mint korábban: hangos­kodtak, szemeteltek, nem voltak tekintettel a szomszédokra.- Már akkor is szóltak az em­berek a mellettük, alattuk, felet­tük lakóknak, ha fúrtak egy lyu­kat a falba - állítja a lakó. - Sőt, kutyát is csak a szomszédok be­leegyezésével lehetett a házba hozni. Ma viszont annyi a kutya, mint egy menhelyen, s póráz nél­kül rohangálnak, ugatnak egész nap. A lakók pedig... A legna­gyobb gond szerintem az állandó hangoskodás és szemetelés, illet­ve néhányan tényleg nem valók közösségbe: időnként még a lif­tekbe is belerondítanak. A felvonók és a lépcsőházak ál­lapota tényleg hagy némi kíván­nivalót maga után. Hiába újítot­ták fel az épületet néhány éve többszázmillió forintból, ennek nyomai néhol már nem is látsza­nak. Egyesek ugyanis üzenőfü­zetként használják a falakat - külön szociológiai tanulmányt érnének a feliratok, melyek a sze­relmes versektől az elmúlt évek pop- és rockkultúrájának idolja­in keresztül a politikai szimpátia kinyilvánításáig terjednek. Utób­bi is lefedi a teljes honi valóságot: a vörös csillagtól a horogkeresz­tig terjednek a jelképek...- Ez csak néhány deviáns agy­szüleménye - védi meg a lakókö­zösség többségét egy kétgyere­kes fiatalasszony. - Azt hiszem, az önkormányzati házak közül a sávház a jobbak közé sorolha­tó. Persze zaj van, de egy ekkora épületben nehéz elvárni a falusi csendet. A környék pedig kifeje­zetten élhető: százméteres kör­zetben mindenféle szolgáltatás elérhető, s a közlekedés is remek.- Amikor mi ideköltöztünk, még nem volt ennyi bolt a kör­nyéken, a Zselic Áruházat is csak egy évvel ké­sőbb adták át - jegyzi meg Erzsiké néni. - Eleinte csak egy paplanbolt, egy fodrászat és egy ap­ró közért volt a ház alatt. Aztán a Hon­véd utcai oldalon megnyílt a virágbolt, s egy idő­ben kifejezetten sikknek számí­tott a sávház aljában üzletet nyit­ni. Manapság hosszanti irányban két kozmetikai szalon közé éke­lődik az épület, emellett a város egyik utolsó méret utáni szabó­sága is itt található, no és a mál­tai szeretetszolgálat Irodája is. A többi helyiség viszont zárva, la­katok, rácsok védik a rozsdásodó ajtókat, láthatóan ma már jóval kisebb a kereskedelmi vonzerő.- Ahogy az egész épületé is - bólogat egy középkorú asszony, miközben azon gondolkodik, ki- tegye-e muskátlik a folyosóra, vagy teleltesse tovább az egyik üvegvitrinben. - De ettől még, mi régiek, akik lehetünk vagy hatvanan, már nem mennénk el innen. Megszoktuk, megsze­rettük a helyet minden hibájával együtt. Például furcsa lenne egy másik házban, ahol, ha havazik, nem kell eldobálni a havat a fo­lyosókról. Itt ugyanúgy seprűt, lapátot ragadunk, mintha a kert­kapu elől kellene el hányni. Mint egy faluban... ■ A legnagyobb gond a huzat mel­lett manapság az állandó hangos­kodás és szeme­telés, a liftek Ö8z- szerondítása Beszélnék a nyelvet Bolhón is, de nem találják a szavakat tudásod a jövőd! Becsapottnak érzik magukat az aránytalanságok miatt a mellőzött településeken élő somogyiak ► Folytatás az l.oldalról Bolhón az elmúlt hónapokban 48 jelentkezőt toboroztak a köz­reműködő mentorok, hosszas tá­jékoztatást hallgattak az okta­tásról, már meg volt a helye is, s már az oktatóról is tudtak, ami­kor beütött a crach. Egyetlen bol- hói képzés sem kapott zöld utat első körben. Gyurokovicsné Tóth Brigitta bolhói pedagógus mind- annyiuk nevében azzal kereste szerkesztőségünket, hogy arcul csapva érzik magukat. Felhábo­rodásukat csak fokozta, amikor megtudták, egyes településeken több képzés is indulhat, Dom­bóváron például tizenhárom. A hátrányosnak nem nevezhető Szentendrén tizenhat, három hí­ján a Katedra égisze alatt. Furcsaság akad ugyanis a 141 szerződött felnőttképző között Is, melyek között vannak kiugróan jól induló sprinterek. A jobbnál is jobbakról az Index írt decem­berben: több mint 300 cég várta a szikkadt képzési piacon a mun­kalehetőséget, amikor öt gazda­sági társaság kiválasztottként tűnt föl. Egyikük, a DFT-Hungá- ria Somogybán külön is említést érdemel. A hírportál birtokába jutott körlevél szerint a Somogy Megyei Kormányhivatal már két nappal a regisztráció kezdete után ezt a céget említve hirdet­te meg a páratlanul olcsó nyelv- tanulási lehetőséget a dolgozói és családtagjaik körében. A DFT-H. nem látszik a rendszerben, zárt képzésekre "kapott megbízást a hírközlés szerint. A Tüdősöd a jövőd! program­nál képzelni sem lehetne jobbat egy olyan országban, ahol a fel­nőtt lakosság 85 százaléka nem beszél idegen nyelvet, és ahol a digitális képzettség sem áll job­ban. Az adatok Hidas János­tól, a Közigazgatási és Igazság­ügyi Hivatal (KIH) elnökétől va­lók (a lebonyolító az e-Magyar- ország-pontokat működtető NT Nonprofit Kft.) A jelentkezők-regisztráltak száma elképesztően magas: már meghaladja a 190 ezret (e lét­szám 10 százaléka jelentkezett Volna mit tanulni a nyelvkönyvekből képzésre.) A programban szűk két év alatt százezren tanulhat­nak az országban: egy jelentke­zőre legfeljebb bruttó 90 ezer fo­rint jut. A hátrányos helyzetű kistérségekben élőknek csak két százalékos önrészt kell vállalni­uk, a többieknek öt százalékot. A program kiemelten kezeli a munkanélkülieket, a kismamá­kat, a romákat, a legszegényebb környezetben élőket és a 45 év felettieket. De minden felnőtt je­lentkezhet, akinek nincs nappa­lis, államilag finanszírozott hall­gatói jogviszonya, és nem vesz igénybe más, azonos témájú uni­ós képzést. A teljes költségvetés 12,5 mil­liárd forint, amiből 9 milliárd a képzési keret: június végéig 2,8 milliárd, jövő év február végéig 4,8 milliárd, míg 2014 augusz­tus végéig 1,4 milliárd forintot lehet elkölteni. Február 7-én 141 képző 1590 képzését ismerte a rendszer, ezt Rendben haladnak a Tudásod a jövőd! képzései címmel publikál­ta a KIH. ■ Balassa T. ■ Ön beszél idegen nyelvet? Szavazzon hírportálunkon — ma 16 óráig: SONLINE.hu V A szavazás eredményét holnapi számunkban közöljük.

Next

/
Thumbnails
Contents