Somogyi Hírlap, 2013. március (24. évfolyam, 51-75. szám)

2013-03-01 / 51. szám

14 SAJTÓ ES TANULÁS 2013. MÁRCIUS 1., PÉNTEK Takaríts ^ jókedvvel! tisztaság Sokszor ^ könnyebb rendetlenséget csi­nálni, mint rendet rakni. Pedig a rend és tisztaság fontos, külö­nösen a hálószobánkban. A ne­hézség ott kezdődik, hogy ráve­gyük magunkat, na akkor most pakolok és takarítok. Ne egy unalmas, szürke nap határozd el, hanem amikor jó a kedved, fel vagy dobva és tele vagy ener­giával. Vedd számba, hogy mi­re van szükséged. Amit fél éve nem vettél elő, azon minden­képp gondolkodj el. Könyvet vi­szont sose dobj ki. Inkább aján­dékozd el, de a könyvek nagy kincset érnek. Egy mesekönyv is, de persze érthető, ha 15 év fe­lett valaki kidobálja őket. Az is nagyon fontos, hogy időnként újítsd meg a szobád. Kell egy fajta változatosság. A szoba tükrözze a lelked, a sze­mélyiséged, és ahogy egyre idősebb leszel eltűnnek majd a poszterek, a plüss állatok is. A takarítást hetente egyszer ajánlott elvégezni, persze ezt kevesen tesszük meg, pedig fon­tos. Az ágyneműt ha esténként zuhanyzói akkor ráérsz két- két és fél hetente is lecserélni. Ha reggelente fürdesz akkor he­tente. Abból a nagy energiából amivel elkezdted a takarítást és pakolást semmi nem marad majd, ám tiszta, szép és rendes szobában sokkal jobban fogsz aludni. Megéri a fára­dozást. HUNYADKÜRTI LILKA Akkor kezdd el, hajóked­ved van! Az oldalt szerkesztette: Gáldonyi Magdolna Telefon: 82/528-151 E-mail: magdolna.galdonyi@axelspringer.hu írjatok! Szobor, zene, festmény? Nem! értekezés Művészekről és művészetekről, a Szerző szemével- Hogy kérdezhetsz ilyen ostobaságot, drága barátom? Még hogy melyik a legna­gyobb művészet a világon?! Meg akarsz sérteni? Áruld el, mégis milyen jogon ítél­kezhetnék én afölött, amit az egész emberi faj alkotott saját szórakoztatására, több ezer évvel ezelőtt? És különben is, nem egyértel­mű? Ej, ej drága barátom, hát miért nem ezzel kezdted? Azon­nal rendelkezésedre állok. Min­denekelőtt érdekelne a te véle­ményed. Szerinted melyik a legnagyobb művészet? Szobrá­szat, ugyan már! Öreg cimbo­rám, hát mikor beszéltél utol­jára olyan emberrel, aki azt mondta, hogy él-hal a szobrá­szatért? Nem, ne érts félre, ez­zel nem azt akarom mondani, hogy azoknak a hideg, rideg kő­tömböknek az átalakítását va­lami meleggé és barátságossá, nem tartom művészetnek. Csak azt, hogy igen kevés ember sze­reti annyira, hogy felismerje az igazi mesterek kézjegyeit, az alkotások tartalmát, mondani­valóját. És mivel - szerintem - mindent az emberek szereteté- vel kell mérni, sajnos nem, nem állíthatjuk, hogy a szobrászat a legnagyobb művészet. Festészet? Megint nemet kell, hogy mondjak neked barátom. Gondold csak el, mikor ellá­togatunk egy galériába, sorra nézzük a képeket, meg-megál- lunk, de igazán hosszú időt egy kép előtt se töltünk. A mennyi­ség hajt minket, drága bará­tom, a mennyiség. Minél több képet lássunk, minél rövidebb idő alatt. Ahelyett, hogy meg­próbálnánk a festővel beszélni, művén keresztül. Az az igazság, hogy e két mű­vészetet, én szívem szerint el­különíteném a többitől. Termé­szetesen nem azért, mert any- nyira alantasnak tartanám őket, de -szerintem- nem lehet egy lapon említeni a többivel. Hisz itt valami kézzel foghatót alkot az ember, nem pedig lég­ből kapott mondatokat. Igen, igen a prózára gondol­tam, de hogy ez nagyobb len­ne? Drága barátom, én nem azt mondtam, hogy a szobrászat és festészet rosszabb mint a szép- irodalom, inkább melléjük kell helyezni. Mindazonáltal nem, ez sem a legnagyobb. Hiszen nem minden ember olvas szó­rakozásból, s akik mégis, nem találsz közöttük két olyan em­bert akiknek ugyanolyan az íz­lése. Állandóan megy a vita, ki a jobb író, melyik műre kéne, hogy épüljön a többi, egyszóval annyi a széthúzás, hogy kép­telenség azt állítani, ez a leg­nagyobb művészet. Ugyanez a helyzet a drámával is. Továbbra sem adhatok ne­ked igazat, barátom, a költészet végkép nem sorolható a legna­gyobb művészetek közé. Hiszen egy-egy múzeumba minden­ki betéved életében legalább egyszer, viszont verset alig ol­vasnak az iskola pádon kívül. Persze, tudom, hogy te kivétel vagy, de éppen ezért te látha­tod a legjobban milyen kevesen vagytok. Kénytelen vagyok ezt is a próza, a szobrászat és a fes­tészet mellé tenni. A zene. Be kell látnom öreg barátom, most megfogtál. Mert míg egy szomorú könyvön, sö­tét tónusú festményen elkomo­rul az ember, egy szívbe marko­ló költeményt pedig megköny- nyezik, addig egy halállal vég­ződő musical után olyan síró­görcs jöhet rá, hogy órákig kép­telen tisztességesen beszélni. Nem, nem drága barátom nem túlzók, saját példámról beszé­lek. Az előadás után két-három órával is könnyek közt aludtam el, képtelen voltam feldolgozni mindazt amit a színpadon lát­tam. De ugyanezt a hatást nem tudták volna elérni puszta sza­vakkal. A zene segített hozzá. Éppen ezért, bármennyire fáj érte a szívem, egy kicsivel a próza és a többi fölé kell emel­nem. De továbbra is azt kell ál­lítanom, hogy még mindig nem találtad meg a legnagyobb mű­vészetet. Hogyhogy nincs több ötleted? Na várj, segítek. Nézzünk ala­posan körbe. Egy étterem tera­szán vagyunk, egy meleg nyári nap, a legkülönfélébb emberek gyűlnek itt össze. Nézzünk elő­ször is mögéd. Ne, még ne for­dulj meg! Mögötted egy fiatal gimnazista ül. A haja félig bar­na, félig szőke. Biztos vagyok benne, hogy rajong a zenéért, de vajmi keveset ért a könyvek­hez és a festészethez. Most hát­ra fordulhatsz. Gondolkodóba estem, de mégiscsak ő az igazi művész Tőlünk jobbra már egy idő­sebb úr ül, képeket nézeget. Ta­lán egy kiállítás, vagy aukció kínálata, éppen ezért, nyilván jól kiismeri magát a szobrok és festmények világában. Szín­házba csak ritkán jár, zenét pe­dig csak az autójában hallgat vezetés közben. A következő legyél te. Ne ag­gódj, nem kell félned. Nagy köl­tészet és könyvbarát vagy, szín­házba is megpróbálsz a lehető leggyakrabban elmenni. De valld be nekem, soha életedben még nem vettél hangszert a ke­zedbe és a kiállításokon is csak Van Gogh-ot ismered fel. Áruld el hát nekem, mi a kö­zös hármótokban? Igen, mind­hárman rajongtok valamilyen művészetért. Nem, ezzel nem azt akartam mondani, hogy mind egyenrangú, félre ne érts. Igenis van egy, ami magasan a többi fölött áll. Még mindig nem tudod, mi közös bennetek? Az a közös hármótokban, hogy esztek. Ej, hát miért tört ki belőled a nevetés? Talán nincs igazam? Akkor miért jöttetek mind a hárman ebbe az étterembe? Hát nem azért? Hogy egyetek? Hogy érezzétek az ízeket. Mert ez a közös minden emberben. Hogy szeret jókat enni. Hagyd már abba a nevetést, mert eskü­szöm itt hagylak. Az ember eszik, ha öröme van esküvőn és eszik, ha bá­nata van halotti toron. Bár­honnan jöhetett, bármibePyihi- het, bármit szerethet, a jó étel­nél nincs nagyobb erő, ami ösz- szehozná az embereket. Ép­pen ezért mondom, nincs na­gyobb művész a szakácsnál, aki képes olyan ízeket alkotni, amikre egész életünkben vá­gyunk és emlékszünk. De ah­hoz, hogy valaki ilyen nagy mű­vész legyen nem kell diploma. Hisz édesanyád főztjén nevel­kedtél és vajon hányszor felem­legetted már azokat a vasárna­pi ebédeket. Hidd el nekem, ez az, amit minden ember ugyan úgy sze­ret s ezért ez a legnagyobb mű­vészet. Most pedig menjünk. Elné­zést, fizetünk, és üzenem a mű­vész úrnak, hogy nagyszerű volt a lazac. Ej, miért vág ilyen fancsali pofát? KÁLMÁN ATTILA Az iskola nem foglalkozik az élet nagy kérdéseivel? A gyerekeknek nem is erre van szükségük... Nem! Az iskola nem foglalkozik az élet nagy kérdéseivel, mert nem is az a célja. Vannak tan­tárgyak, amelyek érintik ezeket, de konkrétan nincs olyan, hogy „Az élet nagy kérdései” tantárgy, amin benn kellene ülni a 7. órán. Már a gondolattól is a szívroham kerülget. Az iskola sok más fon­tos dolgot ad, alapműveltséget, észbeli fejlődést, amit nem lehet a búcsúban lőni a harmadik polc­ról. A legtöbb ember manapság huszonöt éves koráig jár iskolá­ba, ami, akárhogy is számolunk, még fiatal kornak számít. A fiata­lokat egy buli, vagy szórakozás, a gond nélküli élet sokkal jobban vonzza, mint az élet nagy kérdé­sei. Nem azt mondom, hogy ez a Milyen is az a „nagybetűs”? Mindenkinek magának kell kiderítenie témakör lényegtelen, elhanyagol­ható...Szerintem nagyon jó dolog, ha valaki megtalálja ezekre a kér­désekre a választ, de ne úgy, hogy valaki ezeket megmondja. Pe­dig ha az élet nagy kérdései tan­tárgy lenne, a tanár miatt ez elke­rülhetetlenné válna. Az élet kér­déseivel igenis kell foglalkozni, de mindenkinek saját magában. Minden ember más, az ízlések is mások, ami az egyiknek sokat, a másiknak semmit sem jelentene. Ezért foglalkozzatok saját maga­tokban ezekkel a kérdésekkel! Az élet nagy kérdéseit nem ta­nítanám az iskolában, mert er­re mindenkinek magától kell rájönnie, ottó áron, io. e, tab, RUDNAY-SZAKKÖZÉPISKOLA DALFESZTIVÁL Radics Gigi a döntőben. Tovább versenyezhet az Eurovíziós Dalfeszti­vál magyar válogatóversenyében, A Dal című show-műsorban a Radics Gigi által előadott, Úgy fáj című produkció, amelyet az elmúlt napokban plágiumgyanúval illettek - közölte a Médiaszolgáltatás-támogató és Va­gyonkezelő Alap sajtóirodája csütörtökön

Next

/
Thumbnails
Contents