Somogyi Hírlap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-01 / 27. szám

2013. FEBRUÁR 1., PÉNTEK MEGYEI KORKÉP 5 Olvasókönyv a tricentenáriumra Kaposvár 300 A megyeszékhely hetvenhét épület mögött megbújó története Huszonkét új állomást építenek a mentőknek Szerzőtársak. Nagy Zoltán helytörténésszel és L. Balogh Krisztina városi főépítésszel Czene Attila, a Somogyi Hírlap felelős szerkesztője (középen) beszélgetett Tükrök között ► Folytatás az 1. oldalról- Bizonyos korszakok - ma­gyarázta Nagy Zoltán mint a Tanácsköztársaság, a Horthy-, a Rákosi- vagy a Kádár-kor rendkívül hiányosan, s ideoló­giailag elavultan vannak ben­ne feldolgozva.- A hetvenhét épület kivá­lasztása nem építészeti érté­kek alapján történt - vette át a szót L. Balogh Krisztina -, hanem a mögöttük megbújó, Kaposvár történelméhez szo­rosan hozzátartozó történe­tek szerint, így minden egyes épület egyfajta metszet a vá­ros életéről. A virtuális séta, melyre az olvasót invitáljuk Bereczk Sándor, a 19-20. szá­zad fordulójának főépítésze, Kaposvár mai arculatának ki­alakítója házától indul. Nagy Zoltán hozzátette, nem tudott minden, építészetileg fontos épülethez történetet ír­ni, így nem feltétlenül arra ka­nyargóit az útvonal, mint ere­dendően tervezték.- Rengeteg publikációt, for­rást el kellett olvasnunk - állí­totta a helytörténész -, termé­szetesen megfelelő kritikával kezelve őket, s a könyv, mely végül így megszületett, nem tudományos munka, hanem ismeretterjesztő. Szerzőtársa hozzátette, a város újratelepítésének há­romszázadik évfordulójára megjelent könyv - amely az önkormányzat és néhány he­lyi cég támogatásával valósul­hatott meg - készítése során elképesztően sok hibás adat­tal találkoztak Kaposvárral kapcsolatban különböző he­lyeken - főként az interneten -, s így most ezeket is javíta­ni tudták.- Emellett az olvasók is se­gítettek - jegyezte meg L. Ba­logh Krisztina -, ugyanis nem minden épületről találtunk ré­gi képet, de küldtek a hiány­zókról. A hetvenhét történetből álló virtuális kaposvári séta tehát így válhatott teljessé, és per­sze a szerzők által a könyv vé­gére illesztett részletes krono­lógiával és építészeti fogalom­tárral, melynek köszönhetően a mű bőven meghaladja egy helytörténeti olvasókönyv ní­vóját. ■ Vas András nekem Kaposváron az abla­kok mintha tükrök lennének, amióta a Somogyi Hírlapban Emelt fejjel címmel elkezdtük közölni a várostörténeti kirán­dulást. Minap is, amikor a Ka­pós Szálló mellett sétáltam, s belebámultam a süteményeket kínáló kirakatba, hirtelen azt láttam, hogy a hátam mögött megmozdul Rippl-Rónai József. - De jó kis város ez! - csapott Ady Endre tenyerébe. Egy picit odébb fordulva rácsodálkozhat­tam herceg Esterházy Pálra, aki egy előkelő dámával - vél­hetően a feleségével - lépett ki a kapualjból. Szűk fertályórá­val később Bartók Bélával talál­koztam, aki épp a Csiky Ger­gely Színházba sietett zongora­koncertjére, s még mielőtt ha­zaértem volna vacsorára, ka­ron fogott Bereczk Sándor fő­mérnök, és büszkén mutatta meg otthonának lépcsőházá­ban a Csipkerózsika történeté­ről mintázott gipszfreskót. Ez előtt kezdődött egyébként a mi történetünk; az enyém és a könyvé. Azóta is karonfogva járunk a történetek írójával, Nagy Zoltán kutatóval és L. Ba­logh Krisztina városi főépítész­szel; mi hárman vagyunk a szü­lők, a kaposvári épületekben rég történt események kibogo- zói. Nagy nevek és névtelen na­gyok alakították Kaposvár his­tóriáját, őhozzájuk hívjuk ven­dégségbe e hiánypótló könyv olvasóit, a lokálpatriótává tétel szándékával is. Mert könnyebb szeretni azt, amit időt és fárad­ságot nem kímélve megisme­rünk! A sorozatot szerkesztve végképp megértettem: bár a kő később porlik az embernél, nincs időtállóbb a kövekből is­kolát, templomot, színházat, vasútállomást építő közösség­nél. A hét dombra fölkúszott Kapos­vár ingatlanjai könyvtárnyi iro­dalomnál is hangosabban me­sélnek építőikről, építtetőikről - csak oda kell figyelni rájuk. Mi olyan történéseket közlünk, me­lyek egy részéről a kortársak sem hallottak, az azóta eltelt időben pedig csaknem feledés­be merültek. Titkokról, megfejt­hető érdekességekről írunk, de nem a pletykálás, hanem az ismeretterjesztés, illetve a ta­nulságok levonhatóságának és a figyelem felkeltésének szán­dékával. A történelemmé szelí­dült múltra emlékezünk. Vajon kíváncsi erre a nagyérdemű? Legyen az, hiszen a múlt meg­értése, elfogadása nélkül nincs közösen szépen megélhető jövő. Vajon mi kell ahhoz, hogy meg­maradjon a jövőnek egy épület? Hogy ne hagyják külhoni ellen­ség által elfoglalni, közönyösen nézni, ahogyan magától össze­dől, ne dózerolják el, ne építse- \ nek a helyére másikat csupán üzleti szempontból? Hogy ne legyen temető, hogy ne tűnhes­sen el a temető? Az utódok fi­gyelme, napi politikán túllépő helyes értékrendje, felelőssége kell ehhez. Az utódok most ép­pen mi vagyunk. Czene Attila Kottái Róberttel és a Lukival ünnepeltek Nagybajomban beruházás A városra eső ötvenmillió forintot elvitte a kormányzati adósságátvállalás- Elhiszik, hogy két hete itt még parketta sem volt? - nézett kör­be a nagybajomi művelődési ház nagytermében Czefernerló- zsefné, a település polgármes­tere, aki hozzátette, akkor nem is hitte, hogy január utolsó csü­törtökén meg tudják tartani a 350 millió forintos városköz­pont-fejlesztési beruházást, s fő­leg, hogy egy nappal előtte színi­előadást tartanak az épületben. Méghozzá zsúfolt telt házzal. A projektzáróra természete­sen nem voltak annyian kíván­csiak, mint a Koltai Róbert fém­jelezte Lulu című előadásra, ám így is félig megtelt a nagy­terem: a helyi hivatalok, intéz­mények és cégek vezetői mel­lett a szomszédos települések polgármesterei és jegyzői is el­fogadták a meghívást, s érdek­lődéssel hallgatták a polgár- mester tapasztalatait. Aki sze­rint a most befejeződött - ti­zenkét részterületből álló - fej­lesztés-építés, melyre 2008- ban döntötték el, hogy pályáz­nak, sokkal több nehézséget okozott, mint néhány korábbi, hasonló volumenű projekt. A városközpont végül az ereden­dően félmilliárdosra tervezett városközpont-fejlesztésből vé­gül 350 milliónyi valósulhatott meg: bővítették, akadálymen­tesítették és korszerűsítették a művelődési házat, konferencia- központot, galériát, polgárőrhá­Nagybajom sétánya. A szobrok jellemnzőek a városra zat hoztak létre, a város nagy­jainak szobraival sétányt, jár­dákat, játszóteret, belső sétányt építettek, tatarozták és korsze­rűsítették a rendőrség épületét, padokat helyeztek ki, virágosí- tottak, s a művelődési ház ava­tó színielőadás is a projekt ré­sze lett. Melybe két helyi céget is bevontak, akik pályázati a tá­mogatásért vállalták, két-két új munkahelyet teremtenek.- S mindezt önrész nélkül - mosolyodott el Czeferner Jó- zsefné. - Ötvenmilliót kellett volna hozzátennünk a pályáza­ti pénzhez, ám az állami adós­ságátvállalásnak köszönhető­en megszabadultunk ettől a te­hertől. ■ A. V. ► Folytató az 1. oldalról Somogybán három létesít­mény felépítését tervezik. A kaposvári-, a nagyatádi és a csurgói állomást tehermente­síti majd az új böhönyei bázis, az igali pedig két Tolna me­gyei - a tamási és a dombóvá­ri - egység munkáját könnyí­ti meg a jövőben. A lapunk­nak nyilatkozó szakemberek szerint hosszú évek óta esedé­kes a kadarkúti állomás létesí­tése is. Az onnan induló men­tőcsapat bizonyos esetekben gyorsabb kivonulással képes dolgozni, mintha Kaposvárról esetleg Nagyatádról indulna egy-egy jármű.- Korábban már épp elég­szer hallottuk, hogy új somo­gyi mentőállomásokat tervez­nek, jelenleg úgy tűnik: az álom tényleg valósággá vál­hat - jegyezte meg az Orszá­gos Mentőszolgálat egyik ka­posvári munkatársa. - Csak­hogy a nagy ígérgetések után jóformán semmi sem történt. A most megítélt anyagi for­rás elegendőnek tűnik ahhoz, hogy megindulhasson az épít­kezés. Ez nekünk legalább annyira fontos, mint a leendő bázison dolgozó kollégáknak. Nyílászáró csere, hőszige­telés, fűtésrendszer korszerű­sítés, s a belső környezet ja­vítása: ilyen és ehhez hason­ló munkálatokat végeznek a mentőállomások felújítása so­rán. Megyénkben a barcsi-, a csurgói, a marcali-, a nagyatá­di-, a fonyódi-, a siófoki-, illet­ve a kaposvári létesítményt kívánják korszerűsíteni. Ez utóbbinál különösen idősze­rű a munka: a bázist még a '60-as években adták át, s az azóta eltelt idő megviselte az épületet. A dél-dunántúli ré­gióban várhatóan még a kom­lói-, a paksi-, a pécsi-, továbbá a sellyei-, a siklósi és a szek­szárdi mentőállomást veszik birtokba az építőmunkások. Az OMSZ tájékoztatása sze­rint a költséghatékony és kör­nyezettudatos működést szol­gálják a beruházások. Szerémy György nyugalma­zott megyei mentőfőorvos la­punk kérdésére csütörtökön kiemelte: az európai kívá­nalmakat teljesíti a fejlesztési program. Az érintett helyszí­neken teljesülhet a legfeljebb 15 perc helyszínre érés, ezzel javulhat a lakosság ellátása, nő a hatékonyság. Megtudtuk: 200 mentőautó beszerzésével számol az OMSZ. A? új állomá­sokhoz szükséges 44 autón kí­vül - 134 darab úgynevezett B és C típusú járműveket is for­galomba helyeznek, s továbbá teljesen felszerelt mentőorvo­si gépkocsik is szolgálatba áll­nak. Somogybán a három új mentőállomáson két-két men­tőautót helyeznek üzembe. Az építkezések előreláthatóan az év végén indulnak el. ■ Harsány! Miklós uwiawiw ■ Ön szerint szükség van az új mentőállomásokra? Szavazzon hírportálunkon —• ma 16 óráig: SONLINE.hu y A szavazás eredményét holnapi számunkban közöljük.

Next

/
Thumbnails
Contents