Somogyi Hírlap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-03 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 5. szám
2013. FEBRUÁR 3., VASÁRNAP INTERJÚ 7 kriminológia A bűnügyi szempontból fertőzöttebb kerületben kevésbé féltek az emberek a sötétben való kijárástól. Az „érdemtelen szegények” mindig kéznél vannak. A közösségi gondolkodás történeti és egyedi nevelés hiányában szinte teljesen megszűnt. Ha nyer valaki, ne kelljen a másiknak veszíteni. AZ ELTIPRÁS NEM AZ ERŐSEK HARCA Ács György Az Országos Kriminológiai Intézet igazgatójától a tudomány válaszait vártuk a bűnözés társadalmi okairól. Vókó Györggyel beszélgettünk. Az .érdemtelen szegények” mindig kéznél vannak, ha a .népharag” és a közmegítélés számára céltábla szükségeltetik- A bűnözés az 1970-es évek óta folyamatosan növekszik. Ez végzetszerű vagy megfordítható folyamat?- Nem, a bűnözés nem emelkedik folyamatosan a ’70-es évek óta. Van néhány törvény- szerűség, amelyet a változások követnek, de ez nem egyértelmű, és nem feltétlen emelkedés. Európában 2000-ig tartott a bűnözés növekedése, azóta Európában - és szerte a világon - a bűnözés stagnál, a vagyon elleni bűnözés pedig határozottan csökken. A bűnözés csökkenése a pénzügyi és gazdasági válság idején is folytatódott. Az USA-ban majdnem egy évtizede az erőszakos bűnözés is csökken. Az amerikai kriminológusok ezt a jelenséget a drogfogyasztás csőkké- | nésével hozzák összefüggésbe. * Magyarországon is csökken 1 a vagyon elleni bűnözés. Az J erőszakos bűnözésnek pedig £ olyan formái növekednek, amelyekre célzott figyelem irányul: futball erőszak, családon belüli erőszak, gyermekek elleni erőszak. A félreértéseket elkerülendő mindenekelőtt arra hívom fel a figyelmet, hogy 2011 - ben az összbűnözés terjedelme az előző évekhez képest némi emelkedést ugyan mutat, ez azonban nem változtat a bűnözés - az elmúlt hosszabb időszak átlagában megmutatkozó- konszolidálódásán.- A közvéleményt leginkább a személy elleni bűncselekmények háborítják fel.- Ezek száma 2011-ben csökkent az előző három évhez viszonyítva. A legsúlyosabb személy elleni bűncselekmény, az emberölés - ezen belül is a befejezett emberölés - száma azonban 2011-ben emelkedett (133-ról 142-re). Az összbűnö- zésen belül a vagyon elleni bűncselekmények mért aránya 56,8 %-ot tett ki. Az adatokat kellő gondossággal, nagy hozzáértéssel kell kezelni és lehet felhasználni. Hazánkban ugyanis még nincs a bűnözés teljességét mérő, a bűncselekményekre adott igazságszolgáltatási válaszokat - beleértve a kiszabott büntetések végrehajtásával kapcsolatosakat is- magában foglaló, egységes statisztikai adatgyűjtés. Jó hír viszont, hogy olyan bűnügyi statisztikai adatgyűjtés kidolgozását kezdték meg, amely egységes rendszerben tükrözi majd a napi realitásokat.- Növekszik a sértettek száma, ami az amúgy is súlyos veszélyeztetettségi érzést csak rontja, vagy ennek az érzésnek nincs alapja? Tovább ront a helyzeten, hogy a tettesek elfogására alig láthatnak esélyt.- Az emberek évek óta úgy érzik, hogy egyre több és egyre brutálisabb bűncselekmény történik hazánkban. A kriminológiai kutatások szerint a lakosság biztonságérzete nem esik egybe az objektív biztonsági helyzettel. Az egyik jelentős befolyásoló tényező a média által közvetített kép, hiszen a televízió képernyőjén naponta találkozunk súlyosabbnál súlyosabb bűncselekménnyel. Ezekből a lakosság azt a következtetést vonja le, hogy egyre gyakrabban fordulnak elő különösen súlyos esetek, holott ezek száma a statisztikák szerint alapvetően nem változott. Egy néhány évvel ezelőtt Budapesten végzett felmérés szerint a lakókörnyezeti növekvő bűnözés nem egyenes arányban növeli a helyi lakosok félelmét, így a vizsgálatban a bűnügyi szempontból fertőzöttebb kerületben kevésbé féltek az emberek az utcán tartózkodástól, a sötétben való kijárástól, mint a jobban szituált környéken. A bűnözéstől való félelem tehát nem függ össze egyértelműen a tényleges áldozattá válás kockázatával, illetve az egyes bűn- cselekmények előfordulásának növekedésével. Kétségtelen ugyanakkor, hogy félelemnövelő lehet a lakosok körében a fel nem derített bűncselekmények esetleges növekedése.- Összefügg-e a családok nehezedő helyzete, a megélhetésért való örökös harc, a teljesítési kényszer és a bűnözővé válás?- Nem. Nem ettől lesz valaki bűnelkövető.- Van-e megélhetési bűnözés? Lehet-e elnézőbb a társadalom azzal szemben, aki a gyerekeinek lop ebédre valót?- A szabályokat meg kell tartani, viszont nem érdemes olyan cselekvéseket büntetőjogi szabályba foglalni, amelyeknek nem egyértelmű az értékelése, mert az összes büntetőjogi szabály érvényesülését lerontják. Ugyanakkor a büntetéskiszabás keretében a speciálisan méltányolható körülmények értékelésére lehetőség van.- Ha hiányos az alkalmazkodáshoz szükséges szellemi és/vagy anyagi tőke akkor ez az erőszakos bűnözés felhajtóerejévé válik. Van-e módszer ennek ellenállni?- Megkülönböztetjük a konfliktusfeloldó (szituatív jellegű emberölés, testi sértés, magánlaksértés, garázdaság stb.) és a szükségletkielégítő bűncselekmények (nyereségvágyból elkövetett emberölés, erőszakos közösülés, rablás, kifosztás, zsarolás, stb.) körét. Az össz- büntetéshez képest az arány itt lényegében fordított: 80%-ban konfliktusfeloldó, míg 20% körüli arányban szükségletkielégítő. Az utóbbi időben egyre gyakoribbá váltak a szükségletkielégítő cselekmények, de lényegi arányeltolódásról nem beszélhetünk. Az erőszakos bűnözés megelőzhetőségi aránya meglehetősen alacsonynak tűnik. Valamennyi különös szintű, szándékos bűnözési jelenségcsoport közül e kategória prevenciója a legnehezebb, legbonyolultabb és a legkevesebb sikerrel kecsegtető.- Pedig a közfigyelem és a kriminálpolitikai reakció középpontjában az erőszakos bűnözés áll.- Kevésbé a mennyiségi mutatóik alakulása miatt, sokkal inkább gazdasági potenciáljuk, szociális feszítőerejük és a kiemelkedő érdeklődés miatt kerülnek a figyelem középpontjába. A bűnmegelőzés rendőri reszortfeladattá történő leegyszerűsítése mellett a problémakör kezelésének másik kedvelt módszere a büntetőjogi eszközök alkalmazása és hatásuk túlbecsülése. A cselekvési programoktól tartós és kedvező eredmény csak akkor várható, ha minden közösségben egyidejűleg alkalmazzák a bűnmegelőzés három pillérének harmóniáját: a bűnokok hatásának csökkentő, a sértetté válást befolyásoló és a bűnalkalmak számát redukáló intézkedéseket.- A szegény régiókban a deviancia gyakorisága összefüggést mutat a társadalmi, kulturális helyzettel. Különösen a hierarchia legalján élőknél. Ez törvényszerű vagy elkerülhető?- Ennek a magyarázata az, hogy a társadalom rossz helyzetű rétegeire mindenféle tekintetben nagyobb nyomás nehezedik, mint a jobb helyzetű társadalmi csoportok tagjaira. Mint azt dr. Kerezsi Klára tudományos főmunkatárs egyik tanulmányában megfogalmazta, a társadalmi-gazdasági helyzet önmagában nem vezet bűnelkövetéshez, sokkal inkább azok a gazdasági problémák, amelyek a társadalmi-gazdasági' helyzettel együtt járnak, ezek terelnek a bűnelkövetéshez. Az életmódváltás, a pénzhiány, és az áruk és szolgáltatások megvételére való képtelenség.- Szegregált társadalomban meglehetősen gyakori, hogy a legalacsonyabb státusú csoport már oly mélyen van, hogy szinte a társadalmon kívülre kerül. Olyannyira mélyre, hogy teljességgel lehetetlen bármilyen párbeszéd megkezdése. Viszont megnyílik egy új értelmezési keret, a biztonság hangsúlyozásával, s a „veszélyes társadalmi osztály/réteg megjelenése szinte magától értetődően hívja elő a kontrolieszközök alkalmazását - állapította meg a tudós kolléganő. Az „érdemtelen szegények” mindig kéznél vannak, ha a „népharag” és a közmegítélés számára céltábla szükségeltetik. Az érdemtelen szegényekre általában is kivetíthető a társadalmi berendezkedéssel való elégedetlenség. A „csaló segélyezett”, aki tetemes ösz- szegű jóléti segélyt összeszedve fényűzően él, s esze ágában sincs dolgozni, igen erős érzelmi hatású kép, amely újra és újra felbukkan az amerikaiak fejében, különösen a nehéz gazdasági időszakokban - mondja Gerbert Gans, a világhírű amerikai szociálpolitikus.- Ez nálunk is ismerős. A periférián élők körében a deviáns viselkedések újratermelődése felgyorsult, és az okok rögzülni látszanak. Ez kedvez az erőszakos és a vagyon elleni bűncselekmények terjedésének. Mi a megoldás? .- A megoldások felismeréséhez jobban és érdekektől-ér- zelmektől mentesen kellene felmérni a periférián élők csoportjainak helyzetét, jellemzőit, a deviáns viselkedés és annak generációs átadásának folyamatát. A fiatalok, az idősek- lecserélhetősége és különösen a munkaképes férfiak kiszorulása a munka világából a legkomolyabb devianciát képző elemek közé tartozik. A társadalmi diskurzus csak és egyedül vágyott célokat mutat be, a demokrácia, szabadság, egyenlő esély, emberi jogok főként csak értelmiségi vitákban és politikai deklarációkban virágzanak, a mindennapi társas kapcsolatokban, a szervezetek működésében alig van nyomuk. A szolidaritás, azaz a közösségi elv, az együttélés lenne hivatott minden társadalomban a szabadság és az egyenlőség alapvető ellentmondásainak kiegyenlítésére. A közösségi gondolkodás azonban történeti és egyedi nevelés hiányában szinte teljesen megszűnt, mindössze szólamokban és vágyakban jelenik meg. A cigányság, mint a magyar társadalom leginkább perifériára került csoportja, még birtokolja a közösségi gondolkodás, morál alapelveit. Ez is hozzájárul perifériára kerülésükhöz. Sajnos a kérdésre a megoldást még nem ismerjük, de kutatjuk. Alapproblémának a makro helyzetet tartjuk, amelyre ráépül a család és ebben különösen a párkapcsolatok instabilitása, a férfiak munkanélkülisége, vagy ép- peií túlhajszoltsága, a nők állandó elégedetlensége és távollétük az otthontól, az idősek és a gyerekek tökéletes érzelmi és gyakran fizikai mellőzöttsége... Abban a társadalomban, amelyben az erőszakot versenynek, egymás eltiprását, az érzelmi kiszolgáltatottságot az erősek harcának állítják be, ahol a nyertes-vesztes szisztéma a rendszer alapja, ott egyre többen kerülnek perifériára, betegágyba vagy éppen börtönbe. Á megoldás a több tízezer éve feltalált nyertes-nyertes szisztéma, azaz, ha valaki nyer, akkor egy másiknak ne kelljen veszíteni, hanem a legkisebb rossz elve alapján mindkettő nyertes lehessen. Prof. Dr. Vokó György az országos Kriminológiai Intézet igazgatója, egyetemi tanár 1946-ban született. AZ MTA DOKTORA, 218 publikációt jegyez, 10 könyvet írt. az utóbbi három évben „Pro fa- cultate” elismerő Oklevelet, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztjét és Finkey Ferenc- díjat kapott.-ohSwa1 t
