Somogyi Hírlap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-16 / 40. szám

2013. FEBRUÁR 16., SZOMBAT 5 Hazánkban a február 14-i, Bálint-napi hét évek óta ha­gyományosan a házasság hete, amikor civilek, egyházi közösségek országszerte iz­galmas programok sorával igyekeznek népszerűsíteni a házasság intézményét. Márkus Kata Hogy milyen sikerrel, azt nyil­ván a házasságkötések száma fogja majd megmutatni. Any- nyi viszont bizonyos, hogy min­denféle programnál inkább „csi­nál” a fiataloknak kedvet a há­zassághoz, ha olyan mintát, csa­ládot látnak, amelyben ugyan nem zökkenőmentes út után, ma mégis egymást kiegészítve élnek teljes életet rövidesen há­rom és fél éves hármas ikerpár­jukkal a fiatalok. Akiktől szinte megkönnyebbülve hallgatja az ember - de jó, hogy ilyen is van tisztességes, kemény munká­val igenis lehet boldogulni, min­denféle segély, szociális hozzájá­rulás nélkül valamennyi szük­séges dolgot meg lehet adni a három kicsinek. Akiket szin­te minden hosszabb útra.is ma­gukkal visznek a szülők, mert mint apukájuk mondja: akkor vagyok csak nyugodt, ha mind­hárman körülöttem vannak.- Péter, Gábor és Vivien Pé­csen születtek hét hónapra, s ahhoz képest, hogy hármas ik­rek voltak, nem is olyan kis súllyal, másfél kilósak voltak - mondta az apuka, a kaposvá­ri Stikl Gábor. - S bár teljesen egészségesen születtek, egy hó­napot mégis inkubátorban kel­lett tölteniük, amíg elérték a két kilós súlyt, hogy aztán ha­Anya, apa, gyerekek. Gábor, Vivien és Péter - egy átlagos testvérpárnál jóval nagyobb az összetartás köztük zahozhassuk őket. S mivel ak­kor láttam, hogy a kezelésükhöz ugyan minden emberi tényező rendelkezésre állt, ám a techni­kai felszereltség hagyott némi kívánnivalót maga után az osz­tályon, ezért, ha tehetem, igyek­szem támogatni őket, vagy bár­melyik kórház gyerekosztályát. Legutóbb pedig egy komáromi, szintén hármas ikerpár család­jának segítettünk, ahol mindhá­rom pici autista. S miközben beszélgetünk, Gá­bor - kis túlzással -> talán még anyukája fejetetején is ugrál, Péter úgy mutatja egyik mese­könyvét, mintha régi ismerősök lennénk, eközben Vivien csen­desen, messziről szemléli az ide­geneket. Ez az apuka szerint jól mutatja, hogy hiába az azonos család, az azonos nevelés, még­is mindhárom gyerek más-más világ.- Vivien kissé félénk, imád­ja az állatokat, de igazi nő, aki­től nem lehet ám csak úgy pu­szit kapni, majd ő megmondja, hogy mikor jár - mondta Stikl Gábor. - A kis Gábor az igazi ele­venség, aki még az ágyából sem tud a megszokott módon kikel­ni, csúszik, mászik, ugrál szin­te mindig. Péter meg olyan kis műszaki gyerek, szereti a trak­torokat, rakodógépeket, ő nyugi­sabb, mint Gábor. Ezt egyébként már születésük után, a kórház­ban megmondta az orvos, hogy így lesz. Hogy honnan tudta? Fo­galmam sincs. Mint ahogy vélhetően a pi­cik sem tudják, csak érzik, hogy számukra is akkor kerek a világ, ha mindhárman együtt vannak.- Ha például véletlenül va­lamelyikük nem megy ovi­ba, mert mondjuk beteg, akkor a másik kettő már alig várja, hogy hazaérjenek, s agyon pu- szilgatják a testvérüket - me­sélte az apuka. - Az óvodában is mondják, hogy szemmel lát­hatóan nagyobb az összetartás köztük, mint egy átlagos test­vérpár között. Persze játsza­nak másik gyerekekkel is, de a szemük sarkából szinte min­dig szemmel tartják a testvére­iket. Persze min csodálkozunk? Úgy voltak az anyukájuk po­cakjában, hogy felül Gábor, kö­zépen Péter, s alul Vivien. Ami­kor megszülettek, Petit és Vi­vient egy ágyba fektették. Két hetesek voltak, amikor az ápo­lók mesélték: ha berakták őket az ágyukba, 10 perc sem telt el, s az akkor alig másfél kilós pi­cik addig-addig kúsztak, fice- regtek, hogy olyan közel kerül­jenek egymáshoz, hogy valami- lyük, kezük, orruk összeérjen. Hát csoda, hogy amióta meg­vannak úgy teljes az életünk, hogy mindenhova visszük ma­gunkkal őket, bármilyen mesz- szire is utazunk. Barcson marad az egészségügyi szakellátás közgyűlés Városi fenntar­tásban maradnak a járóbe­teg-szakellátási feladatok Bar­cson. Erről rendkívüli ülésen döntöttek a városatyák, miután egyhangúlag az ellátás folyta­tása mellett voksoltak. A feladat-ellátás 2Q13. ápri­lis 30-át követő folytatásáról, il­letve az állam számára történő átadásáról szóló önkormányza­ti döntést február 15-ig kellett meghoznia a képviselő-testüle­teknek. A barcsi önkormányzat úgy határozott, hogy folytatja az egészségügyi járóbeteg-szak­ellátás fenntartását 2013. ápri­lis 30. napját követően. ■ Binmlr n. Jó aarimmnnli'i egészségügyi ellátásban Emellett a képviselők el­ső fordulóban tárgyalták a vá­ros 2013. évi költségvetését. El­hangzott: az önkormányzat a képviselő-testület tagjainak most felvetett kéréseit is igyek­szik figyelembe venni a büdzsé alakításakor. Ezek között sze­repel például a közmunkaprog­ram során egy melegedő bizto­sítása, ahova az eső, hó és szél elől behúzódhatnának a mun­kások nem csak Barcson, ha­nem a két településrészen, So- mogytarnócán és Drávaszente- sen is. ■ Jeki G. Szennai Kányafi a néptánc-antológián sikerszéria Már-már bentlakók a Hagyományok Házában a művészeti iskolások Télűzés. A szennai Zsellc Művészeti Iskola táncosai a kaposvári farsangi programot színesítették a minap Ismét ott a neve a gyermek és ifjúsági antológia programjá­ban a szennai Zselic Művésze­ti Iskolának, ezúttal a máso­dik osztályos Kányafi csoporté a dicsőség. Tizenhárom együt­tes képviseli a gyermek-, és ti­zenhét az ifjúsági korosztályt a bemutatón, ahol a szennaia­kon kívül még egy falusi cso­port van, a többi városi. Az elő­adást Budapesten, a Hagyo­mányok Házában, az Örökség Gyermek Népművészeti Egye­sület rendezésében tartják márciusban. A Kányafi-elő­adást a Somogy Zenekar kísé­ri majd. A Zselic iskola táncosainak lassan bérletük lesz az antoló­giára, hiszen az elmúlt öt év­ben négyszer is meghívást ka­pott egy-egy produkciójuk a programba. Ez a bemutatko­zási lehetőség ennek a néptán­cos korosztálynak az egyik, ha nem a legnagyobb elismerés. A Kányafi csoport a Mit látsz Ignác? című koreográfiát vi­szi a fővárosba, melyet a Hor­váth Tibor-Zóka Éva koreográ- fus-táncpedagógus páros taní­tott be a kicsiknek. Minden ed­digi koreográfia az ő munká­juk: korábban a Bárdos lulcsa új ruhája, a Csípi csípi kánya, valamint az Add vissza! Nem adom! című produkciók szere­peltek antológián a Rakonca, a Hejrezsírom és a Hajadonna csoportok előadásában. A szennai néptánctanszakon tanulók más versenyeken is je­leskedtek: tavaly a szólótánc­verseny országos döntőjébe is bejutott két párjuk, s Orsós Já­nos és Wallinger Ágnes külön- díjat kaptak a szennai csárdá­sért. Ágnes azóta már a tánc- művészeti főiskola néptánc szakára jár. Egy másik tanítvá­nyukat, Nagy Borbálát Pápára vették fel táncművészeti szak- középiskolába. Korábbi tanít­ványuk, Ifjabb Takács László már főiskolát végzett táncmű­vészként Salzburgban tanul to­vább. Mindannyian a szennai művészeti képzéstől kapták az alapokat, szemléletben és tánc­tudásban egyaránt. ■ Balassa T. egészségügy Az utóbbi évek­ben sok gondot okozott, hogy csak helyettesítőkkel tudták megoldani a községben az or­vosi ellátást. Az orvosok mun­kájával elégedettek voltak a be­tegek, de a néhány éve épített, minden igényt kielégítő or­vos-lakás üresen tátongott. Töreki István polgármester büszke, hogy végre ismét saját háziorvosa van a településnek. Februárban kezdte meg a ren­delést a községbe érkező Török Hajnalka háziorvos, belgyó­gyász szakorvos, aki a gyógyí­tó munka mellett a lakosság­gal és a betegei kortörténeté­vel ismerkedik. Mint mondta, a megelőzést szeretné előnyben részesíteni a betegségek keze­lésével szemben. ■ Györke József Mind többen keresik fel a doktornőt Hagyomány: eltemették a bőgővel a telet hagyomány Csurgón már el­búcsúztatták a telet: bőgőte­metéssel jelképezték a far­sangi néphagyományokat. Az egykori tradíció felkuta­tója, Kalányos István és csa­pata közel egy órában eleve­nítették fel már huszadik al­kalommal a régi roma szoká­sokat. Egykor ugyanis a so­mogyiak télen tartották a la­kodalmakat, mert tavasz- tól-őszig dolgoztak a földe­ken. Ekkor munkálkodtak a roma zenészek is, akik azon­ban kisebb-nagyobb bűnö­ket követtek el a hangszere­ik ellen. Ezt nem bírták a ze­neszerszámok, végül a bőgő szíve megszakadt. A hagyo­mány szerint a pap egy fehér abrosszal leterített asztalra fektette a legnagyobb hang­szert, a legrátermettebb le­gényt megtették kántornak, és máris kezdődhetett a bőgő­temetési szertartás. Végül a pap térden állva könyörgött a zenészeknek, hogy ne köves­senek el több vétséget a hang­szereik ellen. ■ A farsangi szokások gyö­kerei még az ókori Rómá­ba, illetve Görögországba nyúlnak vissza, számos európai és balkáni elem­mel tarkítva. Az ógörög szaturnáliák hősét, az ün­nepségek királyát például kockadobással választot­ták ki Más szokás szerint a kezdő­dő böjt miatt hagyták abba a muzsikát, a bőgőtemetés jel­képezte, hogy negyven napig minden mulatozás szünetel. ■ Jeki Gabriella MEGYEI KÖRKÉP Új háziorvosa van Taranynak, aki a megelőzést helyezi előtérbe Péter, Gábor, Vivien: tripla boldogság házasság hete A hármas ikerekkel ötüknek mindig együtt kerek az egész világ

Next

/
Thumbnails
Contents