Somogyi Hírlap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-15 / 39. szám

5 2013. FEBRUÁR 15., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP kaposi Egy a heroikus orvosok közül, aki gyógyításról nem is álmodhat, mégis hegyeket mozgat érte. A kaposvári kórház onkológiai osztályán nehéz helyzet várta, de itt is építkezni akar KÜZDELEM A LEGYŐZHETETLEN ELLEN Rúzsa Ágnes főorvos vezeti az elmúlt év végétől a kapos­vári onkológiai osztályt.' Nehéz helyzetbe érkezett, de kezeli ezt is, a betegek érdekében a továbblépés hí­ve. Építkezni szeretne, mint tette Zalában a megelőző év­tizedben. Balassa Tamás- Tíz év munkáját hagyta maga mögött. Könnyű volt Kaposvárra csábítani?- Nem. Szerettem ott len­ni, jó menedzs­menttel, jó csapat­ban dolgozhattam. Nem könnyen en­gedtek el: „Hogy hagyhatod ott azt, ami a te gyereked!”, mondták.- Mit jelent a jó csapat az Ön szakmájában?- Különlegesen jó onkote- am-hátteret építettünk, ami szíve-lelke a munkánknak. Az onkológia számára fontos társ­szakmákkal, a sebészettel, ra­diológiával, belgyógyászattal összehangoltan tettünk a dol­gunkat. Stabil alapokat épí­tettünk, így nyugodtan jöhet­tem el, a munkatársaim ga­rantálják az ellátás színvona­lát. Számomra a kihívás az, hogy ugyanazt az ellátást kap­ja mindenki, mintha a New York-i Mayo klinikára érkezne.- Mik ennek a színvonalnak az ismérvei?- A korrekt be- tegutak, az, hogy a betegséget idő­ben felismer­jük, majd ehhez a megfelelő kezelést mielőbb elkezdhessük. E tekintetben nem a semmibe ugrottam bele, ismertem a kaposvári kollégá­kat, s tudtam, jó csapatba érke­zem. A meglévő tudást és gya­korlatot kell rendszereznem, ami rám szabott feladat. A lé­nyeg, hogy gyorsan és időben cselekedjünk, és jól gyógyít­sunk. Ehhez az alapfeltételek adottak. Zalaegerszegen a nul­láról építettünk osztályt, on­kológusként akkor két belgyó­gyászt kaptam a feladathoz.- Kaposváron más természetű nehéz­ség várta. Érkezése előtt zaklatott kö­rülmények között vált meg a kórház egy főorvosá­tól, Pécsi Balázs a nyilvánosság­hoz fordult. A jogi vonatkozások miatt nyilván nehéz erről beszél­nie, de talán kikerülni sem volna szerencsés.- Nem éreztem az osztályon nyugtalanságot. Azt érzem, a kollégák változást várnak, és nyitottak rá. Párbeszéd kell, és semmit sem kell kidobni, ami jól működött. A betegek nyu­galma az első, hogy érezzék, jó kezekben vannak.- Az osztály profilja változik?- Minden olyan szolid tu­mort, ami nem a hematológia területe, kezelünk. Hosszabb távon új kezelési módok beve­zetése is várható, ami egy hosz­szú folyamat, kell hozzá né­hány év. Az eredmény a klini­kai onkológia új, értékes bioló­giai gyógyszereinek a megho­nosítását jelenti.- E gyógyszeres kutatások za­lai tevékenységéhez köthetők. A személyével jönnek Kaposvárra?- Igen. Ezekkel a kezelések­kel közelebb kerülhet egy fon­tos cél, krónikussá tehető a be­tegség. Nem hetekkel, hanem hónapokkal, évekkel hosszab­bítható meg vállalható minő­ségben az életet. Sok fontos él­mény beleférhet még a beteg életébe.- Merthogy a rák gyógyíthatatlan be­tegség...- A rosszindu­latú daganatos be­tegséget továbbra sem tudjuk meggyógyítani. Amint a cu­korbetegségből, a magas vér­nyomásból sem lehet felépül­ni, ezek is csak krónikussá te­hetők. Együtt lehet élni velük. A tumoros betegség egy életre a kórházhoz köti a beteget. Fo­lyamat, ami fél-, egyévente is­métlődő vizsgálatot kíván.- Minden betegség gyógyításá­hoz kell a bizalom, az onkológiai szakmában talán minden más területnél több.- A betegek kötődnek az or­vosukhoz. Utánam is fognak jönni, de nem tömegesen. Kér­tem, ne utazzanak, és akit csak lehetett, rátermett, fiatal kollé­gáimra bíztam. Akit húsz éve kezelek, érthető ne­hezen vált. Körül­belül 15-20 száza­lék lehet, aki köve­ti a megszokott or­vosát. De a filozófia az, hogy lehetőség szerint az otthonukhoz közel kezeljük a pácienseket.- Mennyi betege van a kaposvá­ri onkológiai osztálynak?- Évente 600-700 az új be­teg, ehhez jönnek a gondozás­ban résztvevők. Mindez más­fél éves sugárterápiás-kemote­rápiás komplex onkológiai ke­zeléssel kezdődik, és utána a beteg élete végéig tart.- Az onkológia nem ritkán a gyógyszerek hiánya vagy drágasága mi­att kerül a hírek kö­zé. Pár éve Zala­egerszegen is kiüt­között a hiány, ami­kor betegeket kellett hazakül- deni, nyilatkozott is erről akko­riban.- Országos jelenség volt, egy mindennapos, olcsó gyógyszer készletei merültek ki, mert a gyártó nem bírta kapacitás­sal az utánpótlást. Exporten­gedéllyel kellett másik forrást keresni, amit gyorsan megtet­tek az illetékesek.- Méltányos, hogy egy gyógyít­hatatlan betegség gyógyításá­nak hatékonysága finanszírozási kérdéssé válik?- E tekintetben folyamatos a küzdelem, hiszen drága, oly­kor milliós értékű gyógysze­rekről van szó. A szakmai kol­légiumunk támogatja, hogy ■ Kapja azt az ellá­tást mindenki, mintha a Mayo klinikán volna. ■ A cukorbeteg­ségből sem lehet felépülni, csak krónikus lehet. ■ A cukorbeteg­ségből sem lehet felépülni, csak krónikus lehet. POZSA A­Rúzsa Ágnes: Nem éreztem az osztályon nyugtalanságot. A kollégák változást várnak, és nyitottak rá Rúzsa Ágnes főorvos A kaposi Mór Oktató Kórház onkológiai osztályának vezető főorvosa. Klinikai onkológus, sugárterápiás szakorvos. Pé­csen végzett 1980-ban, majd a Markusovszkynak a neurológi­ai, 1987-től az onkológiai osztá­lyán dolgozott. Tizenöt évig Vas­váron az idegszakrendelést ve­zette, mellette az elmúlt évtized­ben a Zala Megyei Kórházban a klinikai onkológiai osztályának az élén állt, kemoterápiás keze­léseket végzett, nemzetközi gyógyszeres kezelési progra­mokban vett részt. A hospice, palliatív (szenvedéscsökkentés, életminőségjavítás) terápia, va­lamint a pszichoonkológia iránt 1989 óta érdeklődik. A Magyar Hospice Palliatív Egyesület ala­pítója, vezetőségi tagja. A 2011- es Az év orvosa pályázat díja­zottja rehabilitáció és krónikus ellátás kategóriában. Február­tól a Magyar Klinikai Onkológi­ai Társaság elnöke. A professzor örökében... A főorvos személyes használa­ti tárgyai, orvosi könyvei még keresik a helyüket. Egy kép van a falon: Romhányi György pro­fesszoré. Nyugállományba vo­nult elődje, Győrfy Károly főor­vos hagyta rá. Az orvosnemze­dékek legendás hírű oktatója mindkettejüket tanította Pé­csen. Sok történet és idézet is­merhető tőle, utóbbiak közül egy általános érvényű: „Megint egy kissé okosabbak, s ezáltal egy kissé szerényebbek lettünk.” Csimáné Thoma Rita: „Ez nem gyakorlóterep, ahol kísérletezni lehet. Ez örök élet-halál harc...” „én ebből nem tudok kilábalni. Mi ebből nem tudunk kilábalni. Életünk végéig orvoshoz, az or­vosunkhoz vagyunk kötve. Erős kötődés ez, mert ez az a beteg­ség, amihez tízszeresen orvos kell.” csimáné thoma Rita hosszasan mesél a betegségéről. „a döbbenet az első stáció. Az­tán az elutasítás: miért éppen én? És persze, idővel megérkezik a belenyugvás is. Elkezdődnek a kezelések. A kemoterápia példá­ul, amit nem lehet elmesélni. Lel­kileg darabokra esik szét az em­ber, ahogy a maró anyag el­árasztja a testet. Úgy érzem, mindenem élettelen. A lelkem háborog. És erős a kétely, hogy a darabokat ismét össze lehet-e rakni valaha. Csak az orvos tud­ja, mitél át egy ilyen beteg. Mi­lyen gödörben érzi magát, mi­lyen kilátástalanul egyedül van. És a beteg megnyílik, az intim­szférájába engedi az orvost. Ez a bizalomról szól. És ezt az utolsó szalmaszálat nem szabad elven­ni valakitől, aki fél évente min­dig rettegve megy az újabb és újabb vizsgálatokra." csimáné, hiszen ezért áll nyilvá­nosság elé, az orvosáról is me­sél. Pécsi Balázsról, akitől várat­lanul és viharos gyorsasággal vált mega kaposvári kórház. A doktor „betegeihez fordulva ” hir­detésben tudatta ezt, a jogi útke­resés lehetőségét vetítve előre, s a kórház éppen ez utóbbi, a fo­lyamatban lévő eljárás miatt hagyta kommentár nélkül az ügyet. Csimánét hét éve kezeli a főorvos, és - mint egy közösségi portálról is tudható - sokakkal együtt ragaszkodik hozzá. Úgy gondolta, leül, és mesél erről az orvos-beteg kapcsolatról, hogy a ragaszkodás érthető legyen. „néma Kaposi Mór Oktató Kór­ház, hanem Pécsi Balázs betegei vagyunk”, mondja a kaposvári asszony, amiben de facto nincs ugyan igaza, hiszen papírforma szerint bizony a kórház betege ő is, de ez nem igazán érdekli. A tünetmentessé tett betegsége ér­dekli csak. Élni akar, és ehhez a főorvos személye a garancia szá­mára. A legtöbb rákbeteget jel­lemző akarással kapaszkodik valakibe, aki komoly ember, fe­hér köpenyben jár, és sokat tud a fejlett országok vezető halálo­káról. A sejtciklus szabályozó DNS-hibákról, genetikai mutáci­ókról, szabályozatlan sejtszapo­rulatokról, melyek betörési ké­pességgel rendelkeznek a bioló­giai szövetekbe. Invázióval vagy a csak a rákgyógyászatban léte­ző borzasztó kifejezéssel, a bal­jós „áttétképzés”-sel. „pécsi Balázs nem szépít, nem él hókuszpókusszal. Nemcsak orvos, hanem ember is, őszinte és korrekt, aki figyelembe veszi a betegek igényeit, és akinek nincs kikapcsolva a telefonja so­ha”, mondja Csimáné. Úgy látja, a főorvos sokat dolgozott ezért az osztályért, tudott érte harcol­ni, küzdeni. Olyan atmoszférát alakított ki kollégáival együtt, ahol a kedvesség és a szeretet uralkodott, és ahol nem mulasz­totta sosem megkérdezni: hogy vagyok. Nem a föld fölött járt, hanem a betegek között. azt is meséli Csimáné Thoma Rita, hogy a maradó betegek most kiszolgáltatottnak érzik magukat, megy közöttük a tor­zsalkodás, ki melyik doktorhoz fog tartozni. „nekem ő kell. Én őbenne bí­zom. Akárhová megy, én megyek utána. Mert ez nem egy gyakor­lóterep, ahol kísérletezni lehet. Hanem ez egy örök élethalál­harc.” pécsi Balázs, minta tőle függet­lenül január 9-én indult, 319 tá­mogatót toborzó Facebook-profi- lon közölte, Szigetváron folytat­ja. „Egy másik vár, Szigetvár be­fogadott. Itt fogok dolgozni, az onkológiai gondozóban. Nagyon emberi fogadtatásra leltem, vi­szem a tudásom, 10 éves tapasz­talatom és a hozzáállásom” írja a főorvos. a betegek által kiváló orvosnak, kiváló embernek tartott munka­erőtől megválni nem volna okos dolog, ha csak -feltételezhetően, de csak úgy - nem volna mégis jó oka erre a munkáltatónak. Az okokat, miután a felek úgy tudni perben állnak, nem tartjuk sze­rencsésnek firtatni, de talán en­nek is eljön az ideje. addig is Kaposváron, Szigetvá­ron, legyen a legfontosabb a be­teg, és az eskü. BÁRKIÉ, mindenkié. BALASSA T. szigorú szakmai kautélák, fel­tételek között működjön a gyó­gyítás. Mindig is azt kértük, vállalhassunk nagyobb fele­lősséget a szabályozásban, hi­szen az onkoteam-ek megala­pozott döntéseiért mi, a szak­ma felelünk.- Igazán akkor dolgoznának jól, ha semmi munkájuk nem len­ne?- Való igaz: a szűrés fontos­ságát nem lehet elégszer hang­súlyozni. Az lenne az optimá­lis, ha minél korábban felis­merhető volna egy elváltozás, és ránk nem is volna szükség. Ha mégis kezelni kell, az tör­ténjen időben, és legyen króni­kussá tehető az állapot, 10-15 évvel is meghosszabbítva az életet. Ha azonban a rák már elhatalmasodott, az a célunk, a beteg békében mehessen el.- Hogyan tud egy orvos kiegyez­ni azzal, hogy egy nagyon nehéz csatában eleve legyőzöttként in­dul?- Az onkológus heroikus or­vos, aki hegyeket tud megmoz­gatni, annyira akar. Ilyenek vagyunk.

Next

/
Thumbnails
Contents