Somogyi Hírlap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-15 / 39. szám
5 2013. FEBRUÁR 15., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP kaposi Egy a heroikus orvosok közül, aki gyógyításról nem is álmodhat, mégis hegyeket mozgat érte. A kaposvári kórház onkológiai osztályán nehéz helyzet várta, de itt is építkezni akar KÜZDELEM A LEGYŐZHETETLEN ELLEN Rúzsa Ágnes főorvos vezeti az elmúlt év végétől a kaposvári onkológiai osztályt.' Nehéz helyzetbe érkezett, de kezeli ezt is, a betegek érdekében a továbblépés híve. Építkezni szeretne, mint tette Zalában a megelőző évtizedben. Balassa Tamás- Tíz év munkáját hagyta maga mögött. Könnyű volt Kaposvárra csábítani?- Nem. Szerettem ott lenni, jó menedzsmenttel, jó csapatban dolgozhattam. Nem könnyen engedtek el: „Hogy hagyhatod ott azt, ami a te gyereked!”, mondták.- Mit jelent a jó csapat az Ön szakmájában?- Különlegesen jó onkote- am-hátteret építettünk, ami szíve-lelke a munkánknak. Az onkológia számára fontos társszakmákkal, a sebészettel, radiológiával, belgyógyászattal összehangoltan tettünk a dolgunkat. Stabil alapokat építettünk, így nyugodtan jöhettem el, a munkatársaim garantálják az ellátás színvonalát. Számomra a kihívás az, hogy ugyanazt az ellátást kapja mindenki, mintha a New York-i Mayo klinikára érkezne.- Mik ennek a színvonalnak az ismérvei?- A korrekt be- tegutak, az, hogy a betegséget időben felismerjük, majd ehhez a megfelelő kezelést mielőbb elkezdhessük. E tekintetben nem a semmibe ugrottam bele, ismertem a kaposvári kollégákat, s tudtam, jó csapatba érkezem. A meglévő tudást és gyakorlatot kell rendszereznem, ami rám szabott feladat. A lényeg, hogy gyorsan és időben cselekedjünk, és jól gyógyítsunk. Ehhez az alapfeltételek adottak. Zalaegerszegen a nulláról építettünk osztályt, onkológusként akkor két belgyógyászt kaptam a feladathoz.- Kaposváron más természetű nehézség várta. Érkezése előtt zaklatott körülmények között vált meg a kórház egy főorvosától, Pécsi Balázs a nyilvánossághoz fordult. A jogi vonatkozások miatt nyilván nehéz erről beszélnie, de talán kikerülni sem volna szerencsés.- Nem éreztem az osztályon nyugtalanságot. Azt érzem, a kollégák változást várnak, és nyitottak rá. Párbeszéd kell, és semmit sem kell kidobni, ami jól működött. A betegek nyugalma az első, hogy érezzék, jó kezekben vannak.- Az osztály profilja változik?- Minden olyan szolid tumort, ami nem a hematológia területe, kezelünk. Hosszabb távon új kezelési módok bevezetése is várható, ami egy hoszszú folyamat, kell hozzá néhány év. Az eredmény a klinikai onkológia új, értékes biológiai gyógyszereinek a meghonosítását jelenti.- E gyógyszeres kutatások zalai tevékenységéhez köthetők. A személyével jönnek Kaposvárra?- Igen. Ezekkel a kezelésekkel közelebb kerülhet egy fontos cél, krónikussá tehető a betegség. Nem hetekkel, hanem hónapokkal, évekkel hosszabbítható meg vállalható minőségben az életet. Sok fontos élmény beleférhet még a beteg életébe.- Merthogy a rák gyógyíthatatlan betegség...- A rosszindulatú daganatos betegséget továbbra sem tudjuk meggyógyítani. Amint a cukorbetegségből, a magas vérnyomásból sem lehet felépülni, ezek is csak krónikussá tehetők. Együtt lehet élni velük. A tumoros betegség egy életre a kórházhoz köti a beteget. Folyamat, ami fél-, egyévente ismétlődő vizsgálatot kíván.- Minden betegség gyógyításához kell a bizalom, az onkológiai szakmában talán minden más területnél több.- A betegek kötődnek az orvosukhoz. Utánam is fognak jönni, de nem tömegesen. Kértem, ne utazzanak, és akit csak lehetett, rátermett, fiatal kollégáimra bíztam. Akit húsz éve kezelek, érthető nehezen vált. Körülbelül 15-20 százalék lehet, aki követi a megszokott orvosát. De a filozófia az, hogy lehetőség szerint az otthonukhoz közel kezeljük a pácienseket.- Mennyi betege van a kaposvári onkológiai osztálynak?- Évente 600-700 az új beteg, ehhez jönnek a gondozásban résztvevők. Mindez másfél éves sugárterápiás-kemoterápiás komplex onkológiai kezeléssel kezdődik, és utána a beteg élete végéig tart.- Az onkológia nem ritkán a gyógyszerek hiánya vagy drágasága miatt kerül a hírek közé. Pár éve Zalaegerszegen is kiütközött a hiány, amikor betegeket kellett hazakül- deni, nyilatkozott is erről akkoriban.- Országos jelenség volt, egy mindennapos, olcsó gyógyszer készletei merültek ki, mert a gyártó nem bírta kapacitással az utánpótlást. Exportengedéllyel kellett másik forrást keresni, amit gyorsan megtettek az illetékesek.- Méltányos, hogy egy gyógyíthatatlan betegség gyógyításának hatékonysága finanszírozási kérdéssé válik?- E tekintetben folyamatos a küzdelem, hiszen drága, olykor milliós értékű gyógyszerekről van szó. A szakmai kollégiumunk támogatja, hogy ■ Kapja azt az ellátást mindenki, mintha a Mayo klinikán volna. ■ A cukorbetegségből sem lehet felépülni, csak krónikus lehet. ■ A cukorbetegségből sem lehet felépülni, csak krónikus lehet. POZSA ARúzsa Ágnes: Nem éreztem az osztályon nyugtalanságot. A kollégák változást várnak, és nyitottak rá Rúzsa Ágnes főorvos A kaposi Mór Oktató Kórház onkológiai osztályának vezető főorvosa. Klinikai onkológus, sugárterápiás szakorvos. Pécsen végzett 1980-ban, majd a Markusovszkynak a neurológiai, 1987-től az onkológiai osztályán dolgozott. Tizenöt évig Vasváron az idegszakrendelést vezette, mellette az elmúlt évtizedben a Zala Megyei Kórházban a klinikai onkológiai osztályának az élén állt, kemoterápiás kezeléseket végzett, nemzetközi gyógyszeres kezelési programokban vett részt. A hospice, palliatív (szenvedéscsökkentés, életminőségjavítás) terápia, valamint a pszichoonkológia iránt 1989 óta érdeklődik. A Magyar Hospice Palliatív Egyesület alapítója, vezetőségi tagja. A 2011- es Az év orvosa pályázat díjazottja rehabilitáció és krónikus ellátás kategóriában. Februártól a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság elnöke. A professzor örökében... A főorvos személyes használati tárgyai, orvosi könyvei még keresik a helyüket. Egy kép van a falon: Romhányi György professzoré. Nyugállományba vonult elődje, Győrfy Károly főorvos hagyta rá. Az orvosnemzedékek legendás hírű oktatója mindkettejüket tanította Pécsen. Sok történet és idézet ismerhető tőle, utóbbiak közül egy általános érvényű: „Megint egy kissé okosabbak, s ezáltal egy kissé szerényebbek lettünk.” Csimáné Thoma Rita: „Ez nem gyakorlóterep, ahol kísérletezni lehet. Ez örök élet-halál harc...” „én ebből nem tudok kilábalni. Mi ebből nem tudunk kilábalni. Életünk végéig orvoshoz, az orvosunkhoz vagyunk kötve. Erős kötődés ez, mert ez az a betegség, amihez tízszeresen orvos kell.” csimáné thoma Rita hosszasan mesél a betegségéről. „a döbbenet az első stáció. Aztán az elutasítás: miért éppen én? És persze, idővel megérkezik a belenyugvás is. Elkezdődnek a kezelések. A kemoterápia például, amit nem lehet elmesélni. Lelkileg darabokra esik szét az ember, ahogy a maró anyag elárasztja a testet. Úgy érzem, mindenem élettelen. A lelkem háborog. És erős a kétely, hogy a darabokat ismét össze lehet-e rakni valaha. Csak az orvos tudja, mitél át egy ilyen beteg. Milyen gödörben érzi magát, milyen kilátástalanul egyedül van. És a beteg megnyílik, az intimszférájába engedi az orvost. Ez a bizalomról szól. És ezt az utolsó szalmaszálat nem szabad elvenni valakitől, aki fél évente mindig rettegve megy az újabb és újabb vizsgálatokra." csimáné, hiszen ezért áll nyilvánosság elé, az orvosáról is mesél. Pécsi Balázsról, akitől váratlanul és viharos gyorsasággal vált mega kaposvári kórház. A doktor „betegeihez fordulva ” hirdetésben tudatta ezt, a jogi útkeresés lehetőségét vetítve előre, s a kórház éppen ez utóbbi, a folyamatban lévő eljárás miatt hagyta kommentár nélkül az ügyet. Csimánét hét éve kezeli a főorvos, és - mint egy közösségi portálról is tudható - sokakkal együtt ragaszkodik hozzá. Úgy gondolta, leül, és mesél erről az orvos-beteg kapcsolatról, hogy a ragaszkodás érthető legyen. „néma Kaposi Mór Oktató Kórház, hanem Pécsi Balázs betegei vagyunk”, mondja a kaposvári asszony, amiben de facto nincs ugyan igaza, hiszen papírforma szerint bizony a kórház betege ő is, de ez nem igazán érdekli. A tünetmentessé tett betegsége érdekli csak. Élni akar, és ehhez a főorvos személye a garancia számára. A legtöbb rákbeteget jellemző akarással kapaszkodik valakibe, aki komoly ember, fehér köpenyben jár, és sokat tud a fejlett országok vezető halálokáról. A sejtciklus szabályozó DNS-hibákról, genetikai mutációkról, szabályozatlan sejtszaporulatokról, melyek betörési képességgel rendelkeznek a biológiai szövetekbe. Invázióval vagy a csak a rákgyógyászatban létező borzasztó kifejezéssel, a baljós „áttétképzés”-sel. „pécsi Balázs nem szépít, nem él hókuszpókusszal. Nemcsak orvos, hanem ember is, őszinte és korrekt, aki figyelembe veszi a betegek igényeit, és akinek nincs kikapcsolva a telefonja soha”, mondja Csimáné. Úgy látja, a főorvos sokat dolgozott ezért az osztályért, tudott érte harcolni, küzdeni. Olyan atmoszférát alakított ki kollégáival együtt, ahol a kedvesség és a szeretet uralkodott, és ahol nem mulasztotta sosem megkérdezni: hogy vagyok. Nem a föld fölött járt, hanem a betegek között. azt is meséli Csimáné Thoma Rita, hogy a maradó betegek most kiszolgáltatottnak érzik magukat, megy közöttük a torzsalkodás, ki melyik doktorhoz fog tartozni. „nekem ő kell. Én őbenne bízom. Akárhová megy, én megyek utána. Mert ez nem egy gyakorlóterep, ahol kísérletezni lehet. Hanem ez egy örök élethalálharc.” pécsi Balázs, minta tőle függetlenül január 9-én indult, 319 támogatót toborzó Facebook-profi- lon közölte, Szigetváron folytatja. „Egy másik vár, Szigetvár befogadott. Itt fogok dolgozni, az onkológiai gondozóban. Nagyon emberi fogadtatásra leltem, viszem a tudásom, 10 éves tapasztalatom és a hozzáállásom” írja a főorvos. a betegek által kiváló orvosnak, kiváló embernek tartott munkaerőtől megválni nem volna okos dolog, ha csak -feltételezhetően, de csak úgy - nem volna mégis jó oka erre a munkáltatónak. Az okokat, miután a felek úgy tudni perben állnak, nem tartjuk szerencsésnek firtatni, de talán ennek is eljön az ideje. addig is Kaposváron, Szigetváron, legyen a legfontosabb a beteg, és az eskü. BÁRKIÉ, mindenkié. BALASSA T. szigorú szakmai kautélák, feltételek között működjön a gyógyítás. Mindig is azt kértük, vállalhassunk nagyobb felelősséget a szabályozásban, hiszen az onkoteam-ek megalapozott döntéseiért mi, a szakma felelünk.- Igazán akkor dolgoznának jól, ha semmi munkájuk nem lenne?- Való igaz: a szűrés fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni. Az lenne az optimális, ha minél korábban felismerhető volna egy elváltozás, és ránk nem is volna szükség. Ha mégis kezelni kell, az történjen időben, és legyen krónikussá tehető az állapot, 10-15 évvel is meghosszabbítva az életet. Ha azonban a rák már elhatalmasodott, az a célunk, a beteg békében mehessen el.- Hogyan tud egy orvos kiegyezni azzal, hogy egy nagyon nehéz csatában eleve legyőzöttként indul?- Az onkológus heroikus orvos, aki hegyeket tud megmozgatni, annyira akar. Ilyenek vagyunk.
