Somogyi Hírlap, 2013. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-27 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 4. szám

2013. JANUÁR 27., VASÁRNAP 5 SZTORI A skandinávok a legboldogabbak mutatók A szükségletek kielégítése után már nem okoz több örömöt a további anyagi javak megszerzése 1. Norvégia, 2. Dánia, 3. Svédország, 4. Ausztrália, 5, Új-Zéland, 6. Kanada, 7. Finnor­szág, 8. Hollandia, 9. Svájc, 10. Írország, 11. Luxemburg, 12. Egyesült Államok, 13. Ang­lia, 14. Németország, 15. Izland, 16. Ausztria, 17. Belgium, 18. Hongkong, 19. Szingapúr, 20. Tajvan, 21. Franciaország, 22. Japán, 23. Spanyolország, 24.*Szlovénia, 25. Málta, 26. Portugália, 27. Dél-Korea, 28. Csehország, 29. Egyesült Arab Emirátus, 30. Ciprus, 31. Uruguay, 32. Lengyelország, 33. Olaszország, 34. Chile, 35. Észtország, 36. Szlová­kia, 37. Costa Rica, 38. Kuwait, 39. MAGYARORSZÁG, 40. Izrael... Norvégiát gazdaggá tette a tengeri olajkitermelés, de a kutatók szerint nincs közvetlen összefüggés gazdagság és boldogság között Norvégia, Dánia és Svédország lakói a legbol­dogabbak a világon. Utóbbi az idén először megelőzte Ausztráliát és Új-Zélandot is, a skandináv boldogság pedig a Kanadát követő Finnországgal lett teljes a londoni Legatum kutatóinté­zet legfrissebb listáján. Ács György A Forbes magazin által idézet kutatásban 142 országot rang­soroltak a jólét legfontosabb mutatói alapján, úgymint az anyagi bőség, a személyi sza­badság, a biztonság, a boldo­gulás lehetősége, az oktatás és egészségügy. Luxemburg a legegészsége­sebb, Izland a legbiztonságo­sabb, Svájc pedig továbbra is vezet a gazdaság tekintetében. Amerika azonban lecsúszott a top 10-ből, a közigazgatással és a személyi szabadságukkal sem elégedettek lakói, akik egyre kevésbé látják hazájuk­ban a lehetőségek országát. Magyarország a 39-ik helyen áll, Kuvait mögött és Izrael előtt. Gazdasági helyzetünkkel, személyi szabadságunkkal és társadalmi tőkénkkel vagyunk a legkevésbé kibékülve, és az oktatást érezzük legnagyobb erényünknek - ha csak ezt vizsgálták volna, máris a 20. helyen lennénk a világrang­sorban. Szomszédaink közül Ausztria, Szlovénia és Szlovákia boldo­gabb nálunk, de jóval szomo­a boldogság legtöbbet hasz­nált és legelfogadottabb tudo­mányos megnevezése a „szub­jektívjóllét”. Dienerés munka­társai szerint ez azt mutatja, hogy az emberek hogyan értéke­lik a saját életüket. ez alapján az rendelkezik ma­gas szubjektív jólléttel, aki az életét kielégítőnek látja, és pozi­tív érzelmeket gyakran, negatív érzelmeket ritkábban él meg. A szubjektív jóllét három ösz- szetevője Szondy Máté boldog­ságkutatással foglalkozó pszi­chológus szerint az élettel való rúbb Románia, Ukrajna és Szerbia is. Miért Norvégia a legjobb hely a világon? Az egy főre eső GDP bámulatos évi 57 ezer dollár, így nem meglepő, hogy a nor­végok 95 százaléka elégedett az életszínvonalával még úgy is, hogy a fizetésük (legfeljebb) 44 százalékát viszik el az adók és a járulékok. Kongó, Afganisztán, Zimbabwe és Haiti után kullog a lista végén a legboldogtala­nabb Közép-Afrikai Köztársa­ság, ahol már csak 790 dollár­nyi GDP jut fejenként, a várható elégedettség, a pozitív érzelmek magas szintje és a negatív érzel­mek alacsony szintje. fontosnak tartják a szakem­berek, hogy az élettel való elége­dettséget ne azonosítsuk a szub­jektív jólléttel. Az élettel való elégedettség ugyanis a szubjek­tív jóllét egyik eleme, így míg az élettel való elégedettség kizáró­lag kpgnitív természetű, a tá- gabb értelmű szubjektív jóllét viszont - az elégedettség motí­vuma mellett - magában foglal­ja még a pozitív és negatív ér­zelmeket is. élettartam pedig 48 év. A For­bes újságírója megjegyzi, hogy a listát az egyes országokban végzett közvélemény-kutatá­sok alapján állították össze, és a kulturális különbségek miatt az emberek eltérően ítélik meg saját körülményeiket. Például, hiába csaknem azonos a mun­kanélküliség mértéke az Egye­sült Államokban és Nagy Bri­tanniában, az amerikaiak 26 százaléka gondolja, hogy köny- nyű most munkát találni, míg a borúlátóbb briteknek csupán 12 százaléka hisz ebben. egy harvardi csoport kutatá­sai szerint a boldogság egyálta­lán nem attól függ, hogy mivel töltjük az időnket. a mentális jelenlét az, ami szá­mít, azaz ha nem kóborolnak másfelé a gondolataink, hanem arra figyelünk, amit épp csiná­lunk. MINDEGY, HOGY mosogatunk épp, ha közben maga a moso­gatás jár a fejünkben, nagyobb eséllyel vagyunk boldogok, mintha finomat ennénk, de bár­mi máson gondolkodnánk köz­ben. A Gallup kutatócég is készí­tett nemrég egy boldogság-listát, 148 ország lakóinak tettek fel olyan kérdéseket, mint hogy ta­nult-e valami újat, mosolygott-e, pihent-e eleget tegnap? Eszerint a világon a legboldogabbak Pa­nama, Paraguay, El Salvador, Ve­nezuela, Trinidad és Tobago, az ezer mosoly országának is neve­zett Thaiföld és a Fülöp-szigetek lakói, akik javak helyett inkább napsütésben és jókedvben dús­kálnak. A legboldogtalanabbak a szingapúriak, akik a Legatum listáján az előkelő 19. helyen áll­Receptek a Bibliából több mint 100 boldogmondást találhatunk a Bibliában. De amikor ezeket olvassuk, nem találjuk bennük a földi boldog­ságreceptjét. ezek ugyanis nem azt mond­ják el bennük, hogyan érezhet­jük magunkat a jelenben bol­dognak. „én az engem szeretőket szere­tem, és akik engem szorgalma­san keresnek, megtalálnak.” (Példabeszédek 8:17) „megtaláltok engem, ha ke­restek és teljes szívvel folyamod­tok hozzám.” (Jeremiás 29:13) nak, ám a jólétért túlhajtják ma­gukat, fáradtak, morcosak. Egész másért szomorúak az utolsó előt­ti helyen álló örmények: „a bol­dogtalanság itt a nemzeti menta­litás része. Sok szörnyűség volt a történelmünkben, amit gyászo­lunk, de az örmények szégyellik azt is, ha sikeresek” - magyaráz­ta az AP hírügynökségnek egy örmény szociológus. Létezik-e „nemzeti boldog­ság"? Lehet-e egy ország boldog vagy boldogtalan? Ha igen, mi­lyen különbségek lehetnek az országok között, és melyek lehet­nek a meghatározó tényezők az eltérésekben? tette fel kérdéseit Fromann Richárd az egyik tanul­mányában. Azt vizsgálta, hogy a vüág kü­lönböző országainak állampolgá­rai mennyire elégedettek a saját sorsukkal, életükkel, milyen a szubjektív boldogságérzetük, va­lamint milyen országok közötti különbségek vannak. Egy ország lakosságának álta­lános boldogsága alapvetően az anyagi jólét, a magas életszín­vonal függvénye, vagy ez csak egy olyan látszat, amely mögött az igazi okok a felszínes vizs­gálatoknál látensek maradnak? Richard Easterlin már 1974-ben felhívta a figyelmet arra a megle­Na és Mexikó? úgy tűnik, hogy az a kulturális háttér a meghatározó a boldog­ság, a szubjektív jóllét tekinteté­ben, amely döntően formálja a nemzet közgondolkodását, atti­tűdjeit, értékrendjét és a problé­más helyzetekhez való viszo­nyát. egy adott ország gazdasági környezetét teljesen másképpen (télik meg az egymástól kulturá­lisan teljesen különböző orszá­gok. erre jó példa Mexikó esete. Mi­ként lehet egy nagyon szegény ország nagyon boldog, és az, hogy miért nem volt képes 50 év alatt boldogabbá válni az a Ja­pán, amely a világtörténelem talán legnagyobb, leggyorsabb gazdasági fejlődését produkálta. a boldogbolygó-index pedig az emberi jólét elérésének öko­lógiai hatékonyságátméri. Itta legboldogabbak közé tartozik például Costa Rica és meglepő módon Banglades is. pő jelenségre, hogy bár egy adott országban a gazdagabbak általá­ban elégedettebbek az életükkel, boldogabbnak mondják magukat a szegényebbeknél, de a gazda­sági növekedés nem vagy nem szükségszerűen korrelál az em­berek boldogságérzetével, sem individuális, sem makró szinten. Álláspontja szerint tehát önma­gában a GDP növekedése nem teszi boldogabbá az embereket. Easterlin azt állítja, hogy az anya­gi javakban mért növekedés és a szubjektív jóllét között legfeljebb együtt járásról beszélhetünk, de semmiképpen sem oksági kap­csolatról. Ezt a látszólagos vagy valós ellentmondást nevezzük Easterlin-paradoxonnak. Fromann Richárd megállapí­totta, hogy, az elmúlt évtizedek - Easterlin-paradoxont megerő­sítő - kutatásai nyomán elmond­hatjuk, hogy a paradoxon arra a meglepőnek tűnő jelenségre világít rá, mely szerint a létfon­tosságú szükségletek kielégítése után az embert már nem teszi ' boldogabbá a további anyagi ja­vak megszerzése. Sőt, G. B. Shaw ír drámaíró ép­pen arra figyelmeztetett: A nyo­morúság titka, hogy legyen időd azon merengeni, boldog vagy-e vagy sem. Aki az életét kielégítőnek látja, és pozitív érzelmeket gyakran él meg Bokasérülés és írói elmélkedések JELEN HELYZE­I temben két témáról tudok rados virág beszámolni. Az egyik az, hogy kiment a bokám, a má­sik pedig, hogy miképpen lettem író. Ezek látszólag nem függenek össze - de csak lát­szólag. Mert most pár hétig a lakásomhoz vagyok kötve az összezúzott bokámmal, minek köszönhetően csak sántikálni tudok az ágytól a számítógépig, a számítógéptől a vécéig. Sem­mi más nem történik velem, kivéve azt, hogy írok. Időről időre eszembe jut: az én foglal­kozásommal még mindig a job­bik eset, ha az embernek a lába sérül meg, nem pedig a keze. szóval örülök, hogy nem táncos lettem, amire szintén megvolt az esély, mert szüleim kiskoromban beírattak egy hí­res magániskolába balettozni. Nem mintha e téren nagy te­hetség lettem volna. A családi kupaktanács egyszerűen úgy vélte, egy polgárlány tisztessé­ges neveltetéséhez a táncórák ugyanúgy hozzátartoznak, mint a zenetanulás. Akárcsak a háború előtt. De mivel egyik­ben sem mutattam komoly előmenetelt, sőt, a balettisko­lában a tanár ordibálására, a vállamra szorított hegedű­vel pedig az oktató szigorú hangjára bőgtem el magam, mindkét stúdium abbamaradt. Amikor viszont megkérdezték tőlem, mi leszek, ha nagy le­szek, azonnal rávágtam: író. nemrégiben került a kezem­be nagy kedvencem, a japán Murakami könyve a futásról. A világhírű regényíró egy ponton azt fejtegeti: még min­dig nem tud napirendre térni afelett, hogy ő képes csak úgy kitalálni történeteket. És ez még nem elég, mert e históri­ákat ráadásul mások szívesen elolvassák, ami egészen rend­kívüli dolog. igaza van. Az ő példája lebeg a szemem előtt: én sem akarok napirendre térni e csodálatos jelenség felett. Az emberben legyen alázat, még ha ez a hoz­záállás nem is divatos manap­ság. Főleg, hogy nem az a fajta író vagyok, aki a piacra dolgo­zik, tehát nem az éppen aktuá­lis divathullámokat lovagolom meg. Persze azt Is tiszteletre méltónak tartom, ha valaki jól megír egy misztikus könyvet, vámpíros regényt (bár annak már éppen lejárt a keletje) vagy erotikus történetet. A szabatos mondatok megalko­tása, a gördülékeny mesélni tudás, a figyelem fenntartása fontos erények. de az én témáim belülről fa­kadnak. Azt akarom elmonda­ni, megfogalmazni, elsősorban önmagámnak, én mit gondo­lok az életnek erről vagy arról a jelenségéről. Függetlenül attól, hogy mások mit gon­dolnak róla, legyen az elme­betegség, halálos kórral való megküzdés, vagy bántalmazó kapcsolat. Ezeket a témákat dolgoztam fel idáig. UGYE EGYETÉRTENEK, hogy egyikük sem könnyed téma? Egyiküket sem lehet leönteni cukormázzal, vagy ízfokozót adni hozzá. Azt meghagyom a tortáknak és az utcai süte­ményárusoknak. Ha tehát az én könyveimet megveszik, elolvassák, pláne, ha még tet­szenek is, az sokkal nagyobb siker nekem, mintha bármi­lyen ügyesen összelapátoltam volna pár százezer karak­tert csöpögős, édes szirupba mártva, hogy attól mások elandalodjanak. gyakran belegondolok, mi­lyen óriási dolog, hogy, amint Murakami írta, az ember kitalál egy szöveget, és arról a többiek, miután a könyv végére értek, azt gondolják, érdemes volt elolvasni. Mert írók és olvasók valamennyien ugyanazt a sorsot éljük át: az emberit, amely időnként válságos és tragikus, más­kor pedig örömteli és boldog. Főleg akkor, amikor kiderül, adódnak helyzetek, amelye­ket először kilátástalannak hiszünk, aztán rájövünk: a kezünk ügyében van a meg­oldás kulcsa. Mások segítsé­ge mellett leginkább a saját erőnk, önmagunk. Hát ilyen történetek azok, amelyeket én szívesen megírok.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents