Somogyi Hírlap, 2013. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-15 / 12. szám

MEGYEI KORKÉP Főhajtás Belso-Somogy előtt a hetedik boríték Bertók László ifjúkori költeményeit adta közre Növekednek hitben, megújulnak szoblatkészs^ben a reformátusok lelki élet Az ige köré gyűjtik a református testvéreket, hogy Krisztus megszólíthassa őket. Hallgatják az evangélium ma­gyarázatát, énekelnek és imád­koznak a heti bibliaórákon, melyek a lelki élet elmélyítését szolgálják. Az eklézsia új kö­zösségi háza lett a gyülekezet­építő munka, illetve a testvéri találkozások helye Kilitiben. Az általános iskolások és a fiatalok hitének erősítését a konfirmációra előkészítő órák, illetve az ifjúsági alkalmak se­gítik elő - mondta Bozsoki-Só- lyom János lelkipásztor. Szom­batonként játékos ének- és ze­nefoglalkozás van a bölcsődé- seknek és az ovisoknak. A fel­nőtteknek és a gyerekeknek egy időben, külön helyiségben tartanak istentiszteletet. Szin­tén az új közösségi házban ren­dezték már a hittanosok han­gulatos estjét, jelmezes fel­vonulással és bátorságpróbá­val. De itt adták elő karácsony­kor a megtanult színdarabot is. Az itt élő reformátusok nem­csak az evangélium, hanem a más vallásúak befogadására is nyitottak. Most a Krisztus-hí­vők egységéért tartandó öku­menikus imahétre készülnek. A lelkipásztor kiemelte: a ba- latonkiliti gyülekezetnek kü­lönösen jó a kapcsolata a Ma­gyar Máltai Szeretetszolgálat siófoki tagintézményeivel. Se­gítették tavaly is természetbe­ni adományokkal az idős és fo­gyatékkal élő gondozottak ellá­tását* Az asszonyok vegyesrvá- gott savanyúságot is készítet­tek részükre. Tervezik az egyházközség­ben a diakóniai csoport meg­alakítását, melynek feladata a magányosok, szociálisan rá­szorulók felkeresése és gondo­zása. Hogy Isten missziójában ' betöltve Krisztus törvényét, egymás terhét hordozzák. ■ Gamos A. Jelmezes felvonulás A hetedik boríték cím­mel jelent meg Bertók László, Kossuth-díjas köl­tő legújabb kötete, mely­ben fiatalkori, Vésén és Nagyatádon írt verseit gyűjtötte össze. Vas András „Ezzel az ötven verssel kö­szöntőm az idestova ötven éve elhagyott Nagyatádot, leg­szebb ifjúi éveim színhelyét, hajtok fejet őseim földje, szü­lőfalum, Vése, szülőföldem Belső-Somogy előtt” - aján­lotta a kötetet Bertók László. Akinek jó két és fél éve egy nagyatádi estjén Druzsin Fe­renc irodalomtörténész, egye­temi tanár, az ELTE egykori rektorhelyettese, a Kaposvári Egyetem korábbi tanára ültet­te a bogarat a fülébe: jó len­ne együtt látni fiatalkori ver­seit, köztük természetesen a nagyatádiakat.- Örömmel fogadtuk A he­tedik boríték-ot - jelentette ki Druzsin Ferenc. - Valljuk be, már érlelte az idő. Az el­ső indíték a Nagyatád című költemény néhány sora volt 1971-ből.: Hat évemet hat bo- rítékban/rejtettem el a Ri- nya-parton, - aki kíváncsi, megtalálja (...)- Költői gesztus Belső-Somogy- nak a kötet, vagy több ennél?- A történelem van itt jelen egy jószemű és fölöttébb bátor fiatalember látószögéből, egy tehetséges „szépirodalmi tu­dósító” panaszával és átkával A Kossuth-díjas költő, Bertók László barátai és irodalmárok unszolására gyűjtötte össze ifjúkori, somogyi verselt bővítve az ötvenes évek Véső­jéről, a hatvanas évek első felé­nek Nagyatádjáról. Bertók fa­lusi ifjúkora nem mondható ti­pikusnak: a korabeli paraszt­fiatalok inkább zöld lámpát kaptak az emelkedéshez, őt egy egyetem és két főiskola el­utasította, aztán, amikor úgy tűnt, résnyire mégis kinyílik az ajtó, a küszöbön megállí­totta a hatalom emblémájával díszített „két ávós hadnagy”. Ahogy írja a Csendéletben: Elvitték minden gabonánkat, Anyám sírt, apám hallgatott. Öcsém lopott a sajátunkból- /a lónak egy marék zabot. Ez a négy sor a vései, a belegi, a taranyi, az egész belső-so­mogyi magyar paraszti világ drámája a szegénység örök szereposztásával. A XX. szá­zad közepének egyfajta külö­nös, Arany János-i Családi kö­re. Tökéletes benne az értékek harmóniája, ahogyan a Jégvi­rágban is. Mely egy etűd a So- mogyszob és Nagyatád között haladó vonat jégvirágos fülké­jében. Amúgy a korai versei­ben többször felvillan a vasút, a vicinális, mint kép, vagy ké­pet indító motívum.- Az ifjúkori verselésből nem hi­ányozhat a szerelem...- Nála is természetes a sze­relmes versek csokra, melyek azért is fontosak, mert a ma­gyar költészetben kevés az el­ső szerelmek élményéből faka­dó vers, következésképpen ke­vés az első szerelmek korosz­tályát megszólító, az ő érzése­iket (is) megszólaltató lírai al­kotás. Bertók Lászlónál az első szerelem költeményei valami­féle népdalos kettősséget mu­tatnak, s akad egy kis áthallás olykor József Attilától.- A kötet ötven verséből har­minchat az akkori Somogyi Néplapban jelent meg.- Elgondolkodtató, mi lett volna, ha a lap nem törődik az első lépéseiket próbálgató fia­talokkal? A kezdők türelmet­lenek, nemigen tudják kivárni a nagy színrelépést, s ezt a vá­rakozást tette elviselhetőbbé a Somogyi Néplap, vagy egy időben a vasárnapi mellékle­te, a Somogyi rügyek. Biztos vagyok benne, ma is vannak Somogybán „fiatal rügyek”. Vagy lennének, ha lenne meg­felelő fórumuk... Mégsem mond le Marczali? közös öröm Egyre jobb a kedve a kőröshegyi polgármesternek Vidám est hittanosoknak Elégedett, jókedvű, optimista polgármesterre bukkantunk Kőröshegyen. Ez már a maga nemében is kuriózum mostan­ság, annak fényében pedig kü­lönösen figyelemre méltó, hogy Marczali Tamás, a sztráda- völgyhídjáról elhíresült falu ve­zetője már több mint egy éve, az önkormányzati reform napvilá­ga kerülésekor bejelentette, s még néhány hónapja is megerő­sítette: lemond. Egészen ponto­san úgy fogalmazott: az önkor­mányzatok szűkülő mozgástere miatt (Kőröshegy kétezer lélek- szám alatti településként fel kel­lett hogy adja önálló polgármes­teri hivatalát - a szerző) nem lesz már szükség a régi értelem­ben vett polgármesterre, az elöl­járó szerepéből pedig nem kér. Ezért aztán - nyilatkozta la­punknak tavaly októberben - a szükséges változások levezény­lése után, várhatóan 2013. feb­ruár 28-a után feláll. Ehhez képest nagy fordu­lat, amit most Marczali Tamás mond:- Nincs okunk a borúra. A legnagyobb problémánkat meg tudtuk oldani: Kőröshegy még­sem tűnik el a „süllyesztőben”. A tavalyi év vége óta egyre jobb a kedvem, mert csupa jó hírt kapok. Sikerült egyezség­re jutnunk Balatonendréddel közös önkormányzati hivatal alakításáról. A központja Kő­Marczali Tamás: marad a hivatal... röshegyen lesz és - annak elle­nére is, hogy az utolsó pillanat­ban, a parlamenti végszavazás előtt még a városok javára mó­dosították a közös hivatalok ál­lamilag elismert létszámkere­tét - mintha ránk szabták vol­na: nyolc ügyintézővel számol­hatunk, akiknek a bérére sze­mélyenként évi négy és félmil­lió forintot biztosít az állam. Ez harmincötmillió forintos bevé­telt jelent. Az hiszem, ezzel Kő­röshegy és Balatonendréd is jól jár. Március elsejéig jegyzőt is találnunk kell a közös hivatal élére. Ami nagyon fontos, hogy megmarad, s nem kellett visz- szalépni; sokáig ugyanis arra volt nagyobb esély, hogy meg­szűnik a hivatalunk, ügyinté­zés csak a hét egy-két napján lesz, ráadásul feltehetően még nekünk kellett volna befizetni tíz-tizenötmilliót a közös hiva­tal fenntartására. Arra a kérdésünkre, hogy új bejelentést tesz-e, misze­rint mégis kitölti hivatali ide­jét, Marczali azt felelte:- Ennyire még ne szaladjunk előre, ahogy mondtam, várjuk meg március elsejét, várjuk meg, hogy működni kezdjen a közös hivatal. Tény, hogy köny- nyebb lesz az életünk, elkezd­tek jó irányba fordulni a dolga­ink. Adósságunk nincs, nyer­tes pályázatról jött az értesí­tés korábbi iskolaépületeink hasznosításának témájában - hetvenmillió forintból egy ala­pítvány erdei iskolát alakít ki, ahová az ország minden részé­ből jöhetnek majd osztályok egy-két hetes turnusokban -, a faluház felújításához is ne­kikezdhetünk. Amióta az omi­nózus bejelentést tettem a kép­viselő-testület ülésén, a háttér­ben azon dolgoztam, hogy egy ilyen pozitív fordulat bekövet­kezzék. S nem tagadom, márci­usnál tovább is tervezek... ■ Fónai Imre Hegyi törzstől tanuljuk az egészséges életet civilizáció Egészséges életmó­dunkhoz a követendő példát nem a civilizált társadalomban kell keresni. Ezt a nem min­dennapi tényt mondta ki Nagy Ferenc, aki több mint egy évti­zede foglalkozik a téma kutatá­sával. A barcsi előadásában el­mondta: természetközeli népe­ket kell keresni, akik a társada­lomtól elszigetelten, de rendkí­vül jó, élethosszig tartó életmi­nőségben élnek, olykor a száz évet is meghaladó átlagéletkor­ral. Példaként a Pakisztán leg­északibb részén élő hunza tör­zset említette, amely ráadásul legközelebbi édestestvérünk, Attila révén.- A hunzák a világ legegész­ségesebb népei közé tartoznak - mondta a kutató. - Mindezt a természetes életmódjuknak és táplálkozásuknak, a tiszta leve­gőnek és ivóvíznek, a rengeteg mozgásnak és a hosszú éhezési periódusoknak köszönhetik. Emellett fontos, hogy amit csak lehet nyersen fogyaszta­nak el, a táplálékuk 90 száza­léka növényi eredetű, sok anti- oxidánst nyernek a maguk ter­melte növényekből, kis közös­ségekben élnek, nem használ­nak pénzt, náluk az a leggazda­gabb, akinek a legtöbb barack­fája van. Érdekesség, hogy ba­rackmagot használnak főzés­hez és az asszonyok kozmeti­kumoknak is. ■ Jeki G. 2013. JANUÁR 15., KEDD Szegény sorban élő gyerekeké a balatonföldváriak adománya támogatás Eljutottak a cím­zetthez, a sajtóban „hajléktala­nóvodaként” ismertté vált fő­városi intézményhez a balaton- földvári Mesevár Óvoda mun­katársai által felajánlott étkezé­si utalványok. Amint megírtuk, a földvári óvoda egyes dolgozói év végi pluszjuttatásukat fordí­tották e célra. A Magyarorszá­gi Evangéliumi Testvérközös­ség (MET) 2005-ben hozta létre óvodáját a környék (leginkább külső-Józsefváros) szegény csa­ládjaiban élő gyermekek szá­mára. Megérkezett a földváriak felajánlása - értesítette lapun­kat a Wesley János Óvoda, Álta­lános Iskola, Szakiskola és Gim­názium. A fenntartó Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség azt vallja: a hátrányos helyze­tű fiatalok számára a szegény­ségből az egyetlen kiút a tanu­lás - a tehetség, a szorgalom. Vidéken is több intézményt mű­ködtetnek. Iványi Gábor lel­kész, a MET elnöke a szervezet honlapján igyekszik pontosíta­ni a „hajléktalanóvoda” elneve­zést, amikor többek között azt írja: „Az óvodát a szükség hív­ta életre: a külső-Józsefváros- ban élő szegény családok nem minden esetben tudták gyer­mekeiket megfelelő oktatási in­tézménybe bejuttatni. Vannak olyanok, akik itt kaptak szük­séglakás minőségű otthont, má­sok albérletben élnek, szívessé­gi lakáshasználók, vagy, egysze­rűen csak találtak olyan, lakha­tásra még éppen alkalmas gaz­dátlan helyiséget, melyben leg­alább átmenetileg meghúzhat­ták magukat. Vannak, akiknek még ennyi sem jutott. Élt példá­ul fél évig az Oltalom menhely előtt egy Lada kombiban egy, a vidéki nyomorúság elől elmene­kült héttagú család, akik intéz­ményünkbe jártak be étkezé­si, mosási, mosakodási és egyéb egészségügyi célokból. Amikor őszre fordult az idő, a kicsiket óvodába, a nagyobbakat pedig a X. kerületben lévő esélyteremtő iskolánkba vittük.” A nyolcadik kerületi Dan- kó utcai óvodába jelenleg negy­ven gyermek jár. Sok gyermek alultáplált - írja Iványi Gábor -, többen közülük nemigen et­tek korában húst. Igyekeznek őket ruhával, cipővel is segíte­ni, adományokból. ■ Fónai I. Hűséges évtizedek: negyven év szeretetten frigy Hosszú Sándor és Gyer- tyás Márta 1973-ban a csoko- nyai református templomban kötött házasságot. Az egymás­hoz tartozás, a szeretet fontos­ságát erősítette a 40. házassági évfordulójukon rendezett meg­hitt ünnep. A nyugdíjas hagyo­mányőrzők 40 perces műsorral lepték meg a jubilálókat. A kis- unoka csellón játszott, a szépko- rúak énekkel, verssel köszöntöt­ték őket. Kuminetz Gyula kor­elnök kérésére különös fontos­ságú fogadalmak megtartására, holtig tartó hűségre „esküdtek” az ünnepeltek a rokonok előtt. A pezsgős koccintás és a hagyo­mányőrző csoport muzsikusa fokozta a jókedvet. ■Gamos A. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents