Somogyi Hírlap, 2013. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-03 / 2. szám
2013. JANUÁR 3., CSÜTÖRTÖK A beás cigány és a horvat nyelvet védik a diákok intézmény Szakmai és tárgyi feltételeiben jól ellátott integrációs központ létrehozását célozza meg a Barcsi Többcélú Kistérségi Társulás, amely egy pályázat segítségével hozna létre korszerű, biztonságos, gyermekbarát, modem intézményt a Dráva mentén, amely megfelel az európai uniós elvárásoknak is.- A Drávamenti Körzeti Közoktatási Intézmény Dél-Somogy első olyan intézménye, amelynek szervezeti keretei megteremtik egy hatékony, korszerű központ megszületésének lehetőségeit - mondta Pénzár Árpád projektmenedzser. - Specifikus céljaink például a hatékony együttnevelés feltételeinek javítása, az esélyegyenlőség biztosítása, a korszerűség és energiatakarékosság kiszolgálása, a szű- kebb és tágabb környezettel való együttműködés. A projekt szakmai fejlesztései között helyet kap a kompetencia alapú oktatás kiterjesztése, az idegen nyelvtudás és környezettudatosság fejlesztése, a hatékonyságot segítő szervezeti formák kialakítása, a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek esélyegyenlőségének segítése, a tehetséggondozás, a multikulturális tartalmak közvetítése, a beás cigány, illetve a horvát kisebbség kultúrájának és nyelvének védelme. ■ J. G. 4 Hétszer fordult a patalomi erdőből a büssüi fatolvaj bűnügy Az Igali Rendőrőrs munkatársa az új esztendő első napján Büssü külterületén igazoltatott egy 49 éves férfit, aki Kisgyalán irányba közlekedett egy tehergépkocsival. A raktérben egy köbméter akácfát talált a körzeti megbízott, mellyel a férfi nem tudott hitelt érdemlően elszámolni. A büssüi férfi elmondta, a fát Patalom külterületén található erdőből tulajdonított el. Továbbá elmondta azt is, már hétszer „fordult”, s összesen hét köbméter akácfát vitt el. A férfit előállították és gyanúsítottként hallgatták ki lopás megalapozott gyanúja miatt. ■ Védelem: feltérképezték a településeket marcali járás Januártól Lipták Rita Márta, a Marcali Járási Hivatal vezetője a helyi védelmi bizottság elnöke. A Marcali Katasztrófavédelmi Kirendeltség illetékességi területe is igazodik a járáshoz, így az eddigi 46 helyett, 37 település tartozik hozzá. A polgármesterekkel Időben feltérképezték a téü feladatokat: hányán élnek egyedül, ellátásra szorulva, de a szülés előtt álló kismamák, a rendszeres szállítást, orvosi felügyeletet igénylők, s a szolgáltatásból kizárt fogyasztók adatai is rendelkezésre állnak. Az ügyeleti szolgálat megszervezésére, az alapvető élelmiszer, s gyógyszerellátásra is felkészültek. ■ V. E. MEGYEI KÖRKÉP Varga István múlt századi morzsái krónikák Száznegyvenéves asztal Gruber János után szabadon, Takáts Gyula előszavával Kalapos krónikás. Varga István három évtized morzsáit adja közre kötetében Morzsák a száznegyvenéves asztalról címmel adja közre írásait januárban Varga István újságíró. A száznegyven számozott példány arról árulkodik, a kaposvári történeteket krónikusi küldetés fűzte csokorba. Ami a szerző szerint bizony nem kevés. Balassa Tamás A budapesti Hungarovox Kiadó által jegyzett kötet a hasonló című előzményt, a Morzsák a negyvenéves asztalról című tárcafüzért tekinti szellemi elődjének, s e tisztelgést nemcsak a címadással, hanem a kiadás időzítésével is kifejezi. Gruber János kaposvári újságíró-lapszerkesztő, országgyűlési képviselő fent említett kötete ugyanis 1913. januárjában jelent meg. Vagyis: Kaposvár rendezett tanácsú várossá nyilvánításának havában. A száznegyvenéves .évforduló adja magát, Varga István morzsái már nyomdában. Szeptemberben múlt három évtizede, hogy a szerző elkezdte újságíró pályáját lapelődünknél, a Somogyi Néplapnál. Gruber János, az ízes-szellemes krónikáiról várostörténeti lapokra érdemesük jótollú előd munkásságát talán kevésbé ismerte, mint amennyire munkáltak benne a hírlapírás mozgatórugóiVA magyar-szakon végzett tehetséges újdondász a lapnál tanulta meg a szakmát, riportjai és publicisztikái hamar utat találtak maguknak, s írójuknak elsőként hozták meg 1986-ban a néplap frissen alapított nívódíját. Kujtorgók című 1994-es válogatáskötetébe Takáts Gyula írt előszót, s ezt a mostani mű posztumusz közli. Az író-költőhöz fűződő szakmai kapcsolat, mely később barátivá nemesült, már akkor is sokat jelentett neki, irodalomtörténészi doktori értekezését is a Kossuth-díjas kaposvári alkotó prózájából írta és védte meg. Takáts Gyula volt az is, aki felvillantotta előtte hangvételének gruberi rokonságát. Azóta a Morzsák számára leginkább Krúdyt idéző írójának a hatása alatt áll. Szorgalmazta és szerkesztette a „negyvenéves asztal” újbóli kiadását, és esszét is írt hozzá, melynek lelkesedése a századfordulós elődök iránt magával ragadó. „Mostan emlékszem régi időkről, régi időkből is jó Gruber Jánosról. Merthogy emlékezni kell, Kedves Olvasó, mielőtt könnyelműen azt hinnénk: minden-minden olyképpen működött hajdan is, miként ma. Pedig nem és nem. Nem úgy van már, mint volt régen, annak ellenére, hogy talán-talán ugyanaz a nap süt az égen.” A hírlapírói alapállás szinte azonos, sok minden másban azonban különbözik egymásról a korabeli és a mostani vállalás. Örökérvényű történet mind, de az újságírás szerepe már egészen más. Gruber Blaha Lujza kaposvári vendégjátékáról tudósíthatott, amint „Ripli Jóska” barátjának, a művész édesapjának báróságáról is. Aki a Víg Legények Társaságának magas fórumában is jeleskedett, mely fórum a napfényes Ivánfa-hegyi dűlőn elmélkedett rendszeresen, s élvezte a hegynek leveit. Varga hősei más világban élnek, és ő más stílusban is ír róluk, jóllehet Gruberhez hasonlóan többnyire maga is régi cikkeFŐdíjaS program a színen. Zakopánei versenyprogramját is bemutatta a Balaton Táncegyüttes a siófoki Kálmán Imre Kulturális Központ színpadán a Városi Néptánc Egyesület műsorában. Az idén ötven esztendős Balaton az ősszel hazahozta a fődíjat, az Arany fokost a hegyvidéki népek néptáncfesztiváljáról, ezen kívül több különdíjat is elnyertek a lengyelországi városban A fekete címkés cseresznye és Géza bácsi jövője varga István egyszer bemerészkedett Jávori Béla főszerkesztőhöz, mondván, meg kellene írni, hogy készül a lap. Egész oldalas újságcikket azonban, mint írja, maga Jávori írt legjobban. „szemrebbenés nélkül képes volt végig ülni egy egész napon át tartó megyei pártgyűlést, aztán visszaérkezve a szerkesztőségbe bezárkózott szobájába egy doboz cigarettával, amit a tudósítás végére el is szívott, no jó, elfogyott még egy fekete címkés cseresznye is, de az írás, az istenadta írás is meglett. Az alkotási folyamat különböző stádiumaira volt ember a szerkesztőségben, de így, együtt az írás, szívás, ivás bonyolult egységét kizárólag Jávori Béla tudta mesterfokon abszolválni." Géza bácsi, a hajdan volt postás morzsájában egy szűnni nem akaró szakszervezeti ülés végén mondta hősünk: „Okos ember, Pityum, a holnapot nézi, cs...ak buta ember foglalkozik a mával mega tegnappal. Mindezt az év eredményeinek értékelése után mondta Géza bácsi, amikor ecsetelve volt már a végzettgigantikus munka, annak megtérülő eredményei, a szép oklevelek és százforintosokkal bélelt borítékok a kézbe kerültek. S a társak, a megannyi jó postás, egymásra nézett ott legott, és azonnal a jövővel kezdett törődni. Méghozzá szépen, sorjában. A jövő először két fehér kisfröccs képében érkezett a jelenbe, de ez újabb rendelésekkel folytatódott. Valaki,- egy szaktárs - egyszer csak megszólalt:- szaktársak, hogy mi mennyire könnyen vagyunk, amióta bevezették az irányítószámot...! Okuljon, ki a múltra figyelve tervezi hazája jövőjét gruber János hetvenen túl is aktívan dolgozott, aminek a Morzsák az ötvenéves asztalról című kötetében adta bizonyságát. A békeidőkre nosztalgiával tekintő előszavában ThúryZsig- mond lapszerkesztő éltette a szerző bámulatos emlékezőtehetségét, csorba nélküli szellemi fegyverzetét, zamatos és tiszta nyelvezetét. „olvassa el, aki csak teheti; szerezze meg könyvei közé, akinek viszonyaitól telik és okuljon belőle mindenki, aki szűkebb és tágabb hazájának a múlt figyelembevételével óhajt jövőt biztosítaná”, ajánlja a kötetet jó szívvel 1925-ben. ha ereje engedi, mondja Varga Istvánfmaga is bejelenti az igényéta hasonló folytatásra, hogy a morzsáit a „százötvenéves asztalról” majdan közkinccsé tegye. Hiszen már most, feszíti az érzés, mennyi minden kimaradt a mostani kötetből. És akkor, évtized múltán talán már a jelen módfelett kusza dolgaira is rálátásunk lesz, teszi hozzá. A módfelett kusza közéleti-politikai dolgokról szólván szerzőnk úgy felel: azok bizony jelen állás szerint érdemtelenek a megéneklésre. Nem úgy a hétköznapi morzsák, melyekről az érdeklődők a Facebook-on olvashatnak érdekességeket. it fűzbe csokorba, ezzel a kor lenyomatát is megőrizte. De megírta azt is, mi lett a szereplőkkel, s közbeékelt írásokkal szinte regényként is olvasható folyamot adott ki a kezei közül. Szellemiségében nincs különbség száz év távolságában sem: a krónikás vállalása mozgatja mindkét szerzőt. És ez nem kevés, mondja. „Szerencsés az a könyvtár, az a család, a melyik megszerezheti megyéjének e halva is ragyogva élő történetét”, írja a Morzsák a negyvenéves asztalról előszavában a másik újságíró kiválóság, Roboz István. Varga István szerint ma már mástól szerencsések, mától boldogok a családok, de ez nem változtat a krónikás hivatásán. Amint a reprint Gruber-könyv előszavában írja: „No de, a Morzsák: amint megjelent, néhányan elolvasták, és nagyon sokan nem olvasták el. így szokott ez lenni, ám ez a könyv szempontjából édes mindegy.” Azért legyen szerencsénk, hogy a könyvtár vagy a család segedelmével kölcsönözhessük egymásnak azt a száznegyvenet... Négyszer annyi eb kerül menhelyre szilveszterkor figyelem Mi, emberek ünnepeltünk, a kutyák nagy része viszont rettegett szilveszter éjszaka. Nem véletlen, hogy az év utolsó éjszakáján a tapasztalatok szerint négyszer annyi elkóborolt eb kerül a menhelyekre, mint máskor.- A tűzijátékok, robbanós szerkezetek hangja rettegéssel tölti el a kutyákat - mondta Szu- jóné Ponyi Andrea állatorvos. - Egy ijedős eb ilyenkor világgá mehet rémületében. Úgy eltűnik, hogy bár szeretne, de soha többé nem" talál haza. Az egyik közösségi oldalon január elsején már számos kommentet láthattunk a szerető gazdik tollából: „Az enyém el nem mozdul a lábam mellől, vagy az ölemben van.” Egy másik ebtulajdonos: „Zizu a kanapé alatt. Amikor megérezte a friss juhtúrós pogi illatát, akkor előjött, kapott két falatot, aztán visszabújt a rejtekhelyére.” Egy hasonló bejegyzés: „Kiskutyám remegve bújt a lábamhoz miután egy peter- dától megijedt kétszer akkora kutya megtámadta... Ezután pedig tőle tíz méterre durrant egy újabb...” Biczák Balázs menhelyve- zető arról tájékoztatott, a barcsi telepre tavaly összesen tizenöt kutya került be szilveszter után, de tízért jelentkezett a gazdája. ■ J. G.
