Somogyi Hírlap, 2012. december (23. évfolyam, 281-304. szám)
2012-12-24 / 300. szám
2012. DECEMBER 24., HETFO Nem vesznek el az emlekek es igazsagok nehez idok Karacsonyok, gyerekkor, haboru, szerencse, szomorusag es szeretet az emlekek kodeben A nagypapa fiatalon, telen, kedvenc lovaval A nagymama es a szerzo nyaron, a teraszon Mindig felneztem ra. Azt mondja mindenki, pont ugyanolyan vagyok most, mint egykor 6. Nagymamam pont a mult heten volt 86 esztendos. Jeki Gabriella Azt mondja, valaha minden ka- racsony feher volt. Nem is em- lekszik olyan evre a gyermek- korabol, amikor ne borltotta volna vakito ho a peterhidai ta- jat. Meg az idojaras is masnak tunt - elmelkedik, es kozben merengve a tavolba emeli te- kintetet.- Tudod, Nyuszikam - mert igy hiv, amiota az eszemet tu- dom -, egykor valahogy erez- tiik, hogy kozeledik a kara- csony: mas volt a taj, mas volt a hangulat, masmilyenek az em- berek es tobb volt talan a szeretet is a vilagban. Betlehemesek jartak egykor a falut, foleg fiuk (mert mama szerint a lanyok nagyon fel- tek a sotettol), oket mindenhol megvendegeltek palinkaval, siitemennyel. A mi csaladunk beiglit siitott, ma- mamnak a makos es dios volt a ked- vence. Az iinnep eloestejen a csalad- a mamam, huga Ila es a sziilok - egyiitt diszi- tette a fat. A szaloncukrot a kis del-somogyi faluban keszltet- tek, a bevonat nelkiili, kakaos- amugy semmilyen - l'zu edes- seget alufoliaba es selyempa- plrba csomagoltak, ezeket ko- tottek cernaval az agakra. Mi- kor a diszekre kerdezek ra, a hagyomanyos ekekre terelodik a szo. A fara mezeskalacs figu- rak, meggy, cseresznye, dio es alma keriilt. A fiatalok kalyha- eziistbe martottak a gyiimol- csoket, vagy a szeletcsokolade papirjaba burkoltak oket, hogy szepen csillogjon.- Aztan johetett az ebed, tol- tott kaposzta, hal, es mindig iinnep elott vagtunk disznot - mereng mama, mikozben meg- igazltja gondosan vagott, oszes hajat. - Karacsonykor szep ru- haba oltoztiink, sokat beszel- gettiink, a nagysziilok egyko- ri torteneteit hallgattuk, nem volt am teve, inkabb ejfeli mi; sere mentiink es sokat imad- koztunk. Gyerekkent ahltattal figyeltiik, hogy mikor szolal meg a csengo, mert akkor mar be lehetett menni a szobaba, es ott voltak az ajandekok. Kesobb, mikor megsziiletett edesapam es nagybatyam, ma- radt a csaladias hangulat: papa tilt a kalyha mellett, ahogy szo- kott: a Csordapasztorok clmu karacsonyi enekeket daloltak, koszotottek a Jezuskat, a fiuk eltatottak a szajukat is. Kozben mosolyogva nezek vegig maman, aki meg ma is rendkiviil odafigyel a megjele- nesere: ruhaja mindig rendben van, illatos es tiszta. Anno is fgy volt. Mi mast kert volna a fi- atal Katus, mint ruhat vagy ci- pot? Ahogy kesobb is, amikor a zsido asszonynal dolgozott, ber helyett ruhaanyagot kapott.- De hogy is volt ez ? - ker- dem tole.- Meg iskolas voltam, negye- dikes koromban kezdtem jar- ni egy Manci nevu zsido asz- szonyhoz mosogatni - mondja. - Iskola utan, amikor az oraim- nak vege volt, elmentem a rofaru boltjukba es hatul tisztogattam az edenyeket, ami neha nagy kihi- vasnak bizonyult, mert Manci ugy fo- zott, hogy ha vevo erkezett, mindig kirohant hozza, es vagy felre- huzta a tuzrol a rantast, vagy elfeledte es az mehetett a ku- tyanak, en meg kaparhattam a feketeseget az edeny aljarol. De azert latom en, szeretettel beszel Manci nenirol. Kesobb azt is mondja, hogy jo asszony volt. Tole kapta a legszebb ru- hait. Vagyis az anyagokat azok- hoz. Manci neni minden honap vegen igy szolt: „Kati, reme- lem, nem feledted, delben, ha bezarunk, akkor gyere es valo- gass!” Es Kati ment. Mint kideriil, edesanyjaek joban voltak a csaladdal (Manci, a ferj Feri, a kisgyerekiik Sa- nyi), dedsziileim tomtek nekik a libakat, hatot. Igen, Peterhida egykor nagy „libas” falu volt. Reggelente jott egy „libas”, aki kihajtotta legel- ni valamennyi falubeli libat, delutan otkor meg vissza. Es jott a „tikasz” is, 6 meg tojast gyujtott a faluban. (Volt egy kehes hatasa is, azota is hallga- tom a „tikasz lova” kifejezest arra, ha valami oreg, beteges.)- A zsido asszony jora tani- tott, s azt mondta, hogy milyen okos vagyok - teszi hozza mamam. - Mindig megjegyezte: latom Katus, hogy akarsz dol- gozni, iigyes leszel, ha arra ke- riil a sor. De akkoriban mar nehez idok jartak: a masodik vilagha- boru borzalmait kellett atelnie a kis kozossegnek.- Amikor jottek a zsidokert, azt a szegeny kisgyereket, a Sanyit a sziilei atkiildtek hoz- zank, hogy ne vigyek el. Talan ot eves lehetett - kiizd a konynyeivel mama. - A sziilei azt mondtak neki, hogy bujjon el, 6 pedig azonnal bemaszott az agy ala. De a katonakat nem lehetett atverni, mert a faluban valaki- tol hallottak, hogy a zsidonak van egy gyereke is, es ot keres- tek. Megtalaltak az agy alatt, a labanal fogva huztak ki a zoko- go kisfiut.- Sirtunk mi is, mindannyi- an - ker egy zsebkendot mama. - Kertem, hogy ne vigyek el, mert semmirol sem tehet. Akkor kerdeztek, hogy „maga felel a zsidokert?”, en pedig azt felel- tem, hogy naluk mosogatok, es ezek rendes emberek. Vegiil mindannyiukat elvit- tek, sok evig voltak tavol, de aztan hazajohettek a gettobol. Mama emlekei szerint igen le- fogytak, es a gyerek arcan is latszott a szenvedes. Pedig csak jora tanitottak ot: munkara, a csalad fontossaga- ra, becsiiletre. Ezt tanultam en is tole. Husz evesen, novemberben aztan eljott a nagysziileim es- kiivojenek ideje, es akkor a mama otthagyta a mosogatasos al- last.- Miert valasztottad papat? - erdeklodok.- Tetszett nekem, mert szep piros volt az area, szep volt a Hosszu eveket toltott orosz fogsagban papam elete sordn szamtalan- szor meselt az orosz fogsagban toltott eveirol. A sziilei azt hittek mar, hogy nem is megy haza, de aztdn megis meguszta, 6s en- nek oromere felesegiil vette ma- mamat.- te kislany allj meg! - mondta, 6s ez mamanak megtetszett.- Nem jonnel el hozzam feles6g- nek? igy szolt egy laza ifjii lanykere- se, es mama csak masnapra mert igent mondani. a haboru borzalmai miatt azonban kozvetleniil a tortentek utan sokdig hallgatag volt, 6s folyton fazott.- nem volt erteke akkoriban az emberi eletnek - meselte egy- szer. - Szazezrek keriiltek vdlo- gatas nelkiil oroszfogsagba, ahonnan sokan nem t6rtek visz- sza, mert az oroszok a zsak- manyszerzesre, tuszszedesre, a bosszura es a tomeges megtor- lasra torekedtek. SZERENCSESEN MEGMENEKULT a szerbektol is, akik a Drava vizebe lottek tarsait, de papa megorizte a leleljelenletet, 6s egy ottarvalkodo csonakba ug- rott. Kesobb jo nyelvtudasa mentette meg az ujabb fogsdg- ba esestol. papa visszatert: a kenyszer- munka, a betegsegek, a szib6ri- ai hideg sem vette el mindig jel- lemzo jokedvet. Igy emlekszem ra, es bar het eve eltavozott az elok sorabol, meg ma is sokszor eszembe jutnak a gesztusai, tor- tenetei, tanitasai. haja, es jol tudott beszelni - szol a valasz. Bar az emlekei mar egy- re rozsdasabbak, az otven ev- vel ezelott tortentekre oly tisz- tan emlekszik, mintha most el- te volna at. Persze az ot perccel korabban elmondottakkal mar gondban van. Nem is baj. Biisz- ke vagyok ra, bar talan egy pick elkenyeztetett kislanykent. Megkaptam tole mindent, ami elindithatott egy sikeres elet- uton. Otven eve el szivbeteg- seggel - harant all a szive, azota a meszesedesek csak to- vabb rontottak a helyzeten -, de megis jol van. Ugy erzem, jo geneket orokoltem tole. ■ A fiatalok kAly- haeziistbe m&r- tott&k a gyiimol- csoket, hogyszA- pen csillogjanak a kar&csonyf&n 4 iasdKARACSONY
