Somogyi Hírlap, 2012. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

2012-11-30 / 280. szám

2012. NOVEMBER 30., PÉNTEK 5 MEGYEI KÖRKÉP Barcson botokkal táncolnak és lépéseket tanulnak a kis mazsorettek Spulnicipelőből hősszerelmes rózsa tibor A szegedi textilkombináttól a zeneművészetin át a Csiky színpadáig tánc A legkisebbeknek is le­hetőségük van már kipróbál­ni a mazsorettet Barcson. Hét­főként az alsó tagozat, első és második osztályosai próbálnak a Széchényi Ferenc Középisko­lában. Dibuz-Pávics Judit ok­tató elmondta: nyolc kis tehet­séggel próbálnak, akik látvá­nyosan haladnak mind a moz­gás, mind a koreográfia tekin­tetében. A mazsorett fejlesz­ti a ritmusérzéküket és egyfaj­ta rendszeres sportot is jelent. Bár a kicsik még csak pár he­te kezdtek, már most a fellépé­sekről álmodoznak, melyre le­hetőségük lesz az éves siófoki megmérettetésen. ■ J.G. Ó^a gyermekeit Görgeteg és Rinyaszentkirály LAKOSSÁGI FÓRUM Hogyan óv­jam gyermekem - rendőrsé­gi szemmel?” címmel Polgár László, a nagyatádi rendőrka­pitányság munkatársa tartott előadást Görgetegen. Nagy ér­deklődés övezte a görgetegi fa­luházban a helyi családsegítő és gyermekjóléti szolgálat ko­ordinálásával megszervezett rendezvényt, amelyre Görge­tegről és Rinyaszentkirályról kilencvenen jöttek el. Az elő­adást követően a megjelenteket megvendégelték és használtru­ha-adományból is válogathat­tak. ■ Györke József Iskolai vadászat a somogyzsitfai középiskolánál hajtás A szakmai és baráti kap­csolatok erősítésére társasvadá­szatot szervezett a somogyzsitfai Széchenyi középiskola, melyhez 5300 hektáros vadászatterület is tartozik. A hajtás sikeres volt: , 13 vaddisznót hoztak terítékre a vendégek. A teríték előtt hagyo­mányos kürtszó - a vadak irán­ti tiszteletre, a természet megbe­csülésére - hívta a vendégeket, ahol a tűz mellett tisztelegtek a vadászaton részt vevők. ■ V. E. Állítja, még ma is minden ötödik járókelő megismeri Kaposváron, pedig két év­tizede már nem szerepel a színházban. Előtte azonban. Vas András- Mert Sztálin a harcunk, és Sztá­lin a béke... - énekli a nyolcvana: dik születésnapját a közelmúlt­ban betöltő Rózsa Tibor, a Csiky Gergely Színház egykori bonvi- vánja, aztán elakad. Az utolsó sor- És Sztálin nevével lesz jobb a vi­lág! - nem jut eszébe. Pedig a Cigánybáró vagy a Csárdáskirálynő bármikor be­ugrik. Persze a Generalisszi- muszt dicsőítő kantátát nem | mostanában adta elő utoljára, | még anno az negyvenes évek vé- j gén dalolta Szegeden, amikor a ) helyi DISZ-kórusba - a Dolgozók | Ifjúsági Szövetsége a szintén ke- | véssé jóemlékű Kommunista If- | júsági Szövetség, azaz KISZ Rá- kosi-kori elődszervezete - ke­restek szólistát. S mivel Rózsa Tibor már a Tisza-parti város német óvodájában nagy siker­rel énekelte a Stíllé Nachtot és a Tannenbaumot, majd a fordu­lat évében, 1948-ban megszün­tetett piarista gimnáziumban is bekerült a kórusba, így elment a meghallgatásra is. S annak elle­nére ráosztották a szólóéneket, { hogy a szervezők nem feltétle- | nül tenor hangszínben gondol­kodtak.- Akkoriban már többen mondták, jó hangom van, csak képeznem kellene - emlék­szik vissza az indulásra. Mely­től meglehetősen rögös út veze­tett a világot jelentő deszkákig. Édesapja horthysta tiszti múltja akkoriban megbocsáthatatlan bűnnek számított, így Rózsa Ti­bor hiába vágyott érettségi után a vegyész szakra, hamarost a szegedi textilkombinátban ta­lálta magát, s spulnikat cipelt a száraz fonóba. Bizonyítania kel­lett a proletárállam helyi hatal­masságainak, méltó, a továbbta­nulásra.- Éppen műszakban dolgoz­tam, amikor bemondta a rádió, meghalt Sztálin elvtárs - villant­ja fel egy bomlott és romlott kor érthetetlen mindennapjait. - Né­hány perc múlva megjelentek a gyár vezetői, s konyakot töltöget­tek a melósoknak... Rózsa Tibor évtizedekig a kaposvári közönség kedvence volt, tenorként a legnagyobb operettszerepeket énekelte A mai napig nem tudja: örö­mükben vagy éppenséggel az italba akarták fojtani a munká­sok bánatát... A textilgyári időszak alatt sem hanyagolta el az éneklést, szor­galmasan járt a konzervatórium­ba, ahol fel is keltette Rösler End­re operaénekes figyelmét, aki kü­lönórákra járatta, s fixa ideája volt, az ifjú tenorból kiváló Wag- ner-énekes lehet.- Valóban magas volt a han­gom, de ezt nem bírta - csóvál­ja a fejét még ma is Rózsa Tibor. - Olyan skálákat kellett énekel­nem, amitől szétment a torkom. Erre Rösler csak annyit mondott, belőlem csak dalénekes lehet.Az operaénekes tévedett, a tanítvány hangját korábbi oktatója rendbe hozta, s olyannyira jól sikerült a visszatérés, hogy Rózsa Tibor vet­te a bátorságot, felment Pestre, s jelentkezett az Operaház kórusá­ba. Majd beadta a jelentkezését a Zeneművészeti Főiskolára.- Huszonöt évesen öregnek számítottam - mondja -, így elő­ször el akartak küldeni, ipajd fel­ajánlották, felvételizhetek, de csak a második osztályba, azaz egy év anyagából is be kell szá­molnom. Óh, áldalak, te drága hajlék! - énekelte el a bizottság előtt Char­les Gounod Faustjából a címsze­replő magas cével spékelt kavati- náját, s győzte meg a grémiumot. Mely ugyan zöld utat adott neki, viszont azt akarta, hagyja ott az operaházi kórust - csak nehezen értették meg, számára ez a megél­hetést jelenti. Meg aztán ki akart volna otthagyni egy helyet, ahol nemcsak naponta találkozhatott, de igen jó viszonyt is kialakított olyan zsenikkel, Mint Simándy József vagy Ilosfalvy Róbert. Az­tán mégis váltott. Alig száradt meg a papír a vég­zést igazoló oklevélen, amikor egy barátja szólt, a Fészek Klub­ban meghallgatást tartanak a szolnoki Cigánybáróra. Elment, megfelelt, s 1960 őszén már a Szigligeti színházban énekelt. Egy évvel később viszont már a debreceni közönségnek áriá­zott, ugyanis áthívták a Travia- tára. A Hajdúságból aztán Gáti György kaposvári direktor csábí­totta át a Csikybe, ahol 1963-ban Ahmed bejként debütált a Sztam- bul rózsájában - Öt évet töltöttem Kaposváron, az első évben há­rom főszerepet kaptam, s a táj- előadásokkal együtt 270 fellépé­sem volt - mereng el. - A a legna­gyobb sikerem az Ördöglovasban arattam, volt, hogy háromszor el kellett énekelnem, hogy Ma ön­ről álmodtam megint, bocsánat, asszonyom... Csak aztán jött egy új igazgató, Laczina László, aki le­vette a zenés darabokat, s így úgy döntöttem, távozom. Miskolcra hívták, a helyi Nem­zetibe, ahonnét aztán néhány évad után az Országos Rendez­vény Iroda (ŐRI) égisze alatt egy ciprusi impresszárió által össze­állított csoport tagjaként a szere­lem szigetén dolgozott három hó­napig. Utána Törökország követ­kezett, ahol vízuma lejártán túl is marasztalták.- A főnök nem akart hazaen­gedni - mosolyodik el -, viszont a magyar nagykövet nem tudott segíteni új vízumot szerezni. Erre a főnök, nagy, kopasz ember, aki imádta, amikor a Hej, cigányt! énekeltem, elvitt a helyi rendőr­főnökhöz, valamit diskuráltak, s néhány perc múlva már be is ke­rült a pecsét az útlevelembe. A török kaland után Ausztria következett: Grazban és Bécs- ben énekelt, majd három hónap­ra Belgiumba - Antwerpenbe és Brüsszelbe - szerződött A kül­földi munkák végén pedig ment volna vissza Miskolcra, ám az egy év távoliét alatt már betöltöt­ték szerepeit. Nem maradt azon­ban munka nélkül, ugyanis jött az újabb invitálás: Komor István hívta: térjen vissza a Csikybe. Ami egyben a végállomást is je­lentette, ugyanis nemcsak mun­kát talált és közönséget, de egy szőke hölgyet is, akivel immár 36 éve tartanak ki egymás mel­lett jóban-rosszban.- Sajnos, Komor egy év múlva meghalt - komorodik el. - Zsám- béki következett utána, majd Ba- barczy, s utóbbinál ismét háttérbe szorult az operett. Pedig hét Szil­via mellett voltam Edwin herceg a Csárdáskirálynőben... Az utolsó tíz évben már csak kisebb szere­peket kaptam, s éppen húsz éve nyugdíjba mentem. De csak a Csikytől búcsúzott el, fellépéseket mind a mai na­pig vállal. Eleinte egykori kollé­gáival, Pálfy Alice-szal, Komlós Istvánnal, Papp Istvánnal, ké­sőbb a zeneiskola énektanárával, Bukucs Rózával. Vagy egyedül, mint a legutóbb a születésnapján Balatonújlakon. Esetleg augusz­tusban, amikor a balatonkereszt- úri templomban felcsendült az Ave Maria Schuberttól Tisztán, élesen, ahogyan a nagyközönség megszokta tőle... Program a tehetségbarát társadalmi környezet kialakításáért befektetés a jövőbe Somogybán jelenleg huszonöt helyen nagyjából másfél ezer gyerekkel foglalkoznak a tanárok és mentorok Tavaly alakult meg a Kaposvár- Somogy megyei Tehetségsegítő Tanács (KSTT), mely a számta­lan helyről, más-más körülmé­nyek közül érkeződiákok esély- egyenlőségét, azonos érvényesü­lési lehetőségét tűzte ki célul. A nyolc - művészeti, nyelvi, sport, speciális nevelési, természet- tudományi, műszaki-gazdasá­gi, felsőoktatási és roma - tago­zattal rendelkező tanács jelenleg huszonöt tehetségpontot működ­tet a megyében - döntő részében egyelőre Kaposváron -, s nagyjá­ból ezer-másfélezer gyerekkel áll kapcsolatban.- Legalább még egyszer eny- nyi tehetségpontra lenne szük­ség - jelentette ki Sárái Péter, a tanács elnöke -, akadnak ugyan­is még lefedetlen területek, pél­dául Dél-Somogyban vagy a Ba­laton parton, s akkor akár dup­la ennyi tanulóval is foglalkoz­ni tudnának a mentorok, peda­gógusok. Ehhez persze az elhiva­tott tanárok mellett civilek segít­ségére és támogatókra is szükség lenne. Egyértelmű ugyanis, hogy tehetségek, a „szürkeállomány” gondozása társadalomtudatos feladat, jövőbeni befektetés. Ép­pen ezért a pályázati lehetőségek mellett tárgyalunk civilekkel és gazdasági társaságokkal: a me­gyeszékhelyen már 18 vállalko­zással írtunk alá megállapodást. A KSTT eddigi eredményei­re országosan is felfigyeltek, a múlt héten megalakult Tehetség­segítő Tanácsok Országos Kollé­giuma például a somogyi tago­zati rendszert vette át. A kollégi­um kilenctagú elnökségébe Sár- di Péter mellett bekerült Kovács Zoltán, a Kaposvári Egyetem rek­tor-helyettese is, s míg előbbi a megyei-térségi tehetségsegítő ta­gozat, úgy utóbbi a felsőoktatási elnöke lett.- A cél, hogy országosan tehet­ségbarát társadalmi környeze­tet alakítsunk ki - folytatta Sár- di Péter -, hiszen nem szabad, hogy akár egyetlen, az oktatás vagy a sport valamely területén kimagasló képességű diák elkal­lódjon. Az iskolák, a családok vi­szont anyagiak híján önmaguk­Sárdi Péter, a tanács elnöke bán sokszor nem tudják felvállal­ni ezt a feladatot. A tehetségsegí­tés az általános iskoláktól a fiatal felnőttkorig kísérné végig az ar­ra érdemeseket, s a szervezők el szeretnék érni, hogy a program olyan ismert legyen, hogy a vál­lalkozók, támogatók maguktól ajánlják fel segítségüket.- Ez nem feltétlenül csak anya­gi támogatást jelent - magyaráz­ta a KSTT elnöke -, akár szakmai gyakorlati lehetőséggel, üzem- látogatással, pályaválasztási be­szélgetéssel, egyfajta perspektí­va bemutatásával is segíthetnek. Cserében természetesen meg­próbáljuk kielégíteni a felmerü­lő igényeket is, például a követ­kező, szakképzésről szóló kapos­vári fórum témáját a vállalkozók kérték. Kaposváron például a közép- iskolások és az egyetemisták számára is versenyképes jövő­képet szeretne adni a tanács: előbbieknél el akarják érni, hogy a Kaposvári Egyetem ka­rai, szakjai megfelelően vonzó­ak legyenek számukra, a diplo­másokat pedig a megyeszékhe­lyen, vagy legalább Somogybán szeretnék tartani. A program uniós pályázati pénzeknek kö­szönhetően országosan kétmil­liárd forintból gazdálkodhat, s az egyes tehetségpontok önálló költségvetésüknek köszönhető­en maguk is pályázhatnak tá­mogatásért. ■ A. V.

Next

/
Thumbnails
Contents