Somogyi Hírlap, 2012. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

2012-11-25 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 45. szám

2012. NOVEMBER 25., VASÁRNAP INTERJÚ 7 tenor Féltették: „Fiam, mindenféle kocsmákban fogsz énekelni...” Bíztak benne: „nem reménytelen, ha komolyan gondolja, menjen el felvételizni a Színművészetire.” Hiányzik: „Az apukámat akarom!” Csodálják: „a francba, miért tudsz úgy nézni...” Elvarázsolták: „Pavarotti-rajongó vagyok.” DE JŐ! HÁT EZT ÍGY IS LEHET? "Nagyobb sikereim vannak, mint valaha gondoltam volna" Húsz és ötven között most ő a nők egyik kedvence. Talán szerelmes szerepei, barátságos tekintete, megnyerő személyisége miatt. Dolhai Attilának meg kellett küzdenie azért, amit eddig elért. Ács György- Egyszer azt nyilatkozta, hogy szólólemezzel szeretne pontot tenni rockzenekaros korszaká­nak végére. Nem volt ez kicsit elhamarkodott?- De kicsit az volt. Időről időre fölmerül bennem, hogy a hangom fejlődésének nem árt-e, hogy sok műfajt egymás­sal párhuzamosan csinálok. Azt gondoltam, hogy méltókép­pen kellene elbúcsúzni a köny- nyű műfajtól. Ennek egy lemez lehet a legjobb formája. Ez lett a Ragyogás című lemezem, ami a napokban jelent meg. De ami­kor az ember benne van és csi­nálja, akkor már nem akar el­búcsúzni tőle. Jó lenne kacsint­gatni a komolyabb műfajok, vagyis az operett, opera felé de egyelőre úgy tűnik, hogy sem a színház, sem a magánéletem nem nagyon engedi, hogy ezt a váltást megtegyem.- Mi ennek az akadálya?- Le kellene állriom azokkal a tevékenységeimmel, amiből a jövedelmem van. Csak így vehetném komolyan az opera éneklést. De már nem csak önmagamért vagyok felelős, hanem három gyerekemért is. Tehát egyre csak halogatom a műfajok közötti választást. Ugyanakkor van egy szakmai vágyam is, de nem akarom minden áron. Az is lehet, hogy meg kell elégedjek azzal, amit mostanáig elértem és hogy ebben a szakmai körben kell megtaláljam az örömömet.- A zenét vagy a szöveget írta a lemezéhez, esetleg mindkettőt?- Van amelyiknek csak a szö­vegét, másoknak csak a zenéjét vagy mindkettő a sajátom. És éneklek másoktól is a CD-n, melynek Harmath Szabolcs a zenei producere.- Mely dalokat tartja a leg­jobbnak?- Amiket én írtam, jobban kötődnek hozzám, mert szemé­lyes tartalmat hordoznak. Eze­ket szívesebben hallgatom. Ha én írom a számot, akkor előbb van meg a gondolat és aztán írom hozzá a zenét. De több­nyire megkapom a dallamot és abból bújik elő a szöveg, ahhoz a harmóniához születik meg bennem egy-egy zenei mondat.- Sok kitűnő előadó hiszi azt, hogy zeneszerzőnek is megfe­lel. Sokan akarják kiírni maguk­ból a gondolataikat érzéseiket, de nem mindenkinek sikerül jó színvonalon.- Ez így van. Talán velem is. A kedvenc dalomat például nem én írtam. Az Álmok föld­jén című szám nagyon karak­teres, egy tangó. Azt gondolom, azért érdekesek a dalaim, mert szóhasználatában a szöveg szerkezetében több férfiasság van, mint a női szerzők által ír­takban. Nem biztos, lehet, csak én képzelem úgy, hogy jobban kifejezi azt miként gondolko­dik egy férfi a nőről, egy társ­ról az életről. Szövegeim kicsit szókimondóbbak.- Lírai alkat?- Sosem gondoltam, hogy az vagyok, de gyakran belekerü­lök ebbe a szerepkörbe.- írt verseket kamasz korában?- Persze, de azt kérdezem, ki az, aki nem írt? Sokan vannak, akik nem írtak verset? Én igen. én írtam.- Mi áll közel a szívéhez? A mu­sical vagy a rockzene, netán az opera?- A szívemben a könnyű­zene van, vágyaim közt pedig az opera. Az egy másik dolog, hogy nagyon szeretem a szín­házat is meg az operettet, a mu­sicalt. Amíg ilyen sikeresek va­gyunk az Operettszínházban addig vagy a siker nem enged el vagy nevezzük bárminek.- Mit hallgat a kocsiban?- Most nagyon sokat rádi­ózom, arra vagyok kíváncsi, hogy mit hallgatnak mások, mik a mai fiatalok kedvencei. Ezt a kíváncsiságomat a le­mezkészítés hozta elő belőlem, mert korábban örültem, ha a kocsiban végre csönd van.- Meddig játszik az ember hős­szerelmest és milyen szerepkör következik utána?- A cinikus szerepek követ­keznek. Amíg elég fiatalnak látnak a rendezők addig mara­dok bonviván.- Most majd a Halált játsza az Elisabethben.- Az is egy hősszerelmes sze­rep. Ő az, akibe Elisabeth bele­szeret és ő az, aki manipulálja a lány sorsát, Rudolfot...- Mozart, Rudolf, Rómeó... Me­lyik a kedvenc szerepe és miért?- Mozart. Nagyon sokszínű figura. Sok mindent meg tud­tam mutatni általa. Bravúros dolgokat lehetett benne énekel­ni. Megmutathattuk, milyen kvalitásai vannak az embernek és színészileg is kielégítő volt. Meg kellett benne őrülni, volt benne líra, volt benne vadság...- Pedig ez volt az első jelentős szerepe az Operettszínházban, vagy tíz éve.- Sikeres darab volt két éve vették le a műsorról.- December 7-én premier­je van, az Operettszínházban. A Halált játssza az Elisabeth­ben, miközben talán legelső szerepe ugyanebben Rudolf volt. Az epizód szerep után a fő­szerep?- Ez egy felújítás, a rendező is ugyanúgy Kerényi Miklós Gábor, akkor Szabó P. Szilvesz­ter játszotta a Halál szerepét, most ezt átveszem tőle. Sike­res volt, nagyon szerették. Vá­gó Bernadett lesz a partnerem, ő Elizabeth. Ő már játszotta ezt. Nagyon várom. Most kezdődtek a próbák. A felújítások próbáira kevesebb időt adnak.- Januárban szintén bemutató várja, a Viktória című Ábrahám Pál operett főszerepét énekli. Ezt is próbálják már?- Igen, így ez kicsit veszélyes, mert egyszerre próbáljuk a ket­tőt. A Viktória új bemutató janu­ár 25-én, korábban kell elkezde­ni, hétfőn volt az olvasópróbája.- Hogy érzi, elérte a céljait?- Azt gondolom, hogy igen. Jócskán túl vagyok azon, amit el szerettem volna érni. Most már nagyon boldog és elége­dett ember vagyok. Gyönyö­rű családom van, három szép gyerekem. Az otthonunk na­gyon meghitt, még ha nincs is teljesen befejezve. A szakmai életemben arra vágytam, hogy lemezem legyen, hogy az em­berek azért jöjjenek el egy kon­certre, mert engem szeretnek és rám kíváncsiak. Teljesen váratlanul a színházban is sok­kal nagyobb sikereim vannak, mint amit valaha gondoltam. Az operett műfajról meg még öt évvel ezelőtt sem gondoltam, hogy egyszer is kipróbálom.- Lenézte ezt a műfajt?- Idegen volt számomra. Nem tudtam magam bonviván- ként elképzelni. Sokáig tartott a lázadás. Azt éreztem, hogy nem az én stílusom. Most meg egyre jobban élvezem. Ez telje­sen új ajándéka a szakmának. Az meg nagyon nagy ajándék, hogy nyáron kipróbálhattam az opera műfaját is.- Ez egészen más hangot igé­nyel. Járt tanárhoz előtte?- Bagó Gizella az én énekmes­terem. Mindig vele gyakorolunk egy-egy premier előtt. Az Eli- sabethre és a Viktóriára is ké­szülünk. Elsősorban bel cantot tanítja, operai hangképzést ta­nulunk. Bele-bele kóstolgatunk különböző stílusokba. Nagy sze­repe van abban, hogy én operet­tet énekelek. Az első ugródeszka Miklósa Erikával volt a Bajadér- ban. Ott éreztem azt, hogy de jó, hát ezt így is lehet? Amikor a Parasztbecsületen kezdtünk dolgozni mámorító volt énekelni. Nem csak arra volt időnk, hogy föllazítsunk és egy kicsit tanul­junk, hanem egy-egy hétig csak azzal foglalkoztunk. Annak van varázsa, mikor az énekórák vé­gén megcsendül a hang. Mikor rájövök, hogy Jézus Mária, ezt is tudom? Váratlan, eufórikus él­mény érzek, ami örömet szerez. Ha az ember belehallgat a na­gyokba, akkor tudja igazán, mi­lyen gyönyörűség is ez. Dolhai Attila az eMeRTon-díjas művész Kisvár­dán született, 1977. január 7-én. Gödöllőn az Állami Zeneisko­lába járt. Postaforgalmi Szak- középiskolát végzett, majd a Zsámbéki Tanítóképző Főisko­lán folytatta tanulmányait ének-hittan szakon. Ő volt a frontembere a Zsámbé­ki Zúzák névre hallgató rock­bandának. 1999-ben tűnt föl először a Kifutó tehetségkutató versenyben a Karthágó együttes Apáink útján címűs dalával, amivel különdíjas lett.- Ki a kedvenc tenorja?- Pavarotti rajongó vagyok. Olyan könnyedséggel énekel! Látom hogy iszonyúan kon­centrál, de mindenféle erőlkö­dés nélkül, gyönyörű csengés­sel énekel. Nem biztos, hogy meg tudom fogalmazni, de a hangszíne, ahogy gurulnak egymásból a hangok, ahogy össze vannak kötve, ahogy hallom a hangja nemes csen­gését, az elvarázsol. Pavarotti- tól ez elsőtől az utolsó hangig ilyen nemes csengést hallok. Egyfajta könnyed eleganciát. Olyan, mintha vékony hangja lenne a hatalmas testhez, de a hangja kerek, melynek a tete­jén hallom a fényes csengést. Az ember azt érzi nem is han­got hall.- Szakközépbejárt, majd taní­tóképzőbe ment és egy blues bandában játszott. Mikor hatá­rozta el, hogy színész lesz?- A középiskolai irodalom- tanárom sarkallt arra, hogy kezdjek valamit az ambícióm­mal. De nem tudtam a módját. A tanítóképzőben fogalmazó­dott meg bennem, hogy a szín­ház lesz a nekem megfelelő. Azt hittem, hogy a zenekarommal átütő sikerünk lesz, de ez nem jött be. Elveszítettem a hitemet benne. Kerestem mást, amiben hinni tudok.- Járt színházba? ..Jártam, de a zenés darabok nem varázsoltak el igazán. A Színművészetin akkor nem in­dult zenés szak, ezért meghall­gatásokra jártam és statisztál­ni a Fiatalok Színházába, aztán vidékre mentem statisztálni. Ebből éltem és a szüleim is tá­mogattak.- Szüleid hittek a céljaiban?- Nem. Féltettek: fiam min­denféle kocsmákban fogsz énekelni... Egészen a Rudolf szerepemig így volt. Eljöttek megnézni és megértették, mit akarok. Azóta büszkék rám.- Ki figyelt föl önre? .- Kerényi Miklós Gábor. Ő rendezte az Elizabethet is. A meghallgatáson mondta, hogy próbáljuk meg. Később meg azt mondta, nem reménytelen, ha komolyan gondolja, menjen el felvételizni a Színművésze­tire. Nagyon jó osztályom volt: Tompos Kátya, Szőcs Arthur, Peller Anna, Kerényi Miklós Máté, Nádasi Veronika, Nagy Sándor... 2000-ben játszott az Elisabeth című musicalben. 2001-ben fel­vételizett a Színház- és Filmmű­vészeti Egyetemre. másodéves korában megkap­ta a Mozart! c. musical cím­szerepét a Budapesti Operett­színházban, ahol azóta is ját­szik. 2005-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Kerényi Imre osztá­lyában. nős, három lánya van. Fele­sége: Dolhainé Kecskés Vik­tória.- Minden operett a szerelemről szól. Milyen hatással volt életé­re a szerelem?- Úgy emlékszem vissza ifjúkori szerelmeimre, hogy mindig az igazit kerestem. Soha nem csajoztam passzi­óból. Talán már az első ran­devún is az járt a fejemben, hogy vajon ő lesz-e a nagy Ő. Mindig kerestem az igazit és viszonylag gyorsan meg is találtam a feleségem sze­mélyében. így aztán fontos az életemben a szerelem. Ér­dekes, hogy ebből mit tudok megmutatni a színpadon. Amikor mondjuk Rómeót játszom akkor ebből hogyan csempészek a szerepe vala­mit. A minap látott valaki egy Lili bárónő előadást és azt mondta: a francba, mi­ért tudsz úgy nézni... Persze most már van egy kis ruti­nom is.- Mit kezd a rajongókkal?- Tíz év alatt megtanultam őket kezelni. Akadt, aki erő­szakosabb volt, míg mások már barátként vannak jelen az éle­temben.- Az operajátszásról és a filme­zésről is azt nyilatkozta, hogy szívesen csinálná, majd az élet úgyis hozza a lehetőségeket. Egyébként is fatalista, vagy van, aminek elérésére tudatosan készül?- Vannak határozott céljaim, amiket el akarok érni, de nem minden áron. A filmnek na­gyon örülnék, mert érdekes szakmai kihívás lenne. De, ha nem lesz benne részem, nem leszek miatta csalódott. Arra várok, hogy az élet hozza azt a lehetőséget, amiben kipró­bálhatom magam. Ahogy az élet hozta az operát is. Nyilván azért tettünk is valamit érte...- Változik még a hangja?- Igen. Az opera nagyon megsegítette - ha nem hangzik szerénytelenül -, nagyon sok­színű lett tőle.- Szebben énekel?- Azt mondják. Olyanok mondták, akik korábban is hal­lották ugyanazt tőlem: "ez ma egész más volt."- Olyan, mintha focistaként edzésre jár volna a Reál Marid­hoz?- Igen. Ez a csúcs. Olyan technikai tudást feltételez, ami­vel a könnyedebb műfajokkal "játszva" megbirkózom.- Melyik lánya énekel a leg­szebben?- Mindegyik. Luca tíz éves lesz, nagyon szeret operát énekelni. Szép a hangszíne és szereti is megmutatni. Em­ma kilenc éves lesz, kicsit titokzatosabb, zárkózottabb személyiség. De ha énekel, ab­ban személyesség van. Még egy népdalban is. Anna még csak négy éves lesz, időnként szépen megcsendül a hangja. Leginkább azt hiányolják, ha este nem vagyok otthon. "Hol van az apukám, az apukámat akarom".

Next

/
Thumbnails
Contents