Somogyi Hírlap, 2012. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

2012-11-24 / 275. szám

4 2012. NOVEMBER 24., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Nincs kőbe vésve, hogy színésznő legyek ökotudatos csepűrágó A természet és az ember együttélését, kapcsolatának elmélyítését propagálja Egres Katinka a sütő előtt énekelt István, a király­tól a színművészetin, Debrecenen, Máltán és Londonon át jutott el a kör­nyezettudatos életformáig. Vas András ElSŐ SZÍn Színházáról messze földön elhíresült vidéki város a kilencvenes években. A díszlet hátterében a legendás teátnimépűlet képe, egyik oldalon a lakótelep szívében épéit gimnáziumé, másikon egy otthonos lakás konyhája. Az előtérben a későbbi Kossuth-dí- jas színésznő, Pogány Judit és az amatőr sri- nitársulat-szervező Tőrök Tamás. Egres Katinka sorsa vélhető­en tízévesen dőlt el, amikor a ki­lencvenes évek közepén Poleny- ka szerepében színpadra léphe­tett a Csiky Gergely Színházban a Bezerédi Zoltán rendezte Bűn és bűnhődésben, többek között a kaposvári legenda, Pogány Ju­dit oldalán. Persze nem a véletlen sodorta a színházba, kisgyerek­ként is imádott szerepelni, a csa­ládi legendárium szerint a kony­hában egy hokedlin állva énekel­te az István, a királyt - egyszer­re volt István és Koppány. Édes­anyja irányította a zenei általá­nosba, mely után egy pillanatig aztán elbizonytalanodott, mivel hatéves kora óta lovagolt, szóba került, hogy egy belovagló isko­lában folytatja tanulmányait, ám végül mégis a drámatagozatos gimnázium mellett döntött.- Toldisként csatlakoztam a Déryné Vándorszíntársulathoz - emlékszik vissza pályafutá­sa következő mérföldkövére az idén 28 esztendős színésznő -, s azt hiszem, Török Tamás irányí­tásával tanultam meg a színmű­vészet alapjait: hogyan kell a kü­lönböző egyéniségekből közös­séget kovácsolni, s hogy a szín­ház nem a magamutogatásról, a nagy kinyilatkoztatásokról szól, hanem a gondolatközvetítésről. Ő inspirált arra is, keressem mindig azt a formát, mellyel ez a gondolatiság a legtisztábban jut­hat el a nézőkig. És persze megtanult mozogni, játszani a színpadon, az évi vagy másfélszáz előadás - kastélyszál­lóktól az iskolai és állami ünnep­ségeken át a hajléktalanszállóig mindenütt felléptek - kitűnő is­kolának bizonyult, főként, hogy ellentétben a profi társulatokkal, a Dérynében rendre súgó és pro­Egres Katinka szerint életünk energiája adott, s óriási felelősség, mire fordítjuk fi technikai és színpadi háttér nélkül kellett bizonyítani. Talán nem véletlen, hogy az országban vélhetően egyedülálló módon megannyi ismert színész - Ka- ralyos Gábor, Bartsch Kata, Bál­lá Eszter, Szabó Kimmel Tamás - került ki a társulatból. Második SZÍn A színművészeti egye­tem Vas utcai épülete a fővárosban az ezred­forduló után, majd a Debreceni Csokonai szín­ház sziluettje. A színpadon fáradt-rezignált szí- ninővendékek és művészek, akik reggeltől es­tig próbálnak, játszanak egyre fásuttabban. Bár az ominózus Bűn és bűn- hődés után édesapja megpróbál­ta megígértetni vele, hogy nem lesz színésznő, érettségi után Ka­tinka a színművészetire jelentke­zett, ahová azonnal fel is vették. Lukács Andor és Jordán Tamás osztályába került, két egykori ka­posvári legenda gardírozta tehát az egyetemi évek alatt.- Vidékről, a családi fészekből kerültem a fővárosba, de szeren­csére nem alakult át az érték­rendem - állítja. - Viszont nem biztos, hogy még egyszer kibír­nám az egyetemi éveket, kicsit olyan volt, mint a katonaságnál, bekerültek a naiv ifjak, s kora­vén, meggyötört felnőttek távoz­tak. Ráadásul az ember nehezen viseli, ha olyan tanárok tanít­ják, akik szakmailag ugyan ga­rantálják a minőséget, életmód­jukat tekintev viszont nem fel­tétlenül hiteles példaképek. Ne­gyedévben az Örkény Színház­ba kerültem gyakorlatra: remek társulatba csöppentem Mácsai Pál, Hámori Gabriella, Pogány Judit, Gálffi László, Für Anikó mellé. Olyan közösségbe, ahol el tudnám képzelni, hogy állandó tag vagyok. Merthogy utóbbi mindössze egyetlen évad erejéig adatott meg számára: diplomázás után ugyan Debrecenbe szerződött, ám hiába kapott Vidnyánszky Attilától or­szágosan is irigyelt kezdőfize­tést, egy esztendő múltán távo­zott, s azóta sem kötelezte el ma­gát egyetlen társulathoz sem.- Olyan volt, mintha folytató­dott volna az egyetem - magya­rázza -, nem volt két egymást követő szabadnapunk, a bemu­tatókat azonnal próbafolyama­tok követték, s nem minden szí­nész képes naponta színpadra vinni az érzéseit. Számomra je­lentős belős munka minden fel­lépés előtt eljutni Egres Katinká­tól a színészig, aki megszólal az előadásban. Valamint szerintem egy valódi alkotófolyamathoz el­engedhetetlen valami féle művé­szi szabadság és az élettapaszta­lat, utóbbit viszont ilyen feltétel- rendszerben lehetetlenség meg­szerezni. Az egyetemen Szi- gety Gábor professzorom mond­ta mindig: egy művész életében elengedhetetlen a művészi sem­mittevés, ugyanis először meg kell figyelnünk az élet apró rez­düléseit, hogy aztán megjelenít­hessük őket. Az állandó stressz és megter­helés pedig őt viselte meg, a West Side Story egyik előadásán rosz- szul lett, mentőt kellett hívni hoz­zá, s két jelenet között folyamato­san vizsgálták. A diganózis: ki­merültség.- A rosszullétem komoly jelzés volt - teszi hozzá -, főként, hogy nem sokkal előtte kiment a bo­kám, s a fáma úgy tartja, a lábsé­rülés mindig azt jelzi, rossz úton jár az ember. Egyértelmű volt, hogy változtatnom kell... Harmadik szín Forgatási helyszínek szerte az országban, a fehérvári Vörösmarty színház, a fővárosi Játékszín, az Örkény épüle­te, a Nemzeti Táncszínház színpada. Kamerák, instruáló rendezők, premierelőadások és -ve­títések, folyamatos castingok. Mindössze egyetlen debrece­ni évad után tehát úgy döntött, a szabadúszók független, ám megannyi kihívással, kérdőjel­lel, bizonytalansággal járó éle­tét választja. Két szerepre Fe­hérvárra szerződött, ahová már két évvel korábban is hívták, s játszott több fővárosi színház­ban is. Sokféle szerepet elvállalt a prózától a musicalig, de min­dig csak olyanokat, melyekben meglátta a gondolatközvetítés lehetőségét.- Sokan hüledeztek, hogy fel­adtam a biztos megélhetést - mondja -, de ügy gondoltam, ha van tehetségem a pályához, biz­tosan sikerül megoldanom ezt a helyzetet is, ha pedig nem tudok így megélni, váltanom kell. Nincs kőbe vésve, hogy nekem színész­ként kell érvényesülnöm: min­den gondolatunkkal és cseleke­detünkkel elveszünk vagy hoz­záadunk a világhoz, ha találok olyat, mellyel esetleg többet tu­dok nyújtani, azt fogom csinálni. Ez a veszély persze nem fe­nyegette, megtalálták a szere­pek, s nemcsak a színpadon, de a filmen is. Játszott a Liberté '56- ban, a Régimódi történetben, az­tán Pogány Judit felhívta a figyel­mét a Megy a gőzös castingjára. Elment az első meghallgatás­ra, melyet még öt követett, mire megkapta Böske szerepét, s ezzel együtt az országos hírnév is utol­érte - sokan még ma is az elhí­resült fürdőzős jelentből ismerik. A film sikerét azonnal követte a 9 és 1/2 randi, majd a Pirkadat­ban és a Cinka Pannában kapott szerepet. Emellett négy színház­ban játszott folyamatosan, ám ki­derült, élete legnagyobb szerepét még csak ezután osztja rá az Élet. Negyedik szín Szikrázó tenger, nap­fény, a Kék Barlang az ódon hangulatú Máltán, aztán feltűnik a Tower Bridge, a Trafalgar Squ- are, a Piccadilly Circus, a Temze, a Bucking- ham-palota, a nyüzsgő megapolisz, London. Az utolsó kép pedig ismét a vidéki város, a termé­szet hívogató közelsége. Három éve egy egyetemi ösz­töndíj vitte Máltára nyelvet tanul­ni, s megérkezéskor megmutat­ta filmes anyagát egy helyi cas- tingszervezőnek, akinek meg­tetszettek a látottak. Eleinte rek­lámfilmekbe hívták szerepelni, majd egyre nagyobb feladatokat kapott: szerepelt A Vatikán ügy­nöke német sorozatban, játszott egy olasz-amerikai produkció­ban. Közben pedig megismerke­dett élete párjával, s amikor ép­pen azon kezdtek gondolkodni, hogyan működik majd távkap­csolatuk, kiderült, babájuk lesz.- Haza kellett volna jönnöm a szerepeim miatt, ám ez a hír min­dent megváltoztatott - árulja el. - A következő három esztendő­ben a kislányom játszotta a fősze­repet az életemben, s éppen ak­kor találtak meg az új szerepek, amikor elég nagy lett hozzá, hogy dolgozni tudjak mellette. A norvég megaprodukcióban, a Kon-Tikiben ajánlottak neki szerepet, majd Brad Pitt World War Z című filmjébe ajánlották be, s az angol sorozatban, a Sin- badban is lehetőséget kapott. Bár Málta filmforgatás szempont­jából ideális hely, hiszen ren­geteg produkció választja hely­színül, mégis Londonba költöz­tek, ahol elmondhatta magáról, saját ügynöke egyengeti az út­ját. Nemcsak a szakma vonzotta azonban Britanniába, önkéntes­ként különböző ökoközösségek­ben is dolgozott párjával, aho­gyan Olaszországban is - utóbbi­ról leforgatta élete első dokumen­tumfilmjét. A színészet ugyanis némiképp másodlagos lett szá­mára, a rousseau-i vissza a ter­mészethez elvet vallva egy ter­mészettel összhangban működő, fenntartható életforma propagá­lását tűzte ki céljául, s dolgoztak ki erre egy projektet, mely az él­hető környezet megteremtését, a természet és az ember együttélé­sét, kapcsolatának elmélyítését teszi lehetővé.- Az ökoközösségek általunk megismert külföldi modeUje, ko­runk legtöbb problémájára tál­cán kínálja a megoldást, s ezt kö­telességem eljuttatni az embe­rekhez - mondja -, így olyan da­rabokkal, zenével, és további fil­mes alkotásokkal készülök, me­lyekben a legtöbbet tudom nyúj­tani a nézőknek. Mert az éle­tünk energiája adott, s óriási fele­lősség, mire fordítjuk. Ehhez ke­resem a lehetőséget és a formát színházban, filmben, életformá­ban. Aztán remélhetőleg össze­állnak a dolgok: ahogy egy be­mutatón, úgy az életben is... Ranolder János, a nagy püspök alapította a kaposvári zárdát emelt fejjel Hét apáca 1873 őszén kezdte meg a tandíjmentes oktatást a római katolikus gimnázium majdani épületében A kaposvári zárda a várossá fejlő­dő Kaposvár egyik jelképének te­kinthető, noha alapításának hát­terében a város és a római kato­likus egyház - szerencsére nem kibékíthetetlen - ellentétei álltak. A kiegyezés után ugyanis a város kezelésébe került a katolikus ele­mi iskola, a hívek felekezeti okta­tás nélkül maradtak. Ezen az ál­lapoton a nagy hírű veszprémi püspök, Ranolder János segített azzal, hogy zárda és leányiskola számára megvette az akkori Pap - ma Zárda - utcában fekvő tel­ket, amelyet korábban vadaskert­nek is használták, kerítése mö­gött nyulak és őzek ugrándoztak. Az építkezés 1872 nyarán kez­dődött Deckert Krisztián építész tervei alapján, s egy éven belül be is fejeződött. A romantikus stílu­sú épület érdekessége, hogy nem az utcai, impozáns és részletgaz­dag homlokzata a főnézete, ha­nem a tér felé forduló, szülte már templomszerű véghomlokzat. Az alkotók nem fukarkodtak a stuk­kódíszekkel, a keresztbe vetett lábú, hónuk alá irkát szorító an­gyalkák emlékeztetnek az épület egykori - és mai - rendeltetésé­re, de találunk köztük fején gyü­mölcskosárral egyensúlyozó put­tót is. A zárdát 1873. szeptember 29- én szentelte fel Pribék István püs­pök, mert Ranolder János hajlott kora miatt nem jöhetett el sze­mélyesen. A főteret ezen a napon Előző heti feladványunk: romantikus stílusban épült a Zárda utca névadója zsúfolásig megtöltötte a közön­ség, a szentmisén úgy megtelt a plébániatemplom, hogy még a vá­rosi küldöttség is csak a mellék­ajtón tudott bejutni. A mise után a hét apácát, azaz a leendő tanító­kat egy-egy kaposvári hölgy ka­ronfogva vezette a zárda épüle­tébe, ezzel jelképesen is átadták az intézetet a Paulai Szent Vincé­ről elnevezett irgalmas rend nő­véreinek. A második világháború után a zárdát államosították, a nővére­ket elűzték. Csak a rendszervál­tozással került vissza egyházi tulajdonba az épület, ahol 1991 őszén megnyílhatott a Nagybol­dogasszony Római Katolikus Gimnázium. Ugye milyen szép ez az épületrész? Vajon hol látható? írja meg: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kóntrássy u. 2/A, vagy emeltfejjel@sonline.hu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents