Somogyi Hírlap, 2012. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
2012-11-18 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 44. szám
2012. NOVEMBER 18., VASÁRNAP INTERJÚ 7 beolvasztás Egy-egy felújításhoz 80 kiló papír fogy. Olyanok lettek, mint egy skanzen, csak nem hordták egymás mellé az épületeket. A kultúrában visszalépés az intézmény beolvasztása. 42 jeles műemlékegyüttesért feleltek. Lehetne Eiffel-torony a budai várban? MEGSZŰNT A MUEMLEKVEDELEM? Varga Kálmán szerint az épített örökség a nemzeti emlékezet fontos része A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága beolvadt egy kissebb, új intézménybe. Á jeles műemlékek mellett a gondnokság többezres műtárgyállományt kezelt, és nyitott kastélyaikat egy évben csaknem 700 ezren keresik fel. Ez az elmozdulás Varga Kálmán vezetése alatt történt meg. Vele beszélgettünk. Ács György- Nyilván bántja szakmai önérzetét, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megszűnése után a Műemlékek Nemzeti Gondnokságát beolvasztják a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központba. Mi lehet a döntés hátterében?- Most visszacsinálják, amit 1992-ben szétszedtek. Húsz éve a kiemelt jelentőségű állami műemlékek helyreállítója és hasznosítója szerepkört kaptuk, s az akkori helyzetben ebben volt is logika. Aztán 2001-ben létrejött az Örökségvédelmi Hivatal, és azóta a mi intézményünk egészen külön úton járva nem maradt műemlékes szervezet, hanem egy európai mintájú speciális kulturális intézmény szerepét vette fel.- Európa csaknem minden országában évtizedek óta megtalálhatók a Műemlékek Nemzeti Gondnokságához hasonló nagy presztízsű intézmények. Angliában a National Trust és az English Heritage, Németországban a Ver- waltung-rendszer, Olaszországban a L'lstituto Italiano dei Castelli, Franciaországban a Centre des Monuments Nationaux. Önök mióta végzik ezt a munkát?- Húsz éve elsősorban azért jött létre a gondnokság, hogy a legfontosabb állami tulajdonban tartandó, de rossz állapotban lévő műemlékek felújítását elvégezze és közcélokkal hasznosítsa. Jelenleg is több uniós projektünk fut, bár ma már elsősorban az a feladatunk, hogy értékelvű módon üzemeltessük, élettel, kultúrával töltsük meg ezeket a műemlék épületeket. Nemcsak helyre kell állítanunk egy-egy műemléket, hanem fel kell elevenítenünk szellemi örökségét is megtalálva a kulturális-közösségi funkciókat. Fejlődésünkkel mi közgyűjteményi irányba mentünk. Szemléletesen úgy is mondhatnám: olyanok lettünk, mint egy skanzen, csak nem hordtuk egymás mellé az épületeket. Éppen ezért már formailag sem tartoztunk valamilyen műemlékes körhöz, és a minisztériumnál a közgyűjteményi főosztály felügyelt minket. Valójában nincs is közvetlenül közünk a műemlékügyhöz. Amikor például felújítunk egy épületet, akkor ugyanolyan ügyfelei vagyunk a műemléki hatóságnak, mint bárki más. Vagyis egy látszólag ésszerű intézményi összevonás helyett arról van szó, hogy egy különleges, a világon számos helyen létező intézménytípust csapnak hozzá egy másik, egyébként nagyságrendekkel kisebb intézményhez. Ez visszalépés a kultúra területén.- Megtévesztő volt a műemlék szó az intézmény nevében?- Valójában nem tudom. Normális ember feltételez valami logikát az intézkedésekben, de én már régóta úgy vagyok, hogy a kulturális irányításban nem keresek következetességet. Ad hoc, a pillanatnyi erőviszonyokat tükröző döntések születnek. A beolvasztásunk elhatározását megelőző napon még egészen más elképzelésekről számolt be a kulturális államtitkár, mint amit a következő nap bejelentett. Hogy mi zajlott le a kulisz- szák mögött egy nap alatt, azt én nem tudhatom. De minden jel arra mutat, hogy abban a rivalizálásban, ami az államtitkár és a Forster Központ vezetője között folyik - legalábbis a mi intézményünket illetően- az utóbbi győzött.- Minél több szervezet tartozik alám, annál nagyobb a hatalmam?- Úgy tűnik, igen. Ne felejtse el, nálunk nagyon sok uniós pénz forog. Ez a Forster nevű intézmény egy összekalapált valami, nem szervesen jött létre, s mivel sok érdemi feladat elkerült onnan, gyenge szervezet lett, és minimum megkérdőjelezhető a szakmai színvonala. Már az elnevezés lélektanára érdemes felfigyelni, mint a Kacor király meséjében.- Ha a szakemberek tovább dolgozhatnak, akkor a szakmai színvonal nem csökken.- Ha a döntés arról szólt volna, hogy a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága mint fília kapcsolódjon az új intézményhez, vigye magával kiforrott struktúráját, akkor még látnék esélyt a szakmai gárda continuus munkájára. De mikor arról szól a kormány- határozat, hogy a gondnokság megszűnéssel kerül át, a feladat, a szervezet és költségvetésünk egyszerűen fólolvad.- Hány embert érint a lépés, és tudják-e már, hogy mi lesz velük?- 130 munkatárs az állományunk, és vannak szerződéses kollégáink is, például az idegenvezetők a vidéki helyszíneken, vagy épp a karbantartók egy része. Összesen 170 embert érint mindez. Úgy vélem, nem lesznek munkanélküliek, de részleteket nem tudunk. Hozzáteszem, a mi intézményünket is érintették az utóbbi évek kultúrát sújtó intézkedései: a létszámcsökkentések, elvonások és a zárolások. Nehéz anyagi körülmények között és kis létszámmal dolgoztunk, és az uniós pályázatok jelentették a kitörési pontot. Mind tudományos szempontból, mind a beruházások lebonyolításánál, mind a működtetéskor profi módon kellett teljesítenünk.- Utoljára azt hallhattuk, hogy 20 fölé emelkedett a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága által elnyert uniós pályázatok száma azzal, hogy a Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottság támogatta az intézmény legújabb kidolgozott nagyprojektjeit is.- Még a megszüntetés előtt is aláírtunk támogatói szerződéseket, és vannak döntésre váró, beadott projektjeink. Mi erre az irányra álltunk rá, mert az utóbbi években nyilvánvalóvá vált, hogy állami forrás műemlék-felújításra gyakorlatilag nincs.- Igaz ez a fertődi Esterhá- zy-kastélyra is? Ez az ön legfontosabb „műve”, melyet a kezdetektől irányít.- Igen. A kastély a mi épület- állományunk és talán az egész ország ékköve, de ha csak a hazai barokk világi építészetet nézzük, akkor feltétlenül. Valójában ez az egyik leglátványosabb fejlesztés, amit vittünk. Természetesen a kastély vezetését én külön elláttam intézményvezetői munkám mellett, ahogy minden vezető kollégámnak voltak műemlékei, melyeket külön gondoztak. Egyébként akár a sors kegyeltjének is tekinthetem magam, hiszen két nagy barokk együttes - korábban a gödöllői, majd a fertődi kastély - rehabilitációjában vihettem mértékadó szerepet...- „Csak ez a rettenetes bürokrácia ne lenne!” - mondta korábban, s hogy meggyőződése szerint nem az unió, hanem a források felhasználási folyamatára rátelepedő érdekcsoportok nehezítik meg a beruházások racionális végigvitelét. Mit kell ezalatt értenünk?- Ha már a miniszterelnök is azt mondja, hogy ő bizony nem indulna uniós pályázaton, mert az olyan bonyolult és nehézkes... Ne értse félre, tapasztalataink Dr. Varga Kálmán (PhD) BUDAPESTEN született, 1953. szeptember 6-án. tanult: Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Debrecen TÖRTÉNELEM-NÉPMŰVELÉS Szakok, művészettörténeti képzés (diploma), EÖTVÖS LORÁND Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, PhD doktori iskola (történettudományok). 1981-1987: Gödöllői Galéria, Művelődési Központ, Gödöllő (galériavezető igazgatóhelyettes). 1987-1993: Városi Múzeum, Gödöllő (igazgató). 1994-1998: Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (a gödöllői kastély felújításának miniszteri biztosa), Királyi Kastély Múzeum, Gödöllő (alapító igazgató). 1998-2002: Műemlékek Nemzeti Gondnoksága, Budapest (tudományos igazgatóhelyettes). 2002-2007: Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest (elnök). 2007-TŐL: Műemlékek Nemzeti Gondnoksága, Budapest (igazgató). elismerései: Podmaniczky-díj, Grassalkovich-emlékérem, Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikereszt. nyolc kötetet publikált. nős, öt gyermek édesapja. szerint nem az unió keseríti meg a pályázók életét, hanem mi, magyarok. Sokan ékelődnek a forrás és a felhasználó közé, akik a folyamatot hihetetlenül megnehezítik. Ügynökségek, úgynevezett szakértők, menedzserek, pályázatírók, közbeszerzők stb. - valójában improduktív iparágakat tart el ez a bürokrácia. Kiszámoltuk: ahhoz, hogy egy projekttel eljussunk a döntésig, 80 kiló papír szükséges, miközben minden ott van elektronikus úton is. Az is gyakori, hogy a feltételeket menet közben változtatják, sőt megesett, hogy már elkezdődött beruházás finanszírozásából vett el pénzt a kormány.- L. Simon László kulturális államtitkár szerint az örökségvédelmi intézményrendszer az elmúlt évtizedekben sem tudott minden esetben megfelelő garanciát adni önmagában, egy-egy beruházásnál sokszor a nyilvánosság ereje segített. Ez mit jelent?- Nem tudom, őt kellene megkérdeznie. Én úgy látom, a nyár elején hivatalba lépett államtitkár felfelé szalutál, lefelé pedig nekünk, „végvári plebejusoknak" elmondja, hogy nem látjuk a nagyobb összefüggéseket. Semmivel sem erősebb elődjénél, legfeljebb hangerőben múlja felül. Ha holnap a kormány úgy döntene, hogy egy Eiffel-tomyot kell a budai várban felépíteni, akkor L. Simon László -megmagyarázná, hogy ez miért jó a honnak, azon belül az örökségvédelemnek. Idetartozik, hogy a mi területünkön az érdekvédő közösségek mára lényegében felszámolódtak. Az egykor erős városvédő mozgalom például lokalitásba kényszerült, műsoruk sincs már a köztelevízióban. A még mozgolódó civilszervezetek hangját nem hallani, vagy ha mégis, a döntéshozók nem tekintik partnereknek őket. Érdemes megfigyelni, hogyan terjed a passzivitás, a beletörődő mentalitás, hogyan csökken a civil kurázsi. A hatalom céljainak megfelelően egyébként.- Igaz, hogy a műemlékesek a gazdasági lobbi útjában álltak?- Ez egy hajánál fogva előrángatott érv. Az épített örökség a nemzeti emlékezet fontos része, ahol ezt komolyan veszik, ott a konfliktusok néha elkerülhetetlenek. Ezekkel együtt kell élni. A viták természetesek a beruházók és az értékvédők között, de itt van például a pesti Gresham-palota: egy jól működő és sikeres beruházás, mely a műemlékes szakma és a beruházó teljes egyetértésével készült. Álltam én is az örökségvédelmi hivatal élén, és csak ezrelékben volt mérhető a beruházókkal kialakult súlyos konfliktusok száma. Ezeket nem érdemes fölnagyítani.- Az egyik parlamenti képviselő mégis úgy vélte, hogy az intézményesített örökségvédelem „szétverése” csak a „bennfentes oligarchák” megerősítését szolgálta.- Ha a társadalmi élet egy szegmensét perifériára szorítják, rendszerelméletileg átgondolatlan, tervszerűtlen folyamatok indulnak el, és piti, akár a képviselői felvetésben említett érdekek is érvényesülhetnek. így van ez a kultúrában is. Mert miféle szakmai következetesség van abban, hogy kinevezek a hatósági jogköreitől, érdemi eszközeitől már megfosztott KÖH élére valakit, majd rá másfél hónapra megszüntetem a KÖH-öt, a maradékokból- úgymond - újjászervezem a műemlékvédelmet, miközben a feladatok java más tárcákhoz kerül, aztán megszüntetem a jól működő Nemzeti Gondnokság önállóságát, amikor épp bővíteni akartam volna a feladatait az Építészeti Múzeum átadásával... Azt látom, hogy a kulturális kormányzat érdekérvényesítő ereje minősíthetetlenül gyenge, mintha kizárólagos feladatuk a kormányzati akarat végrehajtása lenne.- Mit gondol a műemlékvédelem jövőjéről?- A magyar műemlékvédelem - ahogy többször nyilatkoztam - 140 éves fennállás után ^lényegében megszűnt. Ha hozzáteszem, hogy a Nemzeti Gondnokság önállósága is a múlté, elmondhatjuk, hogy e téren is kiírtuk magunkat a művelt nemzetek sorából. Nem tudom, lesz-e mód újra építkezni és mikor. Lesz-e olyan új generáció, amely az épített örökséget mint a nemzeti és európai identitás szerves részét újra értékének megfelelően helyezi el életünk palettáján?
