Somogyi Hírlap, 2012. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

2012-11-03 / 257. szám

2012. NOVEMBER 3., SZOMBAT 5 MEGYEI KÖRKÉP Koppány: herceg, akit fel se négyeitek? a szeretet könyve Tabukat döntöget halomba a szabadi gépészmérnök és a szántódi könyvtáros A somogyi herceg 959-ben született? És fel se négyel- ték? Ha meg is ölték, akkor sem István parancsára? Sosem volt pogány a magyar és a Kárpát-medence az ős­haza? Fónai Imre 1. állítás: Koppány születési éve: 959. Onody Gyula mezőgazdasági gépészmérnök, Balatonszaba- diban él, számos verset írt Kop- pányról, a Polgárinfó szerkesz­tője, a weblap helyi, balatonsza- badi oldalát is írja. Maurer Te­odóra tanító, nyelvtanár, jelen­leg könyvtáros Szántódon. Osz­tálytársak voltak a siófoki Per- czel Mór Gimnáziumban és nemrég éppen egy osztályta­lálkozón döbbentek rá, hogy ér­deklődési körük közel áll egy­máshoz. Koppány, Somogy her­cege - ez a címe most megjelent kötetüknek. Onody Gyula: - Koppányhoz és Istvánhoz köthető évszámok­ból, visszaszámolással követ­keztettük ki a születési évszá­mot. Keresztségfelvétele 973- ban, halála 997-ben történt. Maurer Teodóra: - Minden kor emberét élénken érdekel­te Koppány sorsa, élete, har­ca Istvánnal, számos legenda maradt fenn, versek, drámák, regények születtek (ezekből is idézünk a könyvben és bejár­tuk azokat a somogyi helye­ket is, ahol valamilyen emlék maradt fenn róla, ahol birtokai voltak a hercegnek), tudósok vitáznak róla máig, ám min­den forrás pusztán egy kérdő­jelet tesz Koppány születési év­számához. Mi amatőr kutatók vagyunk, azért is mertünk ki­mondani egy évszámot, hogy azok, akiknek ez a hivatásuk, könnyebben cáfolhassanak, vagy erősíthessenek meg ben­nünket. Onody Gy.: - Szándékaink szerint ez a szeretet könyve. Nem az István-Koppány ellen­tétet akartuk élezni, éppen el­lenkezőleg. Aki elolvassa a könyvünket, ki-ki alakítsa ki a maga véleményét. Szeretnénk minél több településen, iskolá­ban bemutatni. „Az ősi hagyományok és tör­vények tapasztalatai ott éltek a kiválasztott törzs, azon belül a legbölcsebb nagycsalád tag­jainak a génjeiben. Álmos és Árpád ezen uralkodók sorába tartozott. Utóbbi öt fia közül az egyik ág Koppányhoz, a másik Gézához vezetett...Koppány Szár László néven maga is fel­vette a keresztséget. Igaz, a bi­záncit. Csupán politikai meg­fontolásból minősítette az utó­kor pogánynak. A magyarság sokkal közelebb állott ősval­lása Boldogasszonyához, az­az Szűz Máriához, mint a pá­pai állam nem ritkán véres ha­talmi politikája, amely fellob- bantja az erőszakos térítés ink- vizíciós máglyáit. Ezzel szem­ben az avar sírokba mellükön keresztet viselő elhunytakat temettek...” 2. Tán nem is volt csata Ist­ván és Koppány között, tán fel se négyelték és nem is István parancsára ölték meg. Onody Gy.: - Nagyon sok ké­tely maradt még és lehet, hogy emiatt folytatjuk is majd a té­mát. Az állítólagos Veszprém melletti, sólyi csatát ábrázo­ló Krónika-festményről éppen csak a csata hiányzik, s a hát­ra kötött kezű Koppányi lefe­jezik. Tőrbe csalták Koppányt, esetleg önként ment tárgyal­ni Vecellinhez, ahol elfogták és lefejezték? Megkérdőjelezzük, hogy István parancsára ölték Onody Gyula és Maurer Teodóra provokálják a történelemkönyvek íróit A legyőzött hiánya már ministránsként feltűnt a somogyvári polgármesternek „István legyőzi Koppányt, a lázadó somogyi vezért - ez a címe az egyik freskónak, amely a somogyvári templom mennye­zetét ékesíti. Gyermekkorom mi- nistráns esztendei alatt gyak­ran csodálkoztam rá erre a kép­re, amelyen a fényes sisakú ki­rály kivont szablyával diadal­masan lovagol csapata élén a somogyi dombok között és a le­győzött még csak nem is szere­pel rajta. Már akkoriban, a szentmiséken fel-felpillantva s foglalkoztatott a gondolat: ki volt Koppány? Miért is lázadt? Somogyváron, az egykori ben­cés apátság romjainak két évti­zedig tartó feltárása során nem­csak Szent László király első temetkezési helyéről tűnt el a törmelék, hanem a méltatlanul elfeledett, hamis köntösbe öltöz­tetett Koppány emlékéről is las­san lehullta lepel. Ennek kö­szönhetően született meg az az emlékmű is, amely a kupavári földvár alatt, a csodatévő Szen- tesica forrás mellett idézi meg a somogyi herceg emlékét. Azét az emberét, akinek kemény, kö­vetkezetes magyarsága nélkül nem lehetnénk azok, akik va­gyunk. Aki nem vad pogány, csak keleti keresztény volt. So- mogyvárt ma már Koppány ve­zér emléke miatt is egyre többen keresik fel. ” (Móring József Atti­la, Somogyvár polgármesteré­nek előszavából). meg és azt is, hogy felnégyel­ték volna. „...Parancsba sem adta soha:/ Koppány vezért megöljétek,/ délceg testét széttépjétek!/ Ve- cellin a gyilkos, s Orczy,/ ők akarták meggyilkolni./ Fájt a foguk szép Somogyra,/ Kop­pány urunk országára” (Ono­dy Gyula: Koppány hegyén, rej- tekúton). 3. A magyarok őshazája a Kárpát-medence. Onody Gy.: - Ha lehántjuk a magyar őstörténetről az ezoteri­kus ragadványokat, akkor ez az egyetlen logikus magyarázat. Itt a jégkorszak után folyamatosan volt élet, közben az életfeltételek hol jobbak, hol kedvezőtleneb­bek lettek, s ennek megfelelően vándorolt a népesség: elment, majd visszatért. A magyarok elődei (avarok, szkíták, hunok) részéről így négy bejövetel is történt. Vagyis Árpádék is csak hazatértek, a krónikák is írják, hogy magyarul beszélő küldött­ség ment elibük. A honfoglalást Anonymus 1195 körül, Kézai Si­mon 1283-ban nevezi visszaköl- tözésnek. A magyarságban élő visszaköltözés-tudatot a „hiva­talosok” igyekeztek eltörölni, de ma már újra tudjuk és valljuk, hogy a hazatérés szervezett, tu­datos katonai tevékenység volt. Német és magyar csillagászok határozták meg: az Árpád vezet­te hazatérés 895-ben volt. 4. A magyar sosem volt po­gány. Maurer T: - Egyistenhitűek voltak, a bizánci kereszténység hívei. Koppány már húsz év­vel István előtt megkeresztel- kedett. 5. Nem kalandoztuk, rabol­tuk végig Európát. Onody Gy.: - Spanyolhonig jutottak volna eleink segítség, szövetséges nélkül? A velünk szövetségesek rendre segítsé­get kértek a magyaroktól, e har­cok tehát mindig valamilyen szövetség égisze alatt folytak. Túri lendítés: a Kunffy-képtár és a Chateau Visz Kopjafát állítottak, emlékkövet avattak tiszteletadás Emlékezők Felsőmocsoládon, Mosdóson és Nagyatádon Veszprém megye díját vehette at a siófoki író új fenntartó Fellendítené a Kunffy-képtár forgalmát - még át sem vette az önkor­mányzat az emlékházat, de már ennek érdekében tár­gyal Müller Tibor somogy- túri polgármester. Elmondá­sa szerint települése öröm­mel veszi át a képtár működ­tetését (amint megírtuk, So- mogytúr önkormányzatát je­lölték ki az illetékes minisz­tériumban jövőbeni fenntar­tónak), szeretnék bebizonyí­tani, hogy egy ilyen kis köz­ség is képes lehet erre. - Tár­gyaltam a napokban olyan leendő befektetővel, aki kül­földi bemutatókra is elvin­ne innen Kunffy-képeket és fizetne érte - így a somogy- túri polgármester. - A köz­ségünk területén működő Chateau Visz is nyitott az együttműködésre. Rendez­vényeket lehetne tartani ki­használva az őspark adott­ságait, jóval több életet vin­ni az emlékházba a jelenle­ginél. A falu büszke híres szülötté­re, szeretnénk szélesebb kör­ben ismertté tenni a művésze­tét. ■ Fónai Imre Dömény József, Kovács Gábor és Krakker Dezső - közös ben­nük, hogy mindhárman a fel- sőmocsoládi református eklé­zsiában szolgáltak prédikátor­ként, illetve az ottani temető­ben találtak örök nyughelyét. Tiszteletükre az egyházköz­ség kopjafát állított, s avatott a hétvégén a sírkertben. A mer- nyei alkotó, Bilkei Ferenc mun­káján a reformátusságot jelké­pező motívumok láthatók: a kehely, a zászlós Bárány és a fürt szőlő. A faragás előtt grá­nit-tábla; melyen nevük, Mo- csoládon töltött szolgálati ide­jük és bibliai ige olvasható. A temetői megemlékezés után a templomban Márkus Mihály, nyugalmazott püspök tartott előadást „A lelkészi élet válto­zása az egyházkerület 400 évé­ben” címmel. Emlékkövet avattak a mosdó- si Kiss Ferenc Református Idő­sek Otthonában. Elhangzott: la­kóik jelentős része mozgáskor­látozott, vagy hozzátartozója tá­voli temetőben nyugszik. Sze­retnék, ha ők is leróhatnék ke­gyeletüket, ezért az otthon mel­letti parkban - tolókocsival, já­rókerettel is könnyen megköze­Kopjafa és emléktábla az egykori prédikátoroknak Felsőmocsoládon Emlékkövet avattak Mosdóson Az ezred katonáira emlékeztek BAJTÁRSAIKRA EMLÉKEZTEK Nagyatádon: a nagyatádi te­metőben halottak napi megem­lékezésre gyűltek össze a Baj­társi Egyesület és a 69. Harc­kocsi Ezred Baráti Körének tagjai. Fülep István nyugállo­mányú őrnagy emlékező sza­vai után helyezték el koszorúi­kat a volt nagyatádi lövész- és harckocsi ezred elhunyt bajtár­sai tiszteletére emelt kopjafá­nál. Ugyancsak meggyújtották az emlékezés gyertyáit a máso­dik világháborúban elhunyt magyar, bolgár és orosz kato­nák emlékét jelölő síremlékek­nél is. ■ Györke József líthetően - emlékkövet állítot­tak fel. A kegyelet kövét Csen­des Sándor mosdósi plébános, Köteles Attila intézményi lel­kész ökumenikus istentisztelet keretében avatta fel. Elmondták: legyen ez a kő a maga természetes valójában az emlékezés helye, ahol elcsen­desedve, imádkozva gondolhat mindenki elhunyt szeretteikre, és hálát adhat életükért a Te­remtés Urának. VESZPRÉMI ELISMERÉS Bácsi Gabriella lovasi néptáncok­tató mellett a siófoki Matyi­ké Sebestyén József író, köl­tő, etnográfus, nyugalmazott múzeumigazgató kapta idén Veszprém megye Pro Comi- tatu díját, amit Polgárdy Im­re, a megyei közgyűlés al- elnöke adott át a veszprémi megyeházán. Elhangzott: Matyikó Sebes­tyén József sokat tett a megye szellemi örökségének megőrzé­séért, különös tekintettel a Ba­latonra és a megyeszékhelyre. A siófoki Kálmán Imre Em­lékház korábbi vezetője száz­hatvan író, költő művét, kép­zőművészeket, közéleti sze­mélyiségeket gyűjtött kötet­be, akiket megihletett a Ba­laton 1711-től 2011-ig. A cí­met Keresztury Dezsőtől köl­csönözte: Óh Füred, drága Helikon. Idén tavasszal tartották a könyvbemutatót Balatonfü- reden. Matyikó Sebestyén József korábban elsőként kapta meg a Balatonfüred Városért Közalapítvány kul­turális nagykövete címet. ■ Fónai Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents