Somogyi Hírlap, 2012. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

2012-10-31 / 255. szám

2012. OKTÓBER 31, SZERDA 3 MEGYEI KÖRKÉP Dönteni tanul a somogyi iskolaügy fenntartás Adják és marasztalják, de létezik harmadik utas megoldás is ► Folytatás az 1. oldalról Az iskolák fenntartóváltása 4169 intézményt, összesen 5923 fel­adatellátási helyet, 1418 ezer ta­nulót és 121 ezer pedagógust érint a Pedagógusok Szakszer­vezetének (PSZ) információi sze­rint. Hoffmann Rózsa államtit­kár a tanévkezdéskor nyilatkoz­ta: arra számít, hogy legalább kétezer iskola kerül majd át álla­mi fenntartásba januártól. Hétfői lapértesülés szerint felháborod­tak a fideszes polgármesterek az iskolák államosításáról szóló törvény benyújtásán, mert arról nem egyeztetett velük a tárca, ír­ta a Népszabadság. Ugyanezen a napon Osztolykán Ágnes, az Or­szággyűlés oktatási bizottságá­nak alelnöke a köznevelési tör­vény végrehajtásának a felfüg­gesztését kérte, s úgy fogalma­zott, a jogszabály káros folyamat eredménye, előkészítetlen. Egy­úttal emlékeztetett, az államtit­kár korábban tagadta annak a hatástanulmánynak a létét, ame­lyikben „iskolabezárásokról és pedagógus-elbocsátásokról be­széltek”, de a tanulmány még­is nyilvánosságra került. A logi­ka alapján ebből az következik, hogy ha 170 milliárd forint hi­ányzik a rendszerből, akkor isko­lákat kell bezárni és pedagóguso­kat elbocsátani, mondta. A kis iskolák összevonása pe­dagógus-felesleget idézhet elő. Et­től tart Szigeti Marianna, a PSZ somogyi elnöke is, aki lapunk­nak egyelőre nem tudott arról be­számolni, miként fogadják kollé­gái az államosítás folyamatát. A kaposvári oktatási igazgatóság eddigi egyeztetéseiken időt kért, mert sok még a bizonytalanság a rendszerben - hogy mást ne mondjunk, a kormány 621 milli­árdos adósságteher-mentesítése alaposan átszabta a nagyobb te­lepülések készülő költségvetési kereteit. A jövő heti kaposvári KI- ÉT-ülésen talán már okosabb lesz a helyhatósági oktatáspolitika is. A PDSZ háza tájáról is parázs hírek érkeznek: a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint „riasztó a kormány ma­gatartása", a pedagógusok köré­ben sztrájkhangulat van, a taná­rok rendkívül elkeseredettek, ír­ta az MTI hétfőn. Mendrey Lász­ló PDSZ-elnök azt mondta: „eről- tetetten hoznak létre egy új rend­szert”, ami „pénzkidobás”. Erese Krisztina, a Szülői Há­lózat tagja ugyanekkor bejelen­tette: csatlakoznak a sztrájkbi­zottság követeléseihez. A Háló­zat a Tanszabadságért felszólítot­ta az oktatási kormányzatot, hoz­za nyilvánosságra, hogy miként képzeli „a kistelepülési iskolák korábban bejelentett összevoná­sát”, és mit javasol az így mun­kanélkülivé váló pedagógusok további foglalkoztatására. A vi­har előtti csendben az elbocsá­tás félsze sokfelé érezhető tömé­nyen, a pedagógusok ettől lehet­nek az esetleges megmozduláso­kon mozgékonyak... ■ B. T. Mi lesz veled iskola? Ketyeg az óra, de még rengeteg a tisztázatlan kérdés Lengyeltóti még kivár a lengyeltóti képviselőtestület nem tett előzetes nyilatkozatot: úgy határozott, hogy az utolsó napig vár. Zsombok Lajos pol­gármester azt mondta: abban gondolkodnak, hogy elkészítik a működtetési kérelmet, de pon­tot akkor tesznek rá, ha már pontosabban látják a költségve­tési-finanszírozási feltételeket. Lengyeltótiban az általános is­kola, a pedagógiai szakszolgá­lat és a művészeti iskola tarto­zik ebbe a körbe. MARCALIBAN EGYHANGÚAN tá­mogatták a képviselők a város előzetes szándékát, hogy a terü­letén, a saját tulajdonában álló, az állami intézményfenntartó központ által fenntartott közne­velési intézmény feladatainak ellátását szolgáló ingó és ingat­lan vagyon működtetéséről gon­doskodik. Somogy fájsz abban gondolkodik, a Fájsz Fejedelem általános iskoláját egyházi fenntartásba adja. Már tárgyal­nak a bodrogi baptista egyház­zal, árulta el korában Sáli Ist­ván polgármester. Sávolyi Köz­oktatási Társulás még március­ban felajánlotta a sávolyi isko­lát az államnak, hogy ne 2013 január elsejétől, hanem már ez év június 15-től vegye át, mivel minden pénzüket felemészti az intézmény fenntartása. Érdemi választ nem kaptak, júliusban Szőkedencs arról döntött, kilép a társulásból. mV.E. rvrorrt Vércukorszint a mobilinterneten át Kaposváron inzulin Telemedicinával a beteg gyermekekért; ujjbegyszúrás és internet a megyei kórházban Vércukorszintet mér, és a keze­lőorvos által is elérhetően inter­netes felületre tölti az eredmé­nyeket: ezt tudja az a telemedi- cinás eszköz, melynek haszná­latáról kedden tartottak előadá­sokat a kaposvári kórházban. A programot a Kaposi Mór Ok­tató Kórház gyermek diabétesz oktatási csoportja, valamint a saját fejlesztésű orvoselektroni­kai eszköz gyártója szervezte. A gyereket és a szülőket Kosa Lajos, a csecsemő- és gyermek- osztály osztályvezető főorvo­sa köszöntötte. Kollár-Biró Be­áta dietetikus, az oktatási cso­port tagja elmondta, a teamben többféle szakma képviselteti magát, hiszen a cukorbetegség kezelése is összetett kihívás. A rendszeres vércukorszint-mé- rés mellett az egészséges táp­lálkozás és életmód is elenged­hetetlen feltétele a betegség ke­zelésének. Az inzulin haszná­latához kötött fiatal cukorbete­gek számára fontos, hogy kellő tudással rendelkezzenek, ezért szervezik az oktatóprogramo­kat. A vércukor-önellenőrzés le­hetősége nagyban segíti a bete­Gyerekek és szülők egyaránt érdeklődtek az új lehetőségek iránt get és az orvost egyaránt a minél tökéletesebb anyagcsere-egyen­súly elérésében, tájékoztatott a telemedicinás eszköz gyártója, a 77. Elektronika Kft. Az okta­tási napon Dósa Magdolna főor­vos és Bátori Beáta adjunktus - mindketten diabetológus szak­orvosok - egyebek között az in­zulintámogatási rendeletről és a jó szénhidrát-anyagcsere tit­káról beszéltek. A felhaszná­lók laptoppal és mobilinternet­tel tesztelhették az ujjbegyszú- rások eredményének internetre töltését. ■ B. T. JEGYZET SZŰCS TIBOR Mesék az asztalnál nyolc után abbahagyom a számolást, kétségbe ejt, mennyire nem gondoltam ez idáig rájuk az évben. Csak most, hogy gyertyát kell sze­rezni. Mindenkinek egyet. Pedig idézhetném őket több­ször is, pirítok magamra, ídesanyám, akit a felmenők közül nyilvánvalóan csak egy ember szólított így, gör­nyedt háttal fogadta a két ka­rácsonyfának felpakolt fel­nőttet. Az egyiken három gyerek, a másikon az esz­tendeje látott család bőrönd­jei lógtak amikor betoppant a meggyötört, mégis zajos kompánia az országszelő, na­pig tartó hazaérkezés után a zsákfalu zsákutcájának ap­ró házába. Soha nem feled­hető az a ragaszkodás, amely- lyel próbálta húzódozó uno­káit görcsös ujjaival magá­hoz ölelni, s az sem, ahogy a kitoppanó öregember ellent­mondást nem tűrően arcon csókolta mindannyiójukat. A következő homálynélküli­ség a „tekergős” pogácsa illa­ta a reggeleken, amely vala­mi furcsa oknál fogva, min­dig épp akkor sült ki, amikor asztalhoz ültek álmos ténfer- gésből a gyerekek. S a fris­sen forralt tejből főzött ka­kaó bajuszrajzoló kedvés'mu­latsága - szintén egy darab abból, amit kötelezően őriz­ve viselünk viháncoló, olykor komor ráncainkban tovább. minden gyertyához megany- nyi emlék, mely arcomra pi­rul a nagy számolásban. A melegség, mely akár a családi receptből, egy csi­ga-szerű, krumplis kelt tész­tának lágy ízéből is fakad­hatna, fejbe kólintja a jelen­időt. Hiába sült mindig jó­kor, s hiába font körénk gyermekkort, ha csak ilyen­kor jut eszembe. Sok a ten­nivaló még ebben a néhány napban, s azután is rengeteg a mesélnivaló. Hogy lányom is tudja majd, miért hagyjuk égve villanyt, s az asztalon azt a tálnyi pogácsát minden évben, ugyanazon az éjjelen. Súlyos milliókat fizettek a panziósok a krimibe illő mesékért drága hiszékenység Emberrablókról, kábítószercsempészekről, megvesztegetett rendőrről és ügyészről szólt a történet ► Folytatás az 1. oldalról A vádlottak régóta ismerték egy­mást, a teleki férfi sofőrként szál- lítgatta az elsőrendűt, míg a nő házvezetőként dolgozott utóbbi­nál. Négy éve nyáron a két férfi szobát vett ki a földvári panzió­ban, a nagykőrösi hamar össze­barátkozott a tulajdonosokkal, akik elmesélték neki, hogy a 90- es évek végén 1,8 millió forintot adtak kölcsön egy budapesti vál­lalkozónak, aki azonban ennek csak töredékét törlesztette. Ez adta az ötletet a csalás mi­att amúgy is eljárás alatt álló el­sőrendű vádlottnak: felajánlot­ta, hogy kapcsolatait mozgósít­va megszerzi a kintlévőségeket, de még a kamatokat is. Hogy tör­ténetét erősítse, házvezetőnőjé­vel felhívatta a panziósokat, s a nagykőrösi nő magát a fővárosi adós titkárnőjének kiadva arra kérte őket, ne fenyegessék a főnö­két, az mindenképpen fizetni fog. A szállodás 13 milliós tartozásról beszélt neki, a nő erre megígér­te, 15 millió adnak. Egy hét múl­va aztán újra jelentkezett, és kér­te, engedjék el főnökét, az elvitt terepjáróját pedig adják vissza - állítása szerint az adóst elra­bolták, barátait életveszélyesen bántalmazták a pénzbehajtók. Az elsőrendű vádlott ekkor be­jelentette a panziósoknak, hogy ki kell fizetnie a behajtókat, s er­re 1,2 milliót kért és kapott, vala­mint megígérte, ha az adós nem fizet, eladják a dzsipjét. Másnap közölte, hogy a kocsit Romániába csempészik, ehhez azonban meg kell vesztegetni egy pénzügyőrt, s ehhez félmillióra lenne szük­ség. Néhány hét múlva aztán a panzióst felhívta egy magát nyo­mozónak kiadó ismeretlen, s fel- bujtás miatt börtönnel fenyeget­te meg a földvári párt, ám egyút­tal megígérte, elsimítja az ügyet. Közben a nagykőrösi férfi beje­lentette, hogy Romániában sike­rült eladni a terepjárót, csak ki kell menni a pénzért. El is indul­tak, ám az álrendőr „figyelmez­tette” őket, hogy nyomozók ta­padtak rájuk, s forduljanak visz- sza. Ezután a vádlottak azt is el­hitették a panziósokkal, hogy az ügyészség is vizsgálódni kezdett a felbujtás miatt, ám szerencsére ismerik az ügyészt, s így tudnak intézkedni. Ehhez persze pénz kellett, így a társaság különböző indokok­kal különféle összegeket csikart ki a földvári pártól, illetve „ügyé­szi utasításra ” utazgattak, s ter­mészetesen ennek költségeit is a panziósok fizették. Akik feje fe­lett mind jobban összecsaptak a hullámok, a történetbe az első­rendű vádlott az idő múlásával kábítószercsempészeket, lefize­tett vámosokat, az ukrán maffi­át, megvesztegetett cégalkalma­zottakat is beleszőtt, kocsikerék­be rejtett narkószállítmányokról, fűkaszába rejtett lehallgató-be­rendezésről mesélt, s a mind bo­nyolultabb ügy elsimításához újabb és újabb összegeket köve­telt. Hogy történeteit erősítse, te­leki társa még azt is eljátszotta, hogy az ügyész emberei megver­ték: megtépázott, összesarazott ruhában tért vissza egy „találko­zóról”. A panziósok az évek során odaadták átverőiknek minden megtakarított pénzüket, elado­gatták vagyontárgyaikat, s jelen­tősebb összegeket kértek kölcsön rokonaiktól, ismerőseiktől, hogy kimásszanak a vélt slamasztiká- ból. Végül megtalálták a nagy­kőrösi férfi holmija között az ügyészség - csalás miatti - vád­iratát, s ekkor felnyílt a szemük. A bíróságon az elsőrendű vád­lott részben beismerte bűnössé­gét - Csak fényt vittem az éle­tükbe, vallotta... -, védője pedig arra próbálta felhívni a figyel­met, hogy a sértettek felelőssége is megállapítható, hiszen mohó­ságuk miatt keveredtek az ügy­be. A bíróság végül az első- és a másodrendű vádlottat bűnösnek mondta ki, a harmadrendűnél azonban nem látta bizonyított­nak, hogy tisztában volt telefonhí­vásai következményével. Az ítéle­tek ellen az elsőrendűénél - aki­vel szemben 6,05 milliós vagyon­elkobzást is elrendeltek - a véde­lem enyhítésért, a harmadrendű­nél az ügyészség a bűnösség meg­állapításáért fellebbezett. ■ A. V.

Next

/
Thumbnails
Contents