Somogyi Hírlap, 2012. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

2012-10-22 / 248. szám

4 MEGYEI KORKÉP 2012. OKTÓBER 22., HÉTFŐ Taranyi találkozó: elégedetlen somogyi aprófalvak ►Folytatás az 1. oldalról mindeközben legfőbb felada­tuknak tekintik, hogy ez ne érintse hátrányosan a lakos­ságot, a települést. Szeretnék, hogy az igazgatási munka,az oktatási feladatok ellátása az új szervezeti struktúrában is meg­feleljen a lakossági igényeknek. Elmondták azt is, hogy nem vé­letlen, hogy a falvak egymás­sal szeretnének megállapodni. Egy kicsit tartanak a városok­tól, hogy nem tudják majd ér­vényesíteni akaratukat velük szemben. Az iskolák államosí­tása kapcsán úgy érzik, jelen­leg az államnak előnyös, a tele­püléseknek nem. Az iparűzé­si adó kapcsán elhangzott: ke­vés a helyi vállalkozás, így az lenne a jobb, ha az adó bizonyos százaléka maradna csak a tele­pülésen, viszont a gépjárműadó Száz százaléka. mindig hallják, hogy a legjobb ötletek alulról jönnek, mond­ják el gondjaikat-bajaikat. En­nek eleget is tesznek, de kevés választ kaptak eddig. A tanács­kozáson részt vett és tájékoztat­ta a megjelenteket a feltett prob­lémákkal kapcsolatban Boldog István országgyűlési képvise­lő, a FIDESZ Falusi Tagozatá­nak országos elnöke. Megígér­te, hogy az elhangzottakat to­vábbítja a területi országgyűlé­si képviselők, illetve a szakál­lamtitkárok felé. Köszöntötték a nyolcvan éves Jelenka Györ­gyöt, az ország legidősebb pol­gármesterét. BGyörke József Saját cégének adta el vállalkozása gépeit az adócsaló adócsalás És más bűncselek­mény miatt emelt vádat egy nő ellen a kaposvári ügyészség. Az asszony egyéni vállalkozó és egy kft. ügyvezetőjeként is dol­gozott, s a kft nevében számla nélkül kisgépeket és kézi szer­számokat vett Németországban. Ezeket itthon csak munkavédel­mi üzembehelyezési engedél­lyel lehetett használni, az enge­délyt pedig csak eredetiségiga­zolással kaphatta volna meg a kft. Ezért aztán a vádlott a cég ügyvezetőjeként eladta a gé­peket egyéni vállalkozásának, s így 9,4 millió forintnyi ha­mis számlákat bocsátott ki. A nő egyéni vállalkozóként meg­próbált visszaigényeln 1,8 mil­lió forintnyi áfát, az adóhatóság kiszúrta próbálkozását. A vád­lott emellett adóbevallását is ha­mis számlák alapján készítet­te el, s 2,3 millió forinttal keve­sebb adót fizetett be. Az ügyész­ség felfüggesztett szabadság- vesztést és vagyonelkobzást ja­vasolt. ■ A. V. Ötvenhat év után egy csodáról emlékképek Jugoszláv kémek, kuncogó parasztok, újságos Mariska és az orosz tankok Az 1956 októberében meg­döntött, majd novemberben idegen fegyveres támadás révén restaurált hatalom hasztalanul hadakozott a for­radalom fölé magasodó emlé­kével: „1956” kezdettől fogva félig összenyomva tartotta a Kádár-rendszert. Még ha a hunyorgós-kacsintós évtize­dek alatt ez nem is tűnt min­dig magától értetődőnek... Nagy Zoltán Vajon az egyéni, a családi, a nemzeti emlékképeknek hány rétege rakódhatott egymásra az azóta eltelt esztendők alatt? S va­jon még kibányászható-e közü­lük érintetlen formában az a ré­teg, amelyet úgy szoktunk em­legetni: az „ötvenes évek”? Mert talán ez a korszak adhatja meg a választ a kérdésre: hogyan ke­letkezett, miből táplálkozott az 56 őszén elsöprő erejűvé dagadó népmozgalom? Egy kor megértéséhez több kell, mint a történelmi tények is­merete: a hangulatot, a minden­napok ízét és illatát is meg kel­lene éreznünk. Most már persze aligha tehetünk mást, mint hogy emlékek tarka mozaikdarabkáit helyezzük egymás mellé, s re­méljük, hogy egy-egy pillanat­ra összeáll majd bennünk a kép. Édesapám 1950 novemberé­ben, friss diplomásként került Kaposvárra. Egy fiatal kollégá­ja társaságában indult a somo­gyi megyeszékhelyre; egyikük sem járt azelőtt errefelé. A vo­naton poharazgatással pecsétel­ték meg az újsütetű barátságot egy kedélyes és már akkor is ka­patos katonatiszttel, minek kö­vetkeztében elfelejtettek leszáll- ni Gyékényesen. Csak Berzen­cén kászálódtak le, ahol a határ­őrök menten letartóztatták őket. A zuhogó esőben szuronyok közt kísérték be a laktanyába ak­kor huszonnyolc éves édesapá­mat és munkatársát, közben pe­dig megpróbálták rávenni őket, hogy vallják be: szökni akartak. Csak harmadnap engedték sza­badon a két fiatalembert, miután lenyomozták az előéletüket. Egy őrnagy elárulta nekik, hogy az államvédelmisek egy árva szót sem hittek el, jugoszláv kémnek nézték őket. Szüleim az ötvenes évek ele­jén kötöttek házasságot Kapos­váron. Sűrűn verték fel a falva­kat legszebb álmukból az éjsza­ka érkező, csecsemőket, aggas­tyánokat is deportáló ÁVH-s ke­retlegények. 1952 májusában édesapám, a fiatal erdőmérnök Hencsén és Kőkúton dolgozott. Két segédmunkás lakott vele kint a pusztán: az egyik hajós­tiszt volt még néhány évvel az­előtt, a másik tábornok. Hamaro­san egy harmadik melós is csat­lakozott hozzájuk: nem is olyan régen, a polgári világban ő volt a soproni rendőrkapitány. így ment ez akkoriban. A kaposvári napilap 1952. ok­tóber 23-án az osztályellenség el­leni kíméletlen harcról írt, amely majd biztosítja a begyűjtés sike­rét Babócsán. A cikk főleg a he­lyi plébánost támadta, aki állító­lag volt csendőrökkel és a Hort- hy-rezsim elemeivel együtt „szö­vögeti a hálóját”, legfőbb bűne azonban az, hogy a „templomi ájtatoskodások ideje pontosan a tanácsüléssel esik egybe”. 1953 márciusában meghalt a Generalisszimusz. Az egyik té- eszelnök a csurgói gyászünnep­ségen elmondott beszédében saj­nálkozását fejezte ki „az értékes Sztálin elvtárs elhullásának al­kalmából”. A jelen lévő parasz­tok kuncogása - Kovács Andor visszaemlékezéséből tudjuk - csak nehezen elsimítható bot­rányt okozott. Nyáron édesapám a Nagyberek területét térképezte fel. Mesélte, hogy az állami gaz­daságban mindenhol hangszó­rókat helyeztek el, így közvetí­tették Berija perét.1953 novem­ber 25-én volt Londonban „az év­század mérkőzése”. Szüleim ki­tették a rádiót az ablakba, hogy minden szomszéd hallhassa Sze­pesi György emlékezetes közve­títését. A forradalom előtt napra pontosan egy esztendővel „A szó és a tett egységéről” értekezett valaki a kaposvári újság harma­dik oldalán. „Mit érnek a nagy szavak, a szép ígéretek - írta -, ha nincs mögöttük tartalom...” Ugyanekkor Kálmán Imre-em- lékünnepélyt rendeztek Siófo­kon, a kaposvári Csiky Gergely Színházban Huszka-darabot ad­tak, a Vörös Csillag moziban pe­dig A pármai kolostor első részét vetítették. S egy év múlva elkö­vetkezett, aminek el kellett kö­vetkeznie. Forradalmi napok jár­tak, Somogybán is. Jellegzetes alakja volt Ka­posvárnak ekkortájt az „újsá­gos” Mariska, aki hol a Fenyve­si-könyvesbolt sarkán, hol a me­gyeháza mellett árulta a népnek a mindennapi olvasnivalót. Ma­riska 1956. november 2-án egy jó tanáccsal is szolgált édesapám­nak a lap mellé. Azt mondta hal­kan: jó lesz, ha szépen elteszi és megőrzi a most vásárolt újságo­kat, mert nemsokára úgyis csak emlék lesz az egész. Két napra rá hajnalban furcsa zörejre riadtak fel a szüleim. A Hősök temploma felől orosz tan­kok vonulnak nagy csörömpö­léssel az utcán. A hosszú ágyú­cső árnyéka minden elhaladó páncélos után kísérteties rend­ben jelent meg a szemben ál­ló nagy ház tűzfalán. Amikor csend lett, édesapám felöltözött, s kiment terepszemlét tartani. A Rákóczi tér sarkáig jutott, ami­kor újra lánctalpak zörgése ütöt­te meg a fülét. Visszafordult, de csak annyi ideje maradt, hogy a második tankoszlop elől egy kapualj fedezékébe ugorjon. Ott már egy fegyveres civil leselke­dett, akit csak nagy nehezen tu­dott lebeszélni róla, hogy puská­jával tűz alá vegye a harckocsi­kat. Édesapám aztán az ismét beálló csendben szerencsésen hazaosont. Nem mindenki volt ilyen szerencsés, hiszen vér folyt akkor a városban. Ártatlan vér. Nehezen telt el az a nap... Másnap, hétfőn óriási bevásár­lási láz tört ki Kaposváron. A Csi- bi Áruház erkélyéről orosz gép­puska szegeződött a Kossuth té­ren hömpölygő tömegre, de ez nem riasztott vissza senkit. Hi­szen mindenki tudta: élni kell. Emlékezni és élni. Mi se felejtsük: negyvennyolc és ötvenhat sem ünnepnapokon kezdődött - csak a hálás utókor avatta piros betűsekké őket. A szürke hétköznapokon tehát lé­nyegesen több múlik. Ilyenkor ugyanis mindannyiunké a fe­lelősség, hogy igazítsunk vala­mit a világon, amelyben élünk. Ha ezt elmulasztjuk, nem várha­tunk igazi katarzist 1956 évfor­dulóitól sem. Ötvenhat valóban maga volt a csoda. De az efféle csodákat ki kell érdemeim... Sugárfegyver és a titokzatos földönkívüliek idegenek, földlakók Ufóhívők a bemutatón, ötven évre titkosított akták a kaposvári konferencián Két lábbal áll a földön a repülőtábornok- meggyőződésem, hogy fel­gyorsul - utalt az ufó-kutatást jövőjét firtató felvetésünkre Ko- sitzky Attila repülőtábornok, aki részt vett a kaposvári ufó-talál­kozón. Millió információ van már az emberek kezében, s vél­hetően milliónyi információt tá­rolhatnak, ám - utalt az óriási mennyiségű anyagra - ember le­gyen a talpán, aki egy-egy eset kapcsán azt mondhatja: na, ez korrekt. A szakember mindenkit meghallgat, ám úgy fogalma­zott: sokat repült, de két lábbal mindig a földön volL.Gelencsér Titokzatos találkozások az égen Sugárfegyvert bevető földönkí­vüliek, összeolvadt rakétaüteg, hazai ufó-észlelések és titokza­tos találkozások az űrből érke­ző idegenekkel: a legmerészebb álmokat felülmúló történetek. Ufó-hívők és a téma szakavatott kutató szombaton Kaposváron randevúztak, ahol előadásokat hallhattak, s ünnepélyes keretek között bemutatták Knoll Gyula repülőezredes legújabb kötetét.- Hol dedikál a mester? - pen- derült egy hölgy az Agóra előte­rébe. Néhány pillanat múlva az immár négy kötetes nyugalma­zott kaposvári repülőezredes, Knoll Gyula aláírása díszítette Ufó, az elhallgatott valóság című könyvet. Knoll Gyula 1959. július 21- én éjjel a taszári bázisról emel­kedett magasba az akkor létező egyik legkorszerűbb repülőgép­pel, amikor egy beazonosítatlan, fehéres, kékes fényt kibocsájtó tárgyat vett észre. Célra repült, csakhogy az ufó hihetetlen tem­póban Ausztria felé elhagyta ha­zánk légterét. Tökélyre fejlesztett technoló­gia, a KGB-ufó aktái, ötödik di­menzióban élő földönkívüli­ek, elnökkel tárgyaló ufonau- ták. A közönség szemlátomást élvezettel hallgatta a története­ket. A nyugalmazott repülőez­redes röpke időutazásra hívta az ufó-hívőket: már a '30-as évek­ben láttak azonosítatlan repü­lőtárgyakat és a második világ­háború során is számos észle­lést jegyeztek föl. A nagyhatal­mak persze titkosították az ak­tákat, némelyiket 50 évre. Knoll szerint a kormányok így akar­ták elkerülni a tömeges pánikot, ám idővel azért mégiscsak nyil­vánosságra kerül az igazság.... Később a távoli bolygókról érke­zők látogatásának híre elképesz­tő tempóban terjedt, az ötvenes évek valóságos ufóláz tört ki.- Dél-Koreában is láttak ufót - célzott egy '74-es incidensre a szerző. Az ufó állítólag sugár­fegyverrel lőtt, s nemcsak az üteget, hanem a katonákat is megsemmisítette... A földönkí­vüliek - ahogy az előadáson ki­derült - tisztában vannak hogy bolygónkon hol találhatóak atomfegyverek, rakétatámasz­pontok és az energetikai köz­pontok. Knoll szerint másodper­Attila, a megyei közgyűlés elnö­ke nyitotta mega rendezvényt, ahol elsőként Kriston Endre a titkos magyar ufó-aktákról tar­tott előadást, s az érdeklődők választ kaphattak kérdéseikre.- elképzelhető, hogy valami létezhet távoli bolygókon, per­sze ki az, aki erre nekünk tudo­mányos választ adna - így id. Vogel József, a neves nyugalma­zott taszári ejtőernyős. - A leg­modernebb távcsövek sem für­készik be az egész világegyete­met, igya jövő még szolgálhat meglepetéssel... cenként akár 10 millió kép elem­zésére képesek. Az ufó-találkozás nem csak a katonák kiváltsága: számos eset­ben utasszállítók pilótái is meg­magyarázhatatlan esetnek vol­tak szemtanúi. Nem beszélve az űrhajósokról....Az amerikai és a szovjet űrexpedíciókat is figyel­ték az ufók, a könyv is megemlí­ti, hogy az 1964. áprilisában fel- bocsájtott utas nélküli Gemini-1 űrhajóhoz négy ismeretlen repü­lő objektum csatlakozott. Állító­lag egy egész Föld körüli fordu­Idézetek a kötetből ”1957 szeptemberében Brazí­liában több szemtanú előtt a le­vegőben szétrobbant egy UFO. Roncsdarabokat küldtek az FBI laboratóriumába. Az eredmény egyértelmű: nem földi eredetű." "két még élő, sérült ufonautára bukkantak. Az orvosok ellátták őket, miközben az egyik ufona- uta megtámadta a kezelőorvost. Három ujjával mély sebet ejtett az orvos arcán." "1974-ben egy Colorado-beli radarállomás bemérte, amint egy UFO 72 000 km/h sebesség­re gyorsított fel." lóban követték. Santa Claus, az­az Mikulás: ezt a kódot használ­ta Walter Schirra űrhajós. A köz­pontnak elsőként jelezte, hogy az Indiai-óceán felett - az űrha­jótól nem messze - repülő csé­szealjak tűntek fel. Persze nem kell ahhoz kilométerek ezreit megtenni vagy távoli kontinen­sen élni, hogy valaki speciális le­begő tárgyat láthasson. Magyar- országon is jó néhány ufó-észle­lést jegyeztek föl: így Kecskemét és Pápa légterében, s nemrég Ta- szár közelében is. Bílarsányi M.

Next

/
Thumbnails
Contents