Somogyi Hírlap, 2012. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

2012-10-20 / 247. szám

2012. OKTÓBER 20., SZOMBAT A törülköző végre a helyére került a cégvezető Néhányszor megbánta a négy évvel ezelőtti döntést, hogy belevágott a tóti kalandba 4 ______________ MEGYEI KÖRKÉP '■ Horváth Csaba azt mondja, néha ma is fogja a fejét, mibe vágott bele 2008 tava­szán, ám ilyenkor eszébe jut a di­csőség is: a nagy külföldi partne­rek már nemcsak vásárolnak tő­lük, de hirdetik is a termékeiket. pedig nem úgy indult, hogy jó befektetést csinált, amikor meg­vette az évek óta csak vegetáló lengyeltói Ferro-Flexet, hiszen az első évben a talpon magadás is kisebb csodának bizonyult De váltani akart, miután addigi tár­sa, a Kaposváron gyárat építő Lakics László összevonta érde­keltségeit egy cégbe, így a közös dombóvári gyárat is, melyben az eredendően víz-, gáz- és központi fűtésszerelő partner 40 százalék­kal volt benne. Az új cégiben vi­szont csak hét százaléka lett vol­na, így saját lábra állt, s éppen a korábbi társ tanácsára vette meg a tóti mezőgazdaságigépgyárat. A kezdeti nehézségek után ha­marosan egyenesbe hozta a cé­get, majd a folyamatos fejleszté­sekkel, beruházásokkal mind magasabban jegyzett vállalko­zást épített belőle: mára a Fer- ro-Flex az ország három legna­gyobb ilyen profilú gyára. S nem­csak idehaza, de a határokon túl is eredményesen építi imázsát, ehhez persze szükségesek a ko­moly invesztíciót igénylő, különfé­le nemzetközi szakvásárokon dí­jat nyert saját fejlesztésű termé­kek És a komoly marketingmun­ka, mely a saját szakmai napban csúcsosodik ki: a május eleji ren­dezvény az ország legnagyobb magánszervezésű céges összejö­vetele közel ezer vendéggel, part­nerrel határon innen és túl. A CÉG 41 esztendős tulajdonosa persze ennél is magasabbra vá­gyik, ám bizonyos határokat nem enged átlépni még magának sem. A munka nem mehet teljesen a magánélet rovására, így nyáron legalább négy hét jár a családnak is. Ilyenkor irány a horvát tenger­part, télen pedig az osztrák he­gyek - mint mondja, a környező országokban is akadnak gyönyö­rű helyek, felesleges ezért a Sey- chelle-szigetekre utazni... AUSZTRIÁNAK KÖSZÖNHETI OZ újabb személyes feladatot is: in­tenzív német tanulásba kezdett, ha szükség lenne rá, akár a sza­badság alatt is mindent meg tud­jon tárgyalni egy stájer vagy tiroli gazdával. Biztos, ami sicher... Szinte lehetetlenség elérni, épp, hogy hazaérkezett Né­metországból, már indul is Moszkvába egy nemzetközi kiállításra, majd onnan to­vább tárgyalni Párizsba. Vas András- Szeret repülni?- Volt idő, amikor még élvez­tem - feleli Horváth Csaba -, de már elmúlt a varázsa. A felszál- lás-becsekkolás előtti időt, vára­kozást elfecsérelt időnek érzem.- De mégiscsak jön-megy a nagy­világban.- Sokszor csak a tárgyalótere­mig jutok, aztán irány vissza a reptérre. Mondjuk, most Moszk­vában adtam magamnak és a küldöttségnek két napot, hogy kö­rülnézhessünk kicsit. Ennyi kell is két tárgyalás között, aztán me­hetünk Franciaországba a part­nercégünkhöz, illetve a legna­gyobb francia gépkereskedőhöz.- Négy éve gondolta volna, hogy nem az Eiffel-torony és a Diadalív miatt utazik majd Párizsba?- Nem mertem remélni, hogy Uyen útjaim lesznek. Persze, az ember ábrándozik, de a legtit­kosabb álmaimban sem hittem, hogy ennyi idő alatt idáig jut­hatunk. Már csak a válság mi­att sem, hiszen rettenetesen ösz- szeszűkült a piac, sokkal többet kell munka után menni, s csök­kent a nyereségtartalom. Ráadá­sul az indulás is rázósabbnak bi­zonyult, mint terveztem.- Csontvázak a szekrényből?- Potyogtak rendesen. Hivata­losan május elsején vettem át a céget, a hónap közepére vertem a fejem a falba, mekkora marha­ságot csináltam. A rendelésállo­mány nem volt rossz, de komoly minőségi kifogások jelentkeztek, emellett rengeteg szállítói tarto­zásunk volt. Kiderült, mindössze két flex akad a cégnél, ezeket kap­kodták ki egymás kezéből az em­berek, a géppark teljesen amorti­zálódott, s lejárt a festőüzem en­gedélye.- Innen szép nyerni...- Attól nagyon messze álltunk. Múltak a hetek, s olyan tartozá­sokra derült fény, melyeknek a számlák között nem volt nyoma. Horváth Csaba magánemberként nem változott. Bezzeg az élete... Egy ÁNTSZ-vizsgálat során kide­rült, lejárt az öltözők engedélye, s amikor az ellenőrök elővették a 2007-es jegyzőkönyvet, melyben rögzítették, milyen felújítási-kor­szerűsítési munkákat kell elvé­geznie a cégnek egy év alatt, ha­mar bebizonyosodott, a követel­ményekből semmi sem teljesült. Na, ekkor gondoltam, bedobom a törülközőt...- Maradt, mert...- ...nem akartam veszélyeztet­ni hatvan ember, azaz ugyaneny- nyi család megélhetését. lalkozókkal együtt úgy kétszáz embernek tudok munkát adni. És kaptam egy újfajta életet.- A magánélet kárára?- Egyértelműen. A negyedére csökkent az idő, melyet a család­ra tudok fordítani.- Hogyan viselik?- Nem egyszerű... Bele is szok­tam gondolni, ha ez a cég ennyi időt vesz el az embertől, mi ma­rad egy OTP-szintű cégbirodalom vezetőjének. Az üzlet felőrli a régi kapcsolatokat.- Visszagondolva: újrakezdené?- Hááát... Talán. Fifti-fifti. Ren­geteg meló fekszik a cégben, s még több idegeskedés, meglepe­tés. A mából nézve persze meg­éri, hiszen a közvetlen munkahe­lyekkel, s a beszállítókkal, alvál­- A barátságokat is?- Egy részét, sajnos... Akad­nak, akik úgy érzik, mivel nem tudnak követni, mondjuk anya­gilag, így elmaradnak.- Megváltozott?- A többség szerint nem. És én sem érzem, hogy nagyon más lennék. És azért nemcsak meg­szűnő barátságokról kell beszél­ni, akadnak újak is.- És pumpolók?- Próbálkoznak...- Csaba, kellene egy kis pénz?- Burkoltabban, célozgatva, fi­noman felvezetve. Kényes téma, nagyon kell vigyázni, ne sértsen meg senkit az ember. És rengeteg mindennek és mindenkinek kell megfelelni.- Nem sírja vissza a régi életét?- Egyértelműen nyugisabb volt. Viszont azt a céget a válság nagyon megtépázta volna. Ez más volumen.- És mennyivel messzebb van len­gyeltóti, mint Sántos vagy Dom­bóvár...- Ne is mondja! Az elején min­dennap kijártam: száz kilométer naponta. Manapság már csak he­tente háromszor megyek, igaz, emellett mindig akad egy pesti vagy egy vidéki utam is.- A gazda szeme nélkül nem kaná- szodik el a nyáj?- Éppen az idén indítottunk el egy új vállalat- és termelésirányí­tási rendszert, így a laptopomon egy gombnyomással mindent percre pontosan követhetek, s re­agálhatok rá.- Mindenre?!- Megtanulja az ember, ha máshogy nem, mint én: a saját kárán...- Tárgyalni a külföldiekkel?- Bele kellett rázódni.- Próbálták megvezetni?- Mindig... A német Lieb- herr-rel több mint egy évig egyez­kedtünk. Először óradíj-szintig le akartak menni, nem hagytak vol­na semmi mozgásteret. Inkább hazajöttünk. Egy hónapig csend volt, aztán felhívtak a régi aján­lattal. Nemet mondtam megint, erre ismét eltűntek. Majd felhív­tak, s kértek mintadarabokat. Le­gyártottuk, kiküldtük, persze be­lekötöttek néhány apróságba. Na, ekkor mondtam, hagyjuk inkább a fenébe az egészet. Erre viszont ők visszakoztak, s csakhamar aláírtuk a szerződést. Utóbb kide­rült, ki akartak próbálni minden szempontból.- Kibírta.- Az Uyen tárgyalások miatt fejlesztünk, alakítunk át folya­matosan. Két dologra figyelünk: a nagy partnerekre és az egyedi igényekre. És persze, hogy min­dig legyen tartalék félkészárunk.- Ránéz a termékekre?- Akár egy hegesztést is ellen­őrzők.- Örülhetnek a munkásai...- Havonta tartunk egy céggyű­lést, ahol megmutatjuk a hibákat. És hogy ez mennyibe került...- Még így is mondhatják: ha ennyi­re tudja, mutassa meg, Főnök!- Határeset, ugyanis rég volt a kezemben szerszám. Viszont tíz évet lehúztam a szakmában, mi­előtt íróasztal mögé ültem.- Látják, Napóleonnak volt igaza, hogy minden katona tarsolyában hordja a marsallbotot?- Azt hiszem, respektálják, honnan hová jutottam.- Tegeződik?- Az embereim 90 százaléká­val. Ennek eUenére keU a szigor, különben nem működik a cég.- Nagy a fluktuáció?- Úgy tíz százalék. Sokkal na­gyobb baj, hogy nem lehet szak­embert találni. Nemrég nyertünk egy pályázaton egy gépet, de nem találunk rá kezelőt. Pedig három is keUene...- így nehéz fejlődni-fejleszteni.- Nekem mondja!? Mennék elő­re, de ott a fal. Pontosabban falak. Persze az is lehet, túl igényes va­gyok, amikor azt akarom, min­den a legjobb legyen. Én is szí­vesebben üzletelek Uyen cégek­kel. Meg aztán az ember érezze jól magát a munkahelyén, s én is a gyárban dolgozom... Még akkor is, ha péntek délutántól hétfő reg­gelig leteszem a lantot- A hétvége a családé és a pihe­nésé?- Ha lehet, megyek ki a szőlő­be. Permetezek, kapálok, felülök a traktorra, s rákötöm az ekét.-Saját gyártmány?- Szégyellném, ha nem... Kálváriát építettek az egykori donneri lövölde helyén keresztút A századfordulón felmerült, hogy elszakadhat Kaposvártól a bevándorolt serfőzőről elnevezett Donnerváros Jézus keresztútjának emléke­zetére a nagyböjt péntekjein a kálváriák tizennégy stáció­ja előtt imádkoznak a katoli­kus hívők. A mai Zrínyi Mik­lós és Bartók Béla utca keresz­teződése mögötti dombon emelt első kálvária azonban áldoza­tul esett a városiasodásnak: a domb egy részét 1872-ben el­hordták a duna-drávai vasút építése miatt. így hát Ujváry Ferenc plébános, aki már bok­ros érdemeket szerzett a nagy­templom építése körül, elhatá­rozta, hogy új kálváriát létesít. A kőfallal bekerített mai kál­váriát és kápolnát Gáspár Gyu­la kaposvári építőmester épí­tette meg 1892-93-ban az egy­kori lövölde területén, Bereczk Sándor mérnök tervei alapján, s 1893 nyarán, Péter-Pál ünne­pén szentelte fel Auerbach Pál segesdi ferences házfőnök. A kálváriát azóta több ízben bővítették és felújították. Az utcáról most három lépcsőze­tes teraszon át a keresztúti ál­lomások (a stációk) között le­het eljutni a legmagasabb pon­ton álló kápolnához. A Meg­váltó szenvedésének tiszafá­ból faragott jeleneteit téglaosz­lopok mélyedéseiben helyezték el, a domborműveket egy tiroli szobrász formázta meg. Az épü­let előtt, az Üdvözítő keresztje áll, a kápolnában az oltárképet pótló színes üvegablak a feltá- Előző heti feladványunk: a városrészben 1893-ra elkészült kálvária madt Krisztust ábrázolja. Az ol­társzekrény és a szószék vörös márványból, Szűz Mária szob­ra gipszből készült. „Bizonyára egyik legszebb az országban” - írta az új kálváriáról 1893-ban a Kaposvár című lap. A város­rész benépesítésében Donner János serfőzőmester szerezte a fő érdemeket. A Donnerváros azonban kissé elkülönült tár­sadalmi életet élt, ezért nem­sokára mozgalom indult azért, hogy szakadjon el Kaposvártól, váljon önálló nagyközséggé... A donneri „szeparatizmus” prob­lémája néhány év múlva azon­ban lekerült a napirendről, hi­szen nagyobb gondok támad­tak: kitört a világháború. Ugye milyen szép ez az épületrész? Vajon hol látható? írja meg: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A, vagy emeltfejjel@sonline.hu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents