Somogyi Hírlap, 2012. október (23. évfolyam, 230-255. szám)
2012-10-12 / 240. szám
2012. OKTÓBER 12., PÉNTEK OLVASÓINK ÍRJAK 15 A ház eladásánál átvert a rokon, de én nem hagyom annyiban a dolgot! Technikumtól az egyetemig agrárium Az elsőként végzettek mindegyikét munkahely várta Tibi-bá neve Radák Tibor, lángossiitő, és mindenkinek szívesen segít Szeretném megosztani a Somogyi Hírlap kedves olvasóival szerencsétlen történetemet. Sajnos, 2009 márciusában elhunyt édesanyám, tőle örököltem egy tar- anyi ingatlant. Sajnos! Úgy döntöttem eladom a házat, a pénzre mindig szükség van. Rövid idő alatt sikerült vevőket találni, akiket ismerünk régóta, sőt fé- lig-meddig rokonaink is. Egyikük Nagyatádon sofőrkö- dik, a másik pedig otthon van, mint főállású anya. Elfoglaltságuk miatt fogadtak Barcson egy hitelközvetítő céget, az ügyek intézésére. A probléma ott kezdődött, miután aláírtuk 2009. júliusában a szerződést. A nagykanizsai E-banknál igényeltek hitelt és a három gyerek után pedig a szocpol támogatást. De a bank mindig talált kivetni valót, háromszor kellett szerződést módosítani. Elmúlt a nyár, én kezdtem már únni az egészet, a pénzre pedig egyre nagyobb szükségem volt, ezért nekiálltam telefonálgatni a bankhoz és ahová csak lehetett, amire novemberre sikerült megkapnom a szoc. polt. De semmi töbet. 3,5 millió forintból 1,9 millió forintot, a hitelt elutasították. A mai napig tartoznak a többi pénzzel. Először magyarázkodtak, utána már nekik állt feljebb, mert elmertem menni a bíróságra és végrehajtást mertem kérni. Volt két árverés, most örülnek, mert nem sikerült eladni a négy szobás, dupla telkes hatalmas házat. Engem szidnak milyen szemét vagyok, pedig ahol tudtam segítettem. Csak azt nem tudják, hogy ez a követelés nem fog megszűnni, mert tenni fogok róla (már csak becsületből is) hogy időben elévülés előtt újra elővegyék őket. Sőt! A gyerekeim örökölhetik a követelési jogomat, az ő gyerekeik pedig az adósságot öröklik. Köszönöm, hogy ezt mind leírhattam és ezúton kérem, ha valaki tudna bármiben segíteni, akár nekem vagy őnekik az jelentkezzen. Nem foglalkoznak a tartozásukkal, nekem nincs se házam, se pénzem csak a csalódottság, amit ők okoztak, azért ezt az ügyet nem lehet könnyen elfelejteni. Azt tudom, hogy soha többé nem szeretnék házat eladni! Név és cím a szerkesztőségben A Somogyi Hírlapban összefoglalót írtak a Kaposvári Egyetem intézményegyüttesének fejlődéstörténetéről. Jólesett lelkemnek az egykor újjonan alapított iskolánkról, a Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumról olvasni. Igen, mi voltunk a megyeszékhely második felsőfokú intézménye a Tanítóképzőt követően. Arra gondoltam, hogy 50 év elmúltával - a még élők nevében - érdemes a kezdetekre együtt visszaemlékezni. 1961-et írtunk akkor, befejezéséhez közeledett a mezőgazdaság úgynevezett szocialista átszervezése. Elhatározták, hogy kétévenként, gyorsítva középkádereket bocsátanak ki az üzemek, főleg a termelőszövetkezetek részére. Nekünk az állattenyésztési szak jutott, de számos növénytermesztési-, állategészségügyi-, gépészeti- felsőfokú technikum nyitotta meg kapuját országunkban. Hallgatóságunkat tekintve mi vegyes évfolyam voltunk. Érettségizett diákok és gyakorló tsz-elnökök egyaránt kerültek beiskolázásra. 1963-ban végeztünk, állattenyésztési szaktechnikusi oklevéllel kerültünk ki a gyakorlatba. Mindannyiunk számára jutott munkahely... Bentlakásunk a mai körülményeket nyilván meg sem közelítette. Guba Sándor igazgatónk szinte a nulláról építette fel megálmodott intézményét. Istállószagban, a Tátompusztai kastélyban folyt első évi oktatásunk, közben felvonulási épületekben laktunk, és az üzemi konyhán étkeztünk. Másodévben már a kaposvári Szántó utcában helyeztek el bennünket, étkezni a főtéri technikumi konyhára jártunk, tisztálkodni pedig a városi gőzfürdőbe. Napi 6-8 órás képzésünkben arányosan oszlott meg a délelőtti elméleti oktatás és a délutáni gyakorlat. A repertoárból egyik állattenyésztési szakág sem maradhatott ki. Aki nem tudott még, az jókedvűen megtanulhatott tehenet fejni, kocát etetni, illetve kapálni és répát egyelni... A Kaposvári Állami Gazdaság telepein folytak a gondozási majd vezetési gyakorlatok. Szakmai utakra, kiállításokra és a legnevesebb gazdaságokba vittek el bennünket. Mintegy háromezren tanulnak manapság a Kaposvári Egyetemen. Továbbra is népszerűek az agrárszakok Társammal jól megfeleltünk az országos tanulmányi versenyen is. Tisztelettel emlékezem meg gondoskodó és nagytekintélyű igazgatónkról, Guba Sándorról, aki maga is oktatott bennünket. Végezvén, ő is bíztatott bennünket további tanulással az agrárdiploma megszerzésére. Saját státuszú és óraadó oktatóink sok szaktechnikust bocsátottak ki az iskolapadokból, megérdemelnek egy rövid felsorolást: Vörös Imre, Kiscsordás, Sziklai tanárok tanították az állattartás tantárgyait, idősb Ribly és Jó- zsa voltak a gyakorlatvezetők. Középiskolánkból jöttek fel: Sándor, Fehér, Puskás, Mészáros és Becker tanárok. Városi intézményekből jártak hozzánk: Egyed, Gerőcz és Kardos urak. A fővárosból ingázott le Molnár és Papp G. Mozgásban Farmosy tartott bennünket. ha nem teljes a felsorolás). Politikai gazdaságtant és orosz nyelvet is kellett (volna) tanulnunk... Néhány fővárosi társam kivételével eredendően vidékiek jöttünk a virágos Kaposvárra tanulni. Megismertük a város színes kultúrális- és sport életét. Már akkor neve volt Csí- ky Gergely Színháznak, többen bérlettulajdonosok voltunk. Vasárnap délelőttönként a színházban drukkoltunk a Kaposvári Dózsa bunyósainak: Papp B. Duhajecznek és társainak. (Kajdi Horváth ellen bármire számíthatott). A Latinka- ház többféle rendezvénynek adott otthont. Emlékszünk rá, a gödörben a H. Táncsics SE bizony fölébe nőtt az akkori Kinizsinek. 1963-tól kezdődően a város ünnepévé lett a végzett mezőgazdászai sárgulása, hintónjá- ró búcsúztatása. Mi elköszöntünk: az iskola pedig gigantikus intézményfejlesztésbe kezdett Dénesmajorban. (Köszönet a tehetősebb utókornak!) Szabad terünk volt az értékteremtő, alkotó munkára. Bejáratott társaim kisdiplo- májukkal siettek haza gazdaságaikba. Mi néhányan a helyi Állami Gazdaságban álltunk munkába például Sántoson, Za- ranyban vagy Tátom-pusztán. Somogyország profitálni tudott diákjaiból. Sajnálom, hogy szervezetten egyszer sem találkoztunk az 50 év alatt. Ezúton is köszöntőm egykori évfolyam- társaimat! Életünk alkonyán büszkén gondolunk vissza a hőskorra-, amelyben ugyan véletlenszerűen, de elvitathatatla- nul mi voltunk az elsők. Móritz László nyugdíjas agrármérnök, Százhalombatta Megjelent egy rövid üzenet a postánkból rovatban. Az említett „Tibi-bá” Radák Tibor lángossü- tő vállalkozó. Kadarkútról jár Kaposvárra. 18 éve van a szakmában. A megye határán kívül is ismerik. A felsorolt gazdagok, szegények, gyermekek, felnőttek, hajléktalanok mellett idősotthoni ellátottak is megfordulnak nála. Én két hónapja voltam eltávozáson, amikor ő vendégül fogadott és nem engedte a lán- gost kifizetni. Ez már hét esetben megtörtént! Figyelembe vette 90 éves koromat és a társadalomban lévő elhelyezésemet. Radák Tibor 55 éves lehet. Tisztelettudó, intelligens, jószívű vállalkozó. Elváláskor finom csomagolásban kalácsot, rétest, süteményt csomagolt az útra. Ezért nem is jár neki más, mint nagy köszönöm szépen! Ebben az emberséges munkába szerető felesége is besegít. Jó erőt, egészséget kívánok munkájukhoz! Egy otthon lakója A gépész műanyag palackot keresett tölcsérnek A magyar ember leleményessége mesébe illő, már-már közmondásos. Az utcánkban az utat építették, már az aszfalt hengerelésénél tartottak. Az úthengert kezelő gépész bekopogott hozzám, hogy lenne egy nagy kérése.- Jó - mondtam -, kérhet bármit, csak pénzt ne, mert az nekem sincs (de ha lenne se adnék).- Nem pénz kell - válaszolta, hanem egy műanyag palack.- Műanyag palack - csodálkoztam, mert nem vagyok hozzászokva, hogy építőmunkások vizet innának. - Mire kell az magának?- Hát olajat kell öntsek a gépbe, levágom a palack alját, megfordítom és máris kész a tölcsér. Tudja mit válaszoltam? Azt, hogy van nekem egy pont erre a célra készített tölcsérem, ami még szűrővel is el van látva. Az nem lenne jó?- Hát - vakarta meg a fejét a gépész -, ha nincs palack, akkor az is jó. Foris G., Somogyaszaló Rendezetlenek a földtulajdonviszonyok! alkotmányellenes Nyitva van még a számla a nyertesek és a vesztesek között Amíg élek, mindig járatom a Somogyi Hírlapot Önbevallást kell készíteni a termőföldről. Ha a magyar termőföldről esik szó, akkor nekem a jelenlegi tulajdonlás jut eszembe. Jelen esetben az, hogy ki készítse el az önbevallást? Tekintettel arra, hogy a magyar föld tulajdon viszonyai jelenleg a véleményem szerint rendezetlenek. Véleményem szerint az a paraszt ember lenne a jogos tulajdonos, aki bevitte a teljes földterületét annak idején a TSZ-be, nem pedig aki a kárpótlási liciten, vagy azután következő adás vételnél jutott filléres áron a termőföldhöz. Én nem először írom le azt a vé- leményemet, hogy Magyarországon nem fejeződött be a földtulajdonviszonyok sorsa. Elég arra hivatkozni, hogy a magyar szövetkezetek privatizációja az Alkotmányt sértően történt meg, az Alkotmány Bíróság 10/2001. április 12-i határozata szerint. Továbbá az is figyelemre méltó, hogy az Európai Bizottság a 2010. december 20-i határozatában a külföldi tulajdonosok részére biztosított engedélyezés jogát meghosz- szabította. De figyelmeztetett arra is, hogy a rendezetlen tulajdon viszonyokat rendezni kell, a kárpótlást javasolja befejezni, valamint Magyarország döntse el, hogy milyen mezőgazdasági modellt akar megvalósítani! Figyelemmel mindezekre, én még mindig annak a szószólója vagyok, hogy az eredeti tulajdonosokkal el kell számolni, mielőtt a magyar termőföldről bármilyen döntés, vagy önbevallás történne. Nem szabadna kisemmizni egymillió magyar parasztot. Senki nem gondolhatja azt sem, hogy az aranykoronánként ezer forintról szóló kártalanítással az ügy le van rendezve, vagy az adás-vételeiknél a huszonötezer forintos hektáronkénti vételár is elfogadható lenne. A fentiekre is szeretném emlékeztetni a vidékfejlesztési minisztert arra való tekintettel, hogy a moratórium 2013. áprilisban lejár, azután jöhetnek a magyar földre a vevők, de úgy tűnik, hogy nem történik olyan intézkedés, hogy az általam jelzett elszámolással bármi is történne. Mindannak ellenére sem, hogy a tulajdont védi az alaptörvény, nem utolsó sorban az Európai Unió Alapjogi Charta is! Ez utóbbi pedig hansúlyozottan védi az európai polgárokat, akik bizony ötszáz millióan vagyunk, és ebben a létszámban benne vannak a magyar szövetkezeti privatizációjának kárvallottal, a kifosztott magyar parasztok is. A tisztességes rendezést úgy kell megtenni, hogy a még élő TSZ-alapító tagok jelen lehessenek. Ezt az elszámolást nem bízhatják az utódokra, a megtörténteket az igazi tulajdonosokkal kell rendezni, mielőtt bárki az önbevallást megtenné. Mert jelenleg a számla nyitva van a nyertesek és vesztesek között. Szalai József, Segesd Én már nagyon régóta járatom a Somogyi Hírlapot. Még amikor tabi lakos voltam 28 évig, akkor Pavela Lászóné néven járt, mivel a férjem elhunyt 1981-ben. Eladtam a házat, ami a Rákóczi utca 49. szám alatt volt. Ide, Somba 1982 óta jár Metz Henrikné néven, már 30 éve. Már hajnal 5 órakor hozza a nagyberényi újságkihordó. Alig várom, hogy elolvassam, mert érdekelnek a napi hírek, főleg amik Tabról és környékéről szól. Kapolyi lány voltam 18 évig, 1954-ben kerültem Tabra férjhez. Kádár János Kapolyon a szomszédságomban lakott, édesapám is nevelte gyerekkorában. Apámat apja helyett szerette. Apám 1881-ben született, erdőőr, határcsősz volt sokáig, 83 éves volt amikor meghalt. Én a 10. gyermeke voltam, az első asszonytól 3 fia volt, én a második asszony 7. gyermekeként láttam meg a napvilágot, most 77 éves vagyok, a nővérem 90 éves lesz január 5-én. Már csak mi ketten élünk. Én kívánok önöknek sikerekben gazdag jó munkát továbbra is, én míg élek járatom a Somogyi Hírlapot. Jó reggelt, jó napot, jó estét, jó egészséget önöknek és az egész stábnak! Míg nappal van munkálkodjunk, szeretettel, hittel, sorsunk felől ne aggódjunk, mert velünk van az Isten! Mentz Henrikné (Tóth Ilonka), Som
