Somogyi Hírlap, 2012. október (23. évfolyam, 230-255. szám)
2012-10-08 / 236. szám
4 2012. OKTÓBER 8., HÉTFŐ MEGYEI TÜKÖR Iszapkotrás nem megoldás a Balatonon? van víz, nincs víz Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár szavain hüledeznek a tóparti szakemberek ► Folytatás az 1. oldalról- Melyik az a Balaton-par- ti önkormányzat, amelyiknek akad ilyen területe, amelyik hozzájárul a zagyelhelyezéshez? Messzebbre szállítani pedig igen költséges megoldás volna. Egyébként is, ha egy helyről kikotorják az iszapot, akkor a víz oda, a mélyebb területre folyik, azaz tovább csökken a vízzel borított mederterület. Épeszűek vagyunk? A mederkotrás semmire nem megoldás! Ehhez képest a vitorlások a nyár eleje óta „S.O.S.-jelzése- ket” adtak le, főleg a nyugati-medencében, mert az alacsony vízállás és a felgyülemlett iszap miatt egyes, mélyebb merülésű hajók nem tudtak már ki-be állni a kikötőkbe. Horváth Gyula, a Balatoni Hajózási Zrt. vezérigazgatója jó előre, még a szezont megelőzően arra figyelmeztetett: kotornának ők, csak nincsenek kijelölt zagyterületek. Nagy sokára érkezett meg a vízügy válasza: ez nem állami feladat. ■ Illés Zoltán államtotkár szerint a Balaton-meder kotrása nem megoldás A hajózási társaság idő közben az iszap elhelyezésére alkalmas területeket talált, s folyamatosan végzi a mederkotrást. - Kotorni kell, mert a kikötők üzemeltetőinek az a feladata, hogy megfelelően karbantartsák a létesítményeket- így Horváth Gyula. - A zagyterek biztosítása pedig véleményem szerint állami feladat volna. Hatszáz négyzetkilométert átkotorni persze nem lehet, ott kell ezt megtenni, ahol sürgető. Ilyen lesz most a zrt. siófoki sólyatere, ahol az alacsony vízszint miatt már a kis merülésű vízibuszokat sem tudjuk a partra húzni a szokásos és a hatóságok által is előírt szezont követő átvizsgálás céljából. Hamarosan tehát ott végezzük el az iszapkotrást. A szigligeti kikötővel végeztünk, jelenleg a badacsonyi van soron, mely nagyon el- iszapolódott. A kikötők daruzóhelyeire is figyelünk, mert Csónakok a homokpadon. Lombár Gábor balatonfenyvesi polgármester csónakkikötők létesítését sürgette a szabályos „parkolásért” A mederkotráshoz is állami támogatást sürgettek a polgármesterek a Balaton Fejlesztési Tanácsnál a mederkotráshoz és a part- védőművek helyreállításához sürgettek állami támogatást a polgármesterek a tóparti önkormányzatokat tömörítő Balatoni Szövetség elnökségi ülésén Tihanyban. Arra kérték Bóka István fideszes országgyűlési képviselőt, a Balaton Fejlesztési Tanács elnökét, járjon el e források megszerzése érdekében. Szóba került az is: a kempingekA Balaton alacsony vízszintje felkavarta az állóvizet a mederből elpárologni látszó vízmennyiség kapcsán. Többen illegális csapolásra is gyanakodnak, pedig Balatonunk a víztolvajokat nem, de az aszályt különösen megszenvedte. Ez a Balatont szívügyének tekintő jó érzésű civilt is aggodalommal töltött el. Az aszály nem kedvezett senkinek. A déli part sekély vizű strandjaiból iszapos, homokrónák lettek, a szárazság elűzte a pecásokat a megszokott, etetett helyeikről, a haltelepítés sokszorosan megnehezült, a Balatoni Halgazdálkodás tó melletti halastavainak negyede kiszáradt De nem mindegyik, s van olyan magánkézben lévő, amelyiknek meg sem kottyant az, amit megsínylett a Balaton. Ez üthetett szeget olvasónk fejébe, aki többször is jelezte, hogy a fo- nyódi árok környékén, meglátása szerint nem stimmelhet valami. Csapolhatják a Balatont a csatornán keresztül - írta. Bizonyítékként szolgált, hogy az árok, amelyet Fonyód, Keleti Bozót-csatorna néven említenek a szakemberek, ben, vendéglátásban egyre nagyobb gondot okoz az úgynevezett árvaszúnyogok tömege, visz- szaszorítására csak javaslatok fogalmazódtak meg. lombár Gábor balatonfenyvesi polgármester úgy vélte: a csónakok és kishajók szabályos kikötése nem megvalósítható sok helyütt, mert nincsenek ilyen kikötők. Ezért az önkormányzat a helyi vitorlásegyesülettel kezdeméhelyi fenékküszöbét megbontották, s a balatoni homokhordalék kifolyásszerű nyomokat hagy maga után több helyütt is. megkerestük a Közép-dunántú- li Vízügyi Igazgatóságot. Pécseli Péter szakaszmémök, a Balatoni Vízügyi Kirendeltség vezetője kérdéseink kapcsán megígérte, hogy kollégái méréseket végeznek a helyszínen, hogy megállapíthassák, valóban eltűnik-e Balaton a csatorna mentén. A válaszokat a szeptember 20- műszaki jelentéssel együtt Csonki Istvántól, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatójától kaptuk meg a napokban. Ez alapján kijelenthető és egyértelműen megállapítható, hogy a Balaton nem szivárog el illegálisan, nem tölthet például halastavat, illetve hogy a fenéknyezte a vízirendészetnél és az illetékes tárcánál a jogszabály „ésszerűsítését". A fenyvesi polgármester arról is beszélt, nincs kifogása a Balaton felső szabályozási szintjének megemelése ellen. Ismert, számos szakértő sürgeti, hogy a jelenlegi 110 centisfelső határt 120-130-ra emeljék, s csak ennek elérésekor kelljen kinyitni a Sió-zsilipet Siófoknál, így is tartalékolva több vizet küszöböt a csatornában tárolt csónakok miatt bontották meg. A szakmérnökök a felmérés során nyolc ponton mérték meg a Keleti Bozót-csatornán a mederfenék magasságát és a vízmélységet. A mérés útvonala a fonyódi halastórendszer mellett haladt a vasúti hídig egészen a halastavak déli végéig haladva. A torkolatnál, a középen megkurtított fenékküszöbnél 63 centiméteres vízmélységet regisztráltak, a mérés idején a Balaton vízállása 40 centi volt. A torkolatnál meglévő mélység azonban nem tart sokáig, 20 méterrel feljebb már 10 cm volt a vízállás. Itt a kikötött csónakok a nagyon sekély víz miatt felültek az iszapban. A vízmélység a közúti hídig újra nő 64 centiméterig, azaz a híd és a torkolat a mederben, elkerülendő a mostanihoz hasonló extrém alacsony vízállásokat (vasárnap 40 centi volt a Balaton átlagos vízszintje - a szerző)). Lombár Gábor azonban hozzátette: ez csak akkor valósítható meg, ha a legalacsonyabban fekvő három déli parti település víz alá kerülő településrészeinek problémájára is megoldást találnak a szakemberek. F. I. között van egy olyan szakasz, ahol a meder magassága nem tesz lehetővé nagy mennyiségű visszafolyást - állapítja mega szerkesztőségünknek megküldött műszaki jelentés, majd hozzáteszi: bár az északi szél hatására valóban úgy tűnhet, hogy visszafelé folyik a víz, erre nagy mennyiségben nincs lehetőség. A mederviszonyok ezután hosszú ideig változatlanok, a belterületi szakaszkarbantartott, viszonylag mély, és csak nagyon lassan emelkedik déli irányban. A jelentés tartalmazza, hogy mivel a víz eredetét a domborzaton kívül a színe is jelzi, egyértelmű, hogy nincs vízkivét a szakaszon. A torkolattól 450 méterre található egy olaj- és szennyeződésfogó műtárgy; ettől délre a víz színe barnás-sárgás, míg északra, a Balaton felé tisztább. A nagymértékű visszafolyást a víz színe sem jelzi, a domborzat pedig lehetetlenné teszi. A szakemberek a csatorna mentén haladva a fonyódi halastórendszer déli végéig nem találtak semmilyen szivattyúzásra utaló nyomot. Szűcs Tibor a mély merülésű vitorlások azokat sem tudják majd a szezon végeztével megközelíteni kotrás híján. Kotrási igény tehát bőven akad és szerencsére területeket is találtunk hozzá. Most például Fűzfő és Balatonkenese között a kőszórás és a sínek közötti MÁV-ingatlant töltjük, ahová tizenötezer köbméter iszap fér. A vezérigazgató arról is beszélt: a közeljövőben kerül a parlament szakbizottsága elé a balatoni vitorláskikötők témaköre, s ennek részeként kerülhet szóba a kikotort iszap újrahasznosítása ipari, mező- gazdasági célokra. Az, hogy a víz a kikotort iszap helyére folyik, emiatt tovább csökken a vízszint, olyan gyermeteg, hogy erre komoly szakember jóérzésből nem mond semmit - reagált egy hozzáértő Illés államtitkár szavaira. Megkérdeztük a hangját már a Duna-körben is hallató környezetvédőt, a tél kivételével Balatonföldváron élő Hajó- sy Adrienne-t is, aki utánanézett és arra jutott: nincs rá adat, hogy ki, mikor, hol és mennyit kotort. Egy árva 2003-as, már hatályon kívüli kormányhatározat írja a középtávú tervek között, hogy a Keszthelyi-öbölben lepelkotrást és a Szigligeti-öbölben kotrást kell végezni, valamint ki kell alakítani a zagykazettákat. Hogy milyen pénzből, arról nem szól. - A kotrás ügyét balladai homály takarja, ám az elmúlt hónapokban tartott Balaton-konferenci- ákon rendre előjött a legfontosabb teendők között a mederkotrás és ami fontos, szakemberek részéről - mondta Hajó- sy Adrienné. - Ami tény: a Balaton vízminősége 1995 óta jó, köszönhetően a múlt század nyolcvanas éveiben kezdődött intézkedés-sorozatnak, amely az eutrofizáció (elnövénye- sedés) csökkentését célozza. A legfontosabb beavatkozások: a Kis-Balaton tározó kialakítása, szennyvíz-tisztítás és kivezetés a vízgyűjtőről, a térség műtrágya-felhasználásának csökkentése, no meg a kotrás. Erre a foszforterhelés csökkentése miatt is szükség van. Ezzel ellentétes szakvéleményről ez idáig nem hallottam. ■ Fónai Imre Itt a Balaton, hol a Balaton? Nem lopják ki a vizet a tóból, ezt igazolják a szakértői mérések Tómeder a magasból. H. Szabó Sándor (ORFK) fotóin ezt láttuk a nyáron VAS ANDRÁS PUBLICISZTIKÁJA Lomeltakarítás hogy csókolna nyakon az El- ton John! - üvöltött fel Fülöpke, amikor Tomika kezéből másodszor csúszott ki a bárpult felső, azaz könyöklőrésze. A hajdani serdülő megyebajnoki ötödik lepkesúlyú birkózó ezek után meglehtősen érdekes pózban, jobb kezével bal lábfejét fogva körbecsámpázta a má- riafürdői, a törzsvendégek körében csak Lerakatként emlegetett egység kerthelyiségének szabad részeit, miközben néhány olyan odavetett gondolattal bombázta Tomikát, hogy Bazalt, a Kárpát-medence koronázatlan szitokbajnoka - az augusztus 20-i tűzijáték alatt afféle kései Cyranóként fogadásból negyvenhét verziót mondott a látványpolitizálása, s egyik sem bírná el a nyomda- festéket... - is megnyalta a szája szélét, ami nála az elismerés vagy az újabb fröccs igénye jelének számított. Tomika viszont berögzült mozdulattal kapkodott az oldalához, szerencsére a főtörzzsel együtt évekkel ezelőtt nyugalomba vonult a gumibotja is, melyről azonban hallottunk egy, s mást, s állítólag gazdája értő kezelőjének bizonyult anno, bár Tomikából nehéz volt bármit is kihúzni ebben a témában a 70-80-as évekről, szökő- évente egyszer, amikor a kelleténél több vonyarci hegyié csúszott le a torkán, már-már d’ar- tagnani vagy fanfani magasságokba emelte magát. nem mellékesen Fülöpkét amúgy is kevéssé kedvelte, egyfelől nem számított tüke helyi nyaralónak, hiszen Fenyves-alsóról kerekezett át gyakorta, másfelől politikailag is a lehető legtávolabbra álltak egymástól - Tomika borból is csak vöröset volt hajlandó inni... -, s bizonyos maligánfok felett ezt igen hevesen közölték is egymással. az utolsó szeptemberi hétvégén is csak András mama miatt kerültek ilyen közel egymáshoz: a Lerakat úrnője ugyanis elhatározta, bár az egység bútorzatát még fér- jeurától örökölte - a nevével együtt... -, mégis megválik tőle. Ennek megfelelően törzsgárda a nyári szezon lecsengte után nagyjából minden hétvégén bútorbúcsúztató összejöveteleket tartott, ahol egyfelől kedvére fúrhatta-faraghatta a hetvenes évek elején készített alkalmatosságot, másfelől részt vehetett az újdonat tervek elkészítésében. András mamán persze látszott, a határidő közeledtével mindinkább visszatáncolna, ugyanis reménye, hogy valaki elteszi emlékbe a pultot, messze nem vált valóra - bár Csim- bi egyszer bejelentette, elvinné, mert kiváló gyújtósnak, s a helyzetet csak Berci, a koleri- kus kanizsai pedagógus mentette meg, aki gyorsan rendelt Csimbi számlájára egy stend- hali kört - vörös spiccért és fekete felest mindenkinek -, mielőtt András mama szíve facsa- rodván a kétdecis mérőkanállal el nem magyarázza Csimbinek, mennyit is ér a részvétlenség csimborasszója... A régi pultnak szeptember végére, a máriafürdői lomtalanításra telt ki a becsülete, s mindenki tudta, lezárult egy fejezet a Lerakat életében. Ki- hordtuk a kacska lábú asztalokat, a meggörbült vasszékeket - melyek legendás téli napokon fakutyaként szolgáltak -, s Bazalt, minden kő értő szab- dalója precíz mozdulatokkal véste fel a linóleumot, mely ha mesélni tudott volna az elmúlt négy évtizedről, még a sírköves is pirulva bujdokolt volna el, pedig ennek Berci szerint akkora volt az esélye, mint Vo- na Gábor bármicvójának... a bútorok után a lambéria került sorra, Jenő bá, a marcali kőműves és Jancsi, a meszteg- nyői vállalkozó feszegették le sokszor vakolatostól, ám amikor a falakat díszítő, s a pult alsó részéből előkerült régi képeket vették volna sorra, Lajos, a filozofikus hajlamú informatikus, a stendhali kör atyja szépen kivette Jenő bá kezéből a berámázott régi Zselic üdítős és Balatoni Világos plakátot, a Lerakat fejelőbajnok csapatát, s megannyi születés- és névnapot, legénybúcsút, disznótort, keresztelőt, nyugdíjba vonulást és diplomaosztót, vagy csak egyszerű nyári estéket megörökítő fakult fotókkal egyetemben elkezdte őket bepakolni egy nagy ládába. ezek maradnak - jelentette ki, s körbepillantott. - A múltat végképp letörölni - tette hozzá, s akkurátusán dörgölni kezdte a képeket Fülöpke levezett pólójával...
