Somogyi Hírlap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

2012-09-06 / 209. szám

MEGYEI KÖRKÉP 5 2012. SZEPTEMBER 6., CSÜTÖRTÖK Mindenkinek adósa lett az életéért verselő egykori állami gondozott Mind a tizenhárom nevelőszülő hozzátett ahhoz, ami végül lett belőle Tizenöt éves koráig tizen­három nevelőszülőnél élt. Közülük kettőnél olyan rövid ideig, hogy a nevüket sem tudja. Mégis azt mondja, úgy érzi, mindegyikőjüknek adó­sa egy kicsit. Márkus Kata A kaposvári Tóth Károly az általá­nos iskola befejezéséig élt cigány- családnál, fuvarosnál, özvegyasz- szonynál, gyári munkásnál, vas­utasnál, kisparasztnál, kulák- nál. A legrövidebb idő két-három hét volt, amit egy nevelőszülőnél töltött, a leghosszabb 18-20 hó­nap. Összesen két olyan hely volt, ahol szeretett volna maradni. Ta­lán azért, mert ott adtak neki ele­get enni. A többi helyen minden­hol éhezett.- Sehova nem azért vitték ki a gye­reket, hogy jól etessék, iskolába já­rassák - mondta Tóth Károly. - Hanem azért, mert járt érte pénz, és segíteni kellett a családban.- Nem csoda hát, hogy sok helyen bántották.- Az első helyemen volt két idős asszony, azoknak volt négy tyúk­juk. Azok eltojtak valahova, a ku­tya megtalálta a tojásokat, és me­gette. Én meg a patakparton meg­találtam a kacsák tojásait. Ha­za nem mertem vinni, mert gon­doltam, hogy nem kapok belőle, így a szomszédba vittem. A felé­ből, harmadából nekem is sütöt­tek rántottát, s nekik is maradt be­lőle. Ezt persze csak ketten tud­tuk, a szomszédasszony, meg én. Egyszer aztán elfelejtkeztem a to­jásokról, amiket a zsebembe tet­tem, s elkezdtünk játszani a vető­géppel. Az odaütötte a tojásokat, ami folyt végig a lábamon. A tár­sam rögtön beárult: megvan ám, hova lesz a tojás, a Karcsi ellopja. Erre az egyik asszony úgy ütött fa­kanállal, hogy tiszta búb volt a fe­jem. A másik meg szíjjal vert Ad­dig ütöttek, amig el nem ájultam. Majd kihajítottak az udvarra, mint egy kutyát. Aztán túladtak rajtam. Anélkül, hogy megkérdezték vol­na, tényleg én loptam-e.- Erre aztán az volt a válasz, hogy el­szökött?- Nyolcvan százalékban való­ban én szöktem meg, mert nem adtak enni vagy bántottak ok nél­kül. Ilyenkor aztán valahol kikö­töttem, közben a nevelőszülők mentek panaszkodni, hogy meg­szökött a gyerek. Mert azért fele­lősséggel is járt az állami gondo­zott nevelése. Amikor aztán meg­találtak, addig intézetben voltam, amíg nem találtak új helyet szá­momra. A legjobb helyem egyéb­ként akkor volt, amikor nem tud­tak elhelyezni nevelőszülőknél, s gyorsan betettek egy szociális ott­honba, öregek közé. Ott én jártam bevásárolni az időseknek édessé­get, s mindig kaptam egy szem cukrot, egy kis csokit- A leghosszabb időt egy cigány csa­ládnál húzta ki.- A cigányszögben laktam, ott mindenki cigány volt. De ennek is volt előnye: a gombákat nagyon ismertem. Két krumpli volt a reg­gelim, decemberben mezítláb, rö­vid nadrágban mentem iskolába. A krumplit akkor ettem meg, ami­kor az iskolába értem, mert addig melegítette a lábamat. Innen aztán Sajószentpéterre kerültem. Ez volt az a hely, ahol maradtam volna. Igaz, ruhát nem vettek, de rendes helyen aludtam, adtak eleget enni, még tízórait is. Amiről addig éle­temben nem is hallottam.- Innen miért kellett mennie?- Szerintem nem teljesítettem a munkanormát. Meg nem men­tem el templomba, s ezt főben já­ró bűnnek tekintették. Szóval el­küldték a templomba, én meg be­mentem a híd alá játszani. Közben pókhálós lett a hátam. Amikor az­tán jöttek ki a templomból, még azt is megkérdeztem, mit mondott a pap, hogy otthon el tudjam mon­dani. Mégis tudták, hogy nem vol­tam a templomban, a pókháló le­buktatott. Aztán Nagybarcára ke­rültem, majd egy gyári munkás­hoz, s egy vasutashoz. Volt, ahol csak fát kellett volna hordani, máshol vizet, de hát bizony köny- nyebb volt a barátokkal játszani. Nem csináltam meg.- Abaújszántón öt helyen is volt.- Köztük egy özvegyasszony­nál, aki évente vett egy disznót, összespórolta az árát. Akkor még lehetett a nyugdíjból spórolni. S a húsnak egy évig ki kellett tarta­nia. Ketten voltunk az asszonynál állami gondozottak, de nagyon keveset kaptunk enni, éheztünk örökké. így aztán, amikor egyszer elment otthonról, bementünk a spájzba, felgyújtottuk a villanyt, Sorsa is nevelte. Tóth Károly vallja, mindenkinek kellett ahhoz tennie, hogy élete során időről időre továbblépjen lakmároztunk. Igen ám, de a nő visszanézett, látta, hogy ég a vil­lany a spájzban. lói elhupált ben­nünket, majd továbbadott. Aztán egy kulák családhoz kerültem, ez volt a második hely, ahol eleget ad­tak enni. Az asszony szeretett, de ott is kitelt a becsületem.- A szüleit nem is ismerte?- Húszéves koromban megke­resett az anyám. Akkor hallottam először, hogy van egy nővérem is, aki szintén nevelőszülőknél ne­velkedett. Az anyámmal egyszer beszéltem, feltettem neki a kér­dést hogy kerültem intézetbe, ed­dig miért nem keresett, pedig egy zacskó cukorral el tudott volna édesgetni?! Mire az anyám: nagy volt a szegénység. Aztán én: de bezzeg annak idején a szalmaka­zalban b....ni biztos jó volt. Ennyi volt a találkozásom az anyámmal.- Mennyire volt a maga hibája a 13 nevelőszülő 15 év alatt?- Harminc százalékban biz­tos én voltam az oka; rossz vol­tam, nem fogadtam szót. Ám ez adódott a helyzetemből. Viszont a szülőnek is felróható, ha a gye­rek neveletlen. Az alapvető baj egyébként az volt, hogy nem ad­tak eleget enni.- Ez mély nyomot hagyott ma­gában.- Biztosan. Most viszont má­sokat sajnálok. Engem ugyan­is nem lep meg, hogy nem lehet kijönni manapság a nyugdíjból. Én éheztem, nekem az a viszo­nyítási alap. Azoknak viszont, akik a Kádár-rendszerben él­tek, s biztosítottnak láttak min­dent, azoknak nehezebb.- Aztán elkezdett verseket írni.- Másfél éve. Egyszer feléb­redtem, s eszembe jutott két mondat. De lusta voltam leírni. Az többet vissza nem jött. Hej, imádkoztam, csak még egyszer jöjjön két mondat. S jött, megint hajnalban. Azt már nem hagy­tam ki. Azóta ez az időtöltésem.- Ha lehetne, csinálna másként valamit, mint ahogy tette?- Egy valamit. A technikum után jogi pályára készültem, ez megfeneklett. Mert az isko­Tóth Károly 1940-ben született Sátoralja­újhelyen. 1957-ig vájártanuló Perecesen. 1959-ben bányaipari technikumot végzett Miskolcon. 1965- ben került Kaposvárra munkásszállásra. Dolgozott a téglaiparban, az ÁFOR-nál, a Kaposgépnél, a ruhagyárban. 1966- BAN MEGNŐSÜLT, egy fia született. Egy 17 éves lányuno­kája van. Kutya-sors ...„Enni azért néha kapok Hadd ne mondjam - mily falatok Egyszer aztán ezt sem adták Szűrömet meg jól kirakták. Kóbor kutya lett belőlem Mindent elvettek most tőlem Szállást, étket, biztonságot így róhatom a világot. ”... (TÓTH KÁROLY) Iában azt mondták, neked van egy szakmád, végzettséged, a jo­gi pályára pedig azok mennek, akiknek nincs semmi végzettsé­gük. Pedig jó jogász lettem vol­na. Szorgalommal képes lettem volna mindent megtanulni. Ta­lán ezért is hagyott örök tüskét bennem, amikor a munkahelye­men kihagytak a fizetésemelés­ből, mondván: én is ugyanúgy elvégezhettem volna egy egyete­met mint a többiek. Nem tudták, hogy én az ágy alatt tanul­tam. Egyébként mindig iri­gyeltem azokat, akik tehet­ségesek voltak valamiben és elherdálták. Talán, ami most beütött a versírással, az a te­hetség szikrája, és ezt nem engedem el.- Valaha megkereste valame­lyik nevelőszülőjét?- Többet is. Ekkor persze már mindegyikőjükkel más volt a viszony. Ekkor már so­ha nem esett szó arról, hogy annak idején mennyit adtak nekem enni. Mégis valahogy úgy érzem, én mindenkinek adósa vagyok. Mert minden­kinek kellett valamit tenni azért, hogy tovább tudjak lépni. Persze a döntés mindig rajtam állt, S volt, hogy jól döntöttem, és olyan is, hogy rosszul. Gyertyagyújtással emlékeztek Karácsony Tamásra tiszteletadás A színház dolgozói, barátok, ismerősök búcsúztak a tragikusan elhunyt művésztől Gördülékeny regisztráció Somogybán ► Folytatás az 1. oldalról Kaposváriak és szennaiak - hi­szen mindkét közösség magáé­nak érezte -, eljöttek, hogy em­lékezzenek. Lázi-dombiak és a műszak, kellékesek és ügye­lők, egykori és mai színészkol­légák, olyanok, akik évtizede­ket töltöttek el vele a kaposvári színházban, fiatalok, akik csak néhány éve ismerték, szerették, s olyanok is, akik csak a szín­padon találkoztak vele. Kisírt szemekkel, a könnyeiket nap­szemüveg mögé rejtve búcsúz­tak. Fejet hajtottak a barát, a színész, a zenész, a kolléga, az ember előtt. Egy jó ember előtt... ■ Vas A. Gyertyát gyújtott a direktor is Jelenlegi és egykori munkatársai is eljöttek, hogy leróják tiszteletüket Karácsony Tamásra emlékeztek jelentkezők Érezhetően fel­gyorsult az agrárkamarai re­gisztráció Somogybán. A helyi szervezet munkatársai nagyjá­ból 10 ezer jelentkezőre számí­tanak. Szeptember 30-ig kell jelentkezniük a jogszabályban felsorolt személyeknek, társa­ságoknak. Az előírások szerint ötezer forint a regisztrációs díj. A jelentkezők számának ösz- szesítése folyamatban van, ezt Budapesten végzik. Mészáros József agrárkamarai koordiná­tor rámutatott: minden segítsé­get megadnak a gazdálkodók­nak. Azt kívánják elérni, hogy a regisztráció zökkenőmentes legyen, az érintettek tartsák a határidőt.. ■ Harsányi M. > * i I

Next

/
Thumbnails
Contents