Somogyi Hírlap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
2012-09-06 / 209. szám
MEGYEI KÖRKÉP 5 2012. SZEPTEMBER 6., CSÜTÖRTÖK Mindenkinek adósa lett az életéért verselő egykori állami gondozott Mind a tizenhárom nevelőszülő hozzátett ahhoz, ami végül lett belőle Tizenöt éves koráig tizenhárom nevelőszülőnél élt. Közülük kettőnél olyan rövid ideig, hogy a nevüket sem tudja. Mégis azt mondja, úgy érzi, mindegyikőjüknek adósa egy kicsit. Márkus Kata A kaposvári Tóth Károly az általános iskola befejezéséig élt cigány- családnál, fuvarosnál, özvegyasz- szonynál, gyári munkásnál, vasutasnál, kisparasztnál, kulák- nál. A legrövidebb idő két-három hét volt, amit egy nevelőszülőnél töltött, a leghosszabb 18-20 hónap. Összesen két olyan hely volt, ahol szeretett volna maradni. Talán azért, mert ott adtak neki eleget enni. A többi helyen mindenhol éhezett.- Sehova nem azért vitték ki a gyereket, hogy jól etessék, iskolába járassák - mondta Tóth Károly. - Hanem azért, mert járt érte pénz, és segíteni kellett a családban.- Nem csoda hát, hogy sok helyen bántották.- Az első helyemen volt két idős asszony, azoknak volt négy tyúkjuk. Azok eltojtak valahova, a kutya megtalálta a tojásokat, és megette. Én meg a patakparton megtaláltam a kacsák tojásait. Haza nem mertem vinni, mert gondoltam, hogy nem kapok belőle, így a szomszédba vittem. A feléből, harmadából nekem is sütöttek rántottát, s nekik is maradt belőle. Ezt persze csak ketten tudtuk, a szomszédasszony, meg én. Egyszer aztán elfelejtkeztem a tojásokról, amiket a zsebembe tettem, s elkezdtünk játszani a vetőgéppel. Az odaütötte a tojásokat, ami folyt végig a lábamon. A társam rögtön beárult: megvan ám, hova lesz a tojás, a Karcsi ellopja. Erre az egyik asszony úgy ütött fakanállal, hogy tiszta búb volt a fejem. A másik meg szíjjal vert Addig ütöttek, amig el nem ájultam. Majd kihajítottak az udvarra, mint egy kutyát. Aztán túladtak rajtam. Anélkül, hogy megkérdezték volna, tényleg én loptam-e.- Erre aztán az volt a válasz, hogy elszökött?- Nyolcvan százalékban valóban én szöktem meg, mert nem adtak enni vagy bántottak ok nélkül. Ilyenkor aztán valahol kikötöttem, közben a nevelőszülők mentek panaszkodni, hogy megszökött a gyerek. Mert azért felelősséggel is járt az állami gondozott nevelése. Amikor aztán megtaláltak, addig intézetben voltam, amíg nem találtak új helyet számomra. A legjobb helyem egyébként akkor volt, amikor nem tudtak elhelyezni nevelőszülőknél, s gyorsan betettek egy szociális otthonba, öregek közé. Ott én jártam bevásárolni az időseknek édességet, s mindig kaptam egy szem cukrot, egy kis csokit- A leghosszabb időt egy cigány családnál húzta ki.- A cigányszögben laktam, ott mindenki cigány volt. De ennek is volt előnye: a gombákat nagyon ismertem. Két krumpli volt a reggelim, decemberben mezítláb, rövid nadrágban mentem iskolába. A krumplit akkor ettem meg, amikor az iskolába értem, mert addig melegítette a lábamat. Innen aztán Sajószentpéterre kerültem. Ez volt az a hely, ahol maradtam volna. Igaz, ruhát nem vettek, de rendes helyen aludtam, adtak eleget enni, még tízórait is. Amiről addig életemben nem is hallottam.- Innen miért kellett mennie?- Szerintem nem teljesítettem a munkanormát. Meg nem mentem el templomba, s ezt főben járó bűnnek tekintették. Szóval elküldték a templomba, én meg bementem a híd alá játszani. Közben pókhálós lett a hátam. Amikor aztán jöttek ki a templomból, még azt is megkérdeztem, mit mondott a pap, hogy otthon el tudjam mondani. Mégis tudták, hogy nem voltam a templomban, a pókháló lebuktatott. Aztán Nagybarcára kerültem, majd egy gyári munkáshoz, s egy vasutashoz. Volt, ahol csak fát kellett volna hordani, máshol vizet, de hát bizony köny- nyebb volt a barátokkal játszani. Nem csináltam meg.- Abaújszántón öt helyen is volt.- Köztük egy özvegyasszonynál, aki évente vett egy disznót, összespórolta az árát. Akkor még lehetett a nyugdíjból spórolni. S a húsnak egy évig ki kellett tartania. Ketten voltunk az asszonynál állami gondozottak, de nagyon keveset kaptunk enni, éheztünk örökké. így aztán, amikor egyszer elment otthonról, bementünk a spájzba, felgyújtottuk a villanyt, Sorsa is nevelte. Tóth Károly vallja, mindenkinek kellett ahhoz tennie, hogy élete során időről időre továbblépjen lakmároztunk. Igen ám, de a nő visszanézett, látta, hogy ég a villany a spájzban. lói elhupált bennünket, majd továbbadott. Aztán egy kulák családhoz kerültem, ez volt a második hely, ahol eleget adtak enni. Az asszony szeretett, de ott is kitelt a becsületem.- A szüleit nem is ismerte?- Húszéves koromban megkeresett az anyám. Akkor hallottam először, hogy van egy nővérem is, aki szintén nevelőszülőknél nevelkedett. Az anyámmal egyszer beszéltem, feltettem neki a kérdést hogy kerültem intézetbe, eddig miért nem keresett, pedig egy zacskó cukorral el tudott volna édesgetni?! Mire az anyám: nagy volt a szegénység. Aztán én: de bezzeg annak idején a szalmakazalban b....ni biztos jó volt. Ennyi volt a találkozásom az anyámmal.- Mennyire volt a maga hibája a 13 nevelőszülő 15 év alatt?- Harminc százalékban biztos én voltam az oka; rossz voltam, nem fogadtam szót. Ám ez adódott a helyzetemből. Viszont a szülőnek is felróható, ha a gyerek neveletlen. Az alapvető baj egyébként az volt, hogy nem adtak eleget enni.- Ez mély nyomot hagyott magában.- Biztosan. Most viszont másokat sajnálok. Engem ugyanis nem lep meg, hogy nem lehet kijönni manapság a nyugdíjból. Én éheztem, nekem az a viszonyítási alap. Azoknak viszont, akik a Kádár-rendszerben éltek, s biztosítottnak láttak mindent, azoknak nehezebb.- Aztán elkezdett verseket írni.- Másfél éve. Egyszer felébredtem, s eszembe jutott két mondat. De lusta voltam leírni. Az többet vissza nem jött. Hej, imádkoztam, csak még egyszer jöjjön két mondat. S jött, megint hajnalban. Azt már nem hagytam ki. Azóta ez az időtöltésem.- Ha lehetne, csinálna másként valamit, mint ahogy tette?- Egy valamit. A technikum után jogi pályára készültem, ez megfeneklett. Mert az iskoTóth Károly 1940-ben született Sátoraljaújhelyen. 1957-ig vájártanuló Perecesen. 1959-ben bányaipari technikumot végzett Miskolcon. 1965- ben került Kaposvárra munkásszállásra. Dolgozott a téglaiparban, az ÁFOR-nál, a Kaposgépnél, a ruhagyárban. 1966- BAN MEGNŐSÜLT, egy fia született. Egy 17 éves lányunokája van. Kutya-sors ...„Enni azért néha kapok Hadd ne mondjam - mily falatok Egyszer aztán ezt sem adták Szűrömet meg jól kirakták. Kóbor kutya lett belőlem Mindent elvettek most tőlem Szállást, étket, biztonságot így róhatom a világot. ”... (TÓTH KÁROLY) Iában azt mondták, neked van egy szakmád, végzettséged, a jogi pályára pedig azok mennek, akiknek nincs semmi végzettségük. Pedig jó jogász lettem volna. Szorgalommal képes lettem volna mindent megtanulni. Talán ezért is hagyott örök tüskét bennem, amikor a munkahelyemen kihagytak a fizetésemelésből, mondván: én is ugyanúgy elvégezhettem volna egy egyetemet mint a többiek. Nem tudták, hogy én az ágy alatt tanultam. Egyébként mindig irigyeltem azokat, akik tehetségesek voltak valamiben és elherdálták. Talán, ami most beütött a versírással, az a tehetség szikrája, és ezt nem engedem el.- Valaha megkereste valamelyik nevelőszülőjét?- Többet is. Ekkor persze már mindegyikőjükkel más volt a viszony. Ekkor már soha nem esett szó arról, hogy annak idején mennyit adtak nekem enni. Mégis valahogy úgy érzem, én mindenkinek adósa vagyok. Mert mindenkinek kellett valamit tenni azért, hogy tovább tudjak lépni. Persze a döntés mindig rajtam állt, S volt, hogy jól döntöttem, és olyan is, hogy rosszul. Gyertyagyújtással emlékeztek Karácsony Tamásra tiszteletadás A színház dolgozói, barátok, ismerősök búcsúztak a tragikusan elhunyt művésztől Gördülékeny regisztráció Somogybán ► Folytatás az 1. oldalról Kaposváriak és szennaiak - hiszen mindkét közösség magáénak érezte -, eljöttek, hogy emlékezzenek. Lázi-dombiak és a műszak, kellékesek és ügyelők, egykori és mai színészkollégák, olyanok, akik évtizedeket töltöttek el vele a kaposvári színházban, fiatalok, akik csak néhány éve ismerték, szerették, s olyanok is, akik csak a színpadon találkoztak vele. Kisírt szemekkel, a könnyeiket napszemüveg mögé rejtve búcsúztak. Fejet hajtottak a barát, a színész, a zenész, a kolléga, az ember előtt. Egy jó ember előtt... ■ Vas A. Gyertyát gyújtott a direktor is Jelenlegi és egykori munkatársai is eljöttek, hogy leróják tiszteletüket Karácsony Tamásra emlékeztek jelentkezők Érezhetően felgyorsult az agrárkamarai regisztráció Somogybán. A helyi szervezet munkatársai nagyjából 10 ezer jelentkezőre számítanak. Szeptember 30-ig kell jelentkezniük a jogszabályban felsorolt személyeknek, társaságoknak. Az előírások szerint ötezer forint a regisztrációs díj. A jelentkezők számának ösz- szesítése folyamatban van, ezt Budapesten végzik. Mészáros József agrárkamarai koordinátor rámutatott: minden segítséget megadnak a gazdálkodóknak. Azt kívánják elérni, hogy a regisztráció zökkenőmentes legyen, az érintettek tartsák a határidőt.. ■ Harsányi M. > * i I
