Somogyi Hírlap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
2012-09-30 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 37. szám
2012. SZEPTEMBER 30., VASÁRNAP INTERJÚ 7 kemény Dénes Azt mondja, sikereinek legfontosabb összetevője a csapat lelke és játékosainak tudása volt. Nem fáradt el, tudná tovább irányítani a válogatottat, de úgy érzi, a fiainak most nagyobb szükségük van rá, mint a pólónak. Bármihez kezd is, hasonló örömöt vár tőle, mint amit a kapitányságtól kapott. MIÓTA KIMONDTAM, KEZDEM MEGSZOKNI Elkezdeni pont annyi lelki gyötrelem kellett, mint most abbahagyni - ezt mondja döntéséről Kemény Dénes, a pólóválogatott búcsúzó szövetségi kapitánya. Hogy mihez kezd, később dönti el, csak abban biztos: akár vízilabda lesz, akár más, olyan örömmel és eredményességgel szeretne ezután is dolgozni, ahogy eddig. Fábos Erika- Hogyan születik meg egy ilyen döntés? Egyszer csak úgy ébredt fel, hogy tudta?- Nem, egyszer csak úgy feküdtem le, hogy már tudtam.- Mikor?- Múlt csütörtökön.- Mi történt addig? Hullámzott, már úgy érzezte döntött, de meg-meggondolta magát?- Napról napra erősödött bennem, aztán eldőlt. Amikor pedig valamit eldöntők, akkor any- nyi, azon már nem változtatok. Az ember, ha döntéshelyzetbe kerül, tisztában van azzal, mi szól mellette és ellene, és ha nem merül fel újabb információ, nincs ami változtasson egy racionálisan meghozott döntésen. Amikor ekkora érzelmek vannak körülötte, akkor persze nehezebb. Sok nehéz pillanat és álmatlan éjszaka volt benne.- Aztán mégis eljött a pillanat, amikor tudta, hogy megszületett a visszavonhatatlanul végleges elhatározás?- Valahogy így. Színtiszta volt a döntés, mint egy könnycsepp. A szívem persze még próbálkozott, de győztem.- Győzni meg nyerni nem ugyanaz.- Valóban, de annak az esélyét már most megnyertem, hogy tartalmasabban és szebben élhetem ezentúl a családi életemet. Van három fiam: Kristóf és Viktor felsőfokú tanulmányokat folytat, Márk pedig jövőre kezdi az általános iskolát, sok még a felelősségem, szeretnék többet velük lenni, elindítani őket az életben.- Volt hasonlóan nehéz döntés az életében?- Tizenhat évvel ezelőtt elkezdeni ugyanilyen nehéz volt, csak akkor éppen fordított volt a dilemma. Comóban, Európa legszebb tóparti kisvárosában éltünk két órára a tengertől, fél órára a sípályáktól, két kisgyerekkel, remek egzisztenciával. Nagyon szerettem a munkámat, ott nem csak edző voltam, állatorvosként is dolgozhattam. Emlékszem, amikor Olaszországban élő magyarként kipirult arccal álltam a tévé előtt, és majd’ kiugrott a szívem a helyéről a magyar olimpiai aranyérmeket látva. A lehetőség, hogy ugyanezt az élményt én adhatom sok millió magyarnak a világon, irracionálissá tett: feladtam mindent, és hazaköltöztem. Megélhetési célból semmit nem fogok csinálni. Csak olyant, amiben - ahogy eddig - meggyőződésem szerint tudok teljesíteni, és örömöt szerez Nem bántam meg, és remélem, ezt sem fogom.- Most fáj?- Eléggé. Túdtam, hogy megvisel majd, de amióta kimond- tam, még jobban fáj, mert saját érzelmeim ütköznek azokkal a hihetetlen töltésű, szeretetteljes impulzusokkal, amelyek az elmúlt napokban értek.- A magyar válogatott 29 világ- versenyen indult, és 24 alkalommal éremmel tért haza az ön irányításával. Ebből a sok sikerből van kedvenc pillanata?- Nagyon sok ilyen volt, és most, hogy mindenki ezt kérdezi tőlem, mindig más villan be. Például amikor Pekingben a döntőt játszottuk, itthon vasárnap délelőtt volt, és később megtudtam, hogy a Hargitán egy szentmisén imádkoztak értünk. Egy kispap a szertartás közben folyamatosan forgatta az eredményt egy táblán, hogy láthassák a hívek. Mindig csodálatos élmény, hogy nemcsak a miénk ez a siker, hanem nemzetközi szintű. 16-17 éves lehettem, amikor először éltem ezt át. A Spartacusban játszottam, és amikor Kolozsváron meccsel- tünk, tömegével jöttek a szurkolók nemzetiszínű csokrokkal, piros-fehér szirmú és zöld levelű virágokkal a lelátóra.- Elfáradt?- Nem erről van szó. Túdnám még csinálni. Nagyon lelkesen fogtam hozzá a következő időszak tervezéséhez. De ahogy az évek múlnak, egyre nehezebben tölti fel magát az ember, hiszen az ingerek, a feszültségek kumulálódnak. Szükséges volt, hogy ezt átlássam és abból induljak ki, tudok-e még olyan friss lenni, mint Sydney előtt voltam; hogy akár négy, akár nyolc évet tudok-e még azon a szinten működni, ami a játékosok és a szurkolók érdeke.- Azért gondoltam, hogy elfáradt, mert átlag szurkolói nézőpontból úgy tűnik, hogy egy meccs az egy edző számára komoly stressz- forrás, mely bizonyára nagyon kimerítő.- Egy edző számára a meccs egy feladat, ott folyamatosan van tennivaló: figyelni és dönteni kell. A meccseket megelőző 48 óra, vagy a felkészülési időszak sokkal nagyobb lelki teher. Rengeteg a döntés és nagyon sokat kell emberileg, szakmailag adni magából egy edzőnek, miközben még nem tudja pontosan, hogy amit elképzel, az működik-e. A meccsen ez gyorsan kiderül, és ha látja, hogy megy a játék, kisebb a stressz. Persze amikor az derül ki, hogy nem voltak jók a döntések, nem volt elég az a munka, amit a meccs előtt elvégzett, az nagyon rossz.- Londonban volt ilyen érzése?- Rengeteg olyan döntésem volt, amelyekre az ötödik hely Kemény Dénes 1954. június 14-én született. Válogatott vízilabdázó, edző, állatorvos. edzői munkája mellett a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának címzetes egyetemi docense. A MAGYAR VÁLOGATOTTAT 1997 és 2012 között vezette. OLIMPIA: arany (2000, 2004, 2008) világbajnokság: arany (2003), ezüst (1998, 2005, 2007). alapján azt mondhatjuk: nem volt jó.- Ha például Londonban is megszerzik az aranyérmet, most akkor is a búcsúról beszélgetnénk?- Kisebb lenne bennem a csalódottság, és ez biztosan adott volna egy komoly töltést, de azt hiszem, igen.- Annak, hogy a „Kemény-időkben" ennyire eredményes volt a pólóválogatott, van valami megfogalmazható titka?- A srácok lelke. Biros, Benedek, Koósz, Vári - és most direkt a régebbi játékosokat sorolom- nemcsak a nagyszerű sportélmény megtestesítői voltak, hanem amikor megszólaltak, az emberségük, az egyéniségük is példa volt. Amikor az athéni döntőt lefújták, és megkérdezett egy riporter, azt mondtam, annak örülök legjobban, hogy volt már kilenc aranyérmesünk, és lett négy új, mert azokkal a játékosokkal, akik még nem voltak olimpiai bajnokok, újra átélhetem ezt az örömöt. Kásás Tamás mellettem egy másik kamerába nyilatkozott akkor, és amikor már itthon voltunk, láttam, hogy szinte szó szerint ugyanezt mondta, hogy az neki a legnagyobb élmény, hogy annak a négy játékosnak látja a szemében ugyanazt az örömöt, amit ő már egyszer átélt. Ha ez így van egy csapatban, akkor a titokról nincs is sokat mit beszélni.- Ez egy szerencsés csillagállás volt, vagy ön - a karizmájával- bármilyen csapatból hasonló közösséget képes építeni?- Comóban annak idején egy középcsapat edzője voltam, ahol ha csupán a játékosok technikai tudását vesszük alapul, az a csapat kieshetett volna. Mindenki munka mellett vízilabdázott, de mivel mindenki kihozta magából a maximumot, a középmezőnyben tudtunk játszani. Nyilván van ehhez valamilyen képességem. De bármilyen minőségben dolgozhattam volna egy gyengébb játékosokból álló válogatottal, még jómagam sem tudom meg, milyen képességeim vannak edzőként. Ez azért tudott kiderülni, mert ilyen játékosaim voltak.- Amikor eldöntötte, hogy vége, elmondta a játékosainak, vagy a médiából tudták meg ők is?- Nem mondhattam el. Ez egy komoly döntés, és nem kockáztathattam, hogy idő előtt kiszivárog, és nem illendő módon lát napvilágot.- Nem is mondta el senkinek, mielőtt bejelentete?- Néhány órával a bejelentés előtt felhívtam a közvetlen munkatársaimat, a támogatóinkat és az edzőkollégákat.- Azt gondoltam, az édesapja volt az első.- Tulajdonképpen Fecsó volt az első, mert ő nagyon ismer és rájött, mondta is, hogy hülyeség. 81 évesen is nagy lélek, harcos fajta, és a szíve miatt ellenezte, mert ő most is arra hallgatott, mint ahogy egész életében. Én is harcos vagyok, de más harcolni meg százzal fejjel menni a falnak. Tudom a laboreredményeimet Peking óta, és van egy 6,5 éves kicsi gyerekem, akinek még sokáig szeretnék a szemébe nézni. Ez fontosabb, mint tovább harcolni.- Akkor nem figyelt ennyi ember a magyar vízilabdára, meg akik igen, azok is elfelejtették már, hogy Ifi évvel ezelőtt meglepetésre lett szövetségi kapitány. Sokan azt mondták, az édesapjának köszönhetően. így volt?- Nem. Volt három komoly erőtér akkor az elnökségben, és mindegyiknek volt egy erős jelöltje is. Engem Szívós István keresett meg - akivel játszottam egy csapatban, és aztán az edzőm is volt -, hogy vállaljam a jelöltséget, Salamon Ferivel ösz- sze is lobbizott pár szavazatot, de biztos olyan is szavazott rám, aki nem engem akart, hanem őket nem. így lettem kapitány. Ravasz egy helyzet volt, a 15 fős elnökségben 9 olyan ember ült, aki mást akart kapitánynak. Édesapámnak ebbe akkor nem volt olyan szinten beleszólása, hogy el tudta volna érni, de megakadályozni nyilván meg tudta volna; ha nem bízott volna bennem, azt biztosan nem akarta volna, hogy beégjek. Neki az az életszemlélete, hogy vagy magas szinten kell csinálni valamit, vagy sehogy.- A mostani helyzetben, a következő szövetségi kapitánynak milyennek kellene lennie?- Fiatalabbnak nálam...- Örülne, ha valamelyik volt játékosára esne a választás?- Az elmúlt időszak fontos játékosai közül jó néhány fiúnak van szakedzői végzettsége, és rengeteg tapasztalat szól mind a vízben, mind a pádon amellett, hogy az elmúlt 16 év sikereiből építkezzen tovább a válogatott, hiszen ez stabil háttér lehet, de ez csak a véleményem, dönteni nem én fogok.- Kemény Dénes után nem lesz könnyű.- Nem ettől lesz nehéz és kö- nyebb most, mint Peking után lett volna. Azért mondtam akkor, hogy gyáva dolog lett volna akkor felállni. Túdtam, hogy nehéz négy év vár ránk, ami a válogatott leendő keretét jelenti. Igazam is lett. Másrészt könnyebb helyzet egy olimpiai ötödik hely után építkezni, mint egy aranyéremhez viszonyít- gatni a teljesítményt. A kisebb sikerek is előrelépések lesznek, önbizalmat adhatnak, amelyből majd meríteni lehet, és ez alapja lehet annak a nyugodt munkának, melyre szüksége lesz az utódomnak.- Azt el tudja képzelni, hogy a következő évei nem a vízilabdáról szólnak?- Hogyne. Például imádtam állatorvoskodni is, 18 évig praktizáltam, de nem gondolkozom még azon, mi lesz. Előbb a döntésemet szeretném feldolgozni és kipihenni, aztán eldöntőm, hogyan tovább.- Mi alapján dönt a jövőjéről?- Sokféle funkciót ajánlottak az elmúlt hetekben nekem, van benne vízilabda is, más is. Egy biztos: megélhetési célból vagy kényszerből semmit nem fogok csinálni; csak olyant, amiben- ahogy eddig - meggyőződésem szerint tudok teljesíteni, és örömöt szerez. k
