Somogyi Hírlap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
2012-09-03 / 206. szám
14 VADASZAT 2012. SZEPTEMBER 3., HÉTFŐ A legszebb élmények a Dianákhoz kötik életmód Vadászott Habsburggal, tanított Hemingwayjel és sokat tanult az erdőben is a nőktől Fürjvadászaton Somogybán. Az a tapasztalat: ha nőkkel vadásznak a férfiak, akkor kevesebb a trágár beszéd, s ünnepélyesebb az esemény Bozóki László egy általa elejtett óriási barnamedvével, és egy őzzel Bozóki László keresztül-kasul bejárta Afrikát, s nem csak lőtt, fotózott is Vadászéletem alatt sok érdekes, különleges emberrel vadásztam, találkoztam. így gróf Széchenyi Zsigmondtól egészen Habsburg Mihály főhercegig, majd minden fontos emberrel, aki puskát forgatott, vagy a vadászattal kapcsolatban állt. Tanzániában titkára és fővadásza lehettem Nagy Endrének, akitől sokat tanultam, emberséget, szakmát, és ő végezte az „utolsó csiszolásokat” rajtam, így lettem az, ami vagyok. Diplomáciai testületek tagjait, államfőket vadász- tattam. Többek között az akkori Tanzánia államfőjét, Nyere- re elnököt, minisztereit és családját. Tanártársam volt a Mwe- kai Hivatásos Vadász Főiskolán Patrick Hemingway, a nagy amerikai író fia. Később, már itthon, a MAVAD németországi képviselőjeként Franz-Iosef StrauB bajor miniszterelnököt, meg az egész nyugatnémet kormányt (akkor ezt így mondták). Mégis, a legszebb emlékeim a hölgy vadászokhoz, a Dianákhoz kötődik. Azokkal, akikkel együtt vadászhattam vagy megismerhettem őket, esetleg csak a hírüket hallottam, de sugárzó aurájuk így is megérintett a távoli múltból. Egyúttal be kell vallanom, hogy „nőpárti” vagyok. Mindig többre tartottam egy-két szép hölgy társaságát, mint az esetlegesen alkoholos mámorban úszkáló, nagyotmondó, hangoskodó, „ki ha én nem”, és esetleg sznob férfiakét. Még két érvet tudnék felsorolni, hogy miért tartom nagyra a hölgy vadászokat: elsőként, hogy tudomásom szerint még női vadász nem okozott vadászbalesetet! Másodikként, hogy az eddigi találkozásaimon a hölgy vadászok mind, kivétel nélkül, kitűnő lövők voltak. Sokkal koncentráltabbak a golyólövésnél, mint az átlagos férfi vadászok. Talán mert női mivoltuk azt sugallja, hogy lelkiismeretesebben kell elengedniük azt a golyót, amely életeket vesz el. Ennek tudatában nem akarnak szenvedést, fájdalmat okozni. Nem csak ösztönből vadásznak mint mi, férfiak, hanem „érzésből, és érzéssel”! Ezt nagyon nagyra becsülöm bennük! Első kapcsolatom - ha csak plátói is volt, és sok-sok évvel a halála után történt -, hogy elzarándokoltam a Nairobi (Kenya) melletti Tania Blixen farmjára 1975-ben, első afrikai vadászutam végén. Ma is ugyanúgy van ott minden, mint mikor az írónő még élt, akinek könyvéből a nagysikerű film, a „Távol Afrikától” készült, mely hűen tükrözi a száz évvel ezelőtti Afrika életét és az akkori, még „igazi” afrikai vadászatot. Megismerhettem Joy Adam- sont, aki az Elza, A pettyes szfinx és más nagysikerű könyvek szerzője volt, melyekből szintén filmek készültek. Férjével, Gheorghe Adamson- nal járta Kenya rónáit, mentve a menthetőt, mindent, ami vad és eredeti volt számukra. Nagy Endrénél a Tanzániában töltött évek alatt ismertem meg egy csodálatos asszonyt, az akkor nyolcvanöt esztendős Márta Trappét. Amikor egy étkezés előtt először az asztalhoz segítve vezethettem az idős hölgyet, be akart mutatkozni nekem. De azt mondtam neki, hogy én tudom, ki ő: Margaret- ha Trappé, a legnagyobb afrikai hivatásos vadászhölgy legkisebbik lánya! Hálásan nézett rám, közben könnyei potyogtak, hogy van, aki tudja, még ha nem is német származású, hogy ki is volt az ő édesanyja. Ez a bátor „Fehér Vadász” hölgy, aki áz első volt ebben a Ha hölgy is vadászik velünk, akkor kevesebb az anyázás, ráadásul jól lőnek A sertéskaraj sem az üzletek hűtőpultjaiban terem A diana Vadászhölgy Klubból személyesen is megismerhettem a sugárzó mosolyú elnök asz- szonyt, Bán Beatrixet, a mindig komoly Bíró Gabriellát, a mosolygós, ragyogó szemű Angyal Mártát, vagy a szerény Gubritzky Máriát, az ötvösmester Eördögh Katalint, a fotós kíváncsi szemével világba néző Polster Gabriellát és a végtelenül intelligens Detky Jánosáé Jocika nénit, a csupa derű, jókat kacagó Sípos Istvánné Évikét, a magabiztos, csinos Mester- házyné Koncz Bernadettet, a frissdiplomás erdőmémök Juhász Lenkét, a vadászkürtös, ifjúsági vadásztáborokat szervező BótánéBatta Olgát, a mezőberé- nyi Vértes Katalint, aki egyedül is elindult Afrikát felfedezni, vagya Svédországban élő Kopeczkyné Zsuzsát, aki szintén nagy vadász, és biztos kezű golyólövő. Ha magunk között tudhatjuk Kun Edit elegáns alakját, vagy a művészi festményeiről és vadászfilmjeiről híres Ignácz Magdolnát, ünnepélyessé válik a hangulat. Mind-mind kiemelkedő egyéniségek, tisztelni- és szeretnivaló A Diana Vadászhölgy Klub tagjai indulás előtt. Jól bánnak a fegyverrel vadász hölgyek! És még sokukat, akiknek nevét, ha nem is tudom, de tisztelem mindnyájukat. amióta velünk, férfiakkal vadásznak, megtört egy „ betökösö- dött” állapot. Hölgy vadászaink gyönyörű új színt, életet és nagyon sok kultúrát, kulturált viselkedést hoztak a mai hazai vadászatba (aminek már éppen ideje volt!). Ha valamelyik hölgy vadászunk jelen van egy társas vadászaton, mindjárt kevesebb az „anyázás” a trágár szavak gyűjteményének használata. Szoli- dabbak lesznek férfitársaim, emberibbek és kulturáltabbak. Ezáltal a vadászat szebb, talán ünnepélyesebb lesz, elveszti zsákmányszerző, „állati” allűrjeit, s ezzel kicsit kirekeszti magából a bunkóság és a közönségesség jeleit. Mondhatnánk, hogy ember- és társadalombarátibb lett számomra. csak megjegyzem, mennyivel szebb lenne minden, ha az a sok okos nő, akit csak magam ismerek, kormányoznák ezt a világot! Biztos vagyok benne, hogy mindnyájan sokkal jobban és nyu- godtabban élnénk. szeretnénk azt a természetet, amit kaptunk apáinktól, nagyapáinktól, továbbadni gyerekeinknek, unokáinknak, hogy ők is tudjanak majd vadászni. Vad nélkül elképzelhetetlen számomra az igazi természet, mert a vad a természet szerves része, mondhatnánk indikátora, mert ahol a vad megél, ott az embernek is jó élni. Ha nem lesz vad a Földön, nekünk sem lesz érdemes itt élnünk! ezért is kérek minden vadászni vágyó hölgyet, hogy tanuljanak! Tegyék le a vadászvizsgát, és legyenek vadászok, mert szüksége van ennek a becsontosodott férfiak által uralt magyar vadászoknak arra, hogy megújuljon. Szükségünk van arra, hogy a társadalom széles rétegei elfogadjanak bennünket, vadászokat annak, amik vagyunk. Hogy a médiában ne csak csámcsogjanak rajtunk, vadászokon, ne csak bántsanak bennünket, hanem elismerjék, hogy mi voltunk az első természetvédők, és a média minden befeketítése ellenére ma is mi vagyunk az igazi természetvédők, még ha egyesek szerint agyonlövünk „mindent”. a vadász hölgyek szerintem jobban, hihetőbben be tudják bizonyítani bírálóinknak, hogy nincs igazuk! Mert gyakran megvádolnak bennünket, vadászokat légből kapott kitalációik- kal, csak azért, mert nem értik, hogy a sertéskaraj nem a bevásárlóközpontok hűtőpultjaiban terem, vagy a libát, kacsát, baromfit miért kellene szabadtéri tartásban felnevelni, esetleg hogy a tehén nem is lila, amiből a tejet leeresztik. mert akik ilyeneket képzeleg- nek, azok nagyon távol állnak a természettől, és nem is értik annak összefüggéseit. Pár számadat, ami bizonyítja, hogy mennyit tesznek a vadászok, hogy Jegyen is vad": Becsült tavaszi állomány 1970-ben 2010-ben Gímszarvas 32.590 db 92.577 db Dámszarvas 2.443 db 30.043 db Muflon 2.319 db 10.985 db Vaddisznó 15.669 db 106.734 db Őz 141.280 db 366.552 db FORRÁS: GÖDÖLLŐI SZENT ISTVÁN EGYETEM „szakmában”. Őz első világháború poklában a férje nyomába szegődött, és utánpótlással (többek között a vadászaton lőtt vadhússal) látta el a német császári csapatokat (márpedig nem kevés vadhúsra volt szüksége a több ezer katonának!), akik később az angolok ellen elvesztették a háborút, és ezzel kelet-afrikai gyarmataikat is. Tudni kell még Margaretha Trappérői, hogy a céllövőversenyen megverte az összes katonai mesterlövészt! Az ott átlőtt egyschillingeseket gyerekeik hordták vékony bőrszíjon a nyakukban, némelyikük majd kilencven éven át, a haláláig. A következő vadász hölgy, akit volt szerencsém már személyesen is megismerni, Natasa Illum Berg, aki a nagy svéd író, Bengt Berg lányunokája. A „Szőke Méreg”, ahogy akkor mondtuk, aki a maga százki- lencven centiméteres magasságával valóban egy „nagy vadász” volt, de különben is nagyon jól kezelte a .458 Lőtt Magnum kaliberű (12,3 mm) elefántpuskáját. Ha valami férfiféle közeledett szemtelenül hozzá, csak annyit mondott lekicsinylőén: „Az én barátom egy koromfekete afrikai, akinek ötvenkét inchese van!” Persze, ha vadász volt az illető, „értette” a fenyegetést, és tudta, hogy ez a „barát” egy kaffer- bivaly bika, melynek szarvter- pesztése száztizenöt centiméter! Aki nem vadász volt, az valószínűleg egészen másra gondolt! A sorban következő egy ír származású, tűzvörös hajú, éltesebb korú amerikai hölgy volt, akivel együtt vadászhattam, többször kísértem afrikai vadászútjain. Nála jobb golyólövőt még a férfiak között sem láttam. Mesterien kezelte a .243 Winchester kaliberű (6,17 mm) golyósát, és a kétkilós dik-diktől a hatalmas, 1000 kilós jávorantilopig mindent egyetlen golyóval ejtett el. Érdemes volt végignézni, ahogy hatalmas „szebbik felét” letette a földre, mindkét könyökét kitámasztotta a térdein, és nagyon nyugodtan nekikészült a lövésnek. Megvárta, amíg megnyugszik a vérnyomása, és figyelve az amúgy Afrikában mindig fújó erős oldalszélre, elengedte azt a fránya kis golyót, amely mindannyiszor halálos sebet ejtett a kiszemelt vadon. A kisebbeket váll-lapon, vagy szíven lőtte, a nagyobbakat fültö- vön. Biztos kezű, nyugodt, és nagyon szerény vadász volt, akitől mindnyájan csak tanulhattunk. Itthon még ismertem a svájci származású Marion Schustert, a lenti világrekord szarvasbika elejtőjét 1970-ből, és több német és osztrák vadász hölgyet, akik irigylésre méltóan tudtak, értettek vadászni. A hazai, mostani generációt képviselő Igaly Dianát, olimpiai bajnokunkat sajnos személyesen nem ismerem, de a lőtéren, a háttérből sokszor megcsodálhattam irigylésre méltó nyugalmát, elegáns, gyors reflexeit, találati pontosságát, ahogy a korongjait „füstté” varázsolta lövéseivel. BOZÓKI LÁSZLÓ, BALATONFÖLDVÁR
