Somogyi Hírlap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

2012-09-25 / 225. szám

2012. SZEPTEMBER 25., KEDD 5 MEGYEI KÖRKÉP Paradicsom, Las Vegas, vagy mesefalu? somogytúr Az álombéli rózsakerttől a pelletlufiig, avagy az ötök csak a kedvező adózást ismerik el Tájékoztassa végre és ne félretájékoztassa a falut a polgármester, ezt követelik azok a somogytúriak, akik aláírásgyűjtésbe kezdtek egy lakossági fórum összehívása érdekében. Fónai Imre- Nálunk sincs kolbászból a ke­rítés, de aki csak a polgármes­ter nyilatkozatait olvassa, akár ezt Is gondolhatja Somogytúrról- mondja Szabó Béla helyi vál­lalkozó annak kapcsán, hogy nemrégiben arról írtunk: a köz­ség valóságos adóparadicsom, befektetők állnak sorban, lovas túraállomás épül a hozzá kap­csolódó panziókkal és hamaro­san újraindul a pelletüzem is. Moldován Dalma szerint egy­re többen kérdik a helyiek kö­zül, hogy a szép szavak mögül hol maradnak a tettek.- A polgármester nem hív össze falugyűlést, nem enged ünnepélyes megnyitót tartani a Leader-pályázaton IKSZT-vé (integrált kulturális szolgálta­tó térré - a szerző) alakított kul- túrháznak. Programok egész so­rába kezdenénk ott, hogy ne es­sen szét végérvényesen ez a fa­luközösség, hogy ne a buszmeg­állóban, meg a kocsma előtt ül­dögéljenek céltalanul a fiatalja­ink. A polgármester szerint sok­ba kerülne egy megnyitó. Szer­vezünk szüreti mulatságot, ezt találtuk ki és ennek keretében nyitnánk, mire úgy halljuk, az önkormányzat is szervez egyet. Lehet, hogy végül két megnyitó is lesz? Müller Tibor polgármester „ellenzéke” szerint azért nem mer kiállni a faluvezető az em­berek elé, mert egy ilyen fóru­mon nemcsak az ő emberei ven­nének részt és esetleg kínos kérdéseket is kapna.- Évekre visszamenőleg min­den döntés egyhangúlag szüle­tik a képviselő-testületben, ez is túri kuriózum - teszi hozzá Moldován István, aki a jelenleg nem üzemelő pelletgyár üzem­vezetője volt. - Három éve azt halljuk, hogy hamarosan új­raindul, de valójában erre ma esély sincsen - állítja. - Két évig működött, de az végig csak pró­baüzem volt. A gyárat tulajdon­ló kft. lengyel állampolgároké, Az ötök közül négyen: aláírásokat gyűjtenek, hogy álljon ki végre a polgármester a falu elé. Somogytúron sincs kolbászból a kerítés.. Hidegtálak helyett inkább parkra, parkolóra költenek - mondja Müller Tibor polgármester KÖZMEGHALLGATÁS MOST ÍS lesz, mégpedig december 12- én, év közben miről számol­junk be? - reagál Müller Tibor polgármester az „ötök” vádjai­ra. - A legutóbbi ilyen alkalom­ra egyébként három falubeli jött el. Az én ajtóm mindig nyit­va, mindennap lehet kérdezni. A túriak tájékozottak, tudják, látják, hogy fejlődünk, csak a Moldován Dalmáék által „feltü­zelt” húsz-harminc személy hangoskodik most. Korábban egyébként jóban voltunk, ez addig tartott, amíg ki nem néz­tek egy negyven hektáros terü­letet, mondván: mesefalut léte­sítenek. Pénzük azonban nincs, azt akarták, hogy ve­gyem rá a képviselő-testületet: bérelhessék évi 300 ezer forin­tért. Ahogy erre nemet mond­tunk, attól a pillanattól lusta polgármester vagyok, aki nem ért ahhoz, amit csinál. A FALUVEZETŐ továbbra is állít­ja: újraindul a pelletüzem.- Honnan vannak nekik infor­mációik, amikor Moldován Ist­vánt a biztonsági őrök be sem engedhetik a területre? - kér­dez vissza Müller Tibor. - A fel­újított kultúrház pedig nyitva van. Parkolót, parkot alakí­tunk ki mellé még idén, inkább ezt választottuk, mintsem hogy hidegtálakra, vendégfogadásra költsük a pénzt megnyitó cím­szóval. Vezetője is van, s olyan is, aki programokat szervez. Moldován Dalma azonban ezt szeretné a kezébe venni, ám ez az állás „betöltött", egy-egy rendezvényt hozhat, de nem engedjük neki kisajátítani. Ok­tóber 23-án pedig szüreti bált tartunk, ahol megvendégeljük a falut; ha tetszik, ez lesz a megnyitó... MÜLLER TIBOR sorolja: pelletü­zem, borjúistálló, 67-es elkerü­lő út, Chateau Visz, barackül­tetvény, lovastúra-állomás, új benzinkút, panziók. - Ezek az állítólag „nem létező” beruhá­zások, befektetések, sok milli­árd forint értékben. Kultúr- ház-átépítés, Kunffy-park, kép­tár-renoválás, járda- és útépíté­sek, soroljam még a fejlesztése­inket? Több száz millió forint az értékük. Munkahelyek léte­sültek és létesülnek, és igenis lehetne jól működtetni a Kunf- fy-kúriát, tárgyaltam róla a Chateau Visz-szel is. Egy fillér adósságunk nincs, hitelt nem vettünk fel, mi kellene még egy 470fős községben? Szerintem számos jóval nagyobb település irigyelheti a „túri adóparadi­csomot"... moldován dalma így reagált a polgármester szavaira: - Gye­rekzsivajtól övezett mesefalut a negyven hektáros területre, ami természeti- és madárvédel­mi oltalom alatt áll? Több ötle­tünk is volt, de bérleti díjról szó sem esett. Egy megnyitó annyiba kerülne, mint egy par­koló? Igaz, a legutóbbi két fa­lunap dőzsölésbe csapott át... Közmeghallgatás hétköznap délelőtt 11 órakor? Rágalma­zás, hogy bárkinek az állására törnék. Vállalkozók vagyunk, van munkánk, most például megyei agrárfórumot szerve­zünk Fazekas Sándor minisz­terrel, amit a polgármester és a testület ellenséges, kirekesz­tő magatartása miatt Somogy­túr helyett Lengyeltótiba vi­szünk. Müller Tibor: lesz lovastúra-állomás és épülnek panziók is akik a dolgozók nyolcvan szá­zalékától úgy váltak meg, hogy tartoztak nekik. Akadt, aki bí­rósági úton be tudta rajtuk ezt hajtani. Minimális százalék­ban a somogytúri önkormány­zat is tulajdonos, de ahelyett, hogy segítenének az emberek­nek, a polgármester azt hangoz­tatja: aki sokat járatja a száját, azt nem veszik vissza, hoznak majd dolgozókat Somogybabod- ról, Balatonszemesről.- Az is kérdés, van-e egyál­talán elég fa ehhez a gyárhoz a környéken? - toldja meg egyko­ri főnökét Szamos Sándor, a pel­letüzem volt műszakvezetője. - Át kellene építeni, hogy mű­ködhessen, de ez is leállt. Hát ez a nagy somogytúri pelletsztori... Balatonszemes elutasította, a somogytúri testület öt perc alatt megszavazta az európai lo­vastúra-állomás létesítését - ír­tuk meg korábban. Moldován Dalma ezzel kapcsolatban azt mondja:- Önerő is kell és utófinanszí­rozású, tehát igen kockázatos a pályázat, s szó sincs arról, hogy máris nyert volna. Panziók sem épülnek, mint ahogyan a pol­gármester állításaival ellentét­ben a befektetők sem sorjáznak. Igaz, hogy sorra adják el az ön- kormányzati területeket, de üresen állnak, semmi sem léte­sül rajtuk. Mi a tervezett rózsá­kért és wellnessközpont miatt költöztünk Somogytúrra, hogy működtessük. Persze nincs se rózsakert, se wellness...- Ez a somogytúri „Las Ve­gas” - humorizál a wellness kapcsán Tóth József, de a Kunf- fy-gyűjtemény gondnokaként azt már nagyon is komolyan gondolja - a polgármester ko­rábban lapunknak tett nyilat­kozatától eltérően -, hogy az ön- kormányzatnak nem szabad át­venni az emlékház üzemelteté­sét, hiszen több tízezres váro­sok sem birkóznak meg ilyen feladattal. Azt azonban el tud­ná képzelni, hogy „az egyszer azért csak megnyíló” IKSZT-vel együttműködve vonják be job­ban a Kunffy-házat a falu vér­keringésébe. S hogy mi a helyzet az adó- paradicsommal? Azt az egyet az „ötök” is elismerik: se sze­métdíjat, se építményadót nem kell fizetniük, ami valóban igen kedvező... Poézis és humor: megjelent a Somogy folyóirat 3. száma irodalom Garay János munkásságát Kelényi István irodalomtörténész foglalja össze a legújabb kutatások felhasználásával Idei harmadik számában a folyóirat a kétszáz esztende­je Dunántúlon, Szekszárdon született Garay János emlé­ke előtt tiszteleg. Garay János a tizenkilencedik századi re­formkor nagy költői, Berzse­nyi Dániel és Vörösmarty Mi­hály kortársa és bár életműve nem mérhető a két óriáséval, Garay Jánost - mindenekelőtt a Kont című ballada és Az ob­sitos poétáját - méltó hely il­leti meg a magyar irodalom­ban. Sokoldalú - költői, pub­licisztikai, szerkesztői, tudo­mányos - munkásságát Kelé­nyi István irodalomtörténész foglalja össze az új kutatáso­kat is tartalmazó nagyívű ta­nulmányában. (Például Háry János személyéről is új adato­kat tudhatunk meg.) Rövid negyvenegy eszten­dő adatott a nagyotmondó Háry bátya életre hívójának, a magyar népi humort hal­hatatlanul megörökítő poé­tának. A szabadságharc leve­rése után élete tragikus for­dulatot vesz, elveszíti a látá­sát. A tanulmányíró a költő­társ, Ábrányi Emil szép sza­vaival búcsúzik a nemzeti tu­dat egyik ébresztőjétől, lite- ratúránk jeles alkotójáról: „Hősökről dalolt ő! Szeme vi- lágát/Gyöngítette folyton a múlt ragyogása./De mikor a magyar elbukott és rab lett,/ Megvakult, hogy többé gyá­szunkat ne lássa!” Garay és Háry János emléke ihlette meg a Poézis és humor címet viselő rovatban a humo­ros elbeszélést író Kosa Csa­bát, Ujkéry Csabát, Varga Ist­vánt és az esszéíró Pomogáts Bélát. A szépirodalmi rovatban Tornai József, Németh István Péter, Lázár Balázs, Baley Endre, Oláh Zoltán és a csán­gó költő, Demse Márton új ver­seit olvashatjuk. Tornai József Oroszlánok cí­mű verséből idézzük az öreg­korral vívódó költő megindító sorait: Lelő az idő majd engem is egy­szer, /nem mondok érte hála- imádságot./Amit megéltem itt barátokkal, szívekkel,/azért a sors már százszor megáldott./ Fürdők a napban, nézem kora reggel,/még feketébbek a rózsa­lángok,/a szívem is félelmete­sebben ver./Leteszem koronám, mint az öreg oroszlánok. A két esztendeje elhunyt Utassy József életében gyak­ran publikált a Somogybán, most a költő hagyatékában megmaradt - kuriózumnak számító - prózai írását, az Él­jen a császár! című elbeszélé­sét közöltük. A Somogybán publikált in­terjúsorozatában különös ér­tékű és fényű interjút készí­tett ezúttal Albert Zsuzsa: Ágh István beszél, vall test­vérbátyjáról, Nagy Lászlóról. Az interjúban megelevene­dik a múlt századi nyugat-du­nántúli világ, Iszkáz valósága, a szülők küzdelme, a két költő gyermek-, ifjú- és felnőttkora. „Nagy László és Ágh István - mondja az interjúkészítő - egy apa és egy anya gyerme­kei, de Ágh István, mikor ma­ga is író lett, megváltoztatta a nevét. Egy családból két költő, de tizenhárom év kü­lönbséggel.” „Ha innen nézem - válaszol Ágh István -, akkor egy idő­sebb, már-már az apa szerepét is betöltő testvérem volt. És ő mint diák, majd művész értel­miségi, költő átvezetett azon a nagy szakadékon, ami a szü­lők földműves mivolta és tanít­tatott gyermekeik között van. A bátyám nagyon korán ellá­tott engem mindenféle, értel­miségi gyerekekre jellemző kö­rülménnyel, könyvekkel, ta­náccsal.” A folyóirat beszélgetés rova­tában Lőrincz Sándor az egyik Piacsek dédunokát, a Kapos­váron élő Villányi Jenőt szó­laltatja meg, aki még elevenen emlékezik Rippl-Rónai felesé­gének alakjára. ■ K. Cs.

Next

/
Thumbnails
Contents