Somogyi Hírlap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

2012-09-22 / 223. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2012. SZEPTEMBER 22., SZOMBAT Röghöz kötött ceruzaipari kisvállalkozó a rajzoló Bár vidéken karikaturistaként szinte lehetetlen érvényesülni, mégsem költözött a fővárosba Valaha megbecsült tagjai voltak a sajtó nagy családjá­nak, mára szinte kiveszőben lévő fajként tekintenek a ka­rikaturistákra. a megyében például már csak néhányan tartják a frontot. Vas András- Mióta görbe a tükre?- Mindig firkálgattam - teleli Őszi Zoltán. - Én voltam a Zolika, aranyos, elálló fülű, göndör hajú kisgyerek, aki egészen jól rajzolt.- Sokakra emlékeznek így, aztán...- Földvári Györgynek köszön­hetem, hogy ma is ezzel foglalko­zom. Éppen jöttem ki az érettségi­ről, amikor szólt, lenne egy kis pá­lyázat amatőröknek. Hatvannégy rajz lett belőle, szöveggel.- Szemigszőr kapitány kalandjai.- Úgy a harmincszorosát kap­tam érte, mint amit képesítés nél­küli tanárként kerestem Somogy- szilben.- Mit tanított?- Napközis voltam. De nem sokáig, hamarosan elvittek ka­tonának. Eredendően kommen- dánskiképzést kaptam, de való­jában írnokként dolgoztam, az­az velem nehéz lenne megvéde­ni a hazát...- Leszerelés után már nem került szóba a tanítás? \- Gondolkodtam a földrajz-rajz szakon, előbbiből a legjobb pont­számom volt. A rajzon kivágtak.- Hoppá!- A hagyományos rajzban való­ban gyenge voltam. Vagyok. Élet­hűen nem tudok semmit vissza­adni. Húztam már jó néhány kilo­méternyi vonalat, de egyszerűen nem tudom elképzelni, hogyan le­het egy fenyőfát úgy lerajzolni... Csak szórakoztatni akarok.- Manapság a karikatúra inkább a nagy igazságokat mondja ki, s akik megértik, nemcsak értéke­lik, idegeskednek is a mondaniva­ló miatt.- Az újságokban karikatúra he­lyett inkább közéleti rajzok van­nak. Nagyon finom az átmenet. Én is az utóbbit művelem inkább. , - Nem volt még baja belőle? Őszi Zoltán: amíg lesz mesekönyv, s a szülőknek igényük arra, hogy odakucorodjanak a gyerek ágya mellé, addig a rajzaimra is szükség lesz-Akadt rajzom, amire azt mondták ismerősök, kollégák, inkább ne jelenjen meg...- Öncenzúra?- Nevezzük józan észnek... De ez kivételes eset volt, a legtöbbször megosztom, amit gondolok.- Nem elhanyagolható: a saját ne­ve alatt.- Ez egy ilyen műfaj. Az újság- hók közül is akad, aki meg meri írni a véleményét. Soka hitelesek.- Az eddigiekből elég egyértelmű lesz a válasza, de: létezik kormány- párti karikatúra?- Valaki azt mondta: nincs kor­mánypárti humor... Egy ismert karikaturista ezt azzal egészítette ki, hogy a magyar jobboldalnak nincs humora.- Ha ezt összerakom... Nem csodá­lom, ha ezek után a mesék világá­ba menekül.- Szó sincs menekülésről! Egy­szerűen a karikatúrát most elég nehéz elhelyezni a sajtóban. így aztán megosztom a világhálón. A meseillusztráció más. Nem szé­gyellem, egyfelől pénzkereset, de az is igaz, gyerekként ez volt az el­ső felület, amit megszerettem. Az­tán jöttek a képregények.- Nagy gyűjtőnek számított?- Vidékiként nem nagyon fér­tem hozzájuk. Persze olvastam Kockást, Alfát, Mozaikot, főleg utóbbi tetszett az elején...- A kedvence?- A rajzoló szemével nézek min­dent: van, amit könnyű, mást ne­héz. Nekem az utóbbiak közé tar­toznak a hercegnők, szép lányok, a gyönyörű dolgok. Talán mert a karikatúrából jövök. Szeretek vi­szont küllemükben mókás vagy gonosz dolgokat rajzolni. Művész­ből viszont akad kedvencem: Dar- gay Attila és Rusz Lívia.- Mea culpa...- Ő rajzolta a Csipike, az óriás törpét. Azok a lakásbelsők, lép­csők, ruharedők...- A számítógép sem segít?- Csak színezésre. A rajz ne­kem mindig papírt, ceruzát jelent.- Meddig lesz szükség ilyen „kövü­letre”?- Amíg lesz mesekönyv. Per­sze lehet, a zenészek is ezt hitték a lemezbevételekről nem is oly ré­gen... Aztán jött az internet és a le­töltések. De remélem, a szülőknek mindig lesz pénzük és igényük a könyvre és persze arra, hogy oda- kucorodjanak a gyerek ágya szé­lére, s meséljenek.- Az író mellett mennyire szorul hát­térbe az illusztrátor?- Az olvasóktól kevés a vissza­jelzés. De előfordult, hogy egy kis­fiú a Dörmögő Dömötör szerkesz­tőségébe küldött névnapi lapot az Ukk, Mukk és Fukk rajzolójának. Vagy olvassák a blogom, biztat­nak, nem ritkán bátorítanak.- Ha azt nézem, mikor jelent meg az első önálló könyve...- Tíz keménytáblás könyvet il­lusztráltam. Lehetne több is per­sze. Vidékről ez is nagy szó.- Ez is olyan vízfejű, mint sok más?- Nagyváros kell, ahol kiadó van. Az internet nem helyettesíti a pofaviziteket. Itt egy srác a múze­umban, eszméletlen keze van: ha Német- vagy Franciaországban születik, ma luxusautóval járna.- Csak ő?- Vélhetően én is többre vittem volna, mondjuk Párizsban, a kép­regény hazájában. Ott a közepes tehetségemmel is megélnék.- Ennyire fontos az anyagi rész?- Nagyon szeretnék csak ebből megélni. De idehaza erre minimá­lis a sansz. Akik megpróbálják, azok is bedolgoznak reklámokba és ide-oda. Vagy éheznek...- Igazi művészek.- Nem vagyok művész! Ce­ruzaipari kisvállalkozónak tar­tom magam, aki, ha jön egy meg­rendelés, megcsinálja úgy, hogy mind több embernek tetsszen. És cseppet sem mellékesen: csalá­dom van. Keli egy biztosnak tűnő anyagi háttér.- A múzeumpedagógiában hasz­nál rajzokat?- Csak a képességemet, hogy plasztikusan tudom ábrázolni a helyzetet. Legyen régészet, resta­urálás, természettudomány.- Melyiket kedveli leginkább?- Gyerekként régész szerettem volna lenni.- Ennek ellenére közgazdasági is­kolában érettségizett.- Hamar kiderült, semmi kö­zöm hozzá. Akkor már amatőr filmeket csináltam, s vonzott is, csak el kellett volna menni Pécsre vagy Kecskemétre. Persze inkább független filmes lettem volna.- Azt mondják, az a tehetségtele­nek próbálkozása.- Ahhoz kell a legnagyobb kre­ativitás! Persze harminc felett már lehet, találó a mondás. A lé­nyeg, mozdulnom kellett volna.- Mégis maradt Ráksiban.- Röghöz kötött vagyok. Őster­melő, egy kollégám szerint.- És egyke. Mármint rajzolóként.- Szívesen lennék 753-dik, csak megélnék belőle. Igaz, meg­mutatni itt is meg tudom magam.- Fontos?- Exhibicionista vagyok, per­sze. De legalább olyan fontos a nyugalom is, a biztonság a mun­kában.- Ha az utóbbit nézem, az elmúlt öt évért nem irigylem.- Meg is van a véleményem. És le is rajzoltam-rajzolom... Őszi Zoltán szeretnék mindig olyan vilá­got rajzolni, ahol, ha odakerül­nék, jól érezném magam, s nem rohannék el sikoltozva - vallja, s talán ezért sem szakadt el so­ha nemhogy Somogytól, de szű- kebb pátriájától, Igái környéké­től se, noha tudja, a fővárosban tudna igazán érvényesülni. a somogyszili fiú a kaposvári közgazdasági középiskola után fordult komolyan a rajzolás felé, előtte az amatőrfilmezésben élte ki magát. A kaposvári Somogy Amatőrfilm- és Videostúdió tag­jaként több hazai és nemzetközi fesztiválon kapott díjat Super 8-as animációs filmjeiért. A rajz­hoz - melyben a siójuti Nemes Zoltánt tekinti bizonyos szem­pontból mesterének - Földvári György terelte vissza, az íróval közös Szemigszőr kapitány ka­landjai könyve óriási sikert ara­tott, még Németországban is ki­adták. A rendszerváltás után az újrainduló Ludas Matyinak lett munkatársa, s a mai napig dol­gozik a Dörmögő Dömötörnek és a Szivárványnak, emellett több mesekönyv illusztrátora volt az elmúlt két évtizedben. Önálló kö­tete a Dörmögőben havi folyta­tásban, majd később külön kö­tetben megjelenő Ukk, Mukk és Fukk, a három okostóni című mesekönyv, illetve a Télapó 12 hónapja című kötet, s megjelent több kifestője is. mindezt munka mellett, ugyan­is a rajzolásból, karikatúrákból vidéken szinte képtelenség meg­élni. A katonaság után huszon­két évesen, 1989-ben került a szép emlékű megyei művelődési központhoz képesítés nélküli művelődésszervezőnek, azóta már lediplomázott, s ma is az öt éve a megyei múzeumhoz került intézményben dolgozik. a családdal Ráksiban lakik, s mindennap dolgozik a kertben: a gyerekek születésénél elhatá­rozta, megpróbál egészséges ételeket adni nekik. Ennek az elhatározásnak köszönhető a kecskeméti konzervgyár bébi­ételeinek feliratozása is: levél­ben kérdezte meg, tartalmaz­nak-e tartósítószert, s válasz­ként előbb egy levél érkezett, majd két-három hónap múlva megjelent az üvegcséken a tar­tósítószer-mentességet hirdető felirat... A kaposvári vízmű lankadatlan versenyfutása a vízhiánnyal műemlék A toponári völgyben 1906 novemberében üzembe helyezett háromszintes épület eklektikus kastélyra emlékeztet A városi lét elengedhetetlen fel­tétele a megfelelő ivóvízellátás. Nem véletlen, hogy ezt a fontos kérdést először a városiasodás leglátványosabb időszakában, a 20. század elején próbálták tudo­mányos alapossággal megvála­szolni Kaposváron. 1899-ben próbafúrásokat vé­geztek a Kecel-hegy alatt, majd ugyanezt tették a toponári völgy­ben, ahol több mint 250 méter mélyre jutottak. A szakemberek úgy látták, hogy az utóbbi hely­szín a legígéretesebb. 1902 ta­vaszán Kaposvár város képvi- selő-testülete - mivel az alacso­nyabban fekvő utcákon élvez­hetetlen volt a kútvíz, a maga­sabb területeken pedig továbbra is gyakori a vízhiány - utasítást adott a vízvezeték-hálózat meg­tervezésére. A terveket az Orszá­gos Vízépítési Igazgatóság Köz­egészségi Mérnöki Osztálya ké­szítette el. Két év múlva a városi közgyű­lés Zsigmondy Béla mérnököt és a Herczeg testvérek pécsi cé­gét bízta meg azzal, hogy építsék meg Kaposvár első vízmüvét a Toponár irányában húzódó Dese- da-völgyben. Herczegékkel 1905 májusában kötötték meg a szer­ződést, s másfél esztendő múlva, 1906. november 20-án üzembe is helyezték a vízműtelepet. A tizenhat kúttal rendelkező vízmű ma műemlékvédelem alatt álló épülete Kopeczek György bu­Feladványunk az első kaposvári vízműtelep magastetős épülete dapesti építész tervei alapján ké1 szült Háromszintes, magastetős, bejárata felett a negyedik szinten tomyocskával díszített ház. A neo- reneszánsz jegyeit magán viselő, eklektikus ipari épület egy kis kas­télyra emlékeztet két szintet össze­fogó lábazata a kaposvári városhá­zát idézi. Homlokzatát következete­sen és egyszerűen díszítették: a sar­kokat és rizalitokat vakolt sarokar- mírungok hangsúlyozzák, az egye­nes záródású ablakokat egyszerű keretek és szemöldökpárkányok zárják, a hangsúlyos helyeken fél­köríves vagy timpanonos üres me­zőkkel. A tetőfelépítményeket és a torony oromfalait macskalépcsőt utánzó festett vakolatdíszek te­szik meseszerűvé. Ugye, milyen szép ez az épületrész? Vajon hol látható? írja meg: Somo­gyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A, vagy emeltfejjel@sonline.hu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents