Somogyi Hírlap, 2012. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

2012-08-18 / 194. szám

2012. AUGUSZTUS 18., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 3 Zöldnyugdíj, ami fenntartható nyári egyetem Egyetlen esélyünk, ha megoldjuk, ami a világ minden sarkán probléma Ugyan a fenntarthatóság kérdésében más és más szin­ten állnak azok az országok, amelyeknek a képviselői az elmúlt két héten át a Kaposvári Egyetem vendégei voltak, abban mégis egyet­értettek: pénzkérdés a fenn­tartható fejlődés. A második nyári egyetem hallgatói nem csupán egymástól és okta­tóiktól tanultak, de utóbbiak is kaptak ötleteket hallga­tóiktól. Márkus Kata A fenntartható fejlődés olyan fejlődési folyamat, ami „kielé­gíti a jelen szükségleteit anél­kül, hogy csökkentené a jöven­dő generációk képességét, hogy kielégítsék a saját szükséglete­iket” az ENSZ 1987-es Brundt- land-jelentése szerint. S bár haj­lamosak vagyunk manapság a fenntarthatóságot a legégetőbb, csupán környezetvédelmi kér­désekkel azonosítani, az idei második kaposvári nyári egye­tem is bizonyította: ennél jó­val többről van szó. Mert ahogy Gál Zoltán, a Kaposvári Egye­tem nemzetközi igazgatója fo­galmazott: bár tavaly is a fenn­tarthatóság volt a nyári egye­tem témája, az idén sikerült egészen új dolgokra fókuszál­nunk. - Például a közgazdasá­gi megközelítések sokkal expo­náltabban szerepeltek az idén - mondta'."- A fenntartható'helyi zöldbankolás kérdése egyre ak­tuálisabb a válság kapcsán. De a fenntartható nyugdíjrendszer is a témák között szerepelt, s új­donság volt az is, hogy miként kell az oktatás részévé tenni a fenntarthatóságot. Ez utóbbi témáról a dán Ká­rnál Elqasem saját bevallása szerint is sokat tanult Kapos­váron, annak ellenére, hogy Dánia már előrébb jár a fenn­tarthatóság tekintetében, mint Magyarország - hangsúlyoz­ta. - Nálunk a közösség min­den szektorában érzékelni le­het ezt. Az emberek organikus dolgokat használnak, s nagyon világosak és egyértelműek ná­lunk az ezzel kapcsolatos fel­adatok. Része az oktatásunk­nak, a tanulókat arra készítjük föl, hogy fenntarthatóan élje­A második kaposvári nyári egyetemen ismét a fenntartható fejlődés lehetőségeit vitatták meg a fiatalok Érdeklődő fiatalok: jól kiegészítették egymást a különböző látásmódok a kaposvári egyetem szem­pontjából a nyári egyetem leg­nagyobb értéke Gál Zoltán nem­zetközi igazgató szerint, hogy olyan előadókat sikerült idehoz­ni, akik még egy-egy nemzetkö­zi konferencián is ritkán fordul­nak meg más egyetemeken. - Az előadók 80 százaléka külföl­di - mondta. - A másik nagy érték, hogy a diákok rendkívül interaktívak voltak, az előadá­sok legalább fele gondolatéb­resztő okfejtésekből áll, s a kü­lönböző látásmódok nagyon jól kiegészítették egymást. így a diákok is tanultak egymástól, de az oktatók is a diákoktól. nek. S tulajdonképpen ezért is vagyok itt. Eredetileg nem eu­rópai vagyok, így ez egy esély nekem, hogy jobban tisztában legyek azokkal a problémák­kal, amelyekkel Európa küzd, s hogy miként tudják megolda­ni a problémákat. S hogy mind­ez hogyan adható tovább a fiata­loknak, arról hasznos informá­ciókat kaptam Kaposváron. A romániai Babes-Bolyai Tu­dományegyetem gazdasági és gazdaságtudományi karának hallgatója, Szoporai Melinda ugyanakkor azt hangsúlyoz­ta, hogy a zöldenergia felhasz­nálására náluk is törekszenek az emberek, de ez leginkább pénzkérdés náluk. - Ami szá­momra a legszembetűnőbb, az az, hogy itt sokkal jobban óv­ják az ország értékeit - mond­ta Melinda. - lobban vigyáz­nak a városok szépségére, tisz­taságára, sokkal több a zöldte­rület. Ha egy ilyen környezetet tudnak fenntartani, az több tu­ristát vonz, az emberek jobban érzik magukat, s akkor több pénz is jön ide. A mi kisváro­sunk is fejlődik Romániában, de nagyon lassan. Most például örülünk, hogy aszfaltos út van a negyedünkben, de sok még a hiányosság. S ez egyértelműen pénzkérdés, meg persze az em­berek hozzállásán is változtat­ni kellene. Ez utóbbival a hollandiai Jan- tine Haverhamp szerint orszá­gukban nincs gond. - Hollan­diában rengeteg program van annak érdekében, hogy minél több zöldövezet legyen minden­hol - emelte ki -, hogy tervezet­tek legyenek az erdők, a mezők, a vizek. Ám sajnos itt azt látom, hogy egyre kevesebb pénz van mindenre. Nehéz Magyarorszá­gon ilyen célokra forrásokat ta­lálni. A magyarok energiájá­nak jó része arra megy el, hogy azon gondolkodnak: miként szerezzenek a dolgokra pénzt. A két ország mezőgazdasági programjai hasonlóak, ám a mi programjaink nem csupán azt szolgálják, hogy természetes faunákat alakítsunk ki, hanem úgy tervezik a folyókat, hogy el tudják vezetni megfelelően a vizet, hiszen a mi országunk a tengerszint alatt fekszik. A fenntarthatóság egyfajta életmód a kubai Aimée Gonza- lez Ferriol szerint. - Mindenki­nek végig kell gondolnia, mit te­hetne, hogy megóvja környeze­tünket - hangsúlyozta -, s hogy miként alkossuk meg az embe­rek közösségét ennek a jegyé­ben. A fenntartható fejlődésnek rengeteg alága van, s ez össze­hozhatja a nemzeteket: a közös gondolkodás a szociális politi­ka különböző részeiről, az ok­tatásról, a gazdaságról, a kör­nyezetvédelemről. Itt Kaposvá­ron olyan emberekkel is talál­koztam, akikkel esetleg a jö­vőben ezzel kapcsolatos közös munkát is folytathatok. A fenntarthatóságot egy egé­szen más aspektusból közelí­tette meg az USA-ból, a flori­dai Institute of Technology kép­viseletében Lucie Muns. - Ná­lunk Amerikában életcél, hogy megváltoztassunk az emberek szemléletét, a környezetünket, és fenntarthatóvá tegyük azt- mondta. - Mi rengeteg ener­giát használunk, nagyon nagy a károsanyag-kibocsátás Ame­rikában, tehát nekünk muszáj erről a szintről visszalépnünk, hiszen túlzásba vittük ezt a dol­got. Álló István, a Nyitrai Szlo­vák Mezőgazdasági Egyetem Gépészmérnöki Karának Phd- hallgatója pedig miután kiemel­te, hogy nem külföldre jött, hi­szen a Felvidékről származik, ehhez illő őszinteséggel beszélt a Kaposváron tapasztaltakról.- Azt látom, hogy Somogybán erős ágazat a mezőgazdaság - mondta. - E tekintetben nálunk is hasonló a helyzet, de otthon gondok vannak a támogatások­kal, kevés a pénz a mezőgazda­ságban, ezért sajnos nem a leg­erősebb ágazatunk. Pedig a fel­vidéki termékeny földből kel­lene származnia a szlovák me­zőgazdaság nagy részének, ám pénzhiány miatt sajnos ez nem így van. Amit hiányolok Kapos­váron, az az, hogy nincs egy olyan nagyvállalat, ami eltar­taná a vidéket. Pedig ahhoz, hogy az emberek zöldterméke­ket vásároljanak és zöldenergi­át használjanak, pénz kell. Ah­hoz pedig jó munkahely kell, ami szerintem Kaposvár kör­nyékén hiányzik. Úgy hallot­tam, itt kevés az átlagkereset. Nem mondhatom, hogy Szlová­kiában a duplája, de jóval ma­gasabb mint itt. Az előadásokon is elhangzott, ha kevés az em­berek fizetése, miért használ­janak zöldenergiát. Főként, ha sokkal kevesebb pénzért tud magának másfajta energiát biz­tosítani. így a nyári egyetem végefelé azt látom, hogy itt mi csak beszélni tudunk a problé­mákról, és az esetleges megol­dási lehetőségekről. Ám a be­idegződéseinken alighanem csak a gyerekeink tudnak majd változtatni. CZENE ATTILA Veríték nélkül is lehetne... EGYKOR KISGYERMEKKÉNT Karádon mindennapos él­ményem volt, hogy ková­szillatú hajnal ébresztett. A háznál dagasztott kenye­ret aztán a nagymamám- mint a faluban élő többi asszony is - elvitte a pék­ségbe, ahol kisütötték. Ott­hon a megszegés előtt ke­resztet rajzoltak rá a kés­sel. Soha nem láttam, hogy eldobtak volna akár csak egy karéjt is. a mai kenyér mindennél többet mesél az utóbbi évti­zedek változásairól. Rend­kívül sokféle kenyér kö­zül lehet választani, s va­lamennyi étvágygerjesztő­én szép. Csak hát a legtöbb maximum egy-két napig ehető jóízűen, utána ösz- szeesik, szétporlik vagy ra­gad a belseje. Egyre több ugyanis az alapanyagban a különféle pótlék, s mind kevesebb az igazi, életerőt adó massza. persze a kenyér ára a minő­ségétől függetlenül folyama­tosan emelkedik. Hol azért, mert az aszály arat, s kevés búza terem, hol pedig ami­att, mert növekszik a ben­zin ára vagy az,áfa, továb­bá az egészségügyi járulék. Most húsz százalékkal drá­gul a liszt, s szeptemberben- vagyis már a következő hónapban - újabb áremelés várható. Márpedig a kenyér­nek ott a helye minden ma­gyar asztalon. az első környezetvédőnek és a polgári engedetlenség filozófiai megalapozójának az amerikai Henry Dávid Thoreau-t gondolják, aki az 1800-as évek közepén így fo­galmazott: Hitem és tapasz­talatom szerint meg vagyok róla győződve, hogy fenn­tartani magunkat e Földön nem keserves fáradság, ha­nem szórakozás, ha egysze­rűen és bölcsen élünk. Nem szükséges, hogy az ember arca verítékében egye a ke­nyerét. bárcsak igaza lenne... Már a drága lisztből sütik a kenyeret sütőipar Szeptembertől újabb áremelésre készülnek a somogyi malmok ► Folytatás az 1. oldalról Hiába az emelkedett hangulat, aligha van ok az ünneplésre: a somogyi pékek az újabb lisztár­emelésre gondolnak. A vártnál gyorsabban drágul a kenyérnek- való, a sütödékben emiatt drasz­tikus forgalomcsökkenéstől tar­tanak. Farkasszemet néz a két ri­vális: a molnárok és pékek küz­delme folytatódik.- Óriási szorongással vár­juk az ünnep utáni napokat - mondta Hambuch János, a topo- nári pékség tulajdonosa. - A ma­lomtulajdonosok már megpendí­tették: szeptember elején 10-15 százalékos drágulásra számít­hatunk. A kenyérliszt ára kilónként jelenleg nettó 99 forint, a süte­ményliszté 102 forint. Egy dolog bizonyos: hamarosan kilónként 20-25 forinttal is drágulhat a ke­nyér. Septe József, a Magyar Pék­szövetség elnöke azt mondta: ha­zánkban 1200 vállalkozás műkö­dik, ebből csaknem 90 Somogy­bán, Tolnában és Baranyában. Jól mutatja a folyamatokat, hogy az utóbbi időben öt vállalkozás zárt be.- Ha a sütőipari cégek nem tud­ják érvényesíteni áremelési szán­dékukat, sokak munkahelye ke­rülhet veszélybe - hangsúlyozta. - Az ágazat több tízmilliárd fo­rint értéket teremt évente, orszá­gosan 25 ezer dolgozónak bizto­Ifjú pékek. Van remény a folytatásra sít megélhetést. Szükség lenne a vállalkozások műszaki-technoló­giai megújulására, csakhogy hi­ába vannak pályázatok, ha a vál­lalkozók nagy része képtelen elő­teremteni az önerőt. Magyarországon nagyjából 140 féle kenyeret sütnek, a fejen­kénti átlagfogyasztás évente kö­zel 76 kiló. ■ Harsányi Miklós Kaposváron az indiai nagykövet. Februári látogatása után pénteken ismét Kaposvárra érkezett Gauri Shankar Gupta indiai nagykövet. Szita Károly társaságában megtekintette az indiai Kathak táncegyüttes elő­adását az Együd Árpád Kulturális Központban ■ Önnek gond a mindennapi kenyér előteremtése? Szavazzon hírportálunkon — ma 16 óráig: SONLINE.hu A szavazás eredményét holnapi számunkban közöljük.

Next

/
Thumbnails
Contents