Somogyi Hírlap, 2012. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

2012-08-16 / 192. szám

2012. AUGUSZTUS 16., CSÜTÖRTÖK 15 OLVASÓINK ÍRJÁK- - V í « •*' -SS í. * * ?t . ' ‘ - v „>» ' < v: .Naajirg, ■ ■ . ■ ^ ' v >> •. v; ú,.*-■ / -V-: Hová tűnt az igény az esküvőre? párkapcsolat Sajnos nem tanítják az iskolában a matematika mellett az életre nevelést Sokan önhibájukon kívül nem látják meg a mélyebb összefüggéseket, ezért sem sikerül tartóssá tenni párkapcsolatukat, boldogságuké t Olvasom a Somogy Hírlapban megjelent „Rengeteg a szere­lemgyerek” című cikket és ve­gyes érzésekkel konstatálom az abban feltüntetett statiszti­kákat. Reklámnak is vehetném a házasságot ellenzők szemszö­géből. Elszomorítónak tartom a ten­denciát. Hová tűnt a vágy a sta­bil, Isten és emberek előtt bát­ran megvallott szövetség meg­kötésének igényére? Nem a nagy felhajtással megrendezett költséges esküvők jelentik az igazi boldogság ígéretét! Azok az „igen”-ek a külsőségeknél sokkal mélyebb értékek pecsét­jei. Megalázó és fájó, hogy a há­zasságot sokan a „papírforma” szintjére süllyesztik. Lehet egy esküvőt szerényen, visszafo­gott eleganciával is megünne­pelni, az őszinte szívek örömé­vel, az érintett családok megis­merésének, az összefogás erősí­tésének jeleként is. Hová lettek az egymásért vállalt tartós fele­lősség kritériumai? A házasság persze nehézségeket is hoz ma­gával, megpróbáltatásokat, oly­kor kudarcokat. Az összecsi- szolódás nem könnyű feladat, de mint minden emberi közös­ségben, itt is tudni kell egy­mást tiszteletben tartva, a sza­bad akarattal rendelkező egyé­niséget soha el nem nyomva, hanem kölcsönösen önként vál­lalt lemondással is a kiteljese­dés felé vezetni. Nézzük a sportolókat éppen a londoni olimpián, micsoda aka­raterővel, kitartással lemondás­sal, hűséggel érik el kitűzött cél­jaikat. Miért gondolnánk, hogy a há­zasságban - egy férfi és egy nő­a minap a piacról kilépve a hú­zós bevásárlókocsival megáll­tam pár percre, hogy kicsit ki­szusszanjam magam. Alig áll­tam meg, amikor a szembeni parkoló sávban álló egyik autó­ból kiszállt egy fiatalember, és átjött hozzám kedvesen érdek­lődve: Rosszul tetszik lenni? Jöjjön, hazaviszem. Bevallom, szövetségében - csak addig ér­demes együtt maradni, amíg az „mézes”, amíg az a torzított ön­zésünket kielégíti? Miért nem tanítják az életre nevelés szem­pontjait olyan szinten, hogy azt a fiatal hasznosíthassa a ma­gánéletében és a társas kapcso­lataiban? A számolás, írás-olva­sás stb. ismereteket kötelező el­sajátítani a gyerekeknek, de a legfontosabb egész életére ki­ható életvezetést kitől, hogyan nem éreztem valami fényesen magam, ez a rendkívül változé­kony időjárás, ez a fojtogató hő­ség engem is kikészített.A fia­talembernek fogalma sem lehe­tett arról, hogy hol lakom. Elő­fordulhatott volna, hogy a város túlsó végén. Ő segíteni akart. Nem azt mondta, hogy ha a kö­zelben lakom, hazavisz. Ez még tudják meg? Az nem tanítható? Majd magától rájön? Kudarcok árán? Igen? Nem véletlenül van oly sok csellengő, az élete értelmét nem ismerő, de nem is kereső közöm­bös, megbicsaklott úton járó szá­nalmas fiatal. Aki nem tudja, de nem is érdekli az, hogy pl. ne te­gyen olyat mással, amit magá­nak sem kívánna, hogy tegye­nek vele. Minimum lenne ezt betartani! szebbé tette a szándékát. Öröm­mel elfogadtam a segítségét, jól is esett, de ennél sokszorosan többnek tartom magát a gesz­tust. Útközben telefonon visz- szaszólt a piacon vásárló édes­anyjának, hogy rövidesen visz- szaér. Ekkor már tudta, hogy a közelben lakom, nem megyünk messzire, gabi néni, Kaposvár Messzire nyúló témába fog­tam, elnézést, hogy tollat ra­gadtam s ha naivnak, megmo- solyogtatónak címkézne bárki, csak annyit árulok el magamról, hogy mögöttem már 52 éves bol­dog házasság kiérlelt tapasztala áll. Feltételezem, hogy sokan ön­hibájukon kívül nem látják meg a mélyebb összefüggéseket. Tá­vol áll tőlem az ítélkezés, csu­pán az aggódás, a jövő iránti fél­tő tisztelet áll. nagyon köszönöm, hogy Mária emléke felbukkant! Istenem, mennyire becsültük Őt! Mek­kora kincse e hazának a sok „értékember”, muzeológusok, fafaragók, erdészek, halőrök között. Sajnos az új „másfél mil­lió lépésben” nincs ember! Köszönöm a szerkesztőség­nek, hogy Csepinszky Máriára Egyébként aki c fogékonyak a házasság értéke nek megisme­résére, jó szívvel. íjánlom a Szent Imre-templomba 1 augusztus 16-18. között Ví rga Laci atya, városunk által is kitüntetett plé­bánosának előad ísait. Ő szoká­sához híven éven ce más-más ak­tuális témában s: ületésnapja al­kalmából megajándékozza híve­it, az érdeklődőlet közérdeklő­désre érdemes go ndolataival. HODICS KÁROUNÉ, KAPOSVÁR emlékeztetik az olvasókat! Kö­szönöm, hogy az igazi emberek példabesorolást 1 apnak és nem csak futtában, k ipkodva emle­getik őket! Mári a a sok-sok év­vel ezelőtti orszí gjárásunk so­rán olyan értéke > gondolatokat adott, amelyek n anapság is ér­vényesek. Ne feledjük sem őt, sem ezeket! sz vbadqs tamás Juhtúrós grillcsirke HOZZÁVALÓK: 10 dkgjuhtúró, 80 dkg-os grillcsirke, 10 dkg füstölt szalonna, 15 dkg vöröshagyma, 1 dl tejföl, 1 dl száraz fehérbor, 3 szem egész bors, 3 szerecsendió- virág, 5 dkg zsemlemorzsa, só, 3 dkg vaj. a megmosott csirkét kettévág­juk, és megtűzdeljük vékony csí­kokra vágott füstölt szalonnával. Egy lábast kibélelünk vékony szalonnaszeletekkel, megrakjuk a felkarikázott vöröshagymával, majd beletesszük a csirkét, tűz­delt oldalával felfelé. A tejfölt és a túrót meglocsoljuk a borral, sze­recsendió-virággal, borssal és szükség esetén sózzuk, majd jól összedolgozzuk. A masszát a csirkére kenjük, majd megszór­juk zsemlemorzsával és vajda­rabkákkal. Közepesen forró sütő­ben aranysárgára sütjük. Burgo­nyapürével tálaljuk. Jó étvágyat hozzá! HALMOS TIBORNÉ, GAMÁS Túrós mazsolás 30 dkg lisztet 1 csomag sütőporral elkeverünk, azután összegyúrjuk 15 dkg zsírral, 2 egész tojással, 5 dkg cukorral és annyi tejföllel, hogy jól kidolgozható legyen. Az erősen kidolgozott tésztát kisujjnyi vastag­ra nyújtjuk és vajazott tepsibe téve egyenletesen elnyomkodjuk. Rá­kenjük a következő édes túrós tölte­léket fél kg túrót 8 dkg vajjal, 1 cso­mag vaníliáscukorral, 2 tojás sárgá­jával, 20 dkg cukorral, 10 dkg ma­zsolával és a 2 tojás kemény habjá­val keverünk. Kristálycukorral szórjuk be ,és forró sütőben sütjük. KOVÁCS GÉZÁNÉ, KAPOSVÁR Rakott kifli hozzávalók: 5 db kifli vagy házi fonott kalács, föl liter v. 6 dl forralt tej, ízlés szerint kevés cukor, 1 van. cukor, 25 dkg túró, 1 cs. mazsola v. meggybefőtt, 1,5 v. 2 doboz tejföl, olaj rétegenként 2 ek A kiflit a tejjel leforrázzuk (a tész­ta fölszívja), egy lábast v. tepsit 1-2 ek. olajjal megkenünk, egyharmad kiflit elosztunk, mindenhova jus­son, a kiflikre kerül a túró, mazso­la, tejföl egyharmada, 2 ek. olaj. A 2. sor ismét kifli elosztva, a tetejére a túró, mazsola, tejföl, olaj (ez a hintelék másik fele!) A 3. sor kifli, túró, olaj. Az előmelegített sütőbe tesszük az anyagot, amíg a tetején a tejföl nagyon kicsit színesedni kezd (fölmelegítjük). Azonnal fo­gyasztható. CSOBOD ANNA, BUZSÁK Hazavitt az autójával a piacról jótett Ismeretlenül is segített rajtam a fiatalember Köszönet, mert nem felejtik el Csepinszky Máriát! Bocsánatot kell kérnie a cigányságnak a magyar néptől romasors Nem az a hibás, aki fölveszi, hanem aki adja a segélyt. Adnának inkább munkát és könyveket! Míg élek szeretnék alkotni és dicsőséget hozni hazámra, Ma­gyarországra! Szeretném, hogy himnuszunkat a világban min­denhol ismerjék, és tudják, hogy hol élünk. Senkit ne szé­gyelljek, ha himnuszunk hall­gatása közben könnyek jönnek a szemébe! Addig is bocsánatot kell kérni a magyar néptől. Mert szégyen­be hoztuk Magyarországot. Én műbútorasztalos vagyok, olyan ember, aki szereti a munkáját. Többféle rangos kitüntetésben részesültem, s szeretnék nyu­godtan, békességben élni és dol­gozni. Ennek azonban ma Ma­gyarországon nagyon sok aka­dálya van számomra is, mint ahogy a nagyon sok más be­csületes, szorgalmas, az életé­ért és a hazáért felelősséget ér­ző magyar ember számára. Ami most történik, az szégyen, mert az emberek nagy része szegény­ségben, létbizonytalanságban él. Sokan érzik úgy, hogy már nem urai a saját életüknek, hogy már nem tudják jó irányba terelni azt. Roma vagyok. A származáso­mat nem tagadom meg, de azt akarom, hogy az emberi maga­tartásom és a munkáim után ítéljenek meg! Szeretnék a tisz­tességes cigány emberek nevé­ben mindenkitől elnézést kérni- ,azért, amit a többiek csinálnak, vagy éppen nem csinálnak. Rös­tellem magamat, szégyent hoz­tak ránk. De nem ilyen a cigány­ság egésze! Sok tisztességes van köztünk, emberek, akik nem te­hetnek arról, hogy a jellemtelen kisebb­ség megaláztatást hoz a többségre. Ma életmen­tő lenne az embe­rek összefogása, egymás segíté­se. Ehelyett mindenünnen a buj- togatás hangjai hallatszanak. Cigány származásom miatt jól is­merem a faji előítéletet - sajnos mondtak már vissza megrende­lést a származásom miatt. A le­csúszott cigányok helyzetének további romlása a bűnözés még nagyobb terjedését hozhatja ma­ga után. Ördögi kör ez, s ha nem nyúlnak bele segítő szándékkal, akár végzetes lehet. De valódi problémamegoldásnak nyomát se látom. Mint minden népcsoportban, így a cigányok kö­zött is sok becsüle­tes, dolgozni aka­ró ember van. Ők a gyerekeiket is ennek a szellemében nevel­nék, és így is teszik, amennyi­re a lehetőségeik engedik. Őket segíteni kellene, minden erő­vel. Ugyanakkor azt is gondo­lom, hogy nekünk, cigányoknak kell elsősorban alkalmazkod­nunk a magyar társadalomhoz, nem pedig a többségnek mihoz­zánk. Nekünk ke 11 idomulni az ország, a befogadó magyar társa­dalom törvényeihez, hogy büsz­kén és tiszta leli nsmerettel ál­líthassuk magunkról, hogy mi is magyar állai tpolgárok va­gyunk! Ne segélyt osztogassanak nekünk, hanen i könyveket! Tanuljunk szaknát és kaphas­sunk munkát, hoj y mi is tisztes­séges emberek le lessünk, hogy ne a lopáson és est láson járjon az eszünk. Ismétlem munkát adja­nak, ne segélyekei! Mert igazság­talan és erkölcstelen, hogy sok becsületesen dóig >zó ember, köz­tük olyan nyugd jasok is, akik ezt az országot ú ra felépítették az első és a máso ük világhábo­rú, majd az 1956-os forradalom után, kevesebb pénzt kapnak mint a segélyből élők. De kérdem én: miért mennének el dolgozni a cigányok, ha munka nélkül több pénzhez juthatnak? Megkockáz­tatom, hogy nem az az igazi bű­nös, aki munka nélkül, szégyen­telenül fölveszi a segélyeket, ha­nem aki ilyen körülményeket ho­zott létre. Sokan írnak tanulmá­nyokat, hogy mit miképp kelle­ne megoldani, de a helyes út sze­rintem csak az lehet, ha szakmát adunk a cigánygyerekek kezébe. S a kétkezi szakembereket job­ban becsüljék meg ebben az or­szágban! ROSTÁS ÁRPÁD MŰBÚTORASZTALOS, MARCALI-KAPOSVÁR ■ Jobban meg kel­lene becsülni a kétkezi munká­sokat! Sí Olvasóink receptjei

Next

/
Thumbnails
Contents