Somogyi Hírlap, 2012. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

2012-07-21 / 170. szám

MEGYEI KÖRKÉP 2012. JÚLIUS 21, SZOMBAT Egy józan hang onnan lentről, az árokból bérczes László A Csiky Gergely Színház művészeti vezetője reméli, az Ördögkatlan sohasem lesz üzlet Bérezés László mi is lehetett volna más egy tiszanánai kisfiúból, akinek tanár az édesapja, mint pe­dagógus. Angoltanárként diplomázott, s egy szolnoki gimnáziumban kezdett taní­tani, ám valami elképesztő erő húzta a színház felé. Ele­inte csak írásban jelentke­zett, a Film, Színház, Muzsi­kában, a Magyar Naplóban és a Színházban jelentek meg cikkei, hogy aztán 1996-ban nagy fába vágja a fejszéjét: létrehozták a Bár­ka Színházat. Az első kilenc évadban Csányi fános veze­tése alatt számos fontos elő­adást hoztak létre, majd Al­földi Róbert vezetésével tet­tek szert még nagyobb nép­szerűségre. Bérczes másfél évtizeden keresztül a főváro­si színházi életbe új színt-hangot-gondolkodás- módot hozó teátrum ügyes-bajos dolgait intézte, s terelgette a rétegszínház mű­vészeti életét a magyar kul­túra rögös útján, időnként rendezőként is megmutatta magát, ám tavaly hirtelen váltott, s művészeti vezető­nek Kaposvárra szerződött a Csiky Gergely Színházba. EGYÚTTAL KÖZELEBB került ö dél-baranyai Kisharsányhoz, Nagyharsányhoz és Pago­nyához, vagyis az Ördögkat­lanhoz: a művészeti-kulturá­lis fesztivált négy esztendeje hozta létre kedvesével, Kiss Mónival, s az idén ötödik al­kalommal adnak lehetőséget a látogatóknak, hogy né­hány napra felfüggesszék a rohanó élettempót, valóban időt töltsenek el egymással, és valódi párbeszédek ala­kuljanak ki köztük, fűben heverve hallgassanak jó ze­néket, kortyoljanak hozzá jó borokat, és még az is előfor­dulhat, hogy őszintén rámo­solyognak egymásra. NEM VAGYUNK normálisak - mondta a fesztivál fővédnö­ke, Törőcsik Mari az Ördög­katlan szervezőiről, s nem merve ellentmondani a Nem­zet Színészének, ehhez csak annyit lehet hozzáfűzni: ad­dig jó, míg így marad... Ötödször ad otthont Kishar- sány, Nagyharsány és Pal- konya az Ördögkatlan-fesz- tiválnak, melynek egyik főszervezője Bérczes László, a kaposvári Csiky Gergely Színház művészeti vezetője. Tavaly majdnem el kellett ad­nia a lakását a fesztivál miatt. Vas András- Veszélyben az otthona?- Hagyjuk... - felelte Bérczes László. - A költségvetés papí­ron most rendben van, ám ne­hezíti a dolgot, hogy 8-9 millió forintot meg kell előlegeznünk. Nagyjából 57 millió a büdzsé, áfával 65 millió, s a különbö­zeiét egyszer majd visszakap­juk, ám most kell fizetnünk. A Nemzeti Kulturális Alaptól is kaptunk 27 milliót, ám ebből kilecet a jövő évi ke­retük terhére, amit januárban kapunk meg, viszont most kell felhasználnunk. Persze halo­gathatnánk a kifizetéseket, ám négy év bizalmát nem szabad elveszíteni.- Mikor belevágtak, nem gondolt rá, közgazdászkodnia kell...- Eszembe sem jutott! Anno a Művészetek Völgyénél hat évig szerveztük az egyik falu prog­ramját, ám ott a Völgy vezeté­se megteremtette hozzá a ke­retet, nekünk a jó rész jutott, a tejföl nyalogatása. Ez most is megvan, november-december környékén, amikor Mónival, a kedvesemmel, akivel együtt ta­láltuk ki és szervezzük az Ör­dögkatlant, tervezgetünk, ötle­telünk, álmodozunk. Aztán jön a megvalósítás, mely jóval több munka mint gondoltuk.- A Katlan is elüzletiesedik?- Egyelőre nem, de reális a veszély. Az idei fesztivál lesz a fordulópont. Még mindig embe­ri léptékű, de figyelnünk kell, nehogy túlnőjje magát.- A gyerekek felnőnek...- Talán leszünk annyira oko­sak és bátrak, hogy (visszalép­ni tudjunk. Nem akarunk, nem fogunk felnőni.- Egyszer azt mondta, addig jó a Katlan, míg a kosár elfér ket­tejük tenyerén. Már le­lóg?- Kezdünk túl­menni a határon. De legalább ész­revesszük. Bérezés László: mindennap futok hat kilométert, ami azt is jelenti, hogy legalább biz­tosan csináltam valami megfoghatót- Nagyban már nem lehet öt napra egy Másik Magyarországot létrehozni?- Nem is tudom... Van egy csapat, mely nem a haszon mi­att csinálja ezt az egészet. Ebbe beletartozik a gazdasági veze­tőtől a honlap kezelőjéig, a mű­szaki vezetőtől a stábig sok-sok ember, még a vendéglátós is, aki nem tőlünk függetlenül ál­lapítja meg a sör vagy a kolbász árát. Ez a gárda azonban csak a mostani kereteket győzi.- Megéri egy színházi évad után ennyi gondot a nyakába venni?- Naponta felteszem a kér­dést: miért csináljuk?-És?- Önző az ember, jót akar ma­gának. Bennem elképesztő sze- retetéhség munkál. Egyszerűen szeretetet gyűjtök a Katlanban!- A mai színházi világban szinte az egyetlen, aki mindkét oldallal szót ért.- Szót próbálok érteni. Ez egy­re nehezebb, de, hogy a dolgok jól működjenek, kell a párbeszéd.- Szélmalomharcnak tűnik...- Nem akarok Don Quijote-i szerepben tetszelegni, de egy­szerűen nem tudok más lenni.- 21. századi idealista... Más­képp nehezen magyarázható, hogy is képzeli, Mohácsi János és Vidnyánszky Attila egyszerre ren­dez a Csikyben...- Nem lehetetlen vállalkozás. Egyelőre nem megy, de nem adom fel! A két név nemcsak két ember, két nagyszerű rendező, a két oldalt is szimbolizálja. Mohá­csi és Vidnyánszky gondolkodá­sa a színházról - Mohácsi nyi­latkozott erről okosan nemrég- sokkal közelebb áll egymás­hoz, mint az utóbbi mögött álló, őt pajzsként használó középsze­rű színházcsinálók hiszik.- A Csiky, ugye, nem ide tartozik. Tetszett az idei évad?- Részben megvalósultak az álmaim.- Diplomatikus...- Igazából csak novembertől voltam itt, előtte Szabadkán ren­deztem. S rájöttem, tanulnom kell a türelmet. Egyetlen évad­tól nem várhatom, hogy min­den álom megvalósuljon. Példá­ul, hogy elfogadtassam magam.- Nehezen ment?- Ne tegyük múlt időbe! Bi­zonyára nem mutattam még fel annyit, hogy így legyen. És aka­ratlanul is túl sok téves előíté­let dolgozik bennem - de igyek­szem úrrá lenni ezen. Ezt segí­ti, amikor felfedezek egy-egy re­mek színészt Kaposvárott. Sze­rencsére vannak, számosán.- A helyzet sem volt ideális: az el­múlt években eléggé zűrzavaros időket élt meg a társulat...- Folyamatos ideiglenesség volt a vezetőségben. Babarczy László talán már abba akarta hagyni az utolsó éve előtt, Zna- menák Istvánt egy évre nevez­ték ki, Schwajda György elsősor­ban a rekonstrukcióra készült. Talán most, Rátóti Zolival jön valami folytonosság. Nem csak művészetileg, működésben is.- A megfelelő kultúrpolitika hiá­nya, hogy idáig fajult a helyzet?- A rendszerváltozás óta (is) hiányzik a normális kulturális vezetés, politikai oldaltól füg­getlenül. Ha volt is kultuszmi­nisztérium, mindig az utolsó helyen kullogott a hierarchi­ában. Az irányítók is inkább a fentről érkező diktálásnak megfelelőek voltak, mintsem következetes, öntörvényű és fe­lelősséget vállalni merő, igazi személyiségek. És ez nem csak a színházon látszik, a múzeu­mon, a filmen, a könyvön. Ami elkeserítő, de óriási taktikai hi­ba is a hatalom részéről.- Mégis hallani olyan hangokat: rétegszínházat csinálnak a Csiky­ben, el akarják törölni a Kapos- vár-jelenség emlékét is.- A rétegszínház nemes szán­dék lenne, ám butaság is. A Ka- posvár-jelenség pedig már el­múlt, s nem lehet folytatni. An­nak idején fanatikus Csikybe já­ró voltam, életem fontos élmé­nyeit köszönhetem a színház­nak, ám ennek több, mint egy évtizede vége. Ami utána volt: a Mohácsi-rendezések. A jelenlegi szándék, hogy igényes és minő­ségi, közönségbarát művészetet csináljunk. Aztán vagy sikerül, vagy nem...- Mint A kéz és a IV. Henrik?- Ötletszinten jó volt, megva­lósulásban közepes. Előbbi üres térben, a csupasz színpadon, fo­lyamatosan jelenlevő csapattal talán jobban ütött volna, Tim Carrollnak pedig elképesztő rendezéseit láttam a Bárkában és a Globe-ban, itt talán mert megriadt a nem igazán nyitott társulattól, nem sikerült neki. S ez alapján nehéz beszélni a jövő évadról is: ez nem szék, hogy ott az alapanyag, s iparosmunkával össze kell rakni.- A kísérletezőkedv maradt. Ismét előrukkolnak ősbemutatóval. Illet­ve féllel, hisz A helység kalapácsát a Katlanban is bemutatják.- Papíron minden a siker mel­lett szól, hiszen a szerző nem akárki, a zenét az a Ferenczi György írja, aki korábban jó- néhány Petőfi-verset megzené­sített, méghozzá nagyszerűen.- Nehéz feldolgozni, ha nem sike­rül? Vagy éppen erre jó a futás?- Akkor is futok, ha jó a ked­vem. Stresszoldásnak is kivá­ló. De a napi hat kilométer leg­inkább azt jelenti, biztosan csi­náltam valami megfoghatót. A színházban hiába dolgozik akár egész nap az ember, nem biztos, hogy lesz látszata. Főként, hogy nem vagyok túl aktív rendező­ként - talán könnyebben el is fo­gadnának. Ám a kicsi, piszmogó műhelymunkához értek, ritkán, kicsi csapattal szeretek és tudok dolgozni. És csak akkor, ha vala­mi igazán foglalkoztat. Megen­gedhetem magamnak a luxust, hogy akkor rendezzek, ha tény­leg nagyon meg akarok valamit valósítani. Az esetlegesen hiány­zó mesterségbeli, gyakorlati tu­dást személyességgel pótolom.- Ez a tanári pályából ered?- Erősségem az empátia, megértem, mit akar mondani a másik. Ezért is tudok, legalább­is szeretnék tolmácsolni két egymást nem értő között. Akik általában az általuk ásott árok két oldaláról acsarkodnak egy­másra. Én meg lenn vagyok az árokban. De jó ott nekem. Nem tudom, melyik oldalon mász- szak fel. Maradok lent. Az is ad is derűs bölcsességet, ha látom a feleket egymásra kiabálni, de a nagy hangzavarban nem ve­szik észre, hogy ugyanazokat a szavakat mondják... Két évszázados költőstaféta Somogyország fővárosában emelt fejjel Takáts Gyula századik születésnapján nyílt meg emlékmúzeuma az egykori polgármesterről elnevezett utcában Berzsenyi Dániel művészi ha­gyatékát leghatásosabban az ő nevét viselő társaság őrzi Ka­posváron. A századelő óta több­ször újjászervezett, de a város irodalmi életében azóta is meg­határozó szerepet játszó társa­ság Roboz István lapszerkesztő kezdeményezésére 1904 tava­szán alakult meg a városháza dísztermében. A másod-, majd harmadvirágzását élő Berzse­nyi Dániel Irodalmi és Művé­szeti Társaság a két világhá­ború között is egyik hajtóereje volt a helyi kulturális életnek. 1946-ban nagy reményekkel alakultak újjá, Takáts Gyula el­nökletével. Á tabi születésű Ta­káts Gyula (1911-2008) Kapos­váron érettségizett, és itt is kez­dett tanítani a harmincas évek­ben. Utóbb a Somssich Pál Gim­názium tanára, a megyei mú­zeum igazgatója, a Somogy cí­mű irodalmi-művészeti folyó­irat szerkesztőbizottságának tagja, majd a lap főmunkatársa volt. Takáts Gyulát, aki irodalmi programjának megvalósítása ér­dekében tanári állásától is meg­vált, a nehéz körülmények kö­zött élő írók megsegítésére indí­tott országos akció nyomán 1947- ben „örökbe fogadta” Kaposvár. Takáts Gyula költői szemléle­tét az életöröm és a harmónia­vágy alakította, de az ötvenes években ő is hallgatni kénysze­rült. A matuzsálemi kort megélt Előző heti feladványunk: Takáts Gyula emlékháza a házépítészet példája költő végül számos kitüntetés után 1991-ben megkapta a Kos- suth-díjat. 1973-ban, Kaposvár centenáriumi évében a város díszpolgárává választották. Egykori . Kovács-Sebestény Gyula utcai lakóházában szü­letésnapján, 2011. február 4-én nyílt az emlékmúzeuma. A ház - a századfordulóra jellemző vá­rosi lakóház-építészet tipikus példája - őrzi eredeti tömegét és nyílásrendjét, homlokzata mára teljesen leegyszerűsödött, az egykori homlokzatdíszekből nem sok maradt. Faragott, vörös színű kőlábazata, finoman meg­munkált ablakai és mívesen két- szárnyú kapuja idézik azt a pol­gári jólétet, amelyben épült. Ugye milyen szép ez az épületrész? Vajon hol látható? írja meg: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A, vagy emeltfejjel@sonline.hu 4

Next

/
Thumbnails
Contents