Somogyi Hírlap, 2012. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
2012-07-08 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 25. szám
spökF^— Melyik volt a világ legjobb válogatottja? história Futballtörténeti utazás az időben az uruguayitól a spanyol válogatottig A spanyol válogatott beírta a nevét a futballtörténelembe azzal, hogy világ- és Európa-bajnokként ismét kontinensbajnoki címet nyert A spanyol válogatott látványos Európa-bajnoki sikere felszínre hozta a kérdést: a példátlan sikert minden idők legerősebb válogatottja érte el? A határozott igen talán túlságosan szubjektív lenne. Az egyik legerősebb ugyanakkor csak a legcsekélyebb, amelyet megérdemel a Vörös. Dénes Tamás Az első olyan válogatott, amelyet mindmáig a futballtörténe- lem legjobbjai között emlegetnek Uruguay húszas évekbeli alakulata volt. A Céleste, amely olyan futballhéroszok köré J épült, mint Jósé Nasazzi és Jósé § Leandro Andrade, becenevén a Fekete Csoda, 1924-ben első dél-amerikai csapatként szerepelt az olimpián, s elsőként is nyerte meg azt. A válogatott 1928- ban ismételt, majd 1930- ban hazai pályán, a futballtörté- nelem első világbajnoka is lett. A magyar labdarúgás dicsősége, hogy a Ferencváros ezt a csapatot 3-2-re le tudta győzni 1929- ben, Montevideóban. A harmincas évek elején nagyszerű csapata volt Ausztriának (Hugó Meisl Wunder- mannschaftja!), amely azonban nem tudta megnyerni az 1934- es világbajnokságot. Ellentétben az olasszal, amely kihasználta a hazai pálya előnyét! De ne keressünk burkolt utalást az előző mondatban, a Vittorio Poz- zo által dirigált, s a honosított dél-amerikai sztárokkal, így Luis Montival és Mumo Orsival megerősített Squadra Azzurra valóban a világ legjobbja volt a harmincas években. Nem mellékesen mindmáig az egyetlen európai csapat, amelyik meg tudta védeni a világbajnoki címét, egyébként 1938-ban éppen a magyar válogatottat legyőzve. Igaz, mindössze három játékosa játszott mindkét világbajnokságon: Giuseppe Meazza, Giovan- ni Ferrari - ők ketten szerepeltek mindkét döntőben is - és Eraldo Monzeglio. Nem hagyhatjuk ki a legjobbak közül a magyar Aranycsapatot sem, amely a torna legjobbjaként veszítette el az 1954-es világbajnoki döntőt. A fináléban két gólt is szerző német Helmut Rahn azt mondta később: „Ha tízszer lejátszottuk volna a döntőt, kilencszer biztosan a magyarok nyernek.” A szerény számítás szerint is hat világklasszissal (Grosics Gyula, Bozsik József, Kocsis Sándor, Hidegkúti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán) tündöklő Aranycsapat - nem számítva két, akkoriban még nem hivatalosnak tekintett moszkvai mérkőzést - 1950. június 4. és 1956. februURUGUAY1924-1930 (világbajnok, kétszeres olimpiai bajnok, kétszeres CopaAméri- ca-győztes) OLASZORSZÁG 1934-1938 (kétszeres világbajnok, olimpiai bajnok, Európa Kupa-győztes) MAGYARORSZÁG 1950-1956 (világbajnoki ezüstérmes, ár 19. között 51 mérkőzéséből csak egyet veszített el. A legfontosabbat. Legyőzte például 1954-ben a brazilokat, akik aztán 1966 július 15-ig egyetlen vb-mecs- cset sem veszítettek el. Nem mellékesen: akkor is a magyaroktól kaptak ki. 1958-ban és 1962-ben szinte ugyanazzal a csapattal lettek világbajnokok, nyolc játékosuk mindkét döntőben pályára lépett, a kilencedik, Pelé csak sérülése miatt hiányzott a chilei fináléból. Ő (egyedüliként a kétszeres világbajnokok közül) játszott még az 1970-es, első mexikói Mundialon is. Sokak szerint akkori csapata (Félix - Carlos Alberto, Brito, Piazza, Everal- do - Clodoaldo, Gerson - JairEurópa Kupa-győztes, olimpiai bajnok) BRAZÍLIA 1958-1970 (háromszoros világbajnok) NSZK 1966-1976 (világbajnok, vb-ezüst- és bronzérmes, Európa-bajnok, Eb-ezüstérmes) HOLLANDIA 1974-1978 zinho, Tostao, Pelé, Rivellino) minden idők legerősebb válogatottja volt annak ellenére, hogy „csak” egy vb-aranyat nyert. 1974-ben már a nyugatnémeteket koronázták világbajnokká, egy nagy generáció legnagyobb sikere volt ez. A Helmut Schön, Franz Beckenbauer nevével fémjelzett generáció 1966-tól kezdve egy bő évtizeden át világbajnoki ezüst-, bronz-, majd aranyérmet nyert, Európa-bajnok és Eb-ezüstérmes lett, Belgrádban csak tizenegyespárbajban maradt le az újabb aranyról. A Császár, azaz Beckenbauer az egyetlen, aki mind az öt tornán pályára lépett. E nagyon erős, s a hetvenes évek első felében fénykorát élő (kétszeres vb-ezüstérmes, Eb-harmadik) ARGENTÍNA 1986-1993 (világbajnok, vb-ezüstérmes, kétszeres Copa América-győz- tes, kétszeres konföderációs kupa-győztes) BRAZÍLIA 1994-2005 (kétszeres világbajnok, vb-ezüstnémet generációnak méltó ve- télytársa volt a Johan Cruyff és Johan Neeskens köré épített, a totális futballt bemutató holland Oranje. Pechjére 1974-ben és 1978-ban (immár Cruyff nélkül) is a házigazdával kellett a világbajnoki döntőt játszania. 1986 és 1993 között nagy sikereket ért el az argentin válogatott: világbajnoki arany- és ezüstérmet nyert, s kétszer is megnyerte a dél-amerikai csapatok tornáját, a Copa Améri- cát. Gyakorlatilag két teljesen különböző csapattal. A világ- bajnokságokon még Diego Maradom és kortársai tündököltek, a Copákat már a fiatal, s akkor még otthon játszó utódok nyerték meg, akik között elsősorban Gábriel Omar Batistuta érmes, háromszoros Copa Amé- rica-győztes, kétszeres konföderációs kupa-győztes) FRANCIAORSZÁG 1998-2001 (világ-és Európa-bajnok, kétszeres konföderációs kupa-győztes) SPANYOLORSZÁG 2008(világ- és kétszeres Európa-bajnok) vitte a prímet. Akad azért olyan játékos, aki mindegyiknek részese volt: Oscar Alfredo Rug- geri. 1970-től 1994-ig a brazilok nem tudtak világbajnoki címet nyerni. Az Egyesült Államokban az olaszok ellen tizenegyespárbajban megnyert titulus egy nagyszerű sorozat kezdetét jelentette: világbajnoki arany-, ezüst- és aranyérem. Cafu lett az első játékos, aki egymást követő három világ- bajnoki döntőben játszott, rajta kívül csak egyetlen futballista vett részt mindhárom tornán: a korszak emblematikus alakja, Ronaldo. A tulajdonképpen egy bő évtized alatt háromszor átalakított brazil csapat a 2005- ös konföderációs kupát még megnyerte, de aztán nagy esélyesként elbukott a következő évi világbajnokságon, s azóta sem talál régi önmagára. Az ezredforduló körüli évek legjobb európai csapata a francia volt, amely elsőként tudott világbajnokként Eb-aranyat nyerni. A Zinedine Zidane, Didier Deschamps, Laurent Blanc, Thierry Henry nevével fémjelzett, multikulturális generáció a kékek történetének legszebb sikerkorszakát érte el. A 2002-es vb-kudarC után 2006-ban, még Zidane-nal és Henryval, de már egy másik generációval vb-ezüstöt nyert, lezárva a nagy korszakot. Hat évvel ezelőtt, Németországban a franciák még legyőzték a spanyolokat a vb-nyolcad- döntőben. Az volt mind ez idáig az utolsó alkalom, hogy a La Rója (a Vörös) gólt kapott egy nagy torna egyenes kieséses szakaszában. Érdekes: a nagy generáció kulcsfigurái közül Iker Casillas, Sergio Ramos, Fernando Torres, Xavi, Xabi Alonso, Cesc Fabregas, s a legutóbbi Eb-ről sérülése miatt hiányzó Carles Puyol és Dávid Villa is. Ők ma a világ legjobbjai, akik átírták a futballrekor- dok könyvét: három nagy tornát „zsinórban” még egyetlen válogatott sem nyert meg. Álomtizenegy, avagy a futballtörténelem legerősebb tizenegy válogatottja Megfordult a trend pályaépítés Egyre több helyen lehet futballozni Elhunyt Imre Mátyás gyász Ő volt a magyar internetes sportújságírás megteremtője Az MLSZ elnöksége a héten megtárgyalta és jóváhagyta a pályaépítési programjáról szóló jelentést és határozott a második körében benyújtott pályázatokról, valamint azok támogatási összegeiről is. A döntés értelmében a második ütemben újabb 43 pálya épül szerte az országban. A sikeres pályázatok esetében az MLSZ a pályák felépítését legkésőbb 2013. június 30-ig vállalja. A Budapesten épülő három nagypálya és a kilenc kispálya építése azt jelenti, hogy hosszú idő után végre a fővárosban több labdarúgópálya épül, mint amennyi megszűnik. Júniusban - alig kevesebb mint egy évvel a TAO-program bevezetése után - Halásztelken adták át az első megépült műfüves, 20x40 méteres, palánkkal határolt pályát. Akkor dr. Fűzi Ákos, az EMMI sportszakmai főosztályának vezetője kiemelte: „Halásztelek új pályája jól példázza, milyen hatékonyan működik a TAO-program, hiszen kevesebb mint egy év telt el azóta, hogy a kormány sportbarát környezetet teremtett azzal, hogy bevezette a látvány- csapat-sportágak adókedvezményét, és a tízezres Pest megyei település fiataljai máris birtokba vették a műfüves pályát.” Az első átadó után beindult az élet a pályaavatás frontján, sorra avatják fel a program keretében megépült műfüves játéktereket. Idén mintegy 80, jövő nyárra több mint 200 vadonatúj pálya állhat a labdarúgók rendelkezésére az ország különböző pontjain. Ezzel megfordult a tendencia: miközben korábban okkal kesergett minden futballszerető azon, hogy - különösen a rendszerváltozást követő években - sorra szűntek meg a pályák, egymás után építettek be temérdek, futballozási lehetőséget kínáló területet, mostantól egyre szélesedik a lehetőségek tárháza. A hajdani grundok helyét minden igényt kielégítő, különböző méretű pályák veszik át. ■ Több mint húsz éve is van már annak, hogy egy Párizsban élő srác felhívott az akkori Népsport szerkesztőségében, jelezve, hogy kinti munkái mellett szívesen tudósítaná a magyar sportnapilapot a francia fővárosból. Túlzás lenne állítani, hogy mindenki bizalommal fogadta, de Matyi, Imre Mátyás megvívta a maga harcát. Nekem pedig mindig viccelve mondta, hosszú külföldi utazásaink során: „A te bűnöd, te szabadítottál a magyar sajtóra!” Matyi, már nem tudom elmondani Neked, ilyen büszke még egyetlen „bűnömre” sem voltam, s alkalmasint nem is leszek. Személyében ugyanis uniká- lis újságíró került a szakmába. Olyan, aki nem ismert lehetetlent, olyan, aki egy időben szinte egyszemélyben képviselte a magyar sportsajtéban az oknyomozó újságírást, aki mindenkit elért, akit kellett, aki számos újítással írta be magát a magyar sportújságírás történetébe, s akinél, nem mellesleg, nagyon kevés kollégiálisabb szaktársam akadt az elmúlt negyedszázadban - ha egyáltalán akadt ilyen. Utóbbit is tapasztalatból írhatom: együtt jártunk meg több világ- és Európa-bajnoksá- got, BL-döntőket. Nem túlzás azt állítani, ő teremtette meg az internetes sportújságírás műfaját, s nevéhez fűződik, egyebek mellett a magyar Aranylab- da-díj létrehozása is. Imre Mátyás 1957-ben született Oroszlányban, fiatalon úgy döntött, Franciaországban folytatja életét. Szinte hihetetlen kalandok után vetette meg a lábát második hazájában, s lett - ez is nagy szó - a francia nyelv irodalmi szintű ismerője. A kilencvenes évek közepén hazaköltözött, dolgozott a Nemzeti Sportnál, a Blikknél, a Sport Plusznál, a Napi Ásznál, alapító-főszerkesztője volt az nbl.hu internetes portálnak. Az utóbbi években Michel Piatini elnök munkatársaként az UEFA médiaosztályán dolgozott. ■ D. T. j