Somogyi Hírlap, 2012. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

2012-06-30 / 152. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2012. JÚNIUS 30., SZOMBAT Oberon, a szerzetes elköszönt Justitiától a főbíró Szerencsés, hogy olyan időben dolgozhatott, amikor a bíróságok abszolút függetlenek voltak Ujkéry Csaba: társadalmi érdek, hogy ez a hivatás érinthetetlen legyen Ujkéry Csaba AZ érettségi után akadt egy fél évtized, amikor úgy tűnt, szakít a családi hagyománnyal, s nem tanár vagy jogász lesz, hanem a művészi világban indul vándor­útra. Ki akarta próbálni magát a világot jelentő deszkákon, hiszen már az általánosban sikerült le­kötnie társait: ha csak egy kis pauza akadta tanítási időben, a nebulók egyöntetűen követelték, Ujkéry meséljen valamit. az ifjúkori nagy álom azonban a színművészeti főiskola felvételi bizottsága miatt beteljesületlen maradt, így a szigetvári ifjú ha- marost a pécsi jogi karon találta magát, ahol 28 évesen, 1971-ben diplomázott. Zrínyi városában indult meg a szamárlétrán, a já­rásbíróságon lett fogalmazó, ám hamar átkérte magát Sopronba, ahol 1973-ban nevezték ki bünte­tőbírónak. Hiába indult be karri­erje, honvágya miatt - melynek egyik megnyilvánulása szépírói munkásságának első darabja - hazatért a Dél-Dunántúlra, Ka­posvárra, s egy évvel később, 1979-ben megyei bíróvá nevezték ki. Évtized múltán már társelnö­ke a megyei bíróságnak, három évvel később pedig elnöke. Két évtizeden irányította a ma Ka­posvári Törvényszéknek nevezett hivatal munkáját, 2004-ben be­került az Országos Igazságszol­gáltatási Tanácsba is, melynek hamarosan szóvivője lett. A szakma mellett a szervezésre is figyelt, nevéhez köthető a bíró­ság többszöri felújítása-átalakítá- sa, s több, az aktív és az egykori kollégák kényelmét, nyugodtabb munkáját elősegítő intézkedés, s az igazságügyi főiskola megala­pítása. De nemcsak helyi szinten tette le névjegyét, a javaslatára vezették be a nyári ítélkezési szü­netet, a talárt, rendszeresítették a tárgyalókalapácsot, a tanúgon­dozást, s megszervezte a Jogi Be­szélgetések fórumot, a Bal­kán-konferenciát, melynek to­vábbra is vezetője marad. kedvtelésére, az irodalomra is maradt ideje, rengeteg szakmai cikk mellett novellák és 11 regény szerzője, emellett társelnöke a Berzsenyi Társaságnak, tagja a Szent György Lovagrendnek, s ha ideje és az időjárás is úgy enged­te, szívesen vitorlázik - azaz a nyugdíjasévekre sem marad el­foglaltság nélkül. Az asztalon az aktahalmok­ból és a rájuk pakolt büntető törvénykönyvből úgy tűnik, mintha a tulajdonos csak hét­végére távozna. Pedig... Vas András- Elfogyott a centi...- Mint minden, ha használják- felelte Ujkéry Csaba. - Ezt 43 éve és tíz hónapja vagdostam.- Méretes szalag. Igaz, lehetett volna valamivel hosszabb is...- Tíz hónappal. Akadnak né­pek, melyek a fogantatástól szá­molják az ember korát. Ha így nézem, nekem is kijön a 70 év.- Milyen kedélyesén áll a nyugdíja­zásához. Sehol egy tüske?- A személyemet illetően nincs. De megértem a kollégái­mat, akiktől éveket vesznek el a törvénnyel, mely szerint 62 éves korban nyugdíjba kell menniük. Főként, hogy bármennyire is for­szíroztam, nem sikerült rendez­ni az életpálya nyugdíjrészét.- Nem éri meg bírónak lenni?- Az értelmiségi pályák kö­zül a jobban megbecsültek közé tartozik. Ám olyan életvitelt kö­vetel, mely jelentősen korlátoz. Nincs lehetőség maszekolni, fo­lyamatosan illeszkedni kell a hi­vatal méltóságához, melyhez ön­megtartóztatás szükséges. S eh­hez társult az elmúlt időben a tisztelet hiánya.- A 2006-os választások óta?- Nem akarok politizálni, bár már megtehetném, s elismerem, a 2006-os zavargásokkal kap­csolatban akadtak vitatható íté­letek, még ha elenyésző szám­ban is, ám valahogy mindig eze­ket citálják. Pedig alapvető tár­sadalmi érdek, hogy ez a hivatás érinthetetlen legyen. Vannak jó és rossz orvosok vagy mérnö­kök, s így van ez a bíráknál is. A kérdést egyedileg kell megolda­ni, nem megbélyegezni egy tel­jes szakmát.- Na, itt a tüske... Ha így nézzük, még szerencsésnek is mondhat­ja magát, most megy nyugdíjba, amikor igencsak felkeltették a po­litika és a közhangulat figyelmét.- Olyan időben dolgozhattam, amikor a bíróságok abszolút füg­getlenek voltak, s olyan munka­társakkal, akikkel eredményes lehettem. Húsz évig vezettem a megyei bíróságot, a törvényszé­ket, s ez idő alatt a jobb- és a bal­oldal is mindig kinevezett.- Újrakezdené?- Lett volna lehetőségem vál­tani, ha akarom. A rendszervál­tásnál el kellett döntenem, mara­dok a hivatásomnál vagy politi­kusnak állok. Az MDF még tár­sadalmi mozgalom volt, amikor már hozzájuk tartoztam, nyit­va állt előttem az országos poli- .tika kapuja. Sőt, kétszer alkot­mánybírónak is jelölni akar­tak, de maradtam. Itt éreztem jól magam, ahol nemcsak bírói, de szervezési feladataim is voltak. Semmiféle hiányérzetem nem volt soha.- És a színészet?- A színművészetis felvéte­li kudarca gyorsan elmúlt, a jo­gi karon hamar áthangolódtam. Persze jó volt belekóstolni kicsit a szabad művészi világba, hi­szen a bírói pálya azért valahol egy ezüstkalitka.- Még csak nem is arany?- Annyira azért nem csillogó...- Ha másként alakul, milyen sze­reppel búcsúzna a színpadtól?- Talán Oberonként a Szenti- vánéji álomból. De a művészettől egyáltalán nem kell elköszön­nöm, épphogy több időm jut rá mostantól.- A Múzsa eddig is többször fel­kereste.- Eddig egy rend szabályai szerint éltem, kicsit talán úgy, mint egy szerzetes. Mostantól jöhet egy másfajta önmegvaló­sítás.- A kisbetűs álmok?- Az írás megmarad, de több időm jut majd a Berzsenyi Tár­saságra, a Szent György Lovag­rendre, kulturális programok szervezésére. De tervezem, ösz- szegyűjtöm Szigetvár, Kaposvár és Somogyvár hagyományait. Nem lehet bezárkózni abba, aki voltam. A hét végén például me­gyek Újkérre a falunapra, Sop­ron mellé.- Vissza a kezdetekhez... Tény­leg, tüke szigetváriként anno miért kérte át magát a Hűség városába?- Éppen a tükeség miatt. Min­den második ügyemben elfo­gultságot kellett volna jelente­nem, ha maradok.- Mégis visszajött.- A gyökereim itt maradtak. Meg aztán Sopron furcsa hely: majdnem Ausztria, ahol nehe­zen fogadják be az idegent- Emiatt kezdett ott írni?- Honvágyam volt, elkezd­tem foglalkozni a szülővárosom múltjával, s megszületett a Szi- geth pajzsai.- Ez ám a lokálpatriotizmus! Bár az első olvasmányélmény miatt pi­ronkodhat: Egri csillagok a Szigeti veszedelem helyett...- Óvodásként egy verses eposz nagy falat lett volna... Merthogy ötévesen megtanultam a betű­ket. S onnantól kezdve imádtam olvasni. Talán ez lehet az oka, hogy számtanból viszont nem nagyon jutottam tovább a négy alapműveletnél. De a könyvek­kel sohasem tudtam betelni.- Olyannyira, hogy egy idő után már íróként is megmutatta ma­gát. A szakma hogyan fogadta?- Először meglepődtek, aztán megszokták. S akadtak, akik megszerették. Legalábbis a visz­szajelzések alapján. Sőt, kérdez­ték, mikorra tervezem a követ­kezőt.- Akkor én is megkérdezem.- Most meglehetősen ambi­valens a lelki állapotom, le kell, hogy ülepedjen körülöttem a vi­lág.- Aztán esetleg papírra vet néhány bírósági sztorit?- Elég volt megélni őket... Vagy ha mindent megírnék, biz­tosan évtizedekre titkosítanák...- Legalább azt árulja el, hány évet osztott ki a bő négy évtized alatt!- Egyszer megyei első fokú büntetésként összeszámoltam, s évente több száz esztendő jött ki...- Az összes idő tehát visszanyúl­na legalább a sumér államok fény­koráig.- Nem volt könnyű. Egy bíró ugyanúgy megszenvedi a hosz- szú időseket, életfogytiglaniso­kat, mint akit börtönbe küld.- Mindig biztos volt az ítéletében?- Amikor meghoztam őket, százszázalékosan. Persze akad­tak esetek, amikor azt mondtam, jó, ha más is látja, s megnyugta­tott, ha fellebbeztek.- Volt, akit időtlen időre rács mögé küldött, noha sajnálta?- Sokan kerülnek olyan hely­zetbe, amikor már nem urai a cselekedeteiknek. Ilyenkor az­tán a közvélemény háborog az ítéleten.- Mint a Cozma-ügyben. Melyik verdikttel ért egyet?- Mindkettőt tiszteletben tar­tom.- Diplomatikus...- Nem ismerem az ügyet mély­ségében. Csak azt látom, a sajtó felfújta az esetet, s megint esett a bíróság ázsiója. Pedig utóbbi mi­att a média és a politika is felelős, nemcsak a szakma.- Örülhet, hogy már nem kell ilyen légkörben dolgoznia... Tényleg, mit tervez hétfőre?- Pakolok. Eddig dolgoztam, nem volt rá időm, s azért ennyi idő után van mit összecsomagol­ni. Mintha majd’ 44 év után el­költöznék egy másik lakásba... Az egyedül talpon maradt cukorgyár keserédes krónikája emelt fejjel Kaposvár első igazi nagyüzemét évtizedeken át vezette sikeresen egy magyarrá lett osztrák vegyészmérnök A vasút a 19. század végén va­lóban felpörgette a megyeszék­hely fejlődését, hiszen az Ester- házy-uradalom adottságai mel­lett nem kis részben a szállítási lehetőségek miatt települt a vá­rosba a sokáig legnagyobb ka­posvári üzem, a cukorgyár. 1890. június 1-jén indult meg a gyorsvonatok forgalma a zákány-kaposvár-dombóvá- ri vasútvonalon, s a Magyar Ál­talános Hitelbank két hét múl­va már bérbe is vette a 23 ezer hektáros kaposvári uradalmat. A bank részvénytársaságot ala­pított, a Mezőgazdasági Ipar Rt.-t (a MIR-t), amely megvásá­rolta a Hársfa, a Fő, a Pécsi ut­ca és a vasút által határolt terü­letet, ahol 1893 őszén belefogott cukorgyárának felépítésébe. (A bérletet többféleképpen is né- vezték a kortársak. Á MIR rész­vényei a tőzsdén Georgia néven szerepeltek, de a kaposváriak általában úgy emlegették őket - a háttérben álló Hitelbankra célozva -, hogy a „bankosok”.) A cukorgyár építése Bleche prágai építész vállalkozásában és az akkor már idős kapos­vári építész-ácsmester, Lencz György irányítása mellett folyt. Először a gyári épületek, a „kas­tély” és a város felé eső emele­tes lakások készültek el, majd - Gáspár Gyula tervei alapján - a tisztviselő- és munkáslakások a Hársfa utcai részen. A Hársfa Előző feladványunk: a cukorgyár 1894 óta a város meghatározó üzeme és a Pécsi utcai kerítést a gyár­ból kikerülő kazánsalakból és mésziszapból építették meg. Az említett „kastély” magas tetős, kétszintes, tornyos ház, amelynek zárt tömegét a falsza­kaszok falvastagságnyi ugrásai oldják. Homlokzatát következe­tesen és egyszerűen díszítették: a sarkokat és rizalitokat vakolt sarokarmírungok nyomatéko- sítják, az egyenes záródású ab­lakokat egyszerű keretek és szemöldökpárkányok zárják, a hangsúlyos helyeken félkör- íves vagy timpanonos üres me­zőkkel. A tetőfelépítményeket és a torony oromfalait macska­lépcsőt utánzó festett vakolatdí­szek teszik meseszerűvé. Ugye milyen szép ez az épületrész? Vajon hol látható? írja meg: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A, vagy emeltfejjel@sonline.hu

Next

/
Thumbnails
Contents