Somogyi Hírlap, 2012. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

2012-06-21 / 144. szám

14 OLVASÓINK ÍRJÁK 2012. JÚNIUS 21., CSÜTÖRTÖK A nyugdíjasok könnyű fogyasztói kosara adatok Az infláció jelentősége az idősek életében fokozódik, mert kedvezőtlen a nyugdíj megállapítása Nagy érdeklődéssel, de ugyan­akkor némi csodálkozással olvastam a nyugdíjas szerve­zetek Somogy megyei szövet­ségének állásfoglalását, misze­rint: (1) azt kérik a miniszterel­nöktől, hogy „Az Országgyűlés alkosson törvényt a nyugdíjas fogyasztói kosárról”; (2) továb­bá azt állítják, hogy „Idén nem sikerült megőrizni a nyugdíjak reálértékét.” („Nyugdíjasok: fo­gyasztói kosarat kérnek”, So­mogy Hírlap, 2012. május 18. és „Nyugdíjasok levele Orbán­hoz”, Somogyi Hírlap, 2012. június 1.) Mivel a miniszterel­nöknek írt levél konkrét tartal­mát nem ismerem, a sajtóhírek alapján számomra nem teljesen világos, hogy milyen törvényt kérnek a nyugdíjas szerveze­tek, ugyanis a nyugdíjas fo­gyasztói kosár és a nyugdíjas fogyasztói árindex intézménye már több mint tíz éve, 2002. ja­nuár 1. óta része a magyar jog­rendszernek. A nyugdíjas szer­vezetekkel történt megegyezés után, az I. Orbán-kormány (1998-2002) 1050/2001. (V. 18.) számú határozatával kérte fel a szociális és családügyi, va­lamint a pénzügyminisztert, hogy a nyugdíjas fogyasztói ár­index alkalmazásáról készítse­nek előterjesztést, nyújtsanak be törvényjavaslatot az Ország- gyűlésnek. A 2001. november 12-én elfogadott, és 2002. ja­nuár 1-től hatályos 2001. évi LXXX1V. törvény 21. § (1) be­kezdése szerint: „21. § (1) A társadalombizto­sítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 62. §-ának (6) bekezdése helyébe a követ­kező rendelkezés lép: „(6) Az (5) bekezdés szerin­ti nyugdíjemelésnél a nyug­díjasok fogyasztói ár növeke­désének - a tárgyév első nyolc hónapjának tényadatára alapo­zott - várható mértékét kell fi­gyelembe venni, amennyiben az meghaladja a fogyasztói ár növekedés mértékét.” Az 1997. évi LXXXI. törvény többszöri módosítása során a bekezdések sorszáma a 62. §-on belül ugyan változott, de tartalma nem, és a jelenleg ha­tályos törvényben is szó szerint így szerepel! [1997. évi LXXXI. törvény 62. §. (4) bekezdés. Meggyőződésem, hogy hosz- szú távon a nyug­díjasok érdekeinek artikulálása és ha­tékony érvényesí­tése csak szakmai alapon, a tények tiszteletben tartásával lehet­séges. Rövid észrevételeimmel ezt szeretném elősegíteni. A közgazdaságtan nem egy egzakt tudomány abban az ér­telemben, hogy a szubjektivi­tás, amely bár minden diszcip­línában jelen van, itt fokozott mértékben jelentkezik. A köz­gazdász ugyanis nem végezhet laboratóriumi körülmények között ellenőrzött és többször megismételhető gazdasági kí­sérleteket. (A teljesség kedvé­ért meg kell jegyeznem, hogy erre vonatkozó próbálkozások azért már vannak, hiszen Ver- non Smith amerikai közgaz­dász 2002-ben a laboratóriumi kísérleteknek az empirikus gazdasági elemzés eszköze­ként való alkalmazásáért ka­pott közgazdasági Nobel-díjat.) A gazdasági törvényszerűségek Elégedett időskorra várnak az emberek. A megélhetés drágulása miattegyre nehezebben jönnek ki a nyugdíjukból tehát értelemszerűen csupán az átlagra érvényes, valószí­nűségi törvényszerűségek, és nem feltétlenül igazak az adott populáció minden tagjára. A szubjektivitás különösen tetten érhető az inflációval kapcsolatos „érzéseinkben”. A fogyasztói és a nyugdíjas fogyasztói árindex is termé­szetesen csak országos átla­gos mutatóként értelmezhető. A nyugdíjas fogyasztói kosár tartalmának és súlyarányai­nak meghatározása, a nyug­díjas fogyasztói árindex kiszá­mítása és közzététele kizáróla­gosan szakmai kérdés, a min­denkori kormánytól független intézmény, a KSH kompeten­ciája. Ezt a feladatát a KSH ha­zai és nemzetközi (EUROSTAT, EU, OECD) szabványok, előírások és aján­lások, azaz szigorú szakmai standar­dok alapján látja el. A súlyok felülvizsgálata évenként törté­nik, a tárgyévet két évvel meg­előző év tényleges lakossági fo­gyasztása alapján. A 2012. évi súlyarányok tehát a 2010. évi lakossági fogyasztási szerkeze­tet mutatják. A KSH tájékoztatása szerint a nyugdíjasok szempontjából kitüntetett három termék, il­letve szolgáltatáscsoport, az élelmiszerek, a gyógyszerek és a lakhatással kapcsolatos kiadások aránya a nyugdíjas fogyasztói kosárban 53%, míg a lakosság egészének fogyasz­tói kosarában ez az arány kb. 41%. Megjegyzem továbbá, hogy a gyógyszerek és gyógy­áruk részaránya az általános fogyasztói árindexben 2,9%, míg a nyugdíjasok kiadási szerkezetében ez 6,1%-os súly­aránnyal szerepel. Nem szere­pelnek a nyugdíjas fogyasztói kosárban a gyermekneveléssel és -gondozással kapcsolatos termékek és szolgáltatások, így például bölcsődei, óvodai és iskolai étkeztetés, a gyermek- ruházati cikkek, a tanköny­vek és tanszerek, valamint az oktatási szolgáltatások sem. A nyugdíjas fogyasztói árindex egy származtatott mutató, így természetesen tartalmaz becs­léseket, de álláspontom szerint alapvetően tükrözi a nyugdíjas társadalom tényleges fogyasz­tási szokásait. A KSH az előre megadott tá­jékoztatási határnapokon, álta­lános és nyugdíjas bontásban teszi közzé a havi és az éves inflációs adatokat. Tájékoztatá­sul 2002-től, tehát a nyugdíjas fogyasztói árindex bevezetésé­nek időpontjától az alábbi táblá­zatban foglaltam össze az éves adatokat. A makrogazdasági mutatók, ilyen a lakossági fogyasztói árindex is, mérése és számí­tása, a bázis és a nemzetközi adatokkal való összehasonlít­hatósága a közgazdaságtan egyik legfontosabb területe. A fogyasztói árindex pontos kiszámítása érdekében a KSH munkatársai havonta, meg­határozott időintervallumban, minden megyében, több ún. „felíró helyen” (üzlet, szolgálta­tóhely, piac), feljegyzik az ún. reprezentáns termékek és szol­gáltatások (2012-ben kb. 935 ilyen van) árait, ezeket 140 áru­csoportra összegezve, havonta összesen 70 000 ár adat figye­lembevételével, statisztikai tu­dományos alapon számítják ki fogyasztási főcsoportokra és a teljes fogyasztásra az árindexet (Laspeyers-féle árindex). Úgy gondolom könnyen belátható, hogy a szövetség által indított ún. „árfigyelő mozgalom”, a maga féléves megfigyelési idő­szakával és 3000 vásárlásával nem felel meg még a minimá­lis szakmai követelményeknek sem, így sajnos, csak a társa­dalomban kétségtelenül már meglévő hamis tudatot erősí­ti. Ezért lenne nagyon fontos a független intézmények, így a KSH irányába is a közbiza­lom helyreállítása és erősítése. A táblázatból egyébként jól lát­ható, hogy nincs szignifikáns különbség a kétfajta árindex kö­zött, eddig mindhárom lehetsé­ges eset (a nyugdíjas fogyasztói árindex egyenlő, nagyobb, ki­sebb, mint az általános infláció) előfordult már. Abban egyetér­tek a szövetséggel, hogy az inf­láció jelentősége a nyugdíjasok életében tovább fokozódik, mi­vel a II. Orbán-kormány a nyug­díjasok számára kedvezőtlenül változtatta meg az évenkénti nyugdíjemelés mértékét. 2012. január 1-jétől ugyanis a nyugdí­jakat „...az emelés évére terve­zett fogyasztói árnövekedésnek megfelelő mértékben kell emel­ni.” [1997. évi LXXXI. törvény 62. §. (1) bekezdés. Itt szeret­nék rámutatni arra a farizeus magatartásra, hogy miközben Selmeczi Gabriella (Fidesz) „nyugdíjvédelmi megbízott” kevesli a magán- nyugdíjpénz­tári reálhozamokat (a reálho­zam az inflációt meghaladó, az infláció feletti hozamrész), és utólag kijelenti, hogy „több is lehetett volna, ha ...” addig az Orbán-kormány kizárólag az infláció mértékével emeli az állami nyugdíjakat. Ezzel együtt is azt kell mondanom, hogy a szövetség állásfoglalása, ti. hogy 2012-ben sem sikerült megőrizni a nyugdíjak reálérté­két, idő előtti. Erre, a november havi kiegészítés szabályozásá­nak pontatlansága miatt, csak a tárgyévet követően, 2013 feb­ruárban az éves tényleges inf­lációs adatok ismeretében adha­tunk pontos választ. A hatályos törvény szerint a mindenkori kormány két lé­pésben hajtja végre a tárgyévi nyugdíjemelést. Január l-jé- vel a költségvetési törvényben meghatározott, a tárgyévre tervezett fogyasztói árindex mértékével kell növelni a nyug­díjakat, majd novemberben ke­rül sor a nyugdíj-kiegészítésre, amelynél „..a nyugdíjasok fo­gyasztói ár növekedésének - a tárgyév első nyolc hónapjának tényadatára alapozott - várható mértékét kell figyelembe venni, amennyiben az meghaladja a fogyasztói árnövekedés várha­tó mértékét.” [1997. évi LXXXI. törvény 62. §. (4) bekezdés] A törvény ....amennyiben az me ghaladja a fogyasztói ár nö- ■ vekedés várható mértékét...” fordulata azt jelenti, hogy a nyugdíj-kiegészítésnél mindig a magasabb inflációs értéket kell figyelembe venni. Ez fon­tos és méltányos kitétel, hiszen előfordulhat (igaz ritkábban), hogy a nyugdíjas infláció az alacsonyabb érték. A problé­ma ott van, hogy a mindenkori kormány a novemberi nyugdíj­kiegészítés során alábecsüli/ alábecsülte az infláció várható mértékét, és ezzel - mivel ed­dig még sohasem éltek a tör­vény adta utólagos korrekció lehetőségével - néhány tized százalékponttal minden évben megrövidítik a nyugdíjasokat. Ez történt 2010-ben és 2011-ben is! ■ Kovács Bálint, nyugdíjas l Sokkal többet költenek élelmi­szerekre és lak­hatásra

Next

/
Thumbnails
Contents