Somogyi Hírlap, 2012. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
2012-05-05 / 105. szám
MEGYEI KORKÉP 2012. MÁJUS 5., SZOMBAT A kereszténység és az irodalom kapcsolódási pontjait keresték Vattacukor-rózsaszín és óceánkék a kis csiszár Rés a rácson, avagy a gép a szörnyeteg, vagy inkább az emberi agy? Kóma: ketrecbe zárt kiáltás, az egész emberfej egy óriási száj. - Miután megnézte, odajött hozzám egy fiú és azt mondta: vannak ilyen emlékei neki is. Bezártságérzés, elzárva a külvilágtól, mellyel egy hangtalan sikollyal próbál kommunikálni. A szépség és a szörnyeteg: megint egy csúnya gépmonstrum, csak ez nem embergyereket, hanem emberi agyat állít elő, de azon nyomban préseli is össze. Csiszár Zsolt szerint: az ember létrehozta a gépet, az meg összepréseli az agyát. Melyik is a szépség, és melyik is a szörnyeteg? Kék, pontosabban kékkel félig leöntött hintaló, micsoda felüdülés, gondolhatnánk a „Türkizkék nosztalgia” láttán (zárójelben: Ildikónak). - A hintaló egyik fele ütött-kopott, egyszerű kengyellel és nyereggel, a másik oldala a türkizkék mázos, a jobban felszerelt, mintha csak most emelnénk ki az emlékezés óceánjából - magyarázza az alkotó. - Az idő megszépíti az emlékeket. Ildikó, akinek ajánlottam, azt mondta: még az illatok is előjöttek a gyerekkorából... Pszichodelia, azaz valamilyen befolyásoltság alatti látomás: Csiszár Zsolt állítja, ez is többekből előhozza az ismerős „élményt”. A hiányzó láncszem: egy fél számítógép-billentyűzet kandikál elő a felforgatott földből. - Ásatási lelet, párezer év múlva. Ez lehet a hiányzó láncszem, ami összeköti kultúránkat az akkorival. Persze ebben is ott az elmúlás gondolata. A „kis Csiszár” fiatalember, valóban ilyen komoran látná a világot? Kétféle felelete van erre. Az egyik, kiállításának címe: Kölcsönhatások. „Egymásba kapaszkodó fogaskerekek. Egy mondat egy filozófia-tanulmányból: A kölcsönhatás a dolgok igazi végső oka. Kölcsönhatás nélkül nincs világ, a sejtek, a bolygók is kapcsolatban vannak, s az egyik ember a másikkal. Minden ösz- szefügg; ismert a pillangó-effektus, miszerint egy szárnycsapás akár az egész világra kiható változási folyamatot indíthat be. ” A másik felelethez vissza kell térnünk a Kómához, a ketrecbe zárt sikolyhoz. Ha jól megnézzük, van egy kis rés, egy folytonossági hiány a rácson... (Folytatás az 1. oldalról) Csiszár Zsolt laza mozdulattal hajítja el a gondtalan, rózsaszín Barbie-érzést Extrém szobrok, de van bennük gondolat dául Kaposvárról kapott felkérést egy tárlatra. Alkotó vagyok inkább, aki olyan dolgokat akar létrehozni ami egyedi, amihez hasonló nincs. Nyilván genetika is hogy szobrászkodni kezdtem (a festéshez nincs elég tehetségem), apai indíttatásból is érdekeltek a művészetek. Hobbi. Ha indíttatást érzek, nekiállok gondolkodni, hogy milyen anyagok kellenek és azokból hogyan formázom ki a gondolataimat. Aztán ha azt írják a vendégkönyvbe hogy meghökkentő, vagy borzongató, akkor azt hiszem, elégedett vagyok. Rábízom a befogadóra, hogy milyen gondolatokat hoznak elő belőle a művek, nem kell hogy ugyanazt gondolja, amit én. Klón: egy hideg-rideg, olajos, fekete gép dob ki magából egy sorszámozott csecsemőt. - Errefelé tartunk, már nincs messze az ember-előállító automata. Művészet, mondja a festőművész-apa A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság a hagyományoktól eltérően - elsősorban anyagi okok miatt - nem Keszthelyen, hanem a kaposvári Klebelsberg középiskolai kollégiumban tartotta konferenciáját, az idén Kereszténység és irodalom címmel. A kultúra is keresi az egyházat és a hitet, s viszont - hangsúlyozta Jeleníts István -, keresgéljük a jövő útját, amiben már korántsem az ellenséges közeg jelenti a nehézséget. Vallás és művészet közeli rokonságban áll - szögezte le előadásában Erdélyi Géza, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház emeritus püspöke Rimaszombatról. - Teljességgel érthetetlen, mert értelmetlen az elmúlt néhány századnak, különösen a XX.-nak a múltat eltörölni akaró vállalkozása, vallás-, sőt keresztyénellenes törekvése. Ezt ugyanis nem lehet kiiktatni a kultúrából. Menthetetlenül vallásos lény az ember, s ezt tükrözik évezredek építményei, művészi alkotásai. Erdélyi Géza reformátusként elnézést kérve a hallgatóságtól arra is kitért: való igaz, hogy a katolikus egyházak támaszai, éltetői voltak egyes művészeti ágaknak, ám Kálvin Jánost azzal kárhoztatni, hogy a művészetek iránt ellenséges magatartást tanúsított, nem felel meg a valóságnak. Az ilyen vélekedés megalapozatlan, hiszen leveleiben is vallotta: a művészetek szolgálhatják az embert, s Isten dicsőségét nem rombolják. ■ Márkus Kata Jeleníts István, Tari István és Ujkéry Csaba a konferencián Hűségesek jutalma az idén is két aktív tagjának adott át Berzsenyi Dániel Hűség- jutalmat a társaság vezetése. Király Zoltán jelenlegi közművel& dési alelnöknek 25 éves munkáját ismerték el a díjjal. Az ádán- di Neisz Péter szintén fáradhatatlan, közösségi munkájáért kapta meg az elismerést. Tessék a vattacukor, könnyű, édes, nyúlós, mállós, ragadós! Fónai Imre Minden kiállítás-látogató kap egyet a rózsaszín nyalánkságból a siófoki Kálmán Imre Emlékház bejáratánál. Mire felér vele a lépcsőn, vagy elfogyasztja, vagy azért dobja az odakészített szemetesbe, mert már keze-lába ösz- szeragadt tőle. Kidobni kötelező, a szobrok közé vattacukrot bevinni szigorúan tilos. Felhőtlen, gondtalan, rózsaszín Barbie-érzés, ezt is kihajítja egy laza mozdulattal a látogató, hogy azután egy teljesen más világban találja magát, Csiszár Zsolt úgy mondja, hogy a „való életben”. Extrém szobrai, azok mondanivalói valóban nélkülözik a szirupos Barbie-világot.- Nem akarok hatásvadász lenni, nem hatást akarok kiváltani, hanem elgondolkodtatni; belülről jönnek ezek a témák, hétköznapi gondolataim lenyomatai - állunk meg a Világszép Samantha előtt. Koporsóban porladó csontváz, kezében porosán, pókhálósán is jól kivehető tükröt szorongat. Valaha akár világszép is lehetett, de most...- Ahogy a fáraók az aranyukat, magával vitte a sírba a tükrét, de akárki is volt és bármekkora hatalommal bírt, mindenki ugyanígy végzi, ezt akartam megmutatni, az elmúlást, a talmi csillogást - így a siófoki alkotó. A „kis Csiszár” fából, poliure- tánból, de legfőképpen ytongból valósítja meg gondolatait. Sokáig csak magának, a raktárnak, első tizenegy alkotását 2009- ben tette közszemlére, azóta ahogyan bevallja, „jobban figyelek arra, hogy a befogadó közeg könnyebben megértse, mit is akarok. Persze, megfelelni semmilyen elvárásnak nem akarok, a megfelelés kényszere egyáltalán nem hajt, slágergyárossá nem szeretnék válni.” Ez hát a második tárlata, vannak már új művek is az elsőhöz képest. Művész-e már, kérdem, mire azt feleli: - Csínján bánnék a művész kifejezéssel, mert ki a művész, mitől művész valaki? Édesapám művész. Csiszár Elek elismert festő, még ha'az utóbbi időben kissé elfeledett festő is, de mégiscsak Siófok díszpolgára és most, nyolcvan esztendősen pélbár elfogultként nem igazán hiteles a véleményem, tetszenek Zsolt különleges szobrai, mert van bennük gondolat - így az őszi kaposvári, ahogyan mondta, „kvázi életmű-kiállítására” készülő Csiszár Elek. A siófokifestőművész elárulta: soha nem Csiszár Elek: van bennük gondolat kérte ki a véleményét fia az alkotásairól, „néha ugyan megmondtam neki, de ő zt csinálta akkor is, amit kigondolt és jól tette”. Szerinte is nehéz kérdés, hogy' honnantól művészet a művészet, mikortól lehet rá- ő a maga azonban nyugodt szivarnak nevezni Zsolt szobrászkodását. Minden út Rippl-Rónai József kaposvári Róma villájába vezet emelt fejjel A magyar kulturális élet számos múlt századi nagysága kereste fel a Róma-hegyen épült egykori vályogházat 1927. november 25-én hunyt el az a világhírű festő, Kaposvár szülötte, akiről egy pályája elején álló, majdan világhírű fotós, a szintén kaposvári Gyenes János - Juan Gyenes - ekkor készítette első híres felvételét. Rippl- Rónai József a legnagyobb koloristák egyike volt, művelt, szellemes egyéniség, aki több mint 2400 olajképet és pasztellt festett élete során, s akitől a firenzei Uffizi Képtár is önarcképet kért a világhírű művészek arc- képcsarnokába. Mivel több kaposvári lakóhelye közül kétségkívül a Róma villa a legfontosabb, sorozatunkban immár másodszor adhatjuk ki a jelszót: irány a Róma-hegy! Előző heti feladványunk: a park közepén álló Rippl-Rónai Emlékmúzeum A Róma villa története azonban nem a nagy festővel kezdődött. Az eredetileg földszintes vályogház valószínűleg még a 18. században épült, igazi villává Gundy György, a pesti német színház volt igazgatója tette a kiegyezés után. A régi kaposvári iparoscsaládból származó s operaénekessé vált Gundy legalább olyan érdekes művészpályát futott be, mint a villa későbbi tulajdonosa, Rippl-Rónai. Az énekes birtokot vásárolt a Róma-he- gyen, s 1868-ban téglafalazással emeletessé alakíttatta az itt talált kis vályogházat. Főhomlokzati tetőszerkezetére bádog ha- rangtornyocskát emeltetett, benne délidőben ebédre szólító haranggal. A tornyot megkoronázó bádogbuzogány csaknem a ház névadójává vált, mégis a Róma villa név honosodott meg, amelyet maga Gundy adott az építménynek. A villát 1898-ban Brandt József nyugalmazott alezredes vásárolta meg a Gundy- örökösöktől, tőle pedig 1908-ban Dobossy Pál. Ezen a nyáron azonban egy nemrég befutott kaposvári festőművész érdeklődését is felkeltette a csinos épület. Rippl-Rónai József már negyvenöt éves volt, amikor budapesti kiállítása hatalmas erkölcsi és anyagi sikerrel zárult. Bő két év múlva, 1908 júliusában így volt miből megvennie a Róma-hegyi villát. ► Bővebben: S0NUNE.hu Ugye érdekes ez az épületrész? Vajon hol látható? írja meg: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A, vagy emeltfejjel@sonline.hu 4
