Somogyi Hírlap, 2012. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

2012-04-14 / 88. szám

5 2012. ÁPRILIS 14., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Kapaszkodik a közönség a nótáikba benkőék Évtizedek óta az első szállóvendégek, de most elriasztotta őket a puszta Benkő László, az Omega billentyűse és Zsuzsa asszony évtizedek óta az első vendégek a Balaton-parton. Nincs ennél szebb hely egy kis nosztalgiára Szántódpuszta elriasztotta több mint két évtizede ha­gyományosan első szálló- vendégeit: Benkő Lászlóék inkább a közeli zamárdi családi nyaralóban töltöt­ték idén a húsvétot. Apro­pó, Omega: az idén ötven­éves együttes ma Kapos­váron koncertezik. Fónai Imre- Nagyon fájdalmas, hogyan en­gedhetik ezt a drága kincset így lepusztulni? - fakad ki Zsuzsa asszony annak apropóján, hogy a hajdani cselédlakásokból kiala­kított szántódpusztai szálláson ugyan várták őket idén is, a meg­szokottan első vendégeket, de már a fűtés is tönkre ment, így csak egy fűtőtestet tudtak nekik biztosítani, az meg kevésnek bi­zonyult a kihűlt, vastag falú helyi­ségek felmelegítésére. - Több mint húsz éve jövünk le ilyentájt, de a rendszerváltás előtt is szeret­tünk Szántódpusztára járni, cso­dálatos kirakodóvásárok voltak, fogathajtó versenyek, mind a két csárda üzemelt, a cigány húzta az árnyas fák alatt.- Pezsgő élet volt, örültek a pincérek a néhány schillingnek, amit az osztrák vadászoktól kaptak, amolyan békebeli Mo­narchia-hangulat uralkodott, érdekes, hogy a vasfüggöny ko­rában jól ment, ma meg csak pusztul a puszta - egészíti ki fe­leségét Benkő László. Az Omega billentyűse Zamárdi várossá válásakor Magyar Györggyel és Kocsis Zoltánnal egyszerre kapott díszpolgári címet a településtől, lévén, hogy évtizedek óta Zamárdi a második otthonuk. Mely csak egy ugrás a pusztától, ezért aztán könnyen dönthettek úgy Benkőék, hogy idén először nem az Európa Nostra-díjas ma­jorságban, hanem a családi nyaralóban indítják a „balatoni szezont”.- A szüleim 1955-56-ban épí­tették ennek a nyaralónak az elődjét, egy kicsi épületet, téliesítés nélkül, mert akkor a Balatonon még nem lehetett úgy házat építeni, hogy bárki biztos lehessen benne, az övé is marad- emlékszik Zsuzsa asszony. - Attól lehetett tartani, hogy eset­leg megtetszik valamelyik párt­embernek, aztán einstandolja...- A hetvenes években aztán már nem volt ilyen veszély - így a férj. - Akkor töltötték fel a zamárdi partot, addig két telek­kel előttünk még nádas volt Az­óta távolabb került tőlünk a Ba- laton-part. Az ám, a Balaton, a hetvenes­nyolcvanas évek, a legendás Omega-koncertek.- Május végétől már lejártunk a Balatonra, egészen szeptembe­rig és akárhányszor jártuk körbe, min­dig mindenhol telt ház volt - nosztalgi­ázunk Benkővel. - A kempingek is tömve voltak, sőt, egyszer amikor jöttem haza a Zsigulival éjszaka az egyik kon­cert után, nem tudtam beállni, mert a kapu elé vertek egy sát­rat Kinézett egy kócos fej és csak annyit mondott hogy jútro, vagyis majd reggel... Más volt az Ómega-érzés ak­kor és más ma, ezt már a zene­kar fél évszázados fennállását ünneplő koncertturné eddigi ál­lomásai mondatják a billentyűs­sel. - Mindenhol ugyanazt lát­juk: érdekes a közönség-lélek­tan, hiszen a nóták már nem is önmagukért fontosak, hanem ki-ki életének egy darabjára em­lékszik általuk, többnyire élete néhány boldog, felhőtlen pillana­tára, feltétlenül kellemesebbre, mint amilyenekben mostanában van része a hétköznapok során. Féltünk a turné előtt, hogy elta- láljuk-e azt a lélektani pillanatot, amikor belénk tudnak kapasz­kodni. Azt akartuk, hogy minde­nütt megfizethető legyen a jegy ára, hogy minél többen eljöhes­senek. És sokan jönnek. Mert akkor volt katona, akkor érettsé­gizett, diplomázott, akkor, Óme­ga-nótára veszítette el a szüzes­ségét, satöbbi. Az első negyven perc egy nagyzenekari szimfó­nia, én megyek ki a színpadra és játszom a szimfonikus zenekar­ral együtt, nincs ének. De a má­sodik-harmadik számnál egy­szer csak elkezd énekelni a kö­zönség. Érzelmileg ennek na­gyon jó hatása van, rátelepsze­nek a zenére, így homogén lesz a közönség, és csak utána jön Meki és az űrrock, ami nekünk meghozta a világsikert, azt ugyanis mindenhol játszották, csak idehaza ennek a hírét igye­keztek elhallgatni. Kis híján a Vörös-téren is kon­certeztek (Eric Clapton, Sting és az Omega jött volna egymás után), de éppen akkor tört ki a csecsen válság és nem merték vállalni a szervezők a szabadté­ri rendezvényt Medvegyev el­nök amúgy nagy Omega-fan, s ahogyan Benkő László mondja: „Az egykori Szovjetunióban na­gyon sok lemezünket eladták, ám jogdíjat nemigen láttunk eb­ből, ellenben mit látok egyszer Pesten, Yoko Ono, John Lennon özvegye száll ki az autóból, hó­na alatt mappa, jött a pénzt be­vasalni...”. Egykori hanglemezkiadó­igazgatóként is sajnálja a „félig zamárdi” zenész, hogy Amerikában bejelentették a CD- gyártás beszünteté­sét, holott a letölté­sek korában is ereklye ez még so­kaknak, nem is beszélve a ba­kelitről. - A legendás Juventus rádióban, amikor még a szaba­di-fürdői állomásnál volt a stú­dió, egyrészt zenei vezető vol­tam, másrészt minden vasár­nap délelőtt volt műsorom (a rá­dióállomás fegyveres őre min­den alkalommal elkérte belé­pésnél az igazolványomat, mert így volt szabályos; nagy volt a biztonság, a hírek szerint a Sza­bad Európa egyik zavaróállo­mása volt ez) és elhoztam a hanglemezgyárból a bakelitmá­solatokat. Amikor az amerikai­ak megvették a rádiót, betolták az egészet a föld alá, ott van egy teljes magyar zenei archívum. Az Antall-kormány egyik állam­titkára korábban velünk turné­zott nyaranta, mint az ŐRI (Or­szágos Rendező Iroda) techni­kusa, de persze az Omega mel­lett semmi dolga nem volt, csak havajozott, no, őnála próbáltam elérni, hogy mentsük meg a magyar könnyűzenei archívu­mot. Közben azonban, míg ezen lobbiztam, szétlopták a dorogi hanglemezgyárat Akár még egy siófoki koncert is beleférhet, a nyári programjuk ugyan­is még nem alakult ki, árulja el Benkő, hozzátéve: még a pesti fellépé­süknek sincs helyszíne. A haj­dani Népstadion felső karéja életveszélyes, a Hősök tere jöhet szóba, egy száz-kétszázezres in­gyenes koncert erejéig, a Sziget sem, mert azt az augusztusi buli után azonnal füvesíteni kell, „akár csak amikor az István, a király ősbemutatójára készül­tünk és a Népstadionba azért nem engedte Schmitt Pál, az ak­kori létesítményvezető, mert utána Fradi-MTK volt...” ■ Pezsgő élet volt a pusztán, amolyan béke­beli Monar­chia-hangulat . ■ Évtizedekkel ezelőtt más volt az Ómega- érzés, mint manapság. A Nap ötmilliárdodik születésnapja Kaposváron kereskedelem Nem bízik a könyvesboltokban Nagy Natália, inkább maga árulja a könyveit A Nap születésnapja több kor­osztálynak szóló verses mese. A kicsik a dallamát élvezik, a na­gyobbak a poénokat. Hiszen a Nap ötmilliárdodik születésnap­ja nagy esemény, amire hivatalo­sak a csillagok is. Az állandóan fogyókúrázó, majd bezabáló Holddal és a többiekkel együtt. A lufi-mesékből pedig többek kö­zött kiderül, mit érez egy tériszo- nyos léggömb a magasban. Ezek Nagy Natália történetei, aki ma­ga árulja mesekönyveit. Pénte­ken Kaposváron, a Plázában de­dikált.- A Nap születésnapja öt éve született - mondta Nagy Natá­lia -, volt könyvesboltokban is, de azt láttam, hogy jóval drá­gább a bolt haszna miatt, és túl nagy a dömping, egyszerűen elvesznek a polcokon. Nem botlottak bele az anyukák, apukák. Ezért gondoltam, hogy eléjük megyek és olyan helyre viszem a könyveimet, ahol sokan vannak. Nem várok a véletlenre. Már öt-hat éve csi­nálom. Fárasztó, de célraveze­tő, mert az első mesekönyvem­nél 30 ezer, a másodiknál 10 ezer példánynál tartok. így volt értelme megírnom, mert eljut az olvasókhoz, hiszen ez volt a cél. Sajnálom, hogy ez a hely­zet itt ma Magyarországon, hogy csak így juthatunk el a vásárlókhoz. Fesztiválokra, na­gyobb rendezvényekre, és az Nagy Natália: magam viszem a könyveimet az olvasókhoz utóbbi időben az ország Plázáiba járunk. És természe­tesen iskolákba, ahol mesedél­utánokat tartok. Azt is elmondta: most szín­ház-, és filmszerepből keve­sebb van. Ám, ha hívják, megy.- Ha lesz jó munka, ahhoz szívesen csatlakozom. Addig dolgozom az újabb könyve­men, és hangoskönyveket csi­nálunk -tette hozzá. - Leg­utóbb Kosztolányinak a Zsivaj- gó természetét olvastam fel, az­tán édesapám Nagy-Bandó Andrástól is meséket, verseket, az Égig érő fű és a Két Lotti is lemezre került. Vincze Attilá­val, a férjemmel nemcsak me­séket, hanem felnőtt könyveket is készítünk mint a Zsenik hu­morosan, illetve a Zsenik egy­másról. Nagy Natália szerint nagyon jó, ha a szülők olvasnak, még jobb, ha fejből mesélnek. Aki­nek ez nehézséget okoz, vagy nincs hozzá érzéke, kedve, an­nak ott a hangoskönyv. Maga is nagyon kedveli akár főzés, ve­zetés közben. Gyerekkorában szerette a mesejátékokat, no, és a régi, nagy színészekkel, fan­tasztikusan jól dramatizált és előadott darabokat. Ezeket a kislánya Hanna is szívesen hallgatja. Amíg kicsi, jó, ha az anyukája hangját hallja, de ké­sőbb nem gond, ha más „olvas­sa” a mesét. ■ F. Szarka Ágnes Show-elemek és néptánc a sportcsarnok színpadán Két, fiatalokból álló csapat, a Strawberry Jam Bánd és a Rop- pantós Táncegyüttes együtt lép színpadra április 20-án a kapos­vári sportcsarnokban. A produk­cióról pénteken Galambos Atti­la, a szervező HangÁsz Produk­ció vezetője tájékoztatta a sajtót. Elhangzott: a program érdekes­sége, hogy két, stílusában eltérő csapat alkot közös produkciót. A Strawberry Jam Bánd egy éve alakult, de gyorsan népsze­rű lett a fiatalok körében igé­nyes zenéjével, virtuóz hang­szertudásával. A Roppantós Táncegyüttes évek óta ámulatba ejti a közönséget néptánc ala­pokra épülő látványos, humo­ros, modern táncelőadásával. Ezeket gyúrták egybe úgy, hogy az szórakoztató legyen minden korosztály és a két különböző stílust kedvelők számára is. A több mint kétórás, két részből álló műsor nézőinek különleges látványban lesz részük: jelen lesz az élőzene, a tánc, az érze­lem és rengeteg show-elem. Lát­hatók és hallhaltók lesznek a Roppantós megszokott koreog­ráfiái és a Strawberry muzsikái egy kicsit áthangszerelve. Ter­mészetesen nem maradnak el a meglepetés- produkciók sem. ■ F. Szarka Á. Roppantós Táncegyüttes Stawberry Jam Bánd A helyi sportot pártfogolták a szuloki bálban Több jótékonysági bált is tarta­nak Szulokban, amelyekkel va­lamelyik civil szervezetet támo­gatják. Húsvétkor úgy döntöt­tek, hogy a felajánlásokkal a Szuloki Sportkört segítik, a bá­li bevételt tehát az egyesület tá­mogatására ajánlották fel a he­lyi szervezők. Hengerics József polgármes­ter elmondta, hogy. több mint százan hálóztak, így szép számmal érkeztek adományok és felajánlások. Hozzátette: a sportegyesületnek jelenleg egy szakosztálya van, a labdarú­gók, akik jelenleg az elsők a megye III. osztályban, és nagy gondot fordítanak az utánpót­lás nevelésére is. ■ Jeki G

Next

/
Thumbnails
Contents