Somogyi Hírlap, 2012. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

2012-04-13 / 87. szám

MEGYEI KORKÉP 2012. ÁPRILIS 13., PENTEK Hat tonna acéllemez nyírta szét a buszt somogyi tragédiák A taszári baleset túlélői közül sokan képtelenek feldolgozni a 18 éve történteket Leghátul ültem. Előttem ült az a 15 éves kissrác, min­dennap együtt utaz­tunk... Az volt a szerencsém, nem oda ültem, ahová szok­tam. Ha oda ülök, akkor már nem élnék (...) Arra lettem figyelmes, hogy valaki ref- lektorozik szemben, a buszsofőr jobbra ki­kapta a kormányt, és ekkor egy hatalmas nagy csikorgás, fékezés volt Óriási nagy csattanást hallottam, mint egy bomba, ak­kora nagy csattanást Kiröpültem az abla­kon, és éreztem, a fejemből folyik a vér. Aztán elvesztettem az eszméletemet.. Mincér József ma is sírva fakad, ha eszébe jut, mi történt anno Taszárnál. A mosdósi férfi azóta sem mer buszra szállni Mincér József a kórházi ágyon 1994. januárjában Tizenkét halálos áldoza­tot követelt egy figyelmet­len fiatal sofőr hibája Taszárnál: 1994. január 12-én kora este egy teher­autó rakománya szinte kettészelte a menetrend- szerinti helyközi járatot. Vas András Közúti katasztrófa Taszárnál: 10 halott, 17 sérült - üvöltötte a So­mogyi Hírlap címlapja 1994. ja­nuár 13-án, csütörtökön. Bár a lapzárta szempontjából későn, délután hat óra körül történt a baleset a 61-es főúton a taszári vasútállomás közelében, az új­ságnak szerencséje volt: egy új­ságírója és egy fotósa a délutánt a mosdósi kórház uszodájában töltötte, s éppen a baleset idején autóztak Kaposvár felé, így köz­vetlenül a tragédia után a hely­színre érkeztek. Az első feltételezések szerint egy Kaposvárróljövő Liaz nehézpót­kocsis kamion fémlemezekkel teli vontatmánya tért át a menetirány szerinti bal oldalra. A Dombóvár­ról a somogyi megyeszékhelyre közlekedő menetrend szerinti busz vezetője már nem tudta ki­védeni a végzetes ütközést A pót­kocsi a busz bal első sarkát talál­ta telibe, a szerelvényről lezúduló fémlemezek pedig szabályosan lenyírták a busz bal oldalát Az el­ső üléseken és a hátul utazók többsége sem élte túl a tragédiát Az áldozatok között volt egy kato- ;| natiszt. egy rendőr, egy sorkatona és egy amerikai állampolgár. Ne- : veket azonban nem tudtak közöl­ni, mivel az áldozatok azonosítása || lapzártakor még zajlott. Somogyi Hírlap, 1994. január 13.- Énekkarról jöttünk haza Kisgyalánból vagy Gölléből - emlékezett vissza a tizennyolc évvel ezelőtti délutánra Kovács József taszári orvos. - A rendelő bejáratánál rendőrök vártak, s néhány szóban elmondták, mi történt valójában. Azonnal ki­mentem a helyszínre, s útköz­ben felkészültem a várható lát­ványra, de a valóság minden képzeletet felülmúlt. Borzalmas volt! Ott állt a félbevágott busz, s az ablakán halottak, sebesültek lógtak ki, s a környéken minden tocsogott a vértől... A Kaposvárra tartó busszal üt­köző pótkocsis teherautót egy mágocsi férfi vezette, aki karco­lás nélkül megúszta az ütközést- Istenem, mit csináltam?! - idézte később a bíróságon az egyik tanú, aki elsőként érke­zett az ütközés után a baleset helyszínére a sofőr első szavait. A sofőr nem véletlenül fohász­kodott. Már az első vizsgálatok megállapították, hogy hibázott, több ponton is megszegte a KRESZ-t, ráadásul a tachográf szerint az ütközés pillanatában 85 kilométer/órával haladt a ka­mionnal. Melyet Ausztriában pa­koltak meg vaslemezekkel, az­tán Zalaszentgróton leszedték a rakomány egy részét. Felmerült, hogy az osztrák rakodók ront­hattak el valamit, ám mivel a za­lai városig nem mozdultak be a fémlemezek, így ezt a verziót ha­mar kizárták az illetékesek. Sőt, a lepakolás után sem a rögzítés­sel volt baj, hiszen a szakértők szerint akkor már korábban megindult volna a rakomány. Az' is hamarost kiderült, a sofőr sem lehetett fáradt: a pótkocsis teher­autót fél éve vezető mágocsi férfi ugyanis a kötelező pihenőidőt betartotta, Kaposvár előtt ugyan­is megállt vacsorázni egy útszéli étteremnél. Egész egyszerűen csak gyorsan ment, a kanyarban kilencven centire áttért a szem­közti sávba, s már nem tudta visszairányítani a pótost, melyet a sötétben a buszsofőr nem is láthatott. Hat tonnányi acélle­mez nyírta szét a buszt... A szakértők feltételezései szerint a balesetért a teherautó vezető­je, a 22 éves P. Csaba a felelős. || A rosszul rakott pótkocsi ugyanis a balesetet megelőzően olyan mértékben kilengett, hogy azt a I sofőrnek éreznie kellett volna. Somogyi Hírlap, 1994. január 14.- Elképesztően hideg volt - folytatta Kovács József telje­sen átfagytunk. Olyannyira, hogy miután végeztünk az azo­nosítással és a dokumentáció­val, a rendőrökkel visszamen­tünk a rendelőbe, s elővettem egy üveg pálinkát és egy konya­kot. Persze nemcsak melegíteni kellett, a lelkeket is rendbe kel­lett rakni valamelyest. Éjfélig ke­restük az áldozatokhoz tartozó iratokat a korom sötétben, hogy az igazolványképek alapján azo­Emlékmű a 61-es út mellett Kovács József: Borzalmas volt! nosítani tudjuk a sokszor felis- merhetetlenségig összeroncsoló- dott holttesteket. Közben heli­kopterrel megérkezett Kónya Imre belügyminiszter is. Reggelre kiderült tizenkettőre emelkedett a halálos áldozatok száma: egy utas a kórházba szál­lítás közben, egy pedig délután a kórházban vesztette életét. Somogyi Hirlap, 1994. február 14. Gyászolt Attala, Csorna, Cse- rénfa, Nagyberki, Kaposkeresz- túr, Kaposfő, Kaposvár, Hetes. A Kaposvölgye, a megyeszékhely, Somogy, az ország. A legidősebb áldozat egy 61 esztendős kapos­vári férfi volt, a legfiatalabb egy tizenöt éves hetesi iskolás fiú. A 33 utas közül 21-en élték túl a tragédiát Kévésén múlt, hogy nem követelt több áldozatot a baleset, közvetlenül a busz mö­gött ugyanis egy kocsi haladt, az ütközés után az acéllemezek át­repültek felette... Többen csak a szerencsének köszönhették, hogy túlélték az ütközést Mincér József 18 évvel a tör­téntek után is elsírja magát, ami­kor mosdósi kertjében szóba hozzuk azt a januári délutánt - Mindig azzal a járattal utaz­tam - törölgette a könnyeit. - Pékként dolgoztam a kórház­ban, aznap is indultam az esti műszakba. Előtte a kertben tet- tem-vettem, s közben borozgat- tam, így szóba sem jöhetett, hogy kocsiba üljek. Jött a busz, mindenkit előreengedtem, s csak azután szálltam fel. Kö­szöntem a sofőrnek, Gábornak, aki évek óta jó barátom volt az­tán, mivel a meleg kicsit fejbe vágott, a hátsó üléshez mentem, aludni akartam. Szunyókáltam, s félálomban csak azt láttam, vil­lan a kamion lámpája, s már rö­pültem is. A mosdósi férfinek összerop­pant a mellkasa, gerince, az in­tenzív osztályon tért magához, hogy aztán tíz hónapig hol a ka­posvári, hol a pécsi, hol egy pes­ti kórházban feküdjön. Csak két héttel a tragédia után tudta meg, mi is történt valójában, miután kikerült az intenzívről.- Fizikálisán még valahogy si­került utolérnem magam - foly­tatta Mincér József -, de az ide­geim sohasem jöttek rendbe. Ha rágondolok, két órán keresztül sírok. Ismerőseim, barátaim hal­tak meg a buszon, a rendőrsrác, a tanárnő... Még ma is hallom a csattanást... Buszra azóta sem mertem felülni, s autóba sem merek ülni, csak, ha nem ne­kem kell vezetnem. Kipróbál- tam, ám akárhányszor a hely­szín felé mentem, remegni kez­dett a lábam, nem tudtam gázt adni, fékezni, kupltmgolni, félre kellett álljak. Egy ilyen balesetet lehetetlenség feldolgozni... Hasonlóképpen vélekedett Gál Józsefné is. Az asszony kislá­nyával szállt fel a buszra Mosdó­son, s bár állandóan a sofőr mö­gé ült, egy munkatársnője hátra­hívta az egyik négyes ülésre.- Sötét volt, semmit sem lát­tunk - mesélt a tragédia előtti pillanatokról Gál Józsefné, aki tizennyolc év távlatából is em­lékszik minden mozzanatra. - Január tizenkettedike volt, Er­nő napja, ezt a dátumot örökre megjegyeztem... Beszélget­tünk, igazából azt sem tudtuk, merre járunk, így csak a csat­tanást hallottam. Bevertem a fejem, a kezem, de nem történt komolyabb bajom. Egy idő múl­va valaki szólt, másszunk ki a kitört ablakon. Arrébb kísér­tek, s vártuk a mentőket, tűzol­tókat. Aztán bevittek a kórház­ba, de igazából napok múlva fogtam csak fel, mi is történt velünk valójában. Gál Józsefné és lánya azóta ja­nuár 12-ét második születésnap­ként tartja számon. A család sze­rencséjére az akkor tizenkét éves kislány nem fogta fel iga­zán, min ment keresztül, s a ha­lottakat sem látta, így annyira nem viselte meg a tragédia.- Buszra azóta csak hátúira a jobb oldalra ülünk - tette hozzá az asszony, aki azon a bizonyos napon moziba indult Kaposvár­ra lányával. - lúdja, mit akara­tunk megnézni? - kérdezte. - A Nagy durranást... gj Halálos tömegszerencsétlensé­get előidéző közúti baleset gon- : datlan okozása miatt bűnösnek találta a Somogy Megyei Bíróság tanácsa P. Csabát és öt év öt hó- : nap fogházbüntetésre ítélte. (...) P. Csaba a kanyart levágva kése­delmesen hajtotta végre a sávjá­ba visszatérést. (...) A Legfelsőbb Bíróság súlyosbította a vádlott büntetését: 6 év 2 hónapi fog­házra ítélte. Somogyi Hírlap, 1995. június 29. 4 A lezúduló acéllapok szinte kettévágták a buszt Taszári helyszínelők. Az azonosítás sokáig elhúzódott

Next

/
Thumbnails
Contents