Somogyi Hírlap, 2012. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
2012-04-07 / 83. szám
2012. ÁPRILIS 7.. SZOMBAT 5 MEGYEI KORKÉP a tyúk, a tojás és a nyuszi esete A tudomány megfejtette az ősrégi titkot, amin már Arisztotelész is töprengett, de a szemétdombon ezt még nem tudják PERPATVAR A BAROMFIUDVARBAN A nyuszihoz hasonlóan munkatársunk is belecsöppent a tyúk és a tojás vitájába, akik egészen emberi tulajdonságokat mutattak. Czene Attila főz vagy süt meg, mert attól még nem hízik el, de annyi már beindítja az epeműködését. A tojás megpróbált közelebb gurulni, de saját erejéből egyelőre még A kendermagos tyúk kicsit leguggolt, aztán kipottyantott magából egy tojást. A fehér csoda pár centit odébb gurult, de egy diófáról lehullt faág megállította. A kendermagos lépett kettőt, amikor egy kakas peckesen eléje toppant, s azt mondta lefitymálóan: - Ej, hogy ez milyen pici...- Hát nem is fogom hagyni, hogy aranyerem legyen - gondolta magában a tyúk, s könnyedén lehajolt. A tojás mocorgott még egy keveset, majd megszólalt: - Helló, apróságom! A kendermagos csőréből kiesett a kukac. - Te vagy az én csöppségem, én pedig a te anyukád! - riposztozott. - Nem a Facebookon ismerkedtünk meg, az imént szültelek e világra!- Ez hülyeség! - vágta rá a tojás. - Nem az orvosi rendelőben vagyunk, hogy azon vitatkozzunk: ki volt itt előbb! Te tojásból születtél, örülhetsz, hogy volt erőd föltörni!- Ismertem apádat, ha érted, mire gondolok...- Az lehet. De a vitának még nincs vége, pedig ezen —Dih^" és Arisztotelész is gondolkodott.- Tévedsz! Nem olvastad a Bibliában, hogy az Isten benépesítetté állatokkal a földet, vizet, eget? De egy szó sem esik a tojásról!- Hagyjuk ezeket a semjéngs köröket, ha kérhetem...- Nemrég brit tudósok megtalálták a petefészkünkben azt a fehérjét, ami a héjadat termeli. Ezzel eldőlt a vita. Az én ősöm, aki nem akárki lehetett - emelte fejét büszkén a magasba a kendermagos biztosan nem tojásból született!- Aha, biztosan sas volt... - kocog- tatta magát a faághoz a tojás. Talán így nevetett.- Kikirikiii! - kiabálta túl a tyúk.- Kérj nekem is valami finomat - fogta hízelgőre a tojás. A tyúk ingerülten kaparászva szólt vissza: - Kapsz majd te finom vizet, vagy étolajat. Ha tudja a gazda, hogy mit csinál, akkor két másik tojással neki, bár egyszer a teraszon fól tudott ugrani a székre, onnan az asztalra, arról pedig az ablakpárkányba. A televízióban - vagy hogy is hívják - épp tojásokat mutogattak. Apróbbakat annál, amilyent ő tudott, de óriást is - utóbbi mellett egy hatalmas, hosszú nyakú szörny álldogált. Egyetlen egy ilyenre vágyott ő is, hogy fölnézzenek rá a többiek a baromfiudvarban. - Ha csak egy kicsit is szerencsésebb lennék, akkor az évi 270 tojásomból biztos sikerülne legalább egy csodás méretűt produkálnom! - sóhajtott föl vá- gyakozón. Persze kell ehhez a gazda nagyvonalúsága is, hiszen megtapasztalta már: ha nem kap elég élelmet, akkor bizony kevesebbet tojik. Biztosan így vantojóként, ha már ilyenkor is szemtelen, amikor még nem esett le a fenekéről a tojáshéj...- Ne csinálj már úgy, mintha szeretnél! - reagált a tojás. - Nekem azért nem azt jelenti a víz, hogy ko- pasztanak! A kendermagos ott hagyta. Nem szabadna őt bántani, hiszen csupán jót akar - gondolta. - Pedig én magyar tyúk vagyok! - húzta ki magát. S amikor megjelent látóterében egy szőrös, suta farkú jószág, nem törődve azzal, hogy kábé akkora mint ő - bár hosszabb nála, de azért alacsonyabb - feléje vágott a csőrével, hogy egészben bekapja.- Ne hülyéskedj velem, én nyúl vagyok - ugrott hátrébb mind a négy lábán az állatka. - Nem passzolok a táplálékláncodba, miért akarsz megenni?- Mit keresel az én szemétdombomon? - kérdezte a tyúk sértődötten.- Karriert ígérek a tojásodnak magyarázkodott a nyúl. - Elvinném húsvéti ajándéknak. Szép színes lehetne a héja. Akár még piros is!- Nem a tyúk tojása vagyok, ő nem az anyám, hanem a magamzem helyetted a munkát. Én csak belekeveredtem ebbe az egészbe, mint Pilátus a crédóba - magyarázkodott a nyúl.- Micsoda a mibe? - értetlenkedett a tyúk.- Húsvét jön, hát nem tudod?- És akkor mi van? Az a gazdák ünnepe.- Valaha az embereknek a hal és a búza jelentette a termékenységet - a búzáról te is tudhatod, hogy milyen finom. Aztán az ember kitalálta a 40 napos böjtöt, de ti közben is bőszen raktátok a tojást. Felesleges lett volna eldobni, ezért lett a böjt végén ünnepi étek! Meg ajándék. A kendermagos magában nevetgélve álldogált egyik lábáról a másikra. Eszébe jutott ugyanis egy nyuszis vicc, hogy bemegy a nyuszika a zöldségeshez, és kérdezi az eladótól: - Sárgarépa nincs?- Nincs nyuszika, csak banán van.- Akkor irány Bana! Na, egy ilyen buta állat ne okoskodjon már ennyit! - dünnyögte a csőre alatt.- Az emberek naponta látták, hogy ti zsemleszínűt, meg világosabbat tojtok - folytatta közben mit sem sejtve a nyuszi. - S nem hitte volna el rólanem tudott helyet változtatni. Pedig izgatta a beszélgetés, határozottan érezte, hogy fólpulzál benne a kalórlatar- talom. - Velünk könnyebb, mint veletek, az biztos - mondta mérgesen. - Rajtatok a mész nem kívül, hanem a szégyenkezve eldugott, összevissza csontokban van. Köztük meg az az inas, zsíros valami; ha tehetném, én mindig tojás maradnék! Csak egy bajom van: annyira hasonbtok a többiekre, hogy a végén még rajtam kérik számon egy másik tojás tartozását. A tyúk odébb illegette magát, a kakas felé. Bár kiscsibekora óta repülni szeretett volna, ez máig nem sikerült nak ezzel mások is... Közben sírni kezdett az ég, de egyelőre csak apró cseppekben. A tyúk a vita ellenére visszatipegett, hogy szárnyai alá vegye csemetéjét. Tudta: ha a víz lemosná róla a védőréteget, akkor megbetegedne, s záp lenne; ilyenkor még az a legjobb, bár nagyon barbár megoldás, ha azonnal megeszik. Bár meglehet - jutott a tyúkeszébe -, hogy neki ez a jobb, mert mekkora hatalmas arca lenne fajta az ő szülője - kotyogott bele a beszélgetésbe a tojás. A kendermagos mélabúsan nézett maga elé, mintha a gazdát látná egy nagykéssel közeledni. - És milyen jogon akarod te elprivatizálni az én tojásomat? - kérdezte aztán.- Inkább örülnöd kéne, hogy elvégtok, hogy a piros, zöld, kék, meg a sokféle gyönyörűen megrajzolt tőletek való. Ezért hordom szét én. A tyúk sértetten nézett maga elé. Aztán arra gondolt: nem is baj, ha ezt a tojást gyorsan elviszik mellőle, mert mindig csak bosszantja. Ekkor a tojás megszólalt: - Hallottam, hogy van egy szuper tojáskozmetika a somogyi Törökkoppányban. Ha oda vinnél megfesteni, akkor felőlem már indulhatunk is... - Helló apróságom - nézett föl búcsúzóul a tyúkra, aki most megállta vita nélkül, mert könnybe lábadt a szeme. Ukrajnából ered a hímezés A HÍMESTOJÁS-KÉSZÍTÉS HAGYOMÁNYA Ukrajnából ered, ahol a tavasz ünnepén a napnak hódoltak. A nyugati világban a hagyományos húsvéti tojásszín a piros, krisztus vérének és az életnek a színe. Emellett a vörösnek mágikus bajelhárító, védő erőt is tulajdonítottak őseink. A karrier valószínűleg a középkorban kezdődött, amikor a jóid bérleti díját szokás volt tyúk, nyúl és tojás formájában megfizetni, ráadásul húsvét idején. Az adótojásból húsvéti tojássá váló ajándékot a reformáció idejétől dugták el először játékosan a gyerekek elől, hogy keressék meg. A tojást az 1600-as évektől díszítik különféle rajzokkal. Somogy megyében nagy hagyománya van a tojásfestésnek, a pásztorok jobbára karcoltak A KARCOLT DÍSZÍTÉS elsősorban a pásztorcsaládokban, valamint Somogy keleti részén volt népszerű. Hagymalé helyett gyakran használtak tojásfestéket. A megfestett tojásokra bizsókkal - faragókéssel - karcolták a mintát, általában virágot, madarat. Egyes falvakban jobban elterjedt, mint a viaszírásos technika. A törökkoppányi asszonyok is ezt a motívumot szerették különösképpen. Ennél az eljárásnál a virág-ornamentika mellett gyakori díszítmény a madár-ábrázolás is, például a páva szájából kinövő indás virágtő. Ezzel a megoldással díszített tojást más néven „vakart” tojásnak is nevezték. 140 ezer kakast osztottak A tyúk évente mintegy kétszázhetven tojást tojik, persze csak ha jól van tartva. Ősidők óta alapvető élelmiszere az emberiségnek; egyrészt meg könnyebb volt gyűjteni mint elejteni egy állatot, másrészt mert nagyon sok energiát tartalmaz, túlnyomó részt a sárgájában. Mosva két-három nap alatt megromlik, mosatlanul két-három hétig is eláll. A honfoglaló magyarok hozták magukkal parlagi változatát keletről. Mivel a tenyészetben súlyos károkat figyeltek meg, 1897-től tizenöt év alatt 140.000 tenyészkakast osztottak szét az országban. 1973-ban országos génbankot hoztak létre az állomány védelme érdekében.
