Somogyi Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 53-76. szám)
2012-03-30 / 76. szám
2012. MÁRCIUS 30., PÉNTEK 15 KÖRKÉP turista-évforduló A belügyminiszter hagyta jóvá a Mojzer Imre kaposvári nyomdász által vezetett, szociáldemokrata szellemű egylet alapszabályait SZÁZ ÉVE SZERVEZETTEN JÁRNAK Kerek évfordulót ünnepelhet a szervezett természetjárás Kaposváron. Száz évesek. Nagy Zoltán Ezen a tavaszon nemcsak a maguk mögött hagyott ve- rejtékes kilométerekre, hanem az eredményekben és vesződségben egyaránt bővelkedő elmúlt évszázadra is visszatekinthetnek a lelkes kaposi turisták. Száz esztendeje, 1912. március 4-én alakult meg - budapesti sporttársak ösztönzésére - a Természetbarátok Túrista Egyesületé- g nek kaposvári csoportja. A f Mojzer Imre nyomdász ál- \ tál vezetett, szociáldemok- g rata szellemű egylet alap- I szabályait ugyanaz év júniusában hagyta jóvá a belügyminiszter. A derék munkásturisták a várostörténet egyik legdinamikusabb korszakában léptek az egyesülés útjára. Nézzük, mi történt még azon a tavaszon Kaposváron! Márciusban megkezdődött a Rákóczi tér parkosítása, április végén alakuló közgyűlést tartott a Kaposvári Szépítő Egyesület. Május 19-én a Tüdővész Ellen Védekező Somogy Vármegyei Egyesület gyűlése- zett a megyeházán, majd felavatták a közkórház új tüdőbeteg-gondozó pavilonját. Szintén májusban Somogyi Béla budapesti tanár (a Népszava később meggyilkolt szerkesztője) a szocialista nevelésről tartott előadást a Munkásotthonban. És ez volt az a tavasz is, amikor a Sétatéren, a mai Jókai ligetben leégett a nyári színkör - az Atlantióceánon pedig elsüllyedt a Titanic, amelynek a Vörös- kereszt adatai szerint kaposvári utasa is volt... Bár egyesületi kereteket csak a huszadik század elején kapott nálunk a turis- táskodás, maga a sportág - vagy inkább életforma - jóval korábbra vezeti vissza a gyökereit Kaposváron. A 44-es gyalogezred több katonája már 1882. április 19- én - fogadásból - egészen Pécsig gyalogolt. A hat tiszt (két-két százados, főhadnagy és hadnagy) hajnali háromkor vágott neki a csaknem 65 kilométeres távnak. Az elszánt hadfiak, akiket az erős délkeleti szél és a szakadó eső sem volt képes elrettenteni, Gödre, Sásd, Magyarszék és Mánfa érintésével este hét óra előtt masíroztak be Pécsre, ahol „a legszívesebb fogadtatásra találtak”. De a civilek sem akartak lemaradni: ugyanebben az évben egy Hirsch Ferenc nevű úr Kaposvárról Hör- vátországba gyalogolt. 1888-ban, a tanév végén a kaposvári állami főgimnázium huszonöt felsős növendéke - Beksits Ignác tanár úr vezényletével 2001. július 11-én avatták fel az arborétumot a Deseda tó félszigetén, ahová hosszú, fából ácsolt híd vezet. Alatta éppen elférnek a kenusok Nagybajomba, majd onnan Kiskorpádra menetelt. (A szemtanúk szerint „dicséretükre válik, hogy az elfáradtak számára kirendelt kocsikat egy sem vette igénybe”.) Az ifjak állítólag katonai rendben, dobok pergése közepette vonultak be a fogadóba, ahol hatalmasan megebédeltek. Ekkor már a „kerékpáros szakág” is bemutatkozott a városban. Mihálovics Mihály keszthelyi diák, aki 1879-ben megtette a keszthely-budapesti utat, a következő évben Somogy- országon is keresztülkari- kázott. Az országúti menetelések és a velocipédes vállalkozások persze nem számítottak igazi természetjárásnak, de már felismerhető volt bennük a mai gyalogos és kerékpáros turisztika két fő ismérve: úgy igyekeztek minél közvetlenebbül megismerni a világot, hogy saját képességeiket, fizikai teljesítőképességüket is próbára tették. A 19. század végén jeles pártfogói támadtak a természetjárásnak Kaposváron: Szigeti-Gyula János kórházigazgató és Kiinda Kálmán, a siketnéma-inté- zet vezetője. Ahogy az 1912-es egyesületalapításból láttuk, a munkásság is magáénak érezte a nemes ügyet. A helyi MÁV-javító- műhely dolgozói már 1890- ben a Nádasdi-erdőben ünnepelték meg május elsejét. A világháború előtt újra ráerősítettek a kaposi diákok. Megkezdte működését a turisztikával is foglalkozó Vándordiák Egyesület, 1913- ban pedig - Nagy F. József vármegyei aljegyző kezdeményezésére - a polgári fiúiskolában (a Berzsenyi Dániel Általános Iskola elődjében) megalakult az első kaposvári cserkészcsapat. Most nem járhatjuk végig a kaposvári természet- járás szervezeti életének valamennyi - egymást olykor keresztező, néha a bozótban is elvesző - ösvényét, csak néhány „ellenőrző ponton” pihenünk meg A Deseda tó félszigetén Impozáns fasorok és érdekes növénytársulások élnek együtt 1973 végére a várostól délre kiépült a Töröcskei-tó környezete; van itt játszótér is A népszerű az egészséget javító vizet adó Négy testvér forrás a Gyertyános-völgyben A szelíden dombos zselici táj nagyon sokak szívét melengeti meg, főleg a tavaszi ébredéskor egy-egy pillanatra. Nem hagyhatjuk említetlenül, hogy a húszas években létrejött a Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének turistaszakosztálya, a következő évtizedben a Magyar-Osztrák Alpesi Egyesület Somogy Megyei Csoportja. Az ötvenes évek végén (Bencze József elnökletével) megalakult a megyei Természetbarát Szövetség, a hatvanasokban a Zselic Természetjáró Sportegyesület, valamint - Lévai József György vezetésével - a Kaposvári Spartacus Természetjáró Szakosztálya, a hetvenesekben a Kapós Természetjáró Sportkör meg a Városi Természetbarát Szövetség. A ma is tevékeny Meteor Természetbarát Turista Egyesület és a Kaposvári Természetbarátok Turista Egyesülete egyaránt a nyolcvanas évek első felében bontott zászlót. Az ezredforduló után egyebek közt a Szent Jupát Vízitúra Klub, majd a Szent Jupát Vízitúrázók Egyesülete színesíti tovább a turisztikai palettát Kaposváron. Minderre persze azért kínálkozik lehetőség, mert a város rendkívül szép környezetben fekszik, amint az már ükapáinknak is feltűnt. Bállá Pál erdész például az 1770-ben Kaposvárra látogató II. József trónörökös tiszteletére egy forrást épített ki a város déli határánál. (A róla elnevezett Balla-kút utóbb kedvelt kirándulóhellyé vált.) A város környéki parkerdők létrehozása azonban csak két évszázad múlva, a jóléti erdőgazdálkodás térnyerésével került napirendre. Ennek a programnak alighanem 1973. november 9-e volt a legemlékezetesebb napja Kaposváron, amikor Madas András miniszterhelyettes részvételével egyszerre három parkerdőt is felavattak: a 141 hektáros Tokajit, a 460 hektáros Gombás-Desedait és a 44 hektáros Gyertyános-völgyit. A Tókaji-park- erdő terveit Merényi Hét óra a nyeregben MIHÁLOVICS MIHÁLY Szelte át kerékpáron először a megyét, 1880 márciusában. Keszthelyről indult, Mesztegnyő, Nagybajom, Szomajom (a mai Kaposfő) és Kaposmérő érintésével érkezett meg Kaposvárra, miután hét óra hosszat szorongott a velocipéd nyergében. Nem volt ez kis teljesítmény, ha meggondoljuk, hogy a korabeli - egyébként is híresen rossz - somogyi utakat nem kerékpározásra tervezték. (A Magyar Tudományos Akadémia 1883-ban döntött úgy, hogy a kétkerekű, pedál hajtotta járgány neve ezentúl kerékpár legyen.) György és Horváth Ferenc, a Gombás-Desedaiét Lakatos Zoltán és Lotterhoff Ottó erdőmérnök készítette. A vadregényes Gyertyánosvölgyben addigra már elkészült a Négy testvér forrás, és állt már a Hódos-tó mellett a megye első turistaháza, a Gyöngyvirág. Az 1973. május 20-án átadott házat két kezük munkájával építették a kaposvári természetjárók a város, az erdő- gazdaság és a kislaki TSZ támogatásával. Hamarosan a Töröcskei- víztározót, majd - a várostól északra - a nyolc kilométer hosszú Desedát építették ki, amely mellett a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság arborétum telepítésébe is belefogott. 1993-ban a Városi Sport- csarnokot már kerékpárút kötötte össze a tóval. A következő évben természetvédelmi területté nyilvánították a Desedát és környékét, 2001 nyarán pedig Szita Károly polgármester felavatta a desedai arborétumot és a hozzá vezető 107 méter hosszú fahidat. Az Országos Természet- védelmi Hivatal 1976-ban hozta létre a Kaposvártól délre elterülő, több mint 9000 hektáros Zselici Tájvédelmi Körzetet. Néhány év múlva a Töröcskei-erdőt is parkerdővé alakították. Az már más kérdés, hogy némely turistaház a tűz martalékává vált az idők során, s az ember keze nyomát nemcsak a felfestett jelzések, a kihelyezett tájékoztató táblák, az elkészült hidak és a foglalt források mutatják, hanem a folyamatos rongálás és szemetelés is... Az a turistaemlékmű, amelyet 1982 tavaszán, a szervezett somogyi természetjárás megindulásának 70. évfordulóján állítottak a Töröcskei-erdőben, mégis optimizmust sugároz. Azok előtt tiszteleg, akik segítettek közkinccsé tenni a megyeszékhely egyik legnagyobb értékét: csodálatos természeti környezetét.
