Somogyi Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 53-76. szám)

2012-03-29 / 75. szám

2012. MÁRCIUS 29., CSÜTÖRTÖK 15 SAJTÓ ES TANULÁS Megfogadtam, hogy nem fogok sírni... katarzis A Roxínház Hair című darabja ötöst érdemel, amit mindenki büszkén vihet haza Nehéz írnom a Roxínház- ról. Nem azért, mert nem szeretném a társulatot, el­lenkezőleg. Talán elfogult vagyok, hiszen tagja va­gyok a társulatnak immár három éve. Régen néztem darabot „kívülről”. A Hair a Rado-Ragni-MacDermot szerzőtrió nagysikerű darabja, amit a ‘60-as években mutattak be, rögtön kivívta a rajongást Ké­sőbb Milos Formán rendezett be­lőle filmet 1979-ben. A darab már a kezdetben is sikerre volt ítélve, fantasztikus zenei világa és dal­szövegei miatt. A Roxínház nem először mutatta be ezt a darabot, a mostani igazából felújított válto­zat, amit a Valahol Európában mellett az ifjúsági, és az egyetemi bérlet előadásainak részeként te­kinthet meg a közönség. Az előadás szembetűnő eleme a díszlet Néhány fal, ami sírkő­ként funkcionál (ezt a sírfelira­tokból lehetett kikövetkeztetni), és két pad. Ez az alap, és az elő­adás alatt nem is változik, habár mindig más szerepe van. Fur­csa, ám hamar megszokható, és izgalmasabbá teszi az előadást A kezdet is nagyon jó: a sötét színpad hirtelen fényárban úszik, a főszereplők körülállják a hordót, elégetik behívóikat: ők Berger, Woof és Lafayette. Ez a momentum a filmnek is az első képsora, ám színpadon egészen máshogy mutat. Majd hirtelen megmozdul a tánckar, és fel­csendül az első dal, a Vízöntő. A koreográfia és a jó zene, a kidol­gozottság megadja az alaplöketet a darabnak, nem engedi unat­kozni a nézőt. Az eredeti Roxín- házas bemutatóhoz képest fel­újított koreográfiák készültek Takács László Jánosnak, fiának, Takács Lászlónak, Merkei Móni­kának és az erre a darabra visz- szatérő Szerecz Róbertnek kö­szönhetően. A főszerepet, Claude Bukows- ky karakterét Csorba Tamás for­málja meg a tőle megszokott profizmussal. Ha a helyzet úgy kívánja laza, de komoly is tud lenni. Ha a szerep úgy kívánja, hogy az érzelmi skálán inogjon, ezt megoldja. Kiemelném színé­szi alakítását az utolsó jelenet­ben, ahol nem jön zavarba egy sascsapótól, még sír is, és olyan fájdalommal, hogy a nézőnek összeszorul a torka. George Berger szerepét ismét Sebesi Tamás kapta. Hangilag semmi kivetnivalót nem találni benne. Színészileg is teszi a dol­gát, hol másokat nevettető hippi, hol tanácstalan katona. Kiemel­A Roxínház megfogta a tiniket a Hair című bemutatójával. Pörgő cselekmény, jó dalok, tehetséges színészek, kell ennél több a sikerhez? ném a Nevem: Berger című szá­mot, ami az addig kételkedő né­zőket is meggyőzi, igen, ez a sze­rep az övé! Irigylésre méltóan fantasztikus. Komolyan. A fiatal, feltörekvő, ámde ko­rához képest meglepően tehet­séges Károlyi Krisztián ebben az előadásban Woofot alakítja, akit homoszexualitással is „megvádolnak”. A humor kulcs­figurája a történetben, szinte minden viccet ő mond, vagy ala­poz meg. A „Haj” című dalban felcsendül a hangja is, ami szin­tén rendben van, egyszerűen jó úgy, ahogy van! A felismerhetetlenségig „el­maszkírozott” Szabolcsi János most a „fekete fiút”, Lafayettet formálja meg. Különösen jó, évek óta ismerem őt, ám amíg el nem kezdett énekelni, meg nem mondtam volna, hogy ő az. Szenzációs alakítása volt, első számát, a Fekete dalt is úgy ad­ta elő, ahogy azt kell. A női főszerepeket, Jeanne-t és Sheüát Károly Krisztina és Ma­joros Bernadett formálta meg. Jeanne szerepe nagyon jól állt Krisztának. Több ponton is eszembe jutott a film, és akarat­lanul is elmosolyodtam. Majoros Bernadett Sheilája hangilag rendben volt, az alakításába sem lehet belekötni. Negatívumot is próbálok írni, de nem megy! A darab elején megfogadtam, nem fogok sírni, mégis kibuggyant a könnyem. Igyekeztem kívülállóként nézni, de valahogy nem ment. Mikor lepergett a függöny és a kezemet is vörösre tapsoltam már, nem lehetett hozzám szólni; nem si­került teljesen feldolgoznom a darabot; pedig tudtam, hogy mi a vége. De fogalmam se volt, mi­lyen lesz a rendezői megoldás. Nem árulom el, elég annyi, még a hideg is futkosott a háta­mon. Valahogy úgy volt kelle­metlen, hogy élveztem. Az utol­só percek, amikor a fényben csak Bukowskyt látjuk, és a ha­lott Bergert halljuk énekelni, miközben a férfi sír... zseniális, mert elszorul a torok, kibugy- gyan a könny és megmagyaráz­hatatlan érzés kerít hatalmába. Ha keresnem kellene bármi kivetnivalót, vagy számomra nem tetszőt a darabban, akkor csupán egyetlen dolgot tudok felvetni: a díszlet néha idegesí- tően ugyanaz. Nyilván, egy díszlettel van a darab kidolgoz­va, mégis valahogy a végére már sok, hogy csak ez a fal van előttem. Viszont kárpótolnak a dalok, az alakítások és a renge­teg ötlet! Rejtett poénok, látvá­nyos táncok, tehetséges elő­adók - több se kell egy minden ízében profi előadáshoz. Ha ér­tékelnem kéne a darabot egy ötös skálán, egyértelműen ötöst adnék. Még nem csillagos ötös, de olyan jegy, amit mindenki büszkén vihet haza egy fárasz­tó iskolai nap után. CSERNAI MIHÁLY TOLDI-MUNKÁCSY GIMNÁZIUM Jótékony céllal a színházba: a fiatalok számára is felejthetetlen élményt nyújtott az előadás A MUNKÁCSY MIHÁLY GIMNÁZI­UM 12. d osztálya úgy döntött, hogy március 16-án színházba megy, mert az ebből befolyó bevételt jótékony célra fordít­ják. Mint szülő én is csatla­koztam a teátrumba vágyók közé s velük tartottam, mert egyébként csak elvétve "futja er­re a kikapcsolódásra. Meg­mondom őszintén, hogy na­gyon kellemesen csalódtam. A darab, amit megtekintettünk az Anconai szerelmesek, rette­Anconai szerelmesek. Élményt adott a Csiky jótékonysági előadása netesen felvidított, kikapcsolt bennünket Figyeltem a fiata­lokat, s láttam, hogy milyen él­vezettel nézik az előadást, ami felejthetetlen volt Nagyon kö­szönjük a színháznak ezt a darabot, hogy egy kis vidám­ságot hozott az életünkbe. A darabban szereplő művészek­nek csak gratulálni tudunk alakításukért Reméljük, hogy sokáig szórakoztatja a nagyér­deműt a „Csiky”, a város szín­háza. BALÁZSNÉ KIS MÁRIA „Mindenkinek szüksége van a színházra" NINCS IS JOBB DOLOG OZ önkénteskedésnél. Főleg, ha a színházban végezhetem a feladatomat MÉG FEBRUÁR VÉGÉN láttam meg egy felhívást kiposztol- va az egyik facebook cso­portba, miszerint a Csiky Gergely Színház önkéntese­ket keres különböző pozíci­ókra. Egyéb sem kellett, el­mentem a március 6-ai „be­tanításra”. Egyszerre talán kicsit sok volt az informá­ció, hisz mindenkit bemu­tattak, elmondták az alap­vető szabályokat, beavattak minket a jegykezelés és a ruhatárazás rejtelmeibe, fel­hívták figyelmünket a fele­lősségünkre, majd körbeve­zettek. Már aznap is ma­radt ott 11 ember, javarészt fiatalok. én másnap kezdtem. Egy­szerre voltam izgatott és kí­váncsi. Szerencsére semmi probléma nem akadt, so­kat segítettek az ott dolgo­zók. Azóta szerencsére minden könnyebben megy, már én is segítek az újak­nak, hiszen szinte minden héten többször is ott töltöm az időmet, és nagyon élve­zem. Persze találkoztam már én is érdekes esetek­kel, volt például egyszer, hogy egy vendég a második felvonás közepén jött be, hogy szeretne beülni az elő­adásra. Természetesen beengedtük. A színház mindig is valami különlegeset jelentett ne­kem. Amikor belépek, min­den fenségesebbnek, barát­ságosabbnak tűnik. És most, hogy én is része va­gyok ennek, az én mun­kám is az előadás sikerét szolgálta, még közelebb ér­zem magamhoz a színhá­zat, az itt dolgozókat És, bár pénzt ezért nem kapok, sokkal több lettem már most. Olyan élményekkel gazdagodtam, amik életem végéig elkísérnek. úgy hiszem mindenkinek szüksége van a színházra, annak a varázsára. Arra, hogy egy kicsit kiszakadja­nak a hétköznapokból, hogy egy másik világba ke­rüljenek át a színház ál­tal.:) BALOGH HAJNALKA LESZ MIRŐL BESZELNED! Az oldalt szerkesztette: Gáldonyi Magdolna Telefon: 82/528-151 E-mail cím: magdolna.galdonyi@axelsprjnger.hu „Olvass a napilappal és ismerd meg a körülötted élő világot!” program keretén belül jelenik meg az oldat valamint, hogy Repropress Magyar Lapkiadók Reprográfiai Egyesülete támogatja. Öltözz visszafogottan, de elegánsan, hogy igazán jól érezd magad! A színház egy csodálatos hely, ahol a színészek hónapokat gya­korolnak azért, hogy átadhassa­nak nekünk valamit. Ezért tisz­telettel bánjunk velük. Öltözkö­désünk és viselkedésünk sokat elárul rólunk. Én sokat járok színházba és mindig odafigye­lek, hogy hogyan is nézek ki. Eb­be beletartozik, hogy visszafo­gott és elegáns legyek. Öltözz úgy, hogy visszafogott színek és vonalak kísérjenek el, egész a tapsig. Színekben ajánlom a fe­ketét, a bordót, a sötét barnát és Színházi páholyban. A jó közérzethez hozzátartozik a megfelelő viselet is a krémszíneket. Nem kell feltét­lenül szoknyába menni, vagy kiskosztümbe. Figyeljünk azonban a nőies­ségünk finom megmutatására. Magassarkú sem kötelező. De az edzőcipőt hanyagoljuk. Ha­junkat kontyba, copfba vagy kiengedve is hordhatjuk. Tás­kának egy alkalmi táska a leg­megfelelőbb a ruhánkhoz illő­en. Sugdolózni nem illő, bár ha mondandónak van a partne­rünkhöz akkor kikerülhetetlen. Ha szerelmeddel mész, semmi kép nem ez az a hely ahol utat adhattok a szerelmeteknek. Ha nem tetszik a darab, ak­kor se adjátok ennek nagyobb jelét. Ha viszont tetszett, akkor nagy tapssal jutalmazzátok a színészeket az előadás végén. Tehát elegánsan, visszafogottan viselkedj és öltözz fel, ha esti vagy délutáni programod a színház. Érdemes egy évben legalább kétszer elmenni. Ha másért nem is, legalább három napig lesz miről beszélned. hunyadkürti lilka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents