Somogyi Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 53-76. szám)
2012-03-25 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 12. szám
4 2012. MÁRCIUS 25., VASÁRNAP A HÉT TEMAJA ügynökök Úgy tűnik, a társadalom szélesebb rétegeit kevésbé foglalkoztatja a kérdés, mint a politikusokat. A titkosszolgálati iratokban előforduló csaknem egymillió személyből csupán huszonötezer magyar és külföldi állampolgár érdeklődött, hogy van-e rájuk vonatkozó adat. A politikának nem érdeke a kutathatóság juhász attila, a Political Capital elemzője azt mondja: a volt szocialista országok közül Magyarországon történt meg legkevésbé az iratok kutathatóvá tétele. Eddig a kormányzó politikai erők egyike sem mutatott ezen a téren hajlandóságot, feltehetően inkább a rivális politikai erő zsarolására használták az aktákat. úgy tűnik, hogy ez alól a Fidesz sem kivétel, mivel sem az első kormányzásuk idején, sem most nem látható, hogy előrelépésre törekednének. A jobboldali kormányok alatt kevesebb előrelépés történt, mint a baloldali kormányok idején, amiben valószínűleg az egyházak máig feltáratlan érintettségének is szerepe lehet. Ahol az ügynökügy először eldőlt. Az MSZMP és az MDF képviselői 1989. január 20-án a Politikai Főiskolán. A kép bal szélén Csurka István, az ügynökügyben érintett MDF-vezető. Csehországban bevállalták, Romániában nem A legjobb helyzetben a németek vannak: a Stasi (az NDK titkosszolgálata) jogutód nélkül megszűnt, így minden megmaradt irata levéltárba kerülhetett. Németországban bárki megnézheti, hogy mit jelentettek róla, de a jelentő nevét kihúzzák, vagyis az áldozatok sem tudhatják meg, hogy melyik ismerősük jelentett róluk. Aki viszont ügynök volt, nem viselhet semmilyen állami hivatalt. A németek igen érdekl& dők: több mint ötmillióan nézték meg, milyen akták születtek róluk. Szlovákia 2002-ben hozott létre külön intézetet a titkosszolgálati akták kezelésére. Azt, hogy ki volt ügynök, itt a legkönnyebb kideríteni: 2003-ban ugyanis elkezdték kirakni az internetre az ügynökaktákat, amiben könnyű keresni. Csehországban az ügynökök névjegyzékét már 2003-ban kitették a netre, és könyvben is kiadták, 5600 oldalt tesz ki a lista. Ezzel Csehországban váltak először teljesen nyilvánossá az ügynöklisták a volt kommunista országok közül. LENGYELORSZÁGBAN ü SZloVák rendszerhez hasonlóan az állam az interneten keresztül elkezdte nyilvánosságra hozni az aktákat. Romániában sokáig csak több engedély megszerzésével és nehézkesen lehetett hozzáférni a Securitate aktáihoz. Mára ott is létrejött egy ilyen ügyekkel foglalkozó levéltár, de még mindig sok irat nem jutott el hozzájuk. Ez már a sokadik próbálkozás lesz AZ IRATFELTÁRÓ BIZOTTSÁG 1995 1995-ben Kuncze Gábor bel- ügyminisztersége alatt létrejött az első Iratfeltáró Bizottság, amelynek munkája kudarccal végződött. Ugyan tudomást szereztek 19 mágnesszalag létezéséről, de a Horn-kormány nem tette lehetővé számukra, hogy hozzáférhessenek az anyagokhoz. ÁTVILÁGÍTÓ BÍRÓSÁG Az első Orbán-kormány hozta létre az átvilágító bíróságot, amely bírákat, ügyészeket, közéleti szereplőket, mintegy tízezer embert világított át, de 2002-ben a szocialista kormány hatalomra kerülésével a bírák munkáját gyakorlatilag megszüntették. MÉCS-BIZOTTSÁG 2002 A Mécs-bizottság a rendszer- váltás utáni kormánytagok állambiztonsági múltjának vizsgálatára jött létre. Egy nyilvánosságra hozott dokumentum szerint a bizottság számára tíz esetben tűnt úgy: bizonyítható, hogy a rendszerváltás utáni kormányok tagjai eg}'üttműködtek 1990 előtt az állambiztonsági szervekkel. A GÁLSZÉCSY-BIZOTTSÁG 2003 A szolgálatoknál visszatartott iratokat ellenőrizte. Globális hatása ennek sem volt. KENEDI1. 2007 A második Gyurcsány- kormány 2007-ben egy olyan független szakértői bizottságot állított fel Kenedi János vezetésével, amelynek az volt a feladata, hogy vizsgálja meg: törvényesen zajlott-e az egykori állambiztonsági szervek iratainak átadása, egyesítése a Történeti Levéltárban, és tegyen javaslatot a szabályozás módosítására. A KENEDI 2. 2009 Bajnai Gordon volt miniszter- elnök 2009. áprilisban háromtagúi bizottságot kért fel Kenedi János vezetésével arra, hogy felügyelje a becslések szerint több mint ötvenezer - 1944 és 1990 között tevékenykedő - hálózati személy nevét, fedőnevét, azonosító adatait és beszervezési dossziéjának számát tartalmazó, 18 mágnesszalagon található információfeldolgozását, minősítésük felülvizsgálatát, majd a történeti források levéltárba adását. zött ilyen hatalmas szakadék tátong. Ungváry Krisztián hozzátette, legjobban azt szeretné, ha kutathatóvá válnának a mágnesszalagok, a közvélemény és a szakma is azzal jutna a legtöbb érdemi információhoz. S ehhez új törvény sem kellene, ma is át lehetne adni őket a levéltáraknak. A mágnesszalagok nemcsak névsorokat tartalmaznak, hanem kiderül belőlük, hogy kit, milyen alapon szerveztek be, meddig tartott a munkája, milyen területen dolgozott, és szól az áldozatokról is, hogy kiket és milyen eszközökkel figyeltek meg. Úgynevezett hatos karton, ami alapján az ügynököket be lehet azonosítani, több mint 30 ezer van, vagyis ennyi emberről viszonylag egyszerűen lehetne adatokat közölni, ha a törvény lehetővé tenné. Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója azt mondta: úgy tűnik, hogy a magyar társadalom „politikailag névtelen” sokasága mintha kevésbé érdeklődne az iratok kutatása iránt, mint a politika csinálok Noha a Történeti levéltár másfél évtizedes munkája során közel egymillió, a titkosszolgálati iratokban előforduló személyről tud tájékoztatást nyújtani, az intézmény megnyitása óta mindössze huszonötezer magyar és külföldi állampolgár érdeklődött, hogy van-e rájuk vonatkozó adat. Ismét előkerült az ügynökügy. 1990 óta sokadszorra: ezúttal arról döntött a kormány, hogy június végéig létre kell jönnie a Nemzeti Emlékezet Bizottságának. Ez most nem egy bizottság lesz, hanem egy intézmény, feladata pedig az lenne, hogy tárja fel a kommunizmus bűneit. Fábos Erika Az ügynökkérdés idén februárban került ismételten terítékre a parlamentbe azzal, hogy Schiffer András törvényjavaslatot nyújtott be annak érdekében, hogy az Országgyűlés vegye tárgysorozatba az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételének ügyét. A kormánypártok ezt leszavazták, Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője azonban hétfőn bejelentette, júniusra alakulhat meg a Nemzeti Emlékezet Bizottsága nevű intézmény, amelynek a kommunista múlt feltárása lesz a feladata. Kenedi János történész, aki már két, az állambiztonsági múlt feltárására létrehozott bizottságot is vezetett, erről azt mondta: egyelőre még értelmezhetetlen, hogy ez a bizottság milyen jogkörökkel és pontosan hogyan működik majd, ezért nem is szeretné megítélni, mennyivel lesz ez eredményesebb az eddigieknél. Magyarországon 1945-90-ig több mint 170 ezer ügynök és besúgó tevékenykedett. Eddig hatezer akta esetében derült fény a fedőnév mögött rejtőzködő személyre, és kétezer-háromszáznál lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hogy kiről van szó. Ugyanakkor csak körülbelül száz ember neve került eddig nyilvánosságra és kétszer ennyiegykori ügynökről lehetne leírni, hogy ügynök volt. Egy 2003- as törvény miatt gyakorlatilag nem lehet publikálni adatokat. Ungváry Krisztián történész szerint éppen ezért fontos lenne, hogy a 2003-as III. számú törvényt módosítsa a parlament. Addig ugyanis, amíg ez a jogszabály érvényben van, gyakorlatilag senki sem nevezhető hálózaSok ismert művész, sportoló, egyházi vezető újságíró kerülne kínos helyzetbe ti személynek, vagyis hiába derül ki egyértelműen róla a dolog, az nem publikálható anélkül, hogy az illető ne nyerne pert az ellen, aki azt róla leírta. Ungváry szerint tehát inkább új törvény kéne, nem bizottság. De azért a bizottságnak is örül. Úgy látja ugyanis, hogy most fordulópont alakult ki a politikában: a hallgatás és a további halogatás nagyobb kárt okoz, mint a nyilvánosság. Hozzátette persze, ez egy optimista álláspont és nemcsak történészként, de a közügyek tisztaságáért aggódó állampolgárként is azért drukkol, hogy igaza legyen. Ha ez így lesz, attól még persze nem fog nyugvópontra jutni ez a téma, hiszen szerinte egy történelmi kérdés csak akkor jut el oda, ha azt a társadalom feldolgozza, ami több évtizedet is igénybe vehet. De vége szakadna annak, hogy ezt a kényes kérdést manipulatívan kicsinyes politikai célokra, zsarolásra használhassák a pártok. Kicsivel tisztább lehetne a közélet. Ungváry Krisztián azt mondja: arra, hogy a politika komoly védőbástyákat épített ki az állambiztonsági múlt tisztázásával szemben, az a magyarázat, hogy az így nyilvánosságra kerülő élethazugságok súlyos károkat okozhatnának közvetett módon a politikának. Az ugyanis az elmúlt évtizedek történéseiből világosan látszik: a társadalom nem szomjazza az ügynökök vérét. Ez az oka annak, hogy többen azóta is aktív politikai, közéleti szerepet játszhatnak, akikről nyilvánvalóan kiderült az igazság. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lenne igen komoly hatása az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalának. Sok ismert és köztiszteletben álló művész, sportoló, televíziós műsorvezető, újságíró kerülne igen kínos helyzetbe. Az általunk megkérdezett kommunikációs szakértő szerint azonban mégsem nekik lenne a legnehezebb ez a szituáció, hanem az egyházaknak. Ők ugyanis azzal a kommunikációs problémával kerülnének szembe, hogy az egész „szervezetük” hitelességét ásná alá, ha tagjaikról, vezetőikről bebizonyosodna: besúgók voltak és mai életük és egykori tetteik köNEM SZOMJAZUNK ÜGYNÖKVERRE
