Somogyi Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 53-76. szám)
2012-03-10 / 60. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP ______ 20 12. MÁRCIUS 10., SZOMBAT A siketnéma hangja és a belső boldogság a szamaritánus Az embereknek rávezetés kell, hogy megtudják, mennyi mindenre képesek Eglyné Katona Andrea A NAGYMAMA VÉNÁJÁT örökölte, nem kétséges. Magánóvodája volt, a másokon segítés töltötte ki az életét, vélhetően innen „fertőződött meg” az unoka. Aki a kaposvári köz- gazdaságiból óvónőnek tanult volna tovább, ám - köszönhetően az elbliccelt középiskolás éveknek - nem sikerült a felvételije. A gyerekként is örökmozgó, fölös energiáját megannyi sportágban levezető - a teljesség igénye nélkül: röplab- dázott, úszott, karatézott, body buildingezett -, saját bevallása szerint az érettségije kézhez kapásakor még cseppet sem érett lány így az orvos szülők szakterülete, az egészségügy felé fordult, s kitanulta a fogtechnikusságot. A szülők csepegtették bele a nyitottságot is, a nagyfokú érdeklődést minden ismeretlen iránt. Az anyai ág a Balatonhoz vezette, innen a víz imádata, a pesti apai szálnak köszönhetően lett számára természetes a rendszeres opera-, színház- és múzeumlátogatás. NEM SOKÁIG MARADT MEG kitanult szakmája mellett, persze mai szemmel nézve elkép zelhetetlennek tűnik, hogy különféle tálkákban pepecsel, s milliméter pontossággal állít- gat különféle apróságokat, ugyanis, mint egy megvalósult perpetuum mobile zakatol reggeltől estig. Hosszú ideig elnöke volt a kaposvári Lions Klubnak, társaival Európa térképére is felhelyezte az egyesületet, emellett az európai Önkéntesprogram keretében Kaposvárra érkező fiatalok életét irányítja, bevonásukkal megannyi intézmény nek nyújt hathatós, s nem mellékesen ingyenes segítséget, konferenciákat szervez. És tanul Felnőtt fejjel folyamatosan és szisztematikusan újabb és újabb szakterületekbe ásta be magát. Egy biztosítótársaság eladási igazgatójaként tanult meg bánni az emberekkel, ám idővel megeső- mörlött a pénzvilágtól, s váltott - a Compass vezetőjeként az önkéntesvilágban egyelőre úgy tűnik, a helyére talált Rohan, mint mindig. Most éppen a színházba, ahol 90 önkéntes gyerek csatasorba állításával több millió forintnyi terhet vesz le a teátrum költségvetéséért felelősök válláról. Vas András- Kicsit meg is vagyok hülyülve - dobja le magát a kanapéra Eglyné Katona Andrea. - Az előbb éppen az ankarai követségre telefonáltam, egy török önkéntesünknek kellett vízumot intéznem.- Most hány külföldit gardíroz?- Tizenkilencet. Évente nagyjából ötvenen jönnek, eddig úgy száznyolcvanán voltak.- A kapcsolat örökre szól?- Ha nem marad meg napi szintűnek, az ünnepeket, születésnapokat tartjuk, tudunk egymásról. Vagy, ha megyek valahová külföldre, várnak, megkeresnek, ide is ellátogatnak újra.- Hogyan keveredett az „ifjúsági mozgalomba”?- A Lions Klubbal kezdődött minden. A nagynéném a fonyódi klub egyik oszlopos tagja, s anyukámat akceptálta, hozzák létre a kaposvárit Én is elmentem az alapítóülésre, aztán ott ragadtam.- Felbuzgóit a segíteni akarás?- Kiskorom óta ilyen vagyok.- A 21. század nem az irgalmas szamaritánusok kora...- Valahogy mégis bejött. Mondhatni, tovább vittem a családi vonalat. Édesapám nagy szervező volt, ismerősök mondják is, amikor felpörgők: mintha őt látnák.- Rendben van, imád szervezni. De tulajdonképpen mi a foglalkozása?- Reményeim szerint megtanítom az embereket élni. Mármint: mit jelent élni. Nem vagyonhoz jutni, hanem boldognak lenni. Megtanulni, hogyan lehet eljutni a belső boldogsághoz.- Kicsit paposán hangzik...- Inkább úgy mondanám: olyan, mintha egy siketnémáEglyné Katona Andrea: Kos vagyok, egyből nekirohanok a falnak nak lennék a hangja. Az emberek rengeteg dolgot szeretnének csinálni, csak sokszor nincs rá lehetőségük, nem is tudják, hogy milyen sok mindenre képesek. Pedig sokszor ezen múlik a társadalmi felelősségvállalás megvalósulása.- Ez szóban nagyon megy idehaza...- Én viszont tenni akarok érte. A dologban az a legnehezebb, hogy Kos vagyok, mindent azonnal meg akarok csinálni, amint eszembe jut, és rengeteg minden jut eszembe egyszerre. Egyből nekirohanok a falnak, és ad- dig-addig próbálkozom, míg le nem dől. Vagy el nem ájulok a fáradtságtól.- Ehhez rövidnek tűnik a nap huszonnégy órája.- A tökéletes a 36-48 órás nap lenne. Szerencsére az internet nagy segítség, egyszerre több dolgot is intézni tudok.- Meddig lehet így pörögni?- Reggel nyolctól este hatig- hétig intenzíven, utána jönnek a baráti kapcsolatok, de valahol mindig ott van a munka, mely a hobbim is. A barátaim a világ minden részén élnek, legtöbbjük hasonló mentalitású.- És a család?- Tolerálják. Kattantak, mint én, teljes erőbedobással csinálnak mindent, ami mellé elköteleződnek.- Előfordul, hogy csak úgy elül, s néz ki a fejéből?- Ez a másik énem. Ha kimegyek a Balatonra, csak úszom, napozom, fekszem. Nirváná- zom. Ez is kell, hogy egyensúlyban tudjak maradni. De ilyen voltam mindig. Gyerekként is. Korán kerültem iskolába, nem voltam elég érett hozzá. Imádtam bejárni, de utáltam tanulni. Délutánonként elszórakoztattam magam, sportoltam, pörögtem, megtanultam kötni, horgolni, varrni, a tanulás egyáltalán nem érdekelt. A tanár, vagy ha érdekes volt, a tantárgy tudott motiválni, az érdemjegy egyáltalán nem. Aztán a felelésnél előadtam a magam kis show-ját.- A tanárok réme?- Tiszteletlen sohasem voltam, inkább rendbontó. S ha valami rosszat csináltam, mindig elvállaltam. Számomra mindig minden fekete vagy fehér volt, s ezt elvárnám másoktól is. Ahogy azt is, kiálljanak valamiért, felelősséget vállaljanak a szavaikért, tetteikért, azért, amiben hisznek. Ebben a tekintetben Szent Sebestyén a példaképem. Talán nem véleüenül: egy segítőszent.- Csak azon lehet segíteni, aki hagyja?- Szerintem bárkin.- Ha lát egy koldust, mi jut az eszébe?- Ha elég pénz lenne a szociális hálózatban, nem biztos, hogy ide jutott volna.- Ez így túl általános.- Konkrét elképzelésem van mindenről, de mindig kikérem az okosabbak véleményét, észérvekkel meggyőzhető vagyok. Kifejezettem keresem a nálam jobbak társaságát. Megtaláltam azt a belső hajtóerőt, ami a suliban egyáltalán nem működött.- Ezzel sokan így vannak, csak ciki nekik bevallani.- Számomra öröm, ha valami újat tanulok. A gyerekeknek is azt próbálom elmagyarázni, hogy építkezzenek. Az iskola ugyanis csak alap, egyfajta perspektíva. De minden új környezet, ember, tapasztalás egy újabb és újabb, ami előreviszi az életet.- Az ideérkezős diákoktól is tanul újat?- Nagyon sokat. Nem számít a kor, a nem, a nemzetiség, mindenkitől lehet. Más látásmódot, világképet, és közben folyamatosan fejlődik az önismeretem. A lényeg, hogy lebontsa az ember a gátakat, s olyan szituációba hozza a partnerét, ahol kipróbálhatja magát és ideális esetben annak sikere lesz. A kudarcot is meg kell ismerni, de kezelni is tudni kell. Ehhez az embereknek leginkább mentorra lenne szükségük. Olyasvalakire, aki önzeüenül segít, szerez örömet, és végigkíséri egy rövidke életszakaszon, támogatja, visszajelzést ad.- A mai világban ez elég utópisztikusán hangzik.- Rá kell vezetni az embereket, hogy ilyenek legyenek. A segítség egyfajta áldozat, de nem pejoratív, hanem magasztos értelemben. És nem egyirányú utca, az ember ugyanis rengeteget kap is ilyenkor. Persze, hogy má- sokon-másoknak segíteni tudjon valaki,, nagyfokú önismeret, mondhatni magabiztosság kell hozzá.- Az ilyenekre mondja a környezetük, hogy nagyképű?- Lehetséges, hogy a felületes szemlélő így vélekedik. Környezet kérdése. Az üzleti életben például e nélkül lehetetlenség érvényesülni, de ma már a munkaerőpiac más területén sem. Ezt a magam bőrén tapasztaltam. Mini ahogyan azt is, hogy az ember állattá válhat a pénz miatt.- Ezért váltott anno?- Csalódtam és egyben megvilágosodtam. Egy óriási lépéssel átmentem a másik oldalra, ahol nem a pénz a motivációs eszköz. Hanem egy belső gomb, mely mindenkiben megtalálható, csak keresni kell. Bármilyen mélyen el is van rejtve... Rendőröket és katonákat is nevelnek a kaposvári Gépészben emelt fejjel Az ötven éve alapított gépipari szakközépiskola 1980-ban költözött át Pázmány Péter utcai új épületébe Ma azt az iskolát keressük fel, amelyet a kaposváriak csak úgy ismernek: Gépipari, Gépész, Műszaki vagy Eötvös, teljes neve pedig Eötvös Loránd Műszaki Szak- középiskola, Szakiskola és Kollégium. A város egyik legtekintélyesebb középiskoláját 1962-ben hozták létre, hogy segítsen "kitermelni" a térség iparosításához szükséges szakembergárdát, a most beindult üzemek középká- der-utánpótlását. Akkor még csak 84 tanuló járt a két osztályba. Az iskola fejlődését jól mutatja, hogy jelenleg pedagógusa is több van ennél... Az első években a Rippl-Rónai utcai volt izraelita iskola átalakított épületében folyt az oktatás, Előző heti feladványunk: a báró Eötvös Loránd nevét viselő épületegyüttes 1964 őszétől pedig az ugyanitt megnyitott új épületben. Itt azonban nem volt lehetőség az iskola bővítésére - vagy csak igen drágán, jó állapotú épületek lebontásával -, hiszen az intézmény valósággal beékelődött a lakóházak közé. A városrendezési szempontok és a műszaki érvek egyaránt amellett szóltak, hogy teljesen új épületet kell emelni a Damjanich és a Pázmány Péter utca által határolt tömbben. De nem csak iskola- épületet. A kaposvári középiskolai diákotthonok alacsony befogadóképessége és ideálisnak nem mondható állapota ugyanis folyamatos fejtörést okozott az illetékeseknek. Az új diákotthont és a szakközépiskolát végül egymással összevonva, egy beruházás keretében hozták létre, mert a költségeket így is csökkenteni lehetett. Az építési terveket a hetvenes évek első felében a Somogy Megyei Tanácsi Tervező Vállalat készítette el. Az építkezésbe 1973-ban fogtak bele; Lőrincz Ferenc építészmérnök terveit a SÁÉV kivitelezte. Az 1978 őszén megnyitóit diákotthon mellett 1980 nyarára készült el az iskolaépület, azaz az új Gépész. Az átadási ünnepséget - a korban dívó szokás szerint - egy szocialista évfordulóra: Kaposvár „felszabadulásának” ünnepére, december 2-ára időzítették. ► Bővebben: S0NUNE.hu Ugye milyen szép ez az épületrész? Vajon hol látható? írja meg: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A, vagy emeltfejjel@sonline.hu
