Somogyi Hírlap, 2012. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-29 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 4. szám
2012. JANUÁR 29., VASÁRNAP SZTORI 5 Peller József úr. a világ galambkirálya postagalambászat Évtizedek óta próbálják megfejteni a titkát, eddig hiába - GPS a csőrben A hétvégén Magyarországon lehetett megnézni a világ legjobb postagalambjait. Utoljára 1975-ben volt ekkora ünnepe hazánkban ezeknek a madaraknak. A nemzetközi kiállításon ott volt Peller József is, akit a világ legjobb postagalam- bászának tartanak: három olimpiai aranyat szerzett, világ- és Európa-bajnoki címe is van. Ez eddig csak neki sikerült a világon. Fábos Erika Peller József 50 év után is ugyanakkora izgalommal és örömmel éli meg a pillanatokat, amikor egy galambja hazatér egy versenyről. Ilyenkor képes órákig lesni az eget, hogy megpillanthassa azt a kis fekete pöttyöt, amely a háza felé közelít. „Édesapám és a szomszédunk is tartott galambokat, így nem csoda, ha már gyerekként, 1957- ben hivatalosan regisztrált galambász lett belőlem - mesélte Peller József. - Ami azonban másoknak gyerekkori hobbi maradt, nekem az életem lett. Megszállottként galambászok az első perctől fogva.” Azok a galambok, amelyek postagalambversenyen vesznek részt, gyűrűt kapnak a lábukra. Ez lehet gumi- vagy csipgyűrű. Aztán kis dobozba teszik őket és autóval, kamionnal vagy repülővel elszállítják őket valahová. A feladat egyszerűnek tűnik: haza kell találniuk. Peller József galambjai közül a legjobbak 1400 kilométert is megtettek már, de az ezer kilométeres versenyek átlagosnak tekinthetők. Amikor a galambok visszatérnek, rögzítik az eredményüket. Máig nem tudni biztosan, mi alapján tájékozódnak ezek a madarak. A csőrük fölött van egy szervük, amely iránytűként vagy „GPS-ként” működik. Versenyek minden héten vannak, a legnagyobb megmérettetés azonban az olimpia, ezt kétévente rendezik meg. Előtte két év alatt 24 kvalifikációs versenyen kell repülniük a galamboknak, amelyek közül a legjobb tizenegy eredményt veszik számításba. Kétévente négy kategóriában egy-egy madár szerezheti meg az aranyérmet a viPeller Józsefnek az élete lett az, ami másoknak csupán hobbi. Arab sejkek és európai uralkodócsaládok is vásároltak tőle postagalambfiókákat. lágból. Peller Józsefnek ez háromszor is sikerült. „First Lady az 1997-es bázeli, Mr. Villám a 2003-as párizsi, Jr. Villám pedig a 2005-ös portói olimpián lett első díjas. 2001-ben Dél-Afrikában világbajnoki, 2004-ben Horvátországban Európa-bajnoki címet szereztem. Ezt még azóta sem csinálta utánam senki. A legmeghatóbb pillanat mégis az volt, amikor megkaptam a postagalambászat Oscar- díját és a Nemzet Postagalam- bászának választottak.” A legértékesebb galambok ára elérheti a több tízmillió forintot is. Eddig a legnagyobb üzlet az volt, amikor Kleine Didiért 50 millió forintot fizettek Belgiumban, a galambsport őshazájában. A tenyésztés azonban nemcsak külföldön jó üzlet. Idehaza is kifizetnek 30-50 ezer forintot egy jó fiókás tojásért, vagy 100 ezret egy jó szülőktől származó 21 napos csibéért. Madarak katonai ranggal, becsületrenddel MÁR AZ ÓKORI EGYIPTOMBAN és Indiában is nagy galambkultusz volt. A görögök pedig Periklész korában állandó ga- lambposta-állomásokat üzemeltettek, az írások szerint a perzsák felett aratott győzelmüket éppen a hírvivő galamboknak tidajdonították. A római légiókban is alkalmaztak postagalambokat, az első világháborúban pedig a német hadsereg közel százötvenezer hadi- galambja repült a frontvonalak között. Angliában még ezredesnek is kinevezték egyiküket, egy másik hadiszárnyast meg becsületrenddel tüntettek ki a franciák. Az I. világháború idején állítólag több mint 15 ezer üzenetet szállítottak galambokkal. így nem is csoda, hogy sólymokat és mesterlövészeket képeztek ki a galambok ellen ezekben az években. Békeidőkben a hírügynökségek és a hegyi mentők voltak a legnagyobb postagalambá- szok. A mai modern postagalamb- tenyésztést Belgiumban kezdték az 1800-as évek elején. Magyarországon az első hazai önálló egyesület 1882-ben alakult meg. Mostanában már csak sportcélra tartják ezeket a madarakat, ebben a hollandok és a németek a legjobbak. A galambposta szerepét előbb a rádiózás, aztán az internet vette át, ám a hírek szerint drogcsempészésre a mai napig használják őket, hiszen egy madár 5-10 deka drogot képes szállítani, úgy, hogy egy határon sem kell „megállnia”. Szép legyen vagy gyors? a díszgalambok tenyésztésének célja, hogy a különböző fajták szépségjegyeit fejlesz- szék és rögzítsék az utódnemzedékekben. Vagyis ennél a fajtánál van a legtöbb különböző fajtacsoportú galamb, amelyeknél az első számú szempont a külalak, a különlegesség vagy a szépség. A röpgalambok esetében nem a kinézet számít. Itt abban versenyeznek a madarak, hogy melyik milyen magasra tud repülni. A postagalambok számára lényegtelen a magasság, náluk az a fontos, hogy a távolságot minél rövidebb idő alatt repüljék le, ráadásul nem is akárhova, hanem a meghatározott célba kell minél gyorsabban megérkezniük. „Ha 21 naposán elviszik a tenyészetből a madarat, az még bárhol hozzászokik a környezethez, később már versenycélra nem lehet eladni őket - magyarázta Peller József. - Azokat a galambokat, amelyeket felnőtt korukban adok el, csak tenyésztési célra használják, hiszen bármit csinálnának velük, hozzám jönnének vissza. Ezek persze sokkal drágábbak, mint a picik. Európai uralkodócsaládok és arab sejkek is jártak már nálam fiókáért De mindegy, mit ígérnek, nem adom őket olyanoknak, akik csak a birtoklási vágyukat akarják kielégíteni, aztán egy pincében letakarva tartanák. Az arab sejkek ugyanis csak ezért vásárolnak. A presztízs miatt, semmi másért” Nem csoda tehát, ha nemcsak a macskáktól, de tolvajoktól is félteni kell a most 900 madárból álló Peller-állományt. A pesterzsébeti galambdúcok azonban biztosak: 10 kamera és 11 házőrző eb figyel minden gyanús jelre. Ez pedig nem is túlzott óvatosság. Peller József azt mondja: három év alatt bárkiből bajnokot csinál, olyanok a galambjai, hogy ehhez csak az utasításait kell betartani. „Persze, hogy nem árulok el mindent, de sokan azért mindent megpróbálnak. Nem is egyszer lopták el a kukámat, hogy kifürkésszék belőle, milyen csodaszereket használok. Ilyenek nincsenek, vagyis megfejthetetlenek. Én készítek céklából, fokhagymából is különböző turmixokat a madaraimnak, de gyógyteát is főzök. Gyógyszert ugyanis nem használok. Edzésre pedig "a legjobb módszert alkalmazom. A hímek csak a verseny után lehetnek együtt a párjukkal, így mindig nagyon sietnek haza. Mondanom sem kell, hogy ezt a motivációt is saját ötleteimmel fejlesztettem tökéletesre, de hát ez az életem. Mindig mondom, én addig fogok élni, amíg galambjaim lesznek és amíg élek, addig lesznek. Sosem nyaraltam még, és amióta emlékszem, egy napot sem töltöttem távol tőlük, de megérte. Versenyekre már alig járok, tenyésztéssel foglalkozom és igy a hetvenhez közelítve azt is átgondoltam már, hogy mi lesz velük, ha nem leszek. Egy biztos: a világ minden tájára kerül belőlük, megírtam a végrendeletemben, mert idehaza nincs, aki tovább vigye a tenyészetemet.” Lojalitás a főnökhöz RADOS VIRÁG barátnőmnél, A.-nál gázórát cserélt a szolgáltató. A művelet közben A. panaszkodott: miközben egyre drágább a gáz, egyre magasabbra kell csavarnia a konvektorokat is, hogy elég meleg legyen a lakásban. Az egyik szerelő igazat adott az öreg szakinak, aki A.-nak még régebben azt mesélte, rohamosan csökken a városi gáz fűtőértéke. (A szaki A. lelkére kötötte, senkinek se árulja el a nevét, mert nem akar munka nélkül maradni.) A gázóracserélő szerelő hozzáfűzte: azért a szolgáltatók óvatosak ám, mert arra vigyáznak, hogy a fűtőér- ték-csökkenés a határon belül maradjon. Nehogy ők is megüssék a bokájukat, ha valaki feljelentené őket. elgondolkoztam. Nem a gázon meg a szolgáltatókon - bár. rajtuk is lehetne. Hanem a szerelőn. Okostojáskodott vagy igazat beszélt? Mennyire lehet megbízni az olyan emberben, aki lejáratja a munkáltatóját? Régen úgy tartották, úriember nem piszkít a saját fészkébe. de el lehet-e várni manapság, hogy az emberek lojálisak legyenek a főnökükhöz? Rossz kérdés, hiszen magasabb erkölcsi szempontból nyüván igen, alacsonyabb erkölcsi szemponton pedig nem gondolkodunk. A kérdés tehát inkább az lehetne: miként fajultak idáig a dolgok? Gyerekkorunkban az árulkodást az óvodában sem díjazták, a többiek kicsúfolták a júdást. Fiatal felnőttként csak egymás között fújtunk felettesünkre, ha az illető zsarnokoskodott. (A rendszerváltáskor kezdtem dolgozni, akkoriban felment a demokratikus jogok ázsiója.) Aztán jött a kapitalizmus a leépítésekkel, kirúgásokkal, az ember hol itt, hol ott veszítette el az állását. De minden munkaadómtól úgy búcsúztam, hogy szerettem nála dolgozni, mert ezen idők alatt is tanultam valamit. így is gondoltam. Legfeljebb csak magamban és közeli kollégáimnak zsörtölődtem, de közhírré nem tettem a rossz érzéseimet. mostanra azonban elszabadult a pokol. A pár éve beütött válság óta végképp nem törődünk a lojalitással. Lehet, az a szerelő úgy van vele, hogy ma van állása, holnap talán nem lesz, akkor meg minek törje magát holmi magasabb erkölcsi értékek érvényesítéséért? Hasznosabbnak látja, ha egy röpke pillanatra megnyeri főnöke ügyfeleinek bizalmát, kap érte egy mosolyt, egy jó szót, vagy a sorsközösség érzését, hogy pár percig az ügyféllel együtt szidhatják a gonoszt. Az ilyesmi erőt ad a mindennapokhoz. kár. Mert a biztonságnak, a tisztes kenyérkeresetnek, a munkahelyi megbecsülésnek kellene erőt adnia. És akkor a lojalitás is megvolna. Pofa be! VALÓDI ÉHSÉGSZTRÁJK Kirgizisztán börtöneiben sanyarúak a körülmények, ez nem meglepő. De milyen lehet a koszt, ha 460 rab úgy lépett éhségsztrájkba, hogy bevarrta a száját? Kirgizisztán csaknem összes börtönében éhségsztrájkolnak a rossz körülmények miatt. A hatóságok összeesküvést sejtenek: most szüntették meg a maffiózók előjogait (24 órás szabad mozgás, nyitott cellák), szerintük a szájbevarrást maguk a maffiózók rendelték meg. Bonyolult viszonyok: jobb, ha az ember ilyenkor befogja a száját.
