Somogyi Hírlap, 2012. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-02 / 1. szám
4 MEGYEI KORKÉP 2012. JANUÁR 2., HÉTFŐ 5 PERCES INTERJÚ Utakat építenek a gazdálkodók Patkó betyár, és Vorosilov aláírása zala Ötéves kora óta él a festő szülőházában, családtaggá fogadták a Zichyk Petrus Magdolna otthona és munkahelye a múzeum. Ő maradt az egyetlen alkalmazott, igyekszik szórakoztatni a zalai Zichy múzeum látogatóit Januártól hárommilli- árd forintos pályázatot hirdet mezőgazdasági utak építésére a szaktárca. Somogybán igen lényegesnek ítélik a fejlesztési lehetőséget.- Agrárszakértők sokféleképp minősítették az elmúlt évet. Milyen átalakuláson ment át a mezőgazdaság?- Nagy változást éltek át tavaly a somogyi agrártermelők - felelte kérdésünkre Mészáros József, a megyei területi agrárkamara titkára. - A gondok nem kerülték őket, kedvezőtlen volt a működési környezet, igaz, ezek egy része még 2010-hez köthető. Az őszi vetés sokaknak rosszul sikerült, s ehhez hozzájött még a tavalyi, hónapokon át tartó szárazság. Mindez meglátszott a gyenge terméseredményeken.- Ez a nyereségen is látszott?- Igen, a meredeken ívelő kiadásokkal gyakorta nem tartott lépést a bevétel.- Új pályázatokkal indul az új év. Igénybe tudják venni a somogyi pályázók?- Hárommilliárd forintot lehet fordítani a mezőgazda- sági utak felújítására, építésére. Fontos ez a pályázati forrás, ugyanis megyénkben is szép számmal találhatóak olyan útszakaszok, amelyekhez évek, sőt, némelyikhez évtizedek óta nem nyúltak. Lényegesnek gondolom, hogy a mezőgazdasági utak jó állapotban legyenek. Korántsem mellékes, hogy milyen módon, mennyi idő alatt szállítják be a terményt a gazdálkodók. ■ Harsányi M. Nem csak Rippl-Rónai- nak, Zichyéknek is volt népszerű, faluszerte ismert szamara, a Miska. Bejáratos volt Zichyék szobáiba is. Fónai Imre Amikor felkerekedett a család Zaláról (persze, csak késő délelőtt, mert hajnalig dúltak a kártyapartik) és a siófoki villájukba mentek, a menet élén Miska haladt, aztán a lovas szekerek, a kutyák és így ahogy volt a tarka menet, egyenesen bele a Balaton vizébe. Egy történet abból a seregnyiből, melyekkel Petrus Magdolna igyekszik szórakoztatni a zalai Zichy Mihály Múzeum látogatóit, immár több, mint három évtizede. Nem könyvekből olvasta a sztorikat, ötéves kora óta él a híres festő-rajzoló szülőházában.- Anyai nagyanyám tízéves korában árván maradt, a nagynénje a Zichyek szakácsa volt, ő vette magához; 1895-öt írtak ekkor - kezd a családi legendáriumba a múzeumgondnok. - Itt élt, amíg férjhez nem ment, jól ismerte Zichy orosz feleségét! s a gyerekeit. Nagymamámtól hallottam tehát először a történeteket. Édesanyám és a nagybátyám is Zichyék kertészetében dolgozott, aztán anyám Keszthelyre került, én ott is születtem. Bérelt lakásunkat lebombázták, mindenünk odaveszett (édesapám a háborúban, a '44-es visszavonuláskor Beregszásznál eltűnt), így anyám '45-ben hazajött három gyerekével a szüleihez, Zalára. Közben itt a Zichy- házban megüresedett a cselédlak, s a Zichy-unoka fölajánlotta, költözzünk oda. Csicsery Rónay Istvánt, az unoka idén Nagypénteken 94 éves korában elhunyt fiát koncepciós perbe fogták és 1947- ben Amerikába emigrált, édesanyja egyedül maradt a házban, ezért kérte, hogy ne a cselédlakban, hanem a nagy házban lakjanak. - Ettől fogva, ötéves koromtól élek a házban; nagykonyha volt egykor az a rész, amiben ma lakom - folytatja Petrus Magdolna. - Csicseryné akkoriban gyakran ruhástól feküdt le, sokat zaklatták, felkészült rá, hogy bármikor kitelepíthetik. Több holmit, festményt a zalai templomba, a tabi plébániára menekítettek. A bútorok egy részét hozzánk hordták, mondván, bennünket biztosan nem zaklatnak. A maradék képeket az oroszok Tabra hurcolták. Csicsery Rónay (bécsi diplomata iskolába járt, a '45-ös kisgazdapárt külügyi szakértőjeként dolgozott) erre hazajött Pestről, bement a tabi orosz parancsnokságra egy olyan papírral a kezében, amit Vorosilov írt alá. Kérdezte a parancsnokot: tudják egyáltalán, kinek a gyűjteményét szedték össze? Mondta, hogy dédapja, Zichy Mihály, a híres festő-rajzoló negyven évet élt Oroszországban. Ez hatott, meg persze Vorosilov aláírása. A múzeum 1951-ben nyílt, abból, ami megmaradt és amit az oroszok visszaadtak. Amit az ÁVH-sok vittek el, annak örökre nyoma veszett. Egy-egy kép, rajz, bútor feltűnt azóta egy-egy aukción de ahogyan a gondnok mondja, senkit nem lehet ma már ezért kérdőre vonni, hiszen ki tudja, hányadik tulajdonos - ha csak magától föl nem ajánlaná, de ilyenre még nem volt példa... - Az a csoda, hogy ennyi minden megmaradt; bútor, tárgyi emlék, rajz, festmény, ami a családhoz kötődik. Ez ritkaság, ámulnak is a látogatók, akik egyébként nagyobb számban jönnek azóta, hogy nemrég Pesten Zichy-kiállítás volt A rajzoló fejedelem címmel. Ötezerötszáz - összesíti a 2011-es látogatószámot Petrus Magdolna és megjegyzi: sok nagy múzeum is elfogadná ezt. Na ja, ahol ilyen értő tárlatvezetés van... - Nem nagyon tudnak olyat kérdezni a Zichykről, aminek utána kéne néznem - állítja. - Édesanyám takarítómindenesként dolgozott a múzeumban, aztán egyre többet helyettesítette a tárlatvezetésben is Csicserynét, az unokát, aki mielőtt 1986-ban meghalt, azt kívánta, én vegyem át a gondnoki teendőket, hiszen én ismerem a legjobban a család- történetet. Sokat mesélt ő is, a nagymamám is, gyakran ösz- szeültek és a régi időkre emlékeztek; esténként akkor még beszélgettek egymással az emberek, nem volt tévé. Nagyon sok minden ragadt meg akkor bennem, olyan dolgok, amelyek sehol sincsenek leírva. A betyárok legendája például; a régi öregek szerint meg-megje- lent a házban Patkó Pista és bandája; bezörgettek, talpra ugrott ilyenkor az egész személyzet, disznót, tyúkot vágtak. Az eszem-iszom után to- vábbálltak, senkit sem bántottak. Ahonnan jönni szoktak, azt az utcát mindig betyársornak mondták a zalaiak. Hallottam Zichy Miklósról, aki nagy kaszinózó volt, hajnalonta esett haza. Jókai is járt a festőnél, le is írta, hogy Boszniában sincs akkora sár, mint errefelé. De lám, ő is eltalált ide, erre a kis zsáktelepülésre. Ma meg ez már csak könnyebb; aki eljön, szinte mind csodálja: ilyen kis faluban ilyen érték? Igen, hiszen Zichy Mihály nagyon tehetséges volt, már fiatalon kitűnően rajzolt és ki tudja, ha nem a cári udvarba kerül, hanem esetleg Párizsba, akkor tán egy szinten emlegetik Munkácsyval... Nyúlminátor későn futott, Nyulekosznak csak ülés jutott futtatás Tapsifülesek egymás ellen; nemzetközivé vált mára a somogysárdi óévbúcsúztató látványosság Mancs kapitány és Rozsdás diadala Ki erre, ki arra! A lényeg a sebesség Képgaléria a SONUNE.hu-n. Sokféle városi legendával leszámolt már Somogysárd országra szóló óévbúcsúztató látványossága, egyebek közt azzal, hogy minden nyúl gyors. Láttunk azért nyúlcipőt is, s hajthatatlan hajtót, számosat. Nemzetközivé vált a tizenkilencedik alkalomra a somogyi falu Nyúlhajtó - nyúltrapp versenye. A szombat délelőtti megméretésre német nevező is érkezett, s angolszász felmenőkkel rendelkező is akadt. Derűs idővel, de egyúttal dermesztő hideggel köszöntött a somogysárdi depó nevezőközönségére az év utolsó napjának reggele. Ez azonban nemhogy nem szegte kedvét a vidámságra vágyóknak, de kifejezetten nevea NYULAK somogysárdi versenyén a felnőttek között Csörsz Zsófia (Szenna) hajtotta Mancs kapitány talált be először a célba, másodikként a Rákóczi Bálint (Böhönye) terelgette Bulikirály, harmadikként Bede Bálint és Récsei Szabolcs (Somogysárd) istápolta Ton-ton jutott révbe. Az ifjúságiak között Bulátkó Szilárd zési rekordot is hozott. Az utánpótlás-nevelés erősségét is jelezve harminchat fiatal nyúlt a hajtástudományi ortodox és prog(Somogysárd) Rozsdással nyert, megelőzve Vida Réka és Budai Roxána (Nagybajom) Nyulánkját és Bogyó Tamara (Kaposvár) Tapsi Hapsiját A LEGFIATALABB HAJTÓ kétéves volt, a legmesszebbről érkezett pedig a németországi versenyistállóból való. A díjazottak serleget, oklevelet és pezsgőt kaptak jutalmul. resszív tételeihez. Puskadörrenés, petárdadurranás, szöges bot, lábbal ösztökélés kizárva! A versenyszabályzat állatbarát pilléreit Fentős Zoltán sorolta. A polgármester á somogysárdi találmány kissé meghökkentő, de szilveszterkor minden további nélkül elfogadható alapvetését is megosztotta velünk: a nyúl is ember, itt nem a győzelem, hanem a vidámságra derítő látványosság a lényeg. Mindebben idén először forraltborkészítő verseny is segített. Néhány megriadt füles szem- villanás alatt tűnt el a közeli re- kettyésben, egy hajtó egyméteres nyúlbedobással állította pályára megszeppent szőrmókját. A legtöbb versenynyúl menettechnikáját a villám ihlette: semmi kiszámíthatóságot nem mutatott jól leplezett győzni akarásuk. A legjobbak öt-hat perc alatt úszták meg a futást. A tiszteletet parancsoló névvel induló Over-dose, a rettegett Nyúlminátor, és Nyulekosz a „futottak még” rangban ültek a fűben, fülük botját sem mozgatva hajtőik ugrabugrálására. ■ B. T.
