Somogyi Hírlap, 2012. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

2012-01-21 / 18. szám

2012. JANUÁR 21., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 5 Az öregekkel eltemetik a hagyományt halálnak halálával halsz A film világhírűvé tette a csökölyi fehér gyászt, mégis eltűnhet Vas András Halálnak halálával halsz... Moldován Do­mokos rendező a Halotti Beszéd és Kö­nyörgés talán legismertebb sorát válasz­totta 1970-ben, Kodály Zoltán emlékére készített rövidfilmjének címéül. A há­rom kisfilm első részében a Csongrád megyei Szeg­váron honos vesszőből font koporsó- készítéssel ismerteti meg a nézőt, az utolsó a zalai Varga­szegen - a legkisebb szegen - egy lako­dalombéli halotti táncot, Bene Vendel táncát mutatja. A középső tétel pedig Csököly fehérben gyászoló és sirató asz- szonyait.- Óriási felhajtás volt - emlékszik vissza a forgatásra Patak Tiborné -, no­ha a faluban nem először dolgoztak ka­merák. Forgatott itt a disszidálása előtt Krencsey Marianne is. Aztán jött Moldován Domokos, s két napig opera­tőrök, világosítók jártak-keltek, kerül­gettük a kábeleket. A fogadott nagyma­mám is szerepelt benne, s ha jól em­lékszem, Kaü néni volt a siratóasz- szony. Amikor elkészült a film, még a moziba kerülés előtt (1971. április 22- én debütált a budapesti Puskinban és Híradóban - a szerző) levetítették a fa­luban: alig lehetett beférni a kultúr- házba. Mely ma Szt. Hubertus Eszpresszó névre hallgat. A kiírás szerint ezen a napon Éva szolgál ki a pultnál, ám hiá­ba kérdezzük, csak halvány emlékei vannak a forgatásról, s a vetítésről.- Annak idején még úgy tucatnyian ápolták a hagyományt - mondja a taka­rékszövetkezet előtt Orsós Júlia -, em­lékszem, más falukba is jártak fellép­ni az asszonyok, a' mai fiatalokat vi­szont már nem érdekli az ilyesmi.- Sokan nem is tudják, az eper mellett miről is híres Csököly - teszi hozzá a vegyesbolt pénztárosa, aki an­nak idején maga is ott szorongott a kultúr- ban. Ahogyan Irénke néni is, aki szintén em­lékszik a nagy felfor­dulásra, amit a filme­sek okoztak a faluban, még ha csak néhány napra is jöttek.- Én nem öltöztem be - magyarázza -, gyüttment vagyok, nem igazi csökölyi, nem hordtam a fehér gyászruhát. Ám ettől még sajnálom, hogy a fiatalokban nincs ér­deklődés, persze az is igaz, senki sincs, aki felkarolja, szervezné a dolgot. Mint hamarost kide­rül. a faluban mind­össze két ház­ban akad egy­általán komp­lett fehér gyászruha, ám már csak Illés Mihályné ölti azt magára olykor.- Az alsószoknyára, vagy ahogy itt hívták, péntőre került a felső­szoknya - magyarázza a hetvenhat esztendős asszony. - Aztán a kötény, felülre a rékli, a vállkendő, a fejre a kápszli, arra a kendő, majd a fél­revető. Hosszú szárú, fekete fűzős cipő­vel volt teljes a gyászviselet. Melyet természetesen nem a teljes gyászév - fiatal esetében két esztendő - alatt hordtak az asszonyok, hanem csak ezen időszak ünnepi alkalmaikor: sira- táskor, a temetésen, a többi napon fes­tőkékben gyászoltak. És természetesen fehéret viseltek bizonyos egyházi ünne­peken, mint a nagypéntek, vagy húsvét délelőttje.- Délután már sárgában mentünk a templomba - folytatja Zsebi Erzsébet, vagy ahogyan a „csökliek” szólítják, Zsebi Bözsi néni. - Sáfránnyal festették meg a vásznat az asszonyok. Akik persze maguk készítették a ru­ha anyagát is. A környékbeli, főként kenderből ruházkodó falvakkal ellen­tétben Csököly nagy lenes település­nek számított.- Az asszonyok felnyűtték a földről a lent - avat be a vászonkészítés mene­tébe Bözsi néni -, majd elvitték a tóba és beásták áztatni. Utána kimosták, majd baglákba tették száradni: három babicából állt össze egy bagla - moso- lyodik el, amikor látja, kezdjük elveszí­Moldován Domokos 1970-es filmjének plakátján Katica néni a siratóasszony teni a fonalat. - A bagla amolyan gúla­forma, a babica pedig a kéve - világo­sít fel. - Aztán a sulykolóval megtörték a gerendán a lenszárat, majd a tilolás következett, amikor eldolgozták a pozdás szárt, utána a gerebenezés, amikor megtisztították. Ekkor kezdőd­hetett a fonás, majd megpárolták, hogy kifehéredjen, újra kimosták, s nekilát­tak szőni. Amit gyertyaszentelőig be kellett fejezni, nagy szégyen volt, ha valakinek nem sikerült. Ekkor készült a lányok kelengyéje is, bár néha hiába volt szorgalmas, mégis pártában ma­radt. Volt is erről egy mondóka: Kócot, mócot megfontam, mégis itthon ma­radtam... Illés Mihálynét nem fenyegette ez a veszély, mégis csak egyetlen fehér gyászruhája maradt. Amikor 1945- ben Csökölybe értek a szovjet csapa­tok, a katonák meglehetősen felforgat­ták a portákat, s vittek, amit értek. Aki ekkor még megúszta a szabad rablást, az ötvenes évek elején mond­hatott búcsút a holmijának: a kulákok kitelepítésekor tűnt el Illésék elásott tulipános ládája is, benne megannyi gyönyörű szőttessel.- Csak a dédmamámtól örökölt ruha maradt meg, még az első világháború előtt készítette - jegyzi meg Bözsi néni, majd hozzáteszi: az a viselet ma már Budapesten a Kegyeleti Múzeumban látható, ugyanis a Moldován-film után is­mét nagy lett a becsü­lete, s országszerte fel­figyeltek a csökölyi ha­gyományra. Mely amúgy színét tekintve nem egyedi, a zselici reformátusok és a Dráva menti hor- vátok körében is hasz­nálatos volt a népraj­zosok szerint a 11. szá­zad elejére visszave­zethető szokás: a gyász eredeti színe a fehér volt, mely a visz- szatérésre, a megtisz­tulásra utal.- Azt mond­ják, mifelénk a 17. században már általános­sá vált - teszi hozzá Bözsi néni lánya, Szép Imréné. - Nagypénteken, a re­formátusok legna­gyobb ünnepén az asszonyok mindig fe­hérben jelentek meg a templomban, mint ahogy a férfiak is bő, fehér gatyá­ban. Amikor Bosznai Sándor tiszteletes úr 1904-ben idekerült, s az első Nagy­péntekjén belépett a templomba, csak annyit mondott: Uramisten, hol va­gyok, a mennyországban? Egy másik lelkész, Balogh tisztele­tes a Moldován-film elkészültében ju­tott szerephez: a pap küldte a rende­zőt Illésékhez, hogy Bözsi néni tud majd segíteni neki a fehér gyász meg­örökítésében.- Éjnek idején jártam a házakat, hogy A pécsi egyetemisták örömmel öltöztek be össze tudjak szedni néhány ruhát - em­lékszik vissza a forgatás előtti napokra Illés Mihályné. - Tizenegyet találtam, így ennyien öltöztünk be, Katica néni lett a siratóasszony. Még álltak a zsúpos házak a faluban, ott vettük fel a halottsiratást, s persze a temetőben és a templomban is készítettek felvételeket. Egy halottas éneket is előadtunk, a hí­res szoprán, Csengery Adrienné hallga­tott meg bennünket a rögzítés előtt. A Halálnak halálával halsz... messze főidre elvitte a csökölyi fehér gyász hí­rét. A fűm eljutott külföldi fesztiválokra is, a fotókat könyvekben, albumokban, naptárakon használták fel.- Az egyik asszonynak a faluból Ka­nadában él az unokája - állítja Szép Imréné -, s ő mesélte, hogy egy is­kolában látta a falon anyu­4 kám képét. Néhány éve pedig Pécsről jöttek egyete­misták, kizárólag a ruhák miatt, szépen beöltöztek, fotózkodtak.- Csak éppen helyben nem érdekel már senkit - legyint Bözsi néni. - Pedig, ha lenne igény, a ruhát nem nehéz meg­varrni, csak anyag kell hozzá, s ha jól tu­dom, az egyik háznál még akad egy vég eredeti vászon. A csipkét sohasem itt verték hozzá, élt a faluban egy zsidó ke­reskedő, aki Csehországból hozatta a szebbnél szebb csipkéket, szalagokat, tőle vásárolt mindenki. Csak hát a fiata­lok maximum a cifra ruha iránt érdek­lődnek, abban lehet a szüreti felvonulás­kor parádézni. A csökölyi gyász szokása viszont az öregekkel együtt a temetőben végzi majd... A kaposváriak zsebében marad 53 millió forint (Folytatás az 1. oldalról) Szita Károly a díjcsökkentési ja­vaslatot kedden terjeszti a képvi­selők elé. Az Országgyűlés még decemberben új szabályokat fo­gadott el, mondta Szita Károly polgármester, s ennek értelmé­ben a víz- és csatornaszolgáltatás díja legfeljebb 2,5 százalékkal emelkedhet 2012-ben, a hulla­dékkezelés díjai nem haladhat­ják meg a tavalyit. Egyetértenek a kormányzati szándékkal, hogy csökkenteni kell az emberek ter­heit. Kaposváron a közszolgálta­tások közösségi tulajdonban tar­tása, közös irányítása, holding alá szervezése is azt a célt szolgálta, hogy az ellátás biztonságának fenntartása mellett alacsony árakkal a lehető legjobb minősé­gű szolgáltatásokhoz jussanak a lakók. Hozzátette: az, hogy az idén nem emelkedik a szemétdíj, 22,4 millió forintos bevételkiesés a szolgáltatónak.- A vízdíjemelés mérséklése 30,7 milliós kiesés a Kavíz-nek - emelte ki a polgármester -, ám így 53,1 millió forinttal több ma­rad a kaposváriak zsebében. A bevételkiesést a szolgáltatóknak kell kigazdálkodniuk. Kaposvár azért is döntött a díjcsökkentés mellett, mert így folytatja a gyakorlatot, ami a közszolgálta­tások terén az ország egyik leg­olcsóbb városává tette az elmúlt években. ■ Márkus Kata $0fS é$ sanzon. Rácz Vali emlékeiből nyílt kiállítás pénteken a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban. Ábrahám Levente megbízott megyei múzeum­igazgató köszöntötte a vendégeket, a tárlat július végéig tekinthető meg A Dráva adhat ivóvizet a barcsi embereknek Vízbázist kutatnak a Dráván. A mintegy másfél éve kezdődtek a szakmai tanulmá­nyok készítésével, majd a részle­tes tervek kidolgozásával, vala­mint az engedélyezési eljárással folytatódtak.- A parti szűrésű vízbázis fel­derítésének lényege, hogy nem mélységi kutakon keresztül biz­tosítjuk az ivóvízellátást a lakos­ságnak, hanem jelen esetben a Dráva folyó kavicsteraszaira te­lepített létesítményeken keresz­tül - tájékoztatott Mihalovics Dó­ra, a DRV Zrt. kommunikációs szakértője. Ezek a folyó jó vízmi­nőségét és termé­szetes partszakaszi szűrését használják ki a lakossági ivóvíz biztosításához. Az engedélyezési eljárás után a szakemberek a Barcstól nyu­gatra eső partszakaszon végez­tek próbafúrásokat, elsősorban a hosszú távon felhasználható mennyiség és minőség felkuta­tására törekedtek. A mérési ada­tok ismeretében a parti szűrésű vízbázis valós alternatívája a je­lenlegi rendszernek. ■ Jeki G. Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. szakmai segítséget és támogatást nyújtott a barcsi önkormányzat­nak, hogy a meglévő alternatívá­jaként a Dráva part­ján újabb vízbázis le­hetőségét kutassa fel. A munkálatok Nem megyek, nem megyek idegen országba, Inkább meggyászolom háromféle gyász­ba, Pénteken fehérbe, szombaton veresbe, Vasárnap délután tiszta feketébe. Somogyi fehér gyászos siratóének E múlandó világban elvégeztem életemet. Szomorú koporsóba be is tették már ' testemet. || Vagyon immár boldogságom, | Jézusomnál vigasságom... (Csökölyi siratóének) Illés Mihályné az utolsó, aki felölti a ruhát Film készült róla, mely külföldi fesztiválokon is sikert aratott, a forgatás alatt lázban égett a fa­lu, manapság mégis már csak egyetlen idős asszony veszi fel időnként a csökölyiek fehér gyászruháját. Jó minőségű ivóvizet kap­hat Barcs.

Next

/
Thumbnails
Contents