Somogyi Hírlap, 2012. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-19 / 16. szám
4 MEGYEI KORKÉP 2012. JANUÁR 19., CSÜTÖRTÖK Ítélethirdetéskor elájult a kaposvári rabszolgaper női vádlottja Rosseb-bakák fiai a Don-kanyarban emléktárlat Somogyi katonai alakulatokról szóló dokumentumok Kaposváron (Folytatás az 1. oldalról) Sértett sanyargatásával jelentős érdeksérelmet okozva elkövetett személyi szabadság megsértése - köznapi elnevezéssel: rabszolgatartás - és más bűncselekmények miatt emelt vádat az ügyészség egy kaposvári házaspár ellen. Felesége még jobban izgulhatott az ítélethirdetés előtt: felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak miatt is felelnie kellett, ugyanis az egyik tárgyalás előtt összeszólalkozott egy másik család tagjaival a bíróság előtt - a perpatvar állítólag egy börtönben eltűnt csomag miatt robbant ki végül késsel támadt a kiérkező rendőrre. ■ Kínozták, verték a hajléktalanokat. Az ügyész természetesen mindkét vádlottra börtönt kért, a védők viszont elsősorban felmentésre tettek javaslatot, ugyanis nem látták bizonyítottnak a vádakat. Melyek szerint a házaspár a ház körüli munkák elvégzéséhez keresett hajléktalanokat, szállást is ajánlva számukra. Utóbbi egy deszkákból, fémhulladékból tá- kolt bódét jelentett víz és vécé nélkül. Az otthontalanok fizetést nem kaptak, enni is csak naponta egyszer, éjjelente bezárták őket, s ha a férfi szerint nem dolgoztak rendesen, meg Is verte őket A hajléktalanok egyike kiszabadítása óta nem mert zárt helyre, így még a szállóra sem menni, másikuk szociális otthonba került - a bíróság szerint ez is bizonyítja, milyen szenvedéseken mentek keresztül. Ezek után nem meglepő, hogy az elsőrendű vádlottra négy év tíz hónap, feleségére öt év tíz hónap börtönt szabott ki a bíró. A hetven hónapos büntetés hallatán az aszszony elájult, mentőt kellett hívni hozzá. Az ítélet nem jogerős, mivel az ügyész súlyosbításért, a védők és védenceik felmentésért, illetve enyhítésért fellebbeztek. ■ Vas A. A második világháború doni csatáiban részt vett somogyi katonáknak állít emléket a kaposvári Együd Árpád Kulturális Központban nyílt kiállítás. Vas András Új zászlóra esküdött fel a kaposvári tüzérosztály - írta 1942. május 18-án az Új Somogy, mely tizenegy nappal később már az olasz király - mint ezredtulajdonos - képviselőjének szavait idézte: „Azzal a zászlóval biztos győzni fogtok!” A kaposvári Együd kulturális központban nyílt Rosseb-bakák fiai - Somogy megyei katonai alakulatok a Don-kanyarban (1942-43) című kiállítás képeiről valóban optimista, mosolygó katonák néznek vissza. A kaposvári Nagy Lajos Király 6. honvéd gyalogezred és a nagyatádi-kaposvári 36. gyalogezred 1942. májusában-júniusában vonult ki a szovjet frontra, a búcsúztatásukon készült fotókon integető asszonyok, lányok, gyerekek láthatók. „Kedves Lacikám, csak any- nyit kívánhatok, ne kívánd ezt a vidéket” - olvasható Zsiga Gyula hadapród alig egy hónappal később kelt levelében, amiből kiderült, a doni vidék a legpesszimistább várakozásokat is alulmúlta. Derékig hóban álló katonák, jég- ből-hóból fedezéket építő bakák láthatóak a két ifjú történész, Lukács Bence és Kovács Géza gyűjtötte, korábban sosem látott fotókon, melyek végigkísérik a szovjet frontra került somogyi katonák sorsát Az utolsó tablókon megtört arcú, felkötött karú bakákat látni, a fotók az 1943. májusi hazaérkezéskor készültek, persze ünneplő tömeg nélkül. Igaz, a túlélőket ez vélhetően kevéssé érdekelte, aki ugyanis hazajöhetett, ugyanazt kíván- ta-vallotta, mint a vendégkönyv egyik beírója. Soha többé ne le- I gyen háború! MINDEN ÉV JANUÁR ELEJE, különösen a 16-a és a következő napok számomra felejthetetlen, még most, 92 éves korom ellenére is - írta lapunknak Erényi Lajos. - Ott voltam a doni áttörésnél a kaposvári 6. gyalogezred zenekarának tagjaként, 1942. májusi indulásunktól Budapest ostromáig szolgáltam. Ez idő alatt minden napról naplót írtam. A doni visszavonuláskor 25 zenésztársam közül öten hősi halált haltak. Mi, zenészek a Donnál különböző beosztásokat kaptunk. Láttuk a teljesíthetetlen parancsok nem tökéletes elvégzése miatt kikötéseket, fára akasztva büntetetteket, zsidó munkaszolgálatosok kivégzéseit - utóbbiak között volt Spitz Rezső, édesapám volt kaposvári nyomdász tanulója, akinek kivégzéséről életem kockáztatásával titokban fényképet készítettem, a fotót ma is őrzöm. Nagyon sok fájdalmas emlékem van katonaéveimről, mint közkatona, mint csics- kás, ugyanis utolsó évemben csicskás lettem, így éltem át Budapest ostromát is. Ahol tisztjeink a végkitartásra biztattak bennünket, majd 1945. február 11-én átálltak az addigi ellenséghez, minket pedig otthagytak, mint hadifoglyot. S újabb szenvedések kezdődtek a szolnoki fogolytáborban. A Dontól odáig jutottunk. Miért? Ma sincs rá válasz... Méltó helyet a hősöknek az elesett doni hősök előtt tisztelegve, a m. kir. honvédség még élő tagjai nevében hozzá kívánok járulni, hogy áldozatuk megítélése a nemzet tudatában méltó helyre kerüljön - írta a doni áttörés 69. évfordulójára emlékezve Vajay Tibor, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület somogyi elnöke, aki a 2. magyar hadsereg pusztulása után maga is megjárta a szovjet frontot. - A mai napig fájó értetlenséggel fogadóm, hogy még a legjobb hiszemű, képzettségű meg nyilatkozók, szónokok is azt mondják, hogy „a nemzetnek szembe kell néznie a tragédiával” és hogy „mégnem tudtuk feldolgozni a történteket”. Pedig a katasztrófa megítélése kristálytisztán átláthatóan világos, egyszerű, teljesen egyértelmű. Nemzetiségtől, származástól, foglalkozástól, képzettségtől füg getlenül egyesek belegyökereztek a magyar nemzetbe, azonosulni tudnak sorsával, történelmével, mások viszont közömbösök, érdektelenek a magyarság gal szemben. Az előbbieknek nagyon fáj, ami a Donnál történt, és sajátjuknak, velük történteknek érzik, tekintik azokat. Emelkedett szemlélettel vallják, hogy amint minden embernek, minden nemzetnek is megvan a maga sorsa: tündöklése és ke resztútja. Végtelen fájdalommal, együttérzéssel vallják: a doniak helyettünk és értünk járták a nemzet keresztútját, ezért ők a Hősök hálás tiszteletét, társadalmi felmagasztalását tartják méltó kötelességüknek, míg a felelősök keresését a nemzeti érdektelenekre hagyják. Nincs hát szükség sem „szembenézésre", sem „feldolgozásra”, csak a nemzet sorsával való őszinte azonosulásra. Ehhez nem kell fajmagyamak lenni, csak a nemzet életébe belegyökerezni, és hősnek tisztelni minden ott elesett magyar munkaszolgálatost, magyar katonát. A Bányavirággal indul a Csiky felolvasószínháza Dübörögnek a kamionok a marcali utcán panaszok Sokan vannak és gyorsan is mennek a sebességkorlátozás ellenére Bosszankodnak. A Puskás Tivadar utcában túl nagy a járműforgalom Az elkerülő szakasz megépülhet a jövő év végére Világvégi falu valahol Erdélyben. Frenetikus fekete humorral átszőtt kegyetlen kórkép a 21. századból: a felszámolt bánya egykori dolgozói munka nélkül, kilátástalanul tengődnek. Ülnek, várnak, isznak, nem remélnek. Érkezik mindenek ura, a Televízió, hogy tudósítson a népmesék székelyharisnyás hőseiről - és közben fogy a pálinka és nő az öngyilkossági ráta. Csütörtökön este újra indul a Csiky Gergely Színház - tavaly nagy sikert aratott - három részes felolvasószínházi sorozata. Elsőként az idén harmincegy esztendős marosvásárhelyi Székely Csaba Bányavirága kerül felolvasásra - a darab, melyet idehaza még nem játszottak, a tavalyi Pécsi Országos Színházi Találkozón a dramaturgok szavazatai alapján elnyerte a Vil- mos-díjat, a szerző pedig 2009- ben a Do You Like Banana, Comrades? című művével kiérdemelte a legjobb európai dráma díját Nagy-Britanniában. Csapó Virág, az egyik szereplő Az előadás után a hallgatóságot a színészekkel és rendezővel közös beszélgetésre várják a szervezők. A második, februári előadáson a kaposvári Gschwindt Balázs Szinyor Béla című komédiáját mutatja be a színház; a darab a 2011-es Schwajda György Drámapályázat második helyezettje. ■ A. V. Bosszankodnak Marcaliban, a Puskás Tivadar utcában. Túl nagy a járműforgalom, és a negyvenes sebességkorlátozó táblát sem veszik mindig figyelembe.- Korábban, amikor tiltakoztunk az áldatlan állapotok ellen, akkor helyezték ki a sebesség- korlátozó táblákat - mondta az utcában lakó Fodor László. - Akkora itt a kamionforgalom, hogy nemcsak a házak fala repedezik, hanem a közelmúltban felújított út is egyre jobban reped. Nem bírja el azokat a nagy súlyokat, melyeket a teherautók cipelnek. Ezt még tetézi, hogy a csator- nafedlapok lejjebb vannak, s ha elmegy egy kamion, ahány kereke van, mind keresztüldurrog az aknafedeleken. Éjjel két órakor nem éppen kellemes ilyen robajra riadni. Fodor László szerint már korábban is voltak gondok, de akkor rosszabbodott a helyzet, amikor a mellettük lévő ipartelepen a cégek terjeszkedni kezdtek. sütő László marcali polgármestertől megtudtuk: a beruházó, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt kiírta a 68-as főút Marcalit elkerülő út építésére a kivitelezői közbeszerzést. Eredményhirdetés április közepére várható, s ezt követően megkezdődik a nyolc kilométer hosszú, új nyomvonalú elkerülő szakasz építése. A tervezett csatlakozással a kamionforgalmat kiviszi az utcából. A munkákkal a tervek szerint 2013 őszére végeznek- Az utca felőli szobákat nem lehet használni pihenésre. Ha eső, hó van, az autók beterítik a kerítéseket, házfalakat sárral, latyakkal, mert az utca közepén már legalább nyolcvannal száguldottak - tette hozzá. - A sebességkorlátozó tábla mellett, még két fekvőrendőr lerakása is megfontolandó lenne, mert a negyvenes korlátozást nem mindig veszik figyelembe. Nem feltétlenül az önkormányzat kontójára, hanem azok a cégek is hozzájárulhatnának, akik ezt a hatalmas kamionforgalmat lebonyolítják - vetette fel Fodor László. - Azt mondták, ha megépül a várost elkerülő út, megoldódnak a problémáink. Addig is továbbreped minden, s a pihenésről is le kell mondani. Ráadásul nemcsak a kamionok száguldásáról van szó, hanem a cégeknél dolgozó több száz emberről is, akik közül sokan járnak autóval munkába. ■ Vigmond Erika Titokban készült fotó a kaposvári munkaszolgálatos kivégzéséről
