Somogyi Hírlap, 2012. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

2012-01-13 / 11. szám

6 2012. JANUÁR 13., PÉNTEK Járai Zsigmond, a jegybank felügyelőbizottságának el­nöke szerint Magyarország csak egy gazdaságpolitikai fordulattal tud kilábalni a nehéz helyzetből. Úgy látja, az EU-szabályoknak 150 százalékig kell megfelelni, módosítani kell az adórend­szert, a jegybankot pedig minden hibája ellenére hagyni kell dolgozni. Benke Dávid-Újvári Miklós- Mi vezetett a döntéshez, hogy lemond a Költségvetési Tanács elnöki posztjáról?- Összeférhetetlenség. Az új törvény új feladatokat ró a Költ­ségvetési Tanácsra, és ez egyrészt a Magyar Nemzeti Bank fel­ügyelőbizottságában, másrészt a magánszektorban betöltött funk­cióimmal összeegyeztethetetlen. Sokkal komolyabb lett a tanács feladata, mint korábban.- Az ön vezetése alatt a KT jó­váhagyta a költségvetést, amelyet aztán elfogadás előtt, az utolsó pillanatban módosíta­ni kellett. Mi történt?- Ma is azt gondolom, a bü­dzsé rendben van a mai európai és világgazdasági körülmények között, fogadást is mernék kötni rá, hogy 3 százalék alatt lesz a költségvetési deficit. Lehet, hogy a külső körülmények még rosz- szabbak lesznek, de látom az el­kötelezettséget, és hogy a kor­mány megértette: be kell tartani a 3 százalék alatti hiányt, ha kő kövön nem marad, akkor is - bár remélem, nem lesz ennyire rossz a helyzet.- Az EU kételkedik benne, hogy tartható lesz a 3 százalék alatti hiány 2013-ban is.- Teljes joggal kételkedik, hi­szen a mai folyamatok alapján nem tartható, de hát addig újabb folyamatokat kell beindítani. Kulcskérdés lesz a magyar gaz­daságpolitikában, hogy a költség- vetést rendben kell tartani, és úgy gondolom, a legfontosabb feladat egy gyökeres gazdaság- politikai fordulat végrehajtása, amely szerintem el is kezdődött. Ennek egyik jele az IMF-hez va­ló fordulásunk, a másik, hogy a GDP 4-5 százalékának megfelelő költségvetési szigorítás szerepel az elfogadott büdzsében. Látom, hogy a költségvetési filozófia át­alakult, nem idegenkednek a rendbetételtől, ezt jövőre folytat­ni kell. Az ideinél többet szerin­tem senki nem kérhet, ezt is ne­héz lesz folytatni. A megújulás­hoz több más elem is kell, amelyeket vagy magától megtesz a kormány, vagy a pénzpiacok meg a nemzetközi szervezetek fogják kikényszeríteni.- Mik ezek a további lépések?- Fontosnak tartom a költségve­tés strukturális rendbetételét és a kiadások folyamatos csökkenté­sét a GDP arányában 40 százalék körüli szintre, de úgy, hogy köz­ben még javuljon is az egyensúly. Csak így lesz fenntartható a finan­szírozás. Egy új társadalmi és gaz­dasági kiegyezést tartok szüksé­gesnek, amelynek többféle politi­NÉVJEGY JÁRAI ZSIGMOND (60) KÖZGAZDÁSZ, 1976-1984-iG az Állami Fej­lesztési Banknál dolgozott 1987-TŐL a Budapest Bank Rt főosztályvezetője, majd ve­zérigazgató-helyettese 1989-TŐL1990JG pénzügymi- niszter-helyettes A RENDSZERVÁLTÁST KÖVETŐEN Londonban volt értékpapír­kereskedő, 1995-től a Magyar Hitelbank Rt (ABNAMRO Magyar Bank Rt) vezérigaz­gatója, emellett a Budapesti Értéktőzsde elnöke 1998-tól 20004G pénzügymi­niszter az Orbán-kormányban 2001-től 2007-iG a Magyar Nemzeti Bank elnöke 2007-ben alapítója a CIG Pannónia Biztosítónak és a felügyelőbizottság elnöke; ugyanezt a posztot 2010-ben az MNB-ben is gyakorolja 2011-ben ez év januári le­mondásáig a Költségvetési Tanács elnöke- Mennyire szerencsés, hogy a nemzetközi tartalékok felhasz­nálása napirenden van?- Egyáltalán nem, ezt az MNB- re kell bízni, a jegybank határoz­za meg, hogy több vagy keve­sebb, vagyis hogy mekkora tarta­lék szükséges. Persze az is igaz, hogy a tartalék finanszírozása drága, ez meglátszik az MNB eredményén is. A mostani szint­ről azt gondolom, biztonságos szintet jelent.- Ön nem vitte ki Ausztriába a megtakarítását?- Hallottam, hogy sokan vol­tak ilyenek, de éh természete­sen nem. Arra számítok, hogy átalakul a gazdaságpolitika, megtörténnek a megfelelő lépé­sek, mert ha magunktól nem tesszük meg, akkor kikénysze­rítik. A 80 százalék feletti adós­ság jó gazdaságpolitika mellett finanszírozható.- Mit gondol a PSZÁF és az MNB összevonásának lehetősé­géről?- Azt gondolom, félreértés kö­vetkezménye. Évek óta mondom, hogy az összevonás önmagában logikus és helyes intézkedés len­ne, számos érv szól mellette. A bankválság megelőzésére alkal­mas pénzügyi eszközök ugyanis a jegybank kezében vannak, az in­formációk viszont a felügyeletnél. Ennek elképzelt megvalósítása vi­szont rossz volt, nem lehet egyez­tetés nélkül, sürgősséggel benyúj­tani az ilyen törvényeket, hanem meg kell vitatni a jegybankkal, a felügyelettel és az EU-val is.- Milyen forintárfolyam támo­gatná leginkább a gazdaságot?- Minden árfolyam mellett tud jól működni a gazdaság, leg­alábbis hosszú távon, a kérdés a gazdaságpolitika - ezek vissza is hatnak egymásra. Egy stabilizá­ló lépés egyébként valószínűleg azonnal forinterősödést okozna. Mára bebizonyosodott, hogy a piacok nem tolerálják tovább az úgynevezett unortodox gazda­ságpolitikát. „Gyakorlatilag nincs bizalom a korábbi gazdaságpolitikával szemben. Az újnak békülékenyebb, nyitottabb hangnemet kell megütnie’ kai jele is kell hogy legyen. Ilyen például az egyeztetés az érintet­tekkel, konzultáció a törvényalko­tás előtt, ami a gazdaságot illeti, a külföldi vállalkozókkal történő verbális és tényleges kiegyezés. Nem érdemes őket megkülönböz­tetni a hazai tulajdonú vállalkozá­soktól, hiszen ennek nincs értel­me. Egy kedvező befektetési klí­mát kell létrehozni, amelyben benne van a jogalkotás biztonsá­ga, az előreláthatóság, kiszámít­hatóság is. A jegybanktörvényt az elvárásoknak megfelelően módo­sítani kell, egyébként az MNB-t hagyni kell dolgozni, akkor is, ha néhány lépésével nem lehet egyet­érteni. Változtatni kell az adórend­szeren, amely túl bonyolulttá vált. Intézményi és személyi változá­sokat is igényel egy üyen típusú új gazdaságpolitika, arra gondolok, hogy a gazdaság pénzügyi irányí­tásának nagyobb teret kellene ad­ni, a politikát pedig erről a terület­ről háttérbe kellene szorítani. A különadókat a lehető leghama­rabb ki kell vezetni, a hazai vállal­kozásokat terhelő adminisztrációt ténylegesen csökkentem kell. A pénzügyi intézményeket, vagyis a bankokat és a tőzsdét újra akti­vizálni kell, helyzetbe kell őket hozni. A felsorolt intézkedések kö­zött vannak olyanok, amelyek egy-két nap alatt, vannak, ame­lyek néhány hónap alatt megold­hatók lennének.- Itt a Pénzügyminisztérium visszaállítására gondol?- Ez a miniszterelnök hatáskö­re, az ő feladata.- Vállalna ön miniszteri meg­bízást?- Nem. Én már nem pályázom semmilyen hatalomra, funkcióra, de szívesen segítek a tanácsaim­mal, amennyiben kikérik azokat.- Lesz megállapodás az IMF- fel?- Lesz. Ugyanakkor én az Európai Uniót politikai értelem­ben nehezebb ügynek látom bizo­nyos EU-jogszabályoknak való megfelelési kényszer miatt. Az EU-jogszabályoknak nem 100, de 150 százalékban kell megfelel­nünk. Ilyen kiélezett gazdasági helyzetben nem tehetjük meg, hogy nem vesszük teljes mérték­ben figyelembe az elvárásokat. Az új gazdaságpolitikának békü­lékenyebb, nyitottabb hangnemet kell megütnie.- Hogy fordulhat elő, hogy ek­korát változik a tényleges hi­ány két hét alatt, mint amit lát­tunk 2011 végén?- Fogalmam sincs, konkrétan mi történt, de ez is rávilágít, hogy az egész államapparátust erősebb szakmai alapokra kelle­ne helyezni. Ez konkrétan előre­jelzési hiba lehet, nem akarom mentegetni, de emlékszem, hogy ilyen korábban is többször előfordult. Azért is lenne szük­ség egy új gazdaságpolitika meg­valósítására, mert fenntarthatat­lan a magas kötvényhozamok mellett az államadósság finan­szírozása. Olyan magasak a fel­árak, hogy ez egy negatív spirál­ba nyomja a gazdaságot, és vala­mit tenni kell ennek kivédése ér­dekében. Az olasz helyzetet, az ottani rendbetételt mint példát figyelembe véve a mostani, 7 százalékpont körüliről néhány hónap alatt le lehetne vinni a fel­árat 3 százalékpont környékére. Utóbbi nagyjából a lengyel és a török szintnek felel meg.- A kormányváltások környé­kén ez lement.- Igen, bár azóta a világon szin­te mindenhol emelkedett a nö­vekvő bizonytalanság miatt. Ma nagyjából 5,5 százalékos a finan­szírozási költségünk, de csak azért, mert részben devizában va­gyunk eladósodva, ez viszont a sérülékenységünket növelte meg.- Az olasz példát úgy értette, hogy a kormányfőt is le kelle­ne váltani?- Nem, csak arra utaltam, hogy egy gazdaságpolitikai fordulat gyors hozamfelár-csökkenést ké­pes hozni. Ehhez azonban mély­reható intézményi és személyi változások is szükségesek lehet­nek. Az IMF-fel és az EU-val való megállapodás ezen sokat lendít­het, de még jobb lenne, ha nem várnánk meg, hogy diktáljanak számunkra, hanem magunk in­dulnánk el a helyes úton. Biztos vagyok benne, hogy még most sem késő, és magunktól is talpra tudunk állni. Egy jó gazdaságpo­litikával a 80 százalékos GDP-ará- nyos államadósság még mene­dzselhető, szemben például a gö­rög 200 százalékot közelítővel, amely már nem.- Ön szerint mi okozza, hogy a finanszírozási költségek ilyen meredeken emelkednek? Ál­lamcsőd felé menetelünk?- Ezt részben a külső környe­zet indokolja, de számunkra sok­kal fontosabb, hogy gyakorlati­lag nincs bizalom a korábbi gaz­daságpolitikával szemben. En­nek több jele is van, és ezért nem fenntarthatok ezek a költségek. Egyelőre azonban államcsőd nem fenyeget. A folyó fizetési mérlegünk például pozitív, bár ennek az ára az amúgy is ala­csony belső fogyasztás vissza­esése, a költségvetésben vannak ugyan fenntarthatatlan elemek, de a fő vonalai rendben vannak, és magasak az ország tartalékai. A magas kockázati megítélé­sünknek egyértelműen a bizal­matlanság az oka. INTERJÚ válság Járai Zsigmond azt mondja, túl nagy feladat lett volna az új Költségvetési Tanács. Most újabb személycseréket szorgalmaz, ez visszaszerezheti a piacok bizalmát. „ÚJ GAZDASÁGPOLITIKÁRA VAN SZÜKSÉG”

Next

/
Thumbnails
Contents